Képek

 

 

 

 

   

 

 

 

 

Édesanyám, rendezvény

 

Idézet mára:

A gyerekek szigorú bírák, ha a szüleikről van szó, nem ismernek irgalmat.

Jon Krakauer

Elég szarul indult a mai napom. Anyum szokásához híven, mint a régi “szép időkben” már a reggeli kávémnál a nyakamnak esett, h ez lesz az utolsó hétvége, h főz rám. Vagy itthon maradok, vagy pedig kaja nélkül megyek Pestre. Nem fogja tovább támogatni ezt az életem, h én úgy “lézengek, s lopom a napot Pesten”, h még csak nem is dolgozok. Mi lesz így velem? Ha eddig nem találtam magamnak munkát akkor ezek után sem fogok!

Sajnos, akarva akaratlanul is, de elmosolyodtam, mert eszembe jutott, h a saját édesanyám – s ezt most elég gúnyosan mondtam - mindig akkor rúg belém, mikor padlón vagyok. Sok ilyen volt, de amire tisztán emlékszem az, h nem fogok leérettségizni, nem vesznek fel majd sehová, nem fogom elvégezni a fősulit stb, stb, stb…

Most meg persze nem lesz munkám. :) Eszembe jutott az is, amit mindenki mondogatni szokott, h a családra mindig számíthatunk a bajban. A család az alap, s meg kell becsülni. :) Aha. Ja, ja. Főleg nálunk. :) Az előbb leírtak is ezt az állítást támasztják alá. :)

Bízz, s támaszkodj a családra. Konkrétan anyámra, mert apám nulla, bátyámmal olyan kapcsolatban vagyok, mint egy távoli ismerősömmel, a maradék drága édesanyám meg akkor, s ott rúg belém ahol lehet, ráadásul még meg is zsarol, h vagy itthon maradok, v pedig nem főz rám! :) Nice. :)

Oks. Akkor még tovább fogyok, s remélem majd ríni fog a szája, h; “h levagy fogyva!” Szo még csodálkozni is mer majd. Hát remélem, h ezek után már senki más nem fog csodálkozni, h miért vagyok csontváz! Nem volt eddig elég, a munkanélküliségi gondom, de még az anyám is rátett egy naaaaaaaagy lapáttal azáltal, h megzsarol, támad, basztat, s még csak kaját sem képes csinálni nekem. :)

Szo ennyit a Rion family-ről. :) “A család az első!”… –.-‘ Tsssszz -.-‘

Na jó! Anyámról inkább ennyit!

Ma volt Kertvárosban a szokásos évente megrendezett nyári fesztivál, melyre - mint anno említettem is nektek - felkértek májusban, h segédkezzek, s ennek a felkérésnek tettem eleget. Jó volt. Szeretem az ilyesféle kertvárosi összejöveteleket.

Jókat lehet pletykálni, s találkozni régi ismerősökkel. Pl egy rakat infót megtudtam. Köztük vagy 3 manuszról is, h meleg. Csak lesetem. Ki nem néztem volna belőlük. Bár belőlem sem nézné ki senki itthon. :)

Fáradt wok. fekszek le, szo mára lényegében ennyi. Holnap este majd írok.

Csók!

Rion

(K)

Képek

 

 

 

 

 

 

 

 

Semmi

 

Idézet mára:

Nem a munka öli meg az embereket, hanem az aggódás. A munka egészséges. Senkire sem rakhatsz nagyobb terhet, mint amit hordani képes. Az aggódás viszont szétrágja a lelket.

Henry Ward Beecher

 

Tetszett a mai időjárás. Szeretem ezt az esős időt. Konkrétan nincs meleg, nincs hideg, s nem esett akkor, mikor kint voltam. Jövő héten meg megint jön a kánikula. :S Dislike!

Tegnap óta ismét igen aktívan elkezdtem állást keresni. Ma is vagy 10 helyre küldtem be önéletrajzom, s elmentem egy másik diákszövetkezetbe is, s jelentkeztem egy adminisztratív munkára.

Anyummal ma ismét veszekedtem. 1 hétig bírta ki acsarkodás nélkül. Ismét a szokásos: “Hogy merek én Pesten élni, h nem dolgozok?! Ki engedheti meg magának ezt a luxust?!”

Ma, hazautaztam. Jó újra itthon lenni, bár nagyon rossz volt elbúcsúzni Mancitól. Bújós volt megint. Nem akart hazaengedni. Szeretem, mikor ennyire bújós. :)

Ma lényegében semmi különös nem történt, szo ennyi. :)

Csók!

Rion ;)

(K)

Képek

 

 

 

Gyűrű, panaszkönyv, offolás

 

Végre kialudtam ma magam. Különösebben nem történt ma velem semmi. Mondhatni szokásos. Állásokra jelentkeztem. Elmentem ahhoz  céghez, ahol tavaly dolgoztam, s örömmel láttak, de átalakítás van náluk, s most nincs meló, de azért elkérték önéletrajzom.

Délutánom magányosan telt, ezért nem is siettem haza. Mivel tavalyi cégem a Belgrád rakparton van, ezért kiültem egy kicsit oda. A szokásos helyemre.

Az egyik belvárosi Match áruházban pedig elkértem a panaszkönyvet, mert hatalmas sorok voltak a  pénztárnál, Rion Úrfi meg szépen felpanaszolta őket.

Akkor megtaláltam az elveszettnek hitt legkedvesebb ezüst pecsét gyűrűm. Már 1 hónapja, h leesett az ujjamról, s hiába kerestem a lakásban – mert tudtam, h itt hagytam el – nem találtam. Aztán valamelyik este megálmodtam, h benézek az ágyam alá, s ott lesz. Hát ma néztem az ágyamon szétdobált holmikat, s letévedt a szemem, mikor is eszembe jutott az állom. A leg furább az egészben, h mikor lenéztem, pont a gyűrűre néztem, s egyből ott volt a szemem előtt, még csak szét se kellett néznem. Mikkor kihúztam az ágy alól, megmostam, s felhúztam újra az ujjamra, elkezdtem sírni. Örömömben sírtam. Nem sokat csak kb 1 percet, ha picsogtam. De jó volt. :) Nagyon szeretem ezt a gyűrűt.

Dáviddal délután megindultunk a belvárosba. Vettünk sört, s kiültünk a szokásos kedvenc helyemre sörözni. Aztán észrevettük, h van egy szabad komp, amiről a hajókra szoktak felszállni, s fogtuk magunk, s rámentünk,  leültünk ott. Először furi volt, ahogy imbolygott, de aztán már észre sem vettük. Később meg jöttek a turisták is. :)

Tegnap este nem tudtam feltenni a blog bejegyzésem, mert nem volt net az albiban! Gondolhatjátok! –.-‘ Titta ideg voltam! Lényegében ennyi! Holnap este jelentkezem!

Csók!

Rion ;)

(K)

Képek

 

 

 

 

 

 

 

 

4 hónap, interjú, próbaidő

 

Idézet mára:

Nem szégyen az, ha valaki szegény, csak az, ha nem igyekszik munkával kijutni a szegénységből.

Periklész

Na Drágáim! Here again! ;) Sorry a tegnapi kihagyásért. Nem szeretem a kihagyásokat én sem, mert a Rion blog úgy igazán Rion blog, h minden nap írok! Ettől egyedi a többitől! ;) :P :)

SZO! Csapjunk a lovak közé!

Tegnap délután visszautaztam Pestre. Anyummal. :) Nem volt semmi gond. Az utóbbi időkben kedves, normális. Megnézte hol lakom. Felajánlottam neki, h bemutatom Mancinak, de ebbe még nem ment bele. Én meg nem erőltettem.

Aztán Ő elment haza, Én meg mentem Mancimhoz, s kimentünk a lyukunkba ( Erzsi híd budai hídfő Gellért–hegy lábánál). Hétfőn voltunk ugyanis 4 hónaposak. :)

Ma szerda van. Mivel nem hívtak a rendezvényszervezős helyről, így sajnos az nem jött össze. :/ Nem írok inkább semmit… :)

Szerintem ott basztam el, h mikor megkérdezték, h van e jogsim letagadtam. Pedig van, de már vagy 2 éve nem vezettem, s semmi gyakorlatom sincs, s azért tagadtam le, mert nem kívánok vezetni. Pláne Pesten! Anyum is meg Bátyám is morogtak, h nem kellett volna letagadni. Mondhattam volna, h nincs gyakorlatom s kész. De azért nem mondtam, mert nem akartam/akarom, h bedobjanak itt Pesten a mélyvízbe. Vidéken is félve vezetek, nem h itt!!!

Akkor ma délelőtt voltam egy másik interjún. Nem sokáig voltam. Elmondta, h miről lenne szó. ( Jó sokáig magyarázott. –.-‘ ) Magán nyugdíj pénztárosos, házalós meló lett volna. No thanx. :)

Délután meg a host melóra mentem 3 órás próbaórára. Ott volt az izraeli srác is, aki múltkor interjúztatott, s emlékezett rám, s még a nevem is tudta! Kedvesen köszöntött: “Háááj Geryyyy! nájsz to szíííí júúú! :)”

Kérdezősködött is, h múltkor a barátnőmre vártam az interjú után? Mondtam, h nem. S ami még plusz “véletlen” az egészben, h pont az a csaj volt ott ( Cinty ) még rajtam kívül próba órán, akivel összehaverkodtam az interjú után, s bejelöltem fb-n. - Azért tettem a véletlen szót idézőjelben, mert nem hiszek a véletlenekbe…

Am elment ez a 3 órás próbaidő. Annyira nem jön be. Keveset fizetnek, s nyűgös vagyok tőle. Ha visszahívnak, akkor lehet belemegyek, de akkor is inkább csak 6 órában tolnám, meg csak addig, még nem találok már végre magamnak biztos állást.

Este jön Manci. Hiányzik a kis majom. :)

Na Drágáim! Mára ennyi volt! Holnap este jövööök! :)

Csók!

Rion ;)

(K)