Párizsi események kapcsán:

Szeretnék írni azzal kapcsolatban, amikkel találkoztam a párizsi események után.

Konkrétan gondolok én itt arra, h van egy olyan csoport ezen ügyben kik durcásan, sértődötten, felháborodottan reagálnak arra, h miért csak a Franciaországban történt eseményeket gyászoljuk, sirtjuk, kapja fel a média, mikor világ szerte, napi szinten történnek ehhez hasonló, v még durvább dolgok?!

Az én, és - s tapasztatalataim alapján mondhatom, h - sok más ember véleménye ezzel kapcsolatban az, h mondhatom úgy, h házon belül történt, itthon, ahol nem "megszokott" mindennapos, gyakori az ilyen, szemben mondjuk a közel-keleti, közép-keleti, v afrikai eseményekkel, ahol sajnos ez nagyon is gyakori.

A föld az otthonunk, de egy családi házban is vannak olyan helyek, ahol, v amiket nem érzünk hozzánk közel állónak, nem képzi fontos részét számunkra.

Lehet, h ez egyeseknek erős, de nincs olyan ember a földön - hisz ellenkező esetben már nem is lenne ember -  akinek minden teljesen egyformán fontos lenne...

Mindenkinek megvan a maga vonzalma valaki és/vagy valami iránt, amit/akit jobban szeret, előrébb való.

Számomra teljesen normális és érthető, h a békés, nyugodt itthon(!) Európában(!) történtek után ilyen reakciókat, vált ki az emberekből.
Persze megértem azokt is, akik nem így éreznek, hisz nem kötelező, nem érezhetünk egyformán.

Éppen ezért, nem szép dolog kioktatni a világot, ha nem reagállunk úgy a világ más pontjain történt eseményekre. (Annak ellenére, h sokunkat ugyan úgy elszomorít, s nem támogatjuk az erőszak semmilyen formáját.)
 Nadis tanultak alapján ilyenkor legszivesebben tükröt tartanék az illetők elé, s hozzájuk hasonlóan duzzogva, puffogva felrónám nekik, h na ugyan miért nem siránkoztok a párizsi eseményeken?!

Azthiszem lenne nagy megdöbbenés és felháborodás...

Továbbá úgy gondolom, h európában a történelem során történt már épp elég sok szörnyűség, amiből mi (végre) már kinőttünk. Gondolok én itt az egymás öldöklésére, megbélyegzésére, mert más a szine, vallása, szexuális hovatartozása ésatöbbi.
Szerencsére már ez a nagy többség számára teljesen normális, elfogadott, s a jelenlegi modern társadalom túllépett ezeken a korlátokon.
(Persze még Európában is vannak egyes maradi keleteurópai országok, de erre van egy másik kedvenc mottóm: "Hiszem, h az idő minden korlátoltságot legyőz")
 - amit a történelmünk is alátámaszt....

Az olyan megmosolyogatató megnyilvánulásokra mint: "Minek vállaljak szolidaritást a franciákkal, mikor ők sem vállaltak szolidaritást velünk trianonkor!" csak buksisimit tudnék adni. Tényleg úgy nézek az ilyen emberekre, mint egy durcás kisgyerekre, akit megsimogatod a buksiját, s elkönyveled, h jóóó még gyerek nah...

Majd kinövik előbb v utóbb valamelyik életükben...:)

Minden egyénnek, csoportnak, nemzetnek, kontinensnek végig kell járnia a saját lépcsőjét, melyen mint tudjuk sok szenvedésen kell átmenni a fejlődés érdekében.

Hiszem, h minden okkal történik, s minden hozzájárul ahhoz, h a világunk szebb és jobb legyen, amit szintén be is bizonyít a történelmünk... 

Zárásként pedig az örök kedvenc idézetemmel zárnék:

"A gyűlöletet és az idegenkedést semmi sem állíthatja meg, csak a megismerés és a megértés." - Raana Raan