Még Trianonnál is lehetett volna rosszabb

Kilencvenegy évvel ezelőtt, 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, pontosabban békediktátumot, amely Magyarországból – Horvátország nélkül számítva – korábbi területének 33 százalékát sem kitevő országot faragott. A lakosok száma 7,6 millióra apadt az addigi 18,3 millióról.

A trianoni békével Románia 103 ezer négyzetkilométernyi területtel: Erdéllyel, a Partiummal, Máramaros déli részével, a Bánát keleti felével gazdagodott, vagyis nagyobb terület jutott neki a történelmi Magyarországból, mint a mai magyar államnak, amely 93 ezer négyzetkilométer. Délkeleti szomszédunkhoz ezáltal 5,26 millió lakos került át. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 21 ezer négyzetkilométerhez jutott, többek között a Bácska déli és a Bánát nyugati feléhez, valamint a Baranyai-háromszöghöz. Ez 1,5 millió lakost jelentett, amiben nincs benne Horvátország. Azzal együtt ugyanis 62 ezer négyzetkilométert szerzett a később Jugoszláviának átkeresztelt állam: 2,6 millió lakossal.

Csehszlovákia 62 ezer négyzetkilométert és 3,5 millió lakost kapott a Felvidékkel, vagyis a mai Szlovákiával és az immár Ukrajnához tartozó Kárpátaljával együtt. Ausztria 4 ezer négyzetkilométerrel és 290 ezer lakossal gyarapodott a mai Burgenland révén. A lengyelek az egykori Árva és Szepes vármegyékből kaptak 24 ezer lakossal együtt településeket, az olaszok pedig - az előbb szabad várossá nyilvánított - Fiume révén 50 ezerrel gyarapították polgáraik számát. (Később egyébként Fiume is Jugoszláviához került, ma Rijeka néven szerepel a térképeken.)

Még Trianonnál is extrémebb követelések

A Magyarország számára tragikus trianoni döntésnél rosszabb verziók is felmerültek első világháborús vereségünk – pontosabban az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as összeomlása – után. Romsics Ignác írja a Magyarország története a XX. században című munkájában, hogy a csehszlovákok részéről a „legextrémebb” követelések között volt a Pozsonyt Zágrábbal összekötő „szláv korridor” eszméje. A Magyar Katolikus Lexikon szerint ebben az esetben az újonnan létrejövő csehszlovák és jugoszláv állam Szombathely magasságában „találkozott” volna, és a mai Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyék jelentős részét elcsatolták volna. Ezek és más román, illetve szerb törekvések a párizsi békekonferencián elsősorban brit és amerikai, illetve olasz és néha még francia ellenállásba is ütköztek – Romsics szerint.

Fotó: Wikipedia

A cseh követelések egyébként nemcsak Nyugat-Magyarországot érintették volna hátrányosan. Ablonczy Balázs történész Trianon-legendák című művében idézi az egyik cseh „javaslatot”, valójában követeléseket. Eszerint a Szigetköztől - amelynek egy részére a csehek igényt tartottak - a Szentendrei-sziget északi csúcsán lévő Kisorosziig a Dunát szabták meg határként, és Kisoroszi is Csehszlovákiához került volna. A határ ezután Püspökhatvantól a Nógrád megyei Sámsonházáig - Kisterenyét és Parádsasvárt is Csehszlovákiának juttatva - Domaházáig tartott volna. Miskolcot ugyan nem csatolták volna el, de az attól északra lévő iparvidéket, a Sajó völgyét igen. Ezután egy darabig a Hernád mentén húzódott volna a határ, Boldogkőváralja például szintén Csehszlovákiához tartozott volna, akárcsak Sátoraljaújhely a már a Zempléni-hegységen átvezető határszakaszon. Érdekes egyébként, hogy a cseh tervek mélyebben benyúltak volna Magyarország mai területére, de Kárpátalját eredetileg nem vonták be a terveikbe, csak feltételesen követelték volna e területet - Ablonczy könyve szerint.

Ezek az igények nem teljesültek, de megállapíthatjuk, arra jók voltak, hogy a britek és az amerikaiak eredeti terveit semlegesítsék. Romsics Ignác szerint ugyanis az angolszász hatalmak a békekonferencián eredetileg a trianoni határok menti, magyarok által sűrűn lakott területeket, így például a Pozsonyhoz közeli Csallóközt, vagy Losoncot és Füleket (ezek ma Szlovákia részei) a magyaroknak ítélte volna, akárcsak egy kelet-magyarországi, partiumi sávot, amely végül mégiscsak Romániához került. A Bácska egy része, a Drávaszög és az Észak-Bánság sem került volna el Magyarországtól az angolszász tervek szerint, amelyeket végül a békekonferencián elvetettek.

A román igények

Nagy-Románia megteremtése szintén ambiciózus tervekkel párosult. Bukarest eredetileg nem csak a végül megszerzett Erdélyre, Partiumra, illetve a Bánát egy részére vetett szemet, hatalmas vitát folytatott a szerbekkel a Bánság - Temesvár környéke - felosztásáról, és szerette volna határát egészen a Tiszáig előretolni. Nagy-Románia határai ugyanis a „Dnyesztertől a Tiszáig” húzódhattak volna egy akkoriban elterjedt jelszó szerint, ám a tiszai román határt – Debrecen, Békéscsaba, Orosháza Romániához csatolásával - a párizsi békekonferencia végül elutasította, jóllehet a Tiszántúl 1920-ig román megszállás alatt állt. Sőt, 1919 nyarától novemberig az ország jelentős részét, így a Duna-Tisza-közét és Budapestet is elfoglalták a románok.

A megszállás idején román-magyar puhatolózó jellegű tárgyalások is zajlottak. Ezeket ugyan a nagyhatalmak később elutasították és leállíttatták, de jól jellemzi a román követeléseket a szociáldemokrata Garami Ernő Forrongó Magyarország című könyvében olvasható részlet: „a Budapestet megszállva tartó román kormánynak az az igyekezete volt, hogy a párisi béketárgyalásokat megelőzően, különbéke megkötését vigye keresztül Magyarországgal.”

Nagy-Románia a két világháború között

Fotó: Wikipedia

Garami szerint Bukarest nemcsak az 1919 őszén átmenetileg hatalmon lévő Friedrich-kormánnyal, hanem a magyarországi ellenzékkel is egyeztetni próbált. „Erdélyi János, aki mint nemzetiségi képviselő, valamikor a magyar parlamentnek is tagja volt, tárgyalt Budapesten, a román kormány meghatalmazása alapján, ezekben az ügyekben” – írta Garami, aki szerint Bukarest ekkoriban a Tisza-Maros szögletet akarta megszerezni, így a Maros torkolata is Romániának jutott volna „Békéscsabával és Makóval” együtt.

Kompromisszumra készen álltak a "soviniszták"

Garami megjegyezte: „Számomra rendkívül érdekes volt annak megfigyelése, hogy a soviniszta magyar hazafias politikusok közül is milyen sokan akadtak, akik nem csináltak bizalmas körben titkot abból, hogy e javaslattal rokonszenveznek.” Név szerint Bethlen Istvánt, Horthy későbbi miniszterelnökét is kiemelte ezen „soviniszták” közül Garami, aki azt állította, hogy az előzetes tárgyalásokon ő és Szemző Ernő fellépése nyomán utasították el a magyarok a román tervet. (Szemző kisgazdapárti politikus volt, Garami pedig a szocdemek azon szárnyához tartozott, amely nem kért a hatalomból a Tanácsköztársaság idején.) Persze, a magyarok ellenállása ekkoriban nem sokat nyomott latban, és a Maros torkolata végül is azért maradt hazánk része, mert a párizsi békekonferencia - mint azt Romsics Ignác írja - elutasította a követelést, akárcsak Debrecen, Orosháza és más tiszántúli városok és területek elcsatolását.

Annak ellenére maradt a mai Hajdú-Bihar és Békés megye magyar terület, hogy a franciák egyik szakértője, a földrajztudós Emmanuel de Martonne egyik szakvéleményében a párizsi békekonferenciának arról írt, hogy a „debreceni pusztában” etikai öntudatra ébredt román csoportok vannak – ezt Ablonczy Balázs történész idézi fel Trianon-legendák című 2010-es kötetében.

Vita a jugoszlávokkal

A mai Magyarország déli részén sokáig szerb, jugoszláv és francia csapatok állomásoztak, a szerbek ugyanis jelentős területekre vetettek szemet időközben, nagyjából a Pécs-Baja-Szeged vonal tájékán. Nemcsak a Pozsony-Zágráb korridor volt érdekes számukra, megszállva tartották a mai Magyarországhoz tartozó Baranya megye jelentős részét is.

Az olaszokkal kötött Londoni egyezmény szerint Szerbiának ígért területek - erről a szerbeket is csak később tájékoztatta az antant

Fotó: Wikipedia

Bár az 1920-as trianoni béke egyértelműen kimondta, hogy Baranya megye északi része és Baja környéke is magyar terület marad, a jugoszláv állam nem szívesen adta fel 1921-ben a pécsi szénmedencét, amelyet 1918 óta tartott megszállva. Romsics Ignác erről így ír: „a jugoszláv hatóságok vonakodtak eleget tenni” a nagyhatalmak kiürítési követeléseinek, és felkarolták, illetve ösztönözték a Magyarországról ide menekült forradalmárok (szocialisták) autonomista követeléseit. „Így következett be, hogy 1921. augusztus 14-én a pécsi Széchenyi téren kikiáltották a Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaságot”. A ’köztársaság’ Jugoszlávia védnöksége alá helyezte magát, s kérte a terület kiürítésének elhalasztását. A nagyhatalmak azonban nem változtatták meg döntésüket, a magyar hadsereg így augusztus végén mégis birtokba vehette a Gyékényestől Újszegedig húzódó új határvonaltól északra fekvő területeket.

Nyugat-Magyarországot nem adtuk át teljesen

Elvileg a déli határvonal rendezésével párhuzamosan, szintén 1921-ben kellett volna a magyar hatóságoknak átadniuk Nyugat-Magyarországot Ausztriának. Itt azonban Héjjas Iván, Prónay Pál és Friedrich István szabadcsapatai feltartóztatták az osztrák csendőröket, legalábbis Romsics szerint. 1921. október 4-én Prónay ki is kiáltotta az úgynevezett „Lajtabánságot”. Ez nem volt hosszú életű „állam”, de annyit elértek a magyar tiszti különítményesek, hogy a nagyhatalmak meghátráltak és belementek abba, hogy Magyarország és Ausztria kétoldalú egyezményt kössön. Olasz közvetítéssel erre sor is került, ezután pedig - 1921 decemberében - népszavazás döntött Sopron és környéke Magyarországhoz tartozásáról. A legtöbb vitatott területet viszont átadtuk Ausztriának: ma ezek alkotják nyugati szomszédunk Burgenland nevű tartományát.

Forrás: hvg.hu

Meló, csaj flört, exem, hétvége

<3 *-* <3

 

Idézet mára:

Ha az embernek nincsenek feledhetetlen emlékei, akkor kevéssé hihet abban, hogy a jövőben valami emlékezetes történhet. Anélkül pedig nehéz elviselni a mindennapok méltatlanságait.

Salamon Pál

 

Eléggé összefolytak már megint a napok, mióta dolgozom… Nem tudom, már h melyik nap mi történt, szo nem bontom le a történéseket napokra. Tudjátok, h az elmúlt 2 napban történt ami történt azt jóidő!

Szo! Csütörtökön 10 órát melóztam. Reggel 10-től este 21-ig toltam a biciklit. Valójában 21:45-kor jöttem el, de lényegtelen… Ilyen a kereskedelmi szakma…     Ma (Pénteken) pedig volt a harmadik munkanapom a Pull-nál. Mind a 3 nap meglátogattak ismerősök. Jó volt, jól esett. Voltak olyanok is, akik megdöbbentek, h mit keresek én itt, hisz múltkor még a H&M-nél voltam?! Hát mondom az múltkor volt! Volt olyan is akivel hülyültem, h valld be! Eddig a H&M-be mentél mindig, most meg a Pull-ba! Ennyi!

Ma jött hozzánk még 1 új lány. Nagyon szimpi volt. Annyira kedves, mosolygós, s lelkes, h kajak feldobta a napom. Remélem összebratyizunk majd, s egy kis buzi boszit faraghatok belőle. Olyan jóóó leneee! Aztán, amit nagyon szeretek az a voki-toki. Tök menő! Mintha rendőr bácsi lennék!

Akkor ma volt egy furi esetem egy szép, fiatal, csinos vásárló lánnyal. Nem tudom eldönteni még most sem, h flörtölt-e velem, de nekem nagyon annak tűnt, s kicsit zavaró volt, mert a lányokat nem tudom ilyen téren hová tenni, s kicsit kellemetlen érzések is előjönnek ilyenkor, mert nekem volt ugye anno 2 barátnőm,  nagyon utáltam már akkor is ezt az egész barátnősdit, mert csak nyűg s teher volt. Először az a kényszerű udvarlás, “Addmármegmagad, hadd mondhassam, h na tessék! Lessétek! Ő a barátnőm, most már szálljatok le rólam!”

Am szép volt, meg mosolygott ezerrel, meg a zavara az eléggé érezhető volt, majdnem hogy szüzi-müzi kislány szerepet játszott… Kért segítséget, meg 2-szer is visszajött a fülkéhez, s kérdezett termékek után tök kedvesen, mosolyogva, nagy boci szemivel, amikkel nem úgy nézett rám, mint egy átlag vásárló szokott…  Olykor halkan nevedgélt is, is, mikor próbáltam kedveskedni, hülyülni, h csak ne legyen már ilyen. Meg próbált is előttem, h szűk neki a derekánál ez a nadrág, s felhúzta a pólóját, s láttam a testét. Szép barna bőrű volt, s feszesek volt a bőre. Szép formája volt. Lehet, h ez tök véletlen volt, de végig úgy éreztem, h ezek mögött azért jóval több is lappang…

Szo nem tudtam hová tenni a “jányt”… Fiúknál ez más persze. Mármint nem sokkal másabb, de én azokat értem, s vágom, s tudom. Ott adja magát minden, s simán mennek a dolgok, de most ennél a lánynál… Szimpi volt meg minden, de nem tudok vele mit kezdeni. Buzi boszinak jó lenne am!

Aztán csüt este este úton hazafelé felhívott Exem. Elégé kellemetlen volt. Kicsit felkavart, de muszáj voltam elutasító lenni vele. Nekem lassan már van kialakulóban valami, s nagyon nem jókor hívott… Szar volt, mert ugye pont h május közepe tájékán jutottam el arra a pontra, – bizonyos infóknak, s más valakinek köszönhetően  – h végre túltettem magam rajta, erre tessék … :/

No mind1. Váltsunk is témát! Este megyünk ki lakótársammal görizni. Szeretek.  Holnap pedig utazom haza. Szombaton buli lett volna, de sajnos nem megyek, mert muszáj hazamennem, mivel aztán 2 hétig megint nem megyek, mert köv. hétvégén anyumék mennek majd ki Erdélybe Csíksomlyóra.

No! Hirtelen ezek azok, amik eszembe jutottak az elmúlt napokról.

Kellemes hétvégét!

Csók!

Rion ;)

Szűresen, első munkanap, szépfiú:

 

Idézet mára:

Különös, hogy az emberek mennyire ragaszkodnak a foglalkozásukhoz, hogy örökké ugyanazt akarják csinálni!

Agatha Christie

Május 31. Kedd:

Ma voltam szűrésen. Nem megyek többet a VI. kerületi bőr és nemibeteg-gondozóba az is biztos! Ti se menjetek! Nem tetszett se a kiszolgálás, se a színvonal se semmi! A VIII. ker sokkal jobb! Mind1! Kipróbáltam ezt is, tanultam, tapasztaltam azt jóidő! Am az ápolónő, miután behívott, leültetett a székbe a napra, h akkor leveszi a vért. Pislogtam rá döbbenten, h kajak kitesz a napra, s itt akar megszúrni? Akkor még el is vesztem az eszméletem, nemhogy leesik a vérnyomásom! Mondtam a gondozónőnek még az elején, h általában rosszul szoktam lenni a vérvételen, így áttessékelt az ágyra, s lefeküdtem, így szerencsére észnél voltam végig. Aztán feküdtem még egy darabig, vettem be a szokásos módon zsebembe készített cukorkát, s így haza is tudtam egyedül menni.

Június 1. Szerda:

Ma volt az első munkanapom a Pull-nál. Jó volt. Sokkal lazább az egész. Szotyi van. Ugyan azt csinálom most az elején, mint anno a H&M-nél. Fülkézés, s rendrakás. Itt a ruhák nagyrésze szépen hajtogatva van. Rendezett. Nagy +, h csipogózva, s hajtogatva érkeznek az áruk, s így szebb, s könnyebb őket kitenni.

Egy rakat új kifejezéssel találkoztam, de persze a felét nem jegyeztem meg. Annyiból jó, h angolul mondunk mindent, szo így valamivel könnyebb megjegyeznem a szakszavakat. Sokkal átláthatóbb, s rendezettebbek a dolgok, mint a H&M-nél. A főnököm 23 éves, s tök fiatalos a csapat.

Nagyon tetszik, h figyelnek a biztonságra. Tök menő a voki tokink is! Néha lehet hallani a taxisokat is, s mikor hirtelen megszólal olyan, mintha rendőr lennék, s a kollégák mondják, h mi a szitu odakint... 

Akkor lazább a hangulat is. Nincs az a feszko, hajtás, pörgés, mint a H&M-nél. Likeolom. + A gépek, a technika is sokkal precízebb, s fejlettebb.

Am ne értsetek félre. Azért hasonlítok mindig a H&M-hez mert csak ahhoz tudok, h ott dolgoztam, s nem rosszból hasonlítgatok. Szeretem továbbra is az “édzs end emet”, s imádtam ott dolgozni, (drága kollégáimról nem is beszélve) s most is ott dolgoznék, ha nem a halál faszára kellett volna kijárni… :/

Ma megkaptam a munkaruhám egy részét is. Most első körben kaptam egy fasza koptatott szűkszárú farmert, s egy fehér pólót. S-es, de ez tényleg S-es! Ami a nálunk M-es, az H&M-nél S-es. Tök jól áll! Nagyon likeolom! + Ha ügyelek rá, akkor látszik is egy peppet a szép pici mellizmocskám! Kapni fogok még majd cipőt, övet + még 1 pólót is, csak most nem volt rakiban. Szo likeolok most így az elején mindnet. :)

+ A fél boltot feltudnám itt is vásárolni !  (De csak azért a felét, mert a másik fele női! ;) )

Aztán meló után elmentem egyik lakótársammal a Westendbe, h veszek magamnak majd egy szivárványszínű karkötőt, de hiába kérdeztem meg több üzletben, nem lehetet sehol se kapni! Titta nonszensz! Aztán elmentünk a H&M-be is. Nagyon fura volt. Visszatérni oda, ahol bő fél évet lehúztam. Furi volt az is, h furi, h annyira zsúfoltan vannak a ruhák, h kupi van, h sokan vannak. Még furibb volt, h a régi csapatból szinte csak a menedzser team-et ismertem. Az összes többi eladó új volt. Igaz arról tudtam, h azóta már a régi banda 70 %-a felmondott, de csak most szembesültem vele igazából. Aztán megláttam egy nagyon helyes új eladó fiút! Anyááád! Ne tudd meg! Az erő szinte kifutott a lábamból! Jesus mondom! Aztán persze telefonáltam egyből, volt kolléganőmnek, h csekkoljam izibe a srácot, h mizu vele, de mondta, h hetero. Kicsit kivoltam akadva Móunika, de túltettem magam rajta. Így legalább kevésbé szomorkodom, h egy ilyen helyes kolléga maradt le a listámról.   

Nah! Mára lényegében ennyi! Feküdni kellene már, mert holnap egész napozni fogok. Reggel 10-től este 9-ig tolom majd keményen a biciklit.   Kicsit meglepődtem, a beon (beosztáson), de nem nyavalyogtam. A Camponábn sok mindent megtanultam már, szo kibírom. Szo holnap tuti nem fogok írni.

Csók!

Rion