Gondolat:

„Azt hiszem, hogy mivel a legtöbb sebet a kapcsolatainkon keresztül szerezzük,  ugyanez elmondható  a gyógyulásunkról is, és tudom, hogy a megbocsátás a kívülállók ritkán képesek igazán megérteni.”  - Michael W. Smith : A viskó

Július 4:

Az első a napom a hajón, h addig dögölhettem, ameddig csak akartam. Végre nincs több tréning, s a drill miatt se kell kelni.
Ma Corfuban kötöttünk ki. A fasz se gondolta volna, h tavaly, h egy év múlva megint itt leszek. Azt meg végképp nem, hogy egyedül. ...
Nagyon rossz volt. 3 kolléganőmmel indultam el, de kis sétaút után leszakadtam, mert csak mindenhol ismerős helyekbe botlottam, s fájó volt látni a fagyist, a cukrász nénit, a szűk kis sétáló utcákat, s a szép nagy tereket, ahol tavaly is bolyongtunk a többiekkel.

Így inkább beültem egy tavernába kajálni és netezni.
Amúgy amikor vannak tisztább gondolataim, olykor bevillan, h a magányt kell megtanulnom. Persze még sok más mindent is, de a magány az sokat nyom a latba.
...
Az esti függetlenségi party jó volt. Végig táncoltam. Jó számok voltak, s imádok táncolni.  A lányok meg imádnak, h van akivel rendesen lehet táncolni,  s nem pedig hetero gorilla módra...

A heterok meg nézték irigykedve, h bezzeg a buzik, mit meg nem tehetnek, s h milyen intim módon táncolhatok a jányokval. (Szép magyarosan megmondva.) :D
Ami nem tetszett, h a brit kollégáim nem bírják Amerikát. „I don’t like, America!”
És én ezt sértésnek veszem, mert én még erősen Amerika párti vagyok. ...

A következő célkitűzésemnek már kezd érni Amerika. Még persze nem 100%, s ugye nem egyszerű, meg Norbival is komolyabban elakarok majd beszélgetni e témában, de hosszabb távú terveim közt szerepel, h szeretnék kiköltözni.
...
A faszom tele van a britekkel már most! Rájöttem, h azért is érzem magam ennyire magányosnak, s egyedül, mert a 13 fős csapatból 10en britek! Kurvára nehezen értem meg őket, mivel nem a szép artikulált érthető angolt beszélik, hanem a azt a vidékit, ahonnan épp jöttek...

Leginkább a mexikói kolléganőmmel, Barbarával lógok. Ő nem hadar és nem felejtei el, h nem benszülött british vagyok...

Nagyon átérzem az egyik volt afrikai Bacios kollégám helyzetét, aki alig beszélt magyarul, alig értette,  h mi van, s úgy kellett boldogulnia. Mondjunk angolul beszélgetett vele mindenki, de akkor sem lehetett neki sem könnyű a helyzete...
Nah de!  Most éppen kint ülök a deck 5-on.  Tudjátok, a legénység számára fenntartott napozó,  medencés teraszon. Előttem a gyönyörűszép montenegrói Kotor városa, a gyönyörű hegyeivel.

Csak remélni tudom, h amikor megosztom a következő blog bejegyzésem, akkor lesz időm képeket feltölteni...
Bár lehet h majd Google fotókat fogok publikussá tenni és a linkjét megosztom majd itt.

Ez még a jövő zenéje.

Festői! Gyönyörű ez a táj! Imádom ezeket a hegyeket, e tájat! Akárhányszor nézem őket,  mérhetetlen béke, nyugalom, s hála tölt el.

Persze úton útfélen eszembe jut Norbi s ilyenkor lezuhan a mélybe a lelki világom, s a napjaim, sőt mondhatni, h az óráim, olyanok, mint a hullámvasút...
Persze mondogatom magamnak, h ez nem véletlen, h ez így alakult, s h egyedül vagyok. Tudom, h a fejlődés része,  de ez két külön terület. Az ész és a szív „harca”. Szo vívódom meg mindig.

Anyummal először tudtam beszélni Skypon. Jó volt hallani őt. Emlékeztetett, h azt mondtam neki, h az első 1-2 hónap nehéz lesz. Igaza van. Teljesen megfeledkeztem erről. Sokkal könnyebb bölcsebbnek lenni kívülállóként, mint benne lenni a sűrűjében...

Most megint kicsit elérzékenyültem... Eszembe jutott Bori. A volt Bacios kolléganőm... Mellesleg mondhatni, h a fogadott testvérem... ... És... Ah!...
Nagyon sokszor eszembe jut, s felnézek rá, h milyen erős! Mennyit van egyedül! Utazik, világot lát, s milyen erősnek kell ehhez lenni, s nekem meg ez annyira nem megy! ...

Nah. Hagyom is abba a picshába ezt az egészet... ...Eltörött megint a mécses...
Utálom ezt az érzelgős, lelkis énemet!
Tudom, h a nadi, s vele együtt az egész spirituális világ azt mondja, h pont h ezt az énemet is elkell tudnom fogadni, de még nem vagyok kész. Egyik felem még dacol, s azt mondja, hogy basszák meg! Még a másik felem azt mondja, h nem tehetek mást. Én akartam ezt az egészet, szo pofa be, legyek türelemmel,  s majd idővel talán jobb lesz.

...

Barbarának a legjobb (mexikoi) barátnőmnek van pasija a hajón, aki annak ellenére féltékeny rám,  h tudja h buzi vagyok! S most megkért a Barbara,  h ne ölelgessem, s ne táncoljak vele, mert a pasija ismerősei elkezdtek már rólunk beszélni.... hetero vakok...

Nah már most! Aki engem ismer, az tudatja, h én ezen meg h felháborodtam! Korlátozzák a buzik adta lehetőségeim, csak mert egyesek vakok és korlátoltak!

Szegény Barbarán vezettem le a feltörő indulatom. Ő meg ott lapult mellettem, lesütött szemekkel, mint egy kisgyerek, akit épp megszidnak a szülei...
Mondjuk mindig is imádtam provokálni a hetero barmokat, azokat a tipikus fajtákat, akik csak állnak, támasztják a pultot, s isszák a sörüket, s közben irigykedve nézik, h milyen intim, olykor vad módon táncolok a csajokkal. Kapják be!

...

Július 6;

Végre sikerült eljutnom megnézni a táncos, énekes showt! Húú! Nagyon jó volt! Hollywood rock stars volt a show címe,  s a húszas évek filmforgatásától kezdve egészen a 80as évekig nyomatták az adott korszaknak megfelelő öltözékben, s zenével. Nekem való volt. Imádom a retrót is, szo szépen beletették a bugit a testembe. Mentünk is utána a crew bárba. Kurva jó party volt. Nagyon jól éreztem magam. Van egy játék, amit előszeretettel nyomatnak minden bulin.  Körbe ülnek. S a tenyerükkel meg a térdükre csapva mondogatják gyorsan a csoportban lévő beceneveket. Mindenki valamilyen fuck. Fat fuck, skin fuck, Latina fuck, mad fuck, hungry fuck, szo amit akarsz s ha nem mondasz jó nevet, akkor innod kell, miközben üvöltve vissza számolnak. De nem értem meg teljesen h h van ez, de szívesen felvenném videóra. Én meg ugye nem játszottam, de van már nevem. Budy Fuck-nak hívnak. (Budapestből jött ez nekik valahogy...) :D

...

Június 8-9:

Szabadnaposak vagyunk. Velencében dekkolunk 2 napig.
Az első nap kimenetem a városba az egyik dél afrikai kolléganőmmel. Sose volt szimpi Velence, s ezután se fog a kedvenceim közé tartozni. 
Egyszer egynek szép és jó, de köszönöm ennyi.
Nem is akarok belemenni jobban ebben a témába...

Az este viszont jólétet. A kollégákkal kimentünk a városba szórakozni.
Az oda út (meg a vissza is ugye) kB 30 perc séta. ...

Először egy Orange bar nevű helyre ültünk be iszogatni. Rendesek voltak, mert az elején és a vége felé is hoztak nekünk,  nagyon finom édes shot-ot. Később csatlakozott hozzánk a táncos, énekes bagázs is. KB 11-től hajnal fél kettőig ott voltunk, majd elindultunk egy szórakozóhelyre, ami állítólag az egyetlen a városba, s újabb 15 perc séta vette kezdetét.

12 euró volt a kibaszott belépő, s egy piát kaptunk érte.
Nah már most! Én még életemben ilyen pici, mini, kicsi szórakozóhelyen nem voltam!

Az egész akkora volt kb, mint mondjuk az alteregonak a tánctere... S ebben a kis térbe volt bezsúfolva még a bárpult,  a dj pult, + egy sornyi ülő garnitúra!
De a legjobb az egészben, hogy nem volt légkondi!!!
Mindenki olyan nedvesre izzadta magát, h tapadt ránk a ruhánk!
De elég pia volt már bennünk ahhoz, h leszarjuk, s kitomboljuk magunk.
Szinte végig táncoltam. Olykor kimenetem levegőzni, mikor már majd rosszul voltam a hőségtől.

Viszont mint szinte minden nap, ma is tanultam valamit.
Feltűnt, h a csajok 2 fele képpen táncolnak. Az egyik, a „hivatalos”, visszafogott, intim határokat tiszteletben tartó, most nem szexizünk, mert hetero faszt akarok magamnak. :D  S ha „it’s too hoot”  módon táncolunk, akkor ugye elveszíti annak a lehetőségét, hogy pasit fogjon.

A másik fajta meg már gondolom tudjátok,  h mindennek az ellentéte.
+ Ami még feltűnt,  h imádják a csípő mozgásom, h tudom követni őket, s jó látni, mikor örülnek annak, h egy húron pendülünk, s szép egyenletes, összhangot a mozgásunk.

A másik amit még imádnak, az az h letudok mélyre menni velük. I mean hasonlóan a limbó tánchoz.

Kibaszottul élvezem pl; mikor először táncolok egy új lánnyal, ő szorosan előttem, s a válla fölött  félig hátra néz rám, arcán azzal az arckifejezéssel h; „na ezt csináld utánam!” Aztán lemegyek vele teljesen, majdnem hogy már a  sarkamon ülök, s jön a döbbent, majd örömteli arckifejezés h; „Wow! Ez igen!” Majd vissza ringatózva fel, s kivétel nélkül mindegyik megfordul s nevetve a nyakamba borul. Imádják! :D
Mondjuk azt viszont nem szeretem, mikor túl vadul táncolnak a maguk módján össze-vissza, s nem veszik fel a ritmust, s ordít róluk,  h nem értenek semmit a társas tánchoz.

Na. Ott voltunk kb, két órát, aztán a banda kb, 80%-a hazament. Köztük persze én is. (40 perc séta)

...

Haza... Beszéltük is a kollégákkal,  h kissé fura, h home-nak hívjuk a hajót... Am most olyan a lelki állapotom,  h jó ez a hajós élet,  s már egészen megszoktam, s mondhatni,  h szeretem. Beállt a jó megszokott kis életem itt a hajón, ami szimpla egyszerű. Szabadidőmet mindig a kondiban és a deck fiveon töltöm. Itt írogatom mindig a jegyzeteim is a blogra. :)

...

Am amikor hazafelé sétáltunk, a táncos, énekes staff eléggé szétszaggatott, kikérdezgetett, s mindent tudni akartak rólam. Mivel ez az egész hajó egy kibaszott big brother, ezért itt mindenki tud mindent a másikról, s kellemetlen volt nekem, amikor kiderült a beszélgetésből, h több kérdésre ők valójában már tudják a választ! Szó tesztelgettek, hogy igazat mondok e, v ferdítek.

Meg olyanokat kérdezték, hogy hogy tudunk így külön élni, s hogy fog ez így működni, s mikor mondtam, h hát open relationshippel, nah azzal meg újabb adag olajat öntöttem a tűzre, s özönlöttek a kérdések, h tényleg, és hogy, és miért, és az egyik megérti, meg tok normális,  a másik meg nem érti, s nem igazán tudja elfogadni, s aztán egymással is vitába keveredtek ezen, én meg csak ott álltam mint egy kuka, tele lett a fejem, elegem lett, s azzal pontot tettem ennek az egésznek a végére h megmondtam nekik, h tudjátok ti is nagyon jól,  h a hajós élet nem ugyan az, mint a földi, s különben is a földi meleg párkapcsolatban is bevett szokás ez, s ennek rengeteg féle-fajta része van, s megértem, h egyeseknek ezt nehéz megérteni, s anno én se fogadtam ezt el, de idővel változik körülöttünk a világ s vele együtt mi is. Pont! Azzal előre mentem, s otthagytam őket. Menet közben fél füllel hallottam, h újra egymásnak esett a két tábor.

Am már tudták, hogy Norbi a párom, h évek óta együtt élünk, s hogy melyik hajón dolgozik, s mit.
Am a kifaggatás után odajött hozzám az argentin kolléganőm, s megkérdezte,  h jól vagyok e, mert szerintem látható volt rajtam, h annyira nem esett jó ez a vallatás, ízekre szedés, aztán vele beszélgetésbe elegyedtünk a hajós életről, s mondta, h ezen szinte minden új átesik előbb vagy utóbb, csak én most töményen egyszerre kaptam ezt meg, s nem szépen lazán egyesével.
...

Július 11.-én Mohamed, az indiai, lakótársam hazamegy. Anyukája beteg, kórházba kerül,  s emergency exittel bizonytalan ideig otthagyja a céget. Sajnálom szegényt,  kurva nehéz lehet.
Azt tudtam, h komoly lelki baja van a gyereknek, mert éreztem, + ordító fizikai megnyilvánulásai voltak. (Ajkak harapdálása, ujjak ropogtatása, feszes testtartás, állandóan a kabinban magányosan...)
Nem örülök, hogy így megy haza, viszont annak örülök,  h egyedül fogom uralni a kabinom.
Szőrös típus, s tele volt velük a fürdő állandóan. Nah már most, aki engem ismer, az tudja, h én meg erősen antiszőr párti vagyok, szo legszívesebben lángszóróval égetném le a testről az undormányokat.
Tudom, h eléggé elvont ilyen téren a gondolkodásom, de számomra a szőrösség a hanyagság,  igénytelenség, maradiság megtestesítője. Tisztában vagyok azzal is, h ez hülyeség s nagyon sok esetben ez nem állja meg a helyét, de én akkor is így érzek.
Ez az én egyik korlátoltságom. Idővel majd lehet levetkőzöm.

...

Július 10.-én este zárás után a meetingen megtudtuk, h nem csak egy lány, hanem egy fiú is fog jönni hozzánk, aki szintén indiai, s hozzám fog jönni,  Mohamed helyére!
Gyerekek! Azt a buzi hisztit, amit én levágtam?! Nem volt nagy, de nem tetszett a managernek...

Hideg zuhanyként ért ez az egész, s persze h kibukott belőlem,  h micsoda?! Ez most komoly?! S miért pont hozzám?! Nekem van a legkisebb kabinom ezen az egész fucking hajón! A manager meg visszakérdezett, h nem tudtad, h ilyen a hajós élet? !
Nah mondtam magamban, h a jó kurva anyádat azt! Itt meg nem szokás előre szólni, ne örülj, mert új lakótársat is kapsz egyből?!

Olyan ideges voltam, h a meeting után egyből kimenet a fedélzetre, s elszívtam két cigit, majd kicsaptam a kabinom mini bárjának ajtaját, s elkezdtem inni!
Nagyon rég voltam ennyire dühös, de embert lett volna akkor kedvem ütni! A bikákra általánosságban jellemző a higgadtság és a nyugalom, de ha valahogy sikerül felbaszni az agyát,  akkor ott tombolás van! Szidtam mindent és mindenkit, mint a bokrot, s megint mely pontra jutottam, h én hazamegyek a picshába!
Szo a kedvem, s a hangulatom, már megint elsüllyedt a mélybe...

...

Említettem ugye, h nem csak egy indiai lány, de egy indiai kollégát is kaptunk.
Na én is, meg a angol kolléganőm is kivoltunk már az első nap!
Leah kolléganőm panaszkodott, h felköltötte őt az álmából az új indiai kolléganőnk csak azért,  mert h ő itt van s megérkezett! Hát én se tudtam ezt az egészet hova tenni! És?  ...

Meg mindent átvizsgált, h ez a te hajvasalód, ez a te fésűd? Leah meg kivoltunk,  h Igen bazdmeg, ez az én kabinom, s itt lakom, szó minden amit látsz az enyém!
Meg h rend és tisztaság legyen mindig, mert a kabin ellenőrzések miatt.
Nah Leah le is állította, h nyugodj le a picshába! Szólnak mindig előre,  h mikor kell kitakarítanunk!

Az enyém meg átrendezte a polcot, mert h neki kell a legfelső polc - ahol az én tárgyaim vannak, voltak – mert h az istenért kiakarja oda tenni, mert h ő minden reggel imádkozni fog...

Szerintetek? Ott helyben lefagytam,  s még az állam is leesett, s elkezdtem nyugtatni, h dont worry semmi komoly, nem énekel,  nem beszél, csak borulás szerűséget csinál, hasonlót mit mi is csinálunk nadiban.
Nah. Mikor ezeket elmeséltük egymásnak a Leahval, akkor azzal hülyéskedtünk, h lehet össze kellene költözünk...

De csak hülyéskedtünk, mert mindketten tudjuk, h ez nem ilyen egyszerű. Kifejezetten kellemetlen, kínos,  ha kérelmezel másik kabint. Főleg h a kollégáddal szemben...

Ennek az a folyamata, h bejelentés az igényedet a managerednél, aki összehív a lakótársaddal egy (bírósági) tárgyalásra, s elmondjátok egymásnak a bajaitok, a manager meg a békéltető. S ha ezen meeting után se mennek a dolgok, akkor ááthelyeznek másik kabinba.

...

A fülöpöket gyakran gyök kettőnek hívom, olyan lassan csattognak, csoszognak. Többször van, h elborul az agyam, s legszívesebben fellökném őket, hogy menj már előlem a kurva anyádba! A mérgemet az is növeli, h a többségük nagyjából csak a vállamig v az államig  ér csak.

Na most képzeled el,  h egy kis ember, csoszog-csattog előtted és a csoszogásos-csottgásos hangja nagyobb, mint a sebessége, s sok esetben nincs lehetőség a kikerülésre, mert olyan szűkek a folyosók, s te haladnál, de nem tudsz a gyökér gyök kettő miatt! WAAAAH!!! :@

...

Sokan köhögnek krákognak a hajón. Néha majd agyérgörcsöt kapok tőlük. KB,  mintha valami zombi kaptárban lennénk...

...

Norbival álmodtam, egyik este. Egymás vala sírunk,  h de jó,  h újra találkoztunk, s örültünk,  h milyen gyorsan eltelt ez a 6 hónap. Majd Norbi meghökkenve mondta, h de hát Apus! Ezt most csak egy álom! Én még kiakadtam, h miiii?! Ez most komooooly?

Aztán felébredtem. .. Elég szarul voltam utána.... :/ :S
Hiányzik nagyon. Szerintem óra nem telik el, h ne gondolnék rá. .. :(

...

„Két út vált szét az életem felénél,

Egy bölcs ezt mondta;

Én a járatlanabbat valasztom;

És ez minden pillanatot megváltoztatott.”

- Larry Norman

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)