Blogtali, Alter, show, Mi

Idézet mára:

“Vannak boldog könnyek, s fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek, míg a Föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet harc, és benne győzni kell!”

 

Január 14. Szombat:

Meló után Norbival hazamentünk relaxálódni egy kicsit. Este 7-re akartunk menni a blogtalira, de egy kicsit elcsúsztunk, s 8-ra értünk oda, ahonnan fél 10 körül el is jöttünk, mert nálunk volt lakótársamnak születésnapi partija. Am mikor leértünk a blogtalira, nagyon sokan voltak így természetesen nem akartam mindenkin végigmenni, kezelés, puszi-puszi, bemutatkozás, s ugyan ezt eljátszatni Norbival is. Az elején megbeszéltük egymás közt, h ha sokan lesznek, akkor csak köszönünk egy globálisat s kész. Legalább 20 perc lett volna még egyesével köszöngetek. –.-‘” A banda 60%-át am is ismerem, aki akart beszélgetni az am is odajött. Jó volt látni régi arcokat s beszélgetni. Persze voltak, kik hiányoztak is. Sajnálom, h nem tudtam több emberrel beszélgetni, de majd a köv blogtalin, remélem betudom majd pótolni. S előre is elnézést, ha valakit megsértettem volna azzal, h nem mentem hozzá, vagy nem köszöntem személyesen vagy bármi ilyesmi, de tényleg úgymond rohanó félben voltunk.

A szülinapi parti után levonultunk az Alterben. Voltam már jobb buliban is. A zenék eléggé laposak voltak. Ellelhetett rájuk lötyögni de nem a legjobb számok szóltak. Óránként ha lehetett 1-2 jobb számot hallani…

3-kor el is indultunk haza, mert befáradtam, ami Norbira is átragadt, mert egész este táncoltunk. Aranyos ahogy kicsit ittasan táncol, s mosolyog + h Ő is olyan szinten bújós, mint Én, s a szeme szinte neki is folyton a pályán (egymáson) volt. Megfigyeltem nála azt is, h ilyen állapotban egy tipikus hetero állat, aki kötözködős, s nagyon makacs. Volt is tán 2-3 olyan alkalom, mikor elkellett húznom, s rákellett szólnom, mert olyan volt, mint egy bika, aki vöröset lát, de van 1-2 technikám, amivel kezelni tudtam.

Találkoztam persze régen látott ismerősökkel is. Volt ki fel sem ismert, úgy megváltoztam állítólag, de jó volt beszélgetni. Dőltek is az infók rendesen, s volt 1-2 meglepetés…

Az egyik pl.: Megkaptam, h a gyereknevelés az nehéz feladat. Ott helyben nem is tudtam hirtelen mit reagálni rá. Lehet azért, mert nem vettem fel, mivel egyáltalán nem érzem azt, h gyerek lenne…

Szóval attól még, h fiatalabb nálam, vagy mert “A Gyerek” néven emlegettem, nem jelenti feltétlenül azt, h gyerekes(ebb) is…

Am az esti Alter show nagyon jó volt. Csupa remek számokat választottak és nagyon jók voltak a fellépők. Különösen Betty Blue Dana International 2 előadása tetszett. hallottam már másoktól, h adta már elő Danát, de még nem láttam, de NAGGGGYON élveztem! Illik hozzá! Örült a fejem. Nekem am Mary Lou a kedvenc előadóm a  tekintete, s kisugárzása miatt, de Betty Blue ezzel a 2 Danás számával a szívembe lopta magát, s megtaláltam így 2 év után azt a show számot, amiért rajongok!  

Dömpi vicces volt, Giselle-nél roptam egy kicsit az “Almát eszek”-re, mert szeretem az ilyen mulatós feelingű magyar számokat, és persze Mary Lou és Nicole is jó volt.

Az szokatlan, s rossz, h nem lehet már lent cigizni. Buliba szokásom, s jó rágyújtani, mikor állsz, pihensz, s relaxálsz egy kicsit. De cigi nélkül…

Aztán beindultak a pletyik, szarkavarások, s érdeklődések kettőnket illetően, amire felvoltam készülve, Norbi, meg am se szereti a meleg világot, szo lényegében leszar mindenkit, de erről majd a köv bejegyzésben…

Mára csak ennyit írok, mert ha belefogok a többi napok mesélésébe, akkor már sok lennék. Majd legkésőbb szerdán jelentkezek ismét!

Csók!

Rion

Gellért hegyi kirándulás, vidéken

 

Idézet mára:

"Ellentétben a közfelfogással, a szerelem nem olyasvalami, amibe tehetetlenül "beleesünk ". Nem "ránk szakad ". (...) Mindig van egy semleges pont, ahol az ember engedélyt ad magának arra, hogy szeressen vagy ne szeressen. (...) Ez a pillanat, amikor még dönthetünk."

 

Január 11. Szerda:

Mivel szabadnaposak voltunk Norbival így délután szétnéztünk a Vörösmarty Téren majd bevettük a Gellért hegyet. Jó progi volt, s be is  sötétedett, ahogy elindultunk lefelé... :)

Csináltunk sok képet, miket fel is toltunk fb-re.

Útközben találkoztunk egy érdekes, s egyben kicsit félelmetes meleg sráccal is. Full kopasz volt, s nagyon fehér szemgolyója volt. Megálltunk pont egy kis kiugró hegyoldalban, ahol szépen látszott az Erzsébet és a Lánchíd. A srác ült a padon, mi megálltunk mögötte nézelődni a tájban, s Én lőttem pár képet, mikor arra lettem figyelmes, h a srác többször hátra fordul, s hosszan végigmért minket, aztán meg a Norbit méregette végig többször, aki arrébb is bandukolt. Na itt Rion Úrfinak elszállt az agya, s mondtam, is h gyerünk innen tovább, mert mindjárt lefújom a gecibe a buzit, s akkor nézzen, ha lát majd egyáltalán még valamit...

Nagyon betudok pöccenni, ha akár engem, akár a párom feltűnően végigmérnek, vagy szemezni próbálnak, mikor látszik, h együtt vagyunk.

Ez bunkó, tahó parasztság. S most nem előítéletes vagyok. Ezek tények. Átlép egy határt, s persze, h az ember ilyenkor feszélyeztetve érzi magát.

Ez majdnem olyan állati ösztön, mint mikor, ha hosszan nézel egy kutya szemébe, akkor annak átáll az érzelme egy másik sávra, s neked megy.

Ennek a srácnak is legszívesebben odamondtam volna, h ne lessél bazdmeg! Norbit is idegesítette, s mikor jöttünk le a hegyről akkor feltűnt mögöttünk, de szerencsére a vízesésnél voltunk már, s gyorsan átszaladtunk a közelgő kocsik előtt s elértük az éppen jövő buszt a romkertnél, s így leráztuk, de mikor elment a busz előtte - mert ő is átért közben - végig nézett minket, ahogy elvitt a busz. A sötétségben csak még jobban világítottak a szemei... :S

Láttunk még érdekes figurákat... Furi arcok is járnak arra az biztos... :/ :S

Január 13. Péntek:

Délután hazaugrottam vidékre. Anyummal már az első 5 percben szóváltásba keveredtünk, amit lezártam gyorsban azzal, h jó erről többet nem vagyok hajlandó beszélni! Természetesen megint a homofób éne próbált kitörni belőle, akinek olyan pofont kevertem le, h el is hallgatott, szerencsére s minden okés volt, még otthon voltam.

Anyumnak meglepő módon tetszett az új frizum, s nem szólt semmit a 3. új fülbevalómért, pedig arra voltam felkészülve, h na majd elmond minden taknyos tininek, mert "azok lövetik így szét maguk"... -.-'" :D

Apummal megint csak nem váltottam 2 szónál többet ( köszönés, elköszönés ). Néha próbált beszédre bírni de dünnyögtem az orrom alatt valamit s ennyi. Nem akarok, s nem is szeretnék vele beszélni, mert nyűgnek, s tehernek érzem, s tudom, h úgy is szétissza az agyát, s már holnap arra nem fog emlékezni h miről beszélgettünk... -.-'"

Aztán sétáltam is egyet, s találkoztam útközben véletlenül a volt általános iskolás 2 tanárommal is. Jó volt őket látni. Az egyik meg is jegyezte, h h megváltoztam s megnyúltam. :)

Aztán a vonton kiolvastam Paulo Coleho-tól a Veronika meg akar halni című könyvet, pont Veronika neve napján! :) Jó könyv ez is Coelho-tól. Ajánlom mindenki figyelmébe. :)

Jah! Életemben először most vettem vonatjegyet! 22 évesen csak megéltem ezt is... :/ :)

Eddig ugye arcképessel jártam, de most új rendszer van, s megszűnt a jó világ. Bár a munkahelyem kifizeti a hazautazást, szo nagy érvágás nemért.

Nah! Holnap meló után vár Norbi. Csütörtök délután elváltunk, s azóta nem láttam. Este megyünk blogtalira egy kicsit, s 21 után meg csapódunk haza, mert lakótársamnak koktélos szülinapi bulija lesz, aztán dzsalunk az Alterbe.

"Peppet" ideges, s feszkós wok, mert féltem A Gyereket, hiába nyugtat, s beszéltük ezt már meg, de am is ez lesz az első közös partink... :S: :/

Nah! Majd mesélek!

Csók!

Rion ;)

(K)

Blog, betegség, népzene, gondoaltok

 

Idézet mára:

"A "hol voltál" több, mint egy egyszerű kérdés. Aki ezt kérdezi, egyben azt is mondja: "hiányoztál", "veled szerettem volna lenni"."

 

Az előző részek tartalmából:

Nagyon elszaladtak a napok, s bocs, h eddig nem írtam. Minden nap foglalkoztam a bloggal, csak arra nem volt időm, h bővebben kifejtsem a történteket. Folyamatban van az új blogom elkészítése is. Megnéztem 2 blog szolgáltatót. Először a blogspotnál akartam maradni, de a lakótársam elültette bennem a bogarat, a tumblr-el kapcsolatban.

Csináltam egy gyors, s mini közvélemény-kutatást a szűkebb baráti körben is. Felemás eredménnyel. Végül is azt az eredményt kaptam, amit gyakran Én is szoktam mondogatni, h ahány ember, annyi féle…

Így végül csak Én tettem fel az i-re a pontot, s döntöttem, h akkor mi lesz. Ami nekem jobban tetszett. Modernebb, újfajta lesz. Szokatlan lesz majd, s lehet, h elsőre érthetetlen, átláthatatlan, de gyorsan belelehet tanulni a kezelésébe, s a rendszertelenség, renddé válik. Legalább is Én rövid időn belül rájöttem, h h működik a rendszer, s nekem nagyon megtetszett. Szo tetszik majd, nem tetszik, az lesz!

Hétőre lebetegedtem. Várható volt, mert sokan betegek voltak körülöttem. Munkatársak, lakótársak, Norbi, aztán elkapott engem is.

A hétfői napom 3 coldrexel és kalmopyrinnel túléltem. Ma, Kedden már jobban vagyok. A torkomon érzem, mintha kicsit beleenne dagadva, de legalább már nem fájok mindenhol.

Norbinak odaadtam az alig használt nagy Converse fekete bőrtáskám. Kb.:15 percen keresztül pakolt ki belőle, s talált olyan dolgokat, amin volt meglepődés. Nagyon sok minden volt benne…

Hétfő este, mikor jöttem haza, az Oktogonnál magyar népzenészek voltak, nagyon szeretem így adtam is nekik aprót. Talán egyedül Ők azok, kiknek szoktam adni pénzt az utcán. Emlékszem, mikor anno még a Westendben dolgoztam a H&M-ben, akkor gyakran zenéltek a Nyugati bejáratánál. Nekik is adtam mindig. Feldobták a napom. Kicsit elgondolkoztam ezen, h vajon miért van ez, s ott lyukadtam ki, h a felhőtlen, boldog vidéki gyermekéveimet juttassák eszembe. A falunapokat, a fesztiválokat, bálokat, nyugalmat, boldogságot.

Mikor hallom a hegedűt és a bőgőt “dalolni”, akkor mindig a fekete, fehér, piros, egyszerű, v mintás ruhában ropó néptáncosok jutnak eszembe, Kik énekelnek, mosolyognak, boldogak. Süt a nap, s körülöttük jönnek, mennek az embertömegek, s mindenki mosolyog belülről.

Tök boldog voltam pl.: azokban a napokban, mikor az Andrássy levolt zárva a nyáron ( vagy szeptemberen nem tom, csak h jó idő volt ) a Nemzeti Vágta miatt.

Nah! Most jól elkalandoztam, s hosszúra sikeredtem, szo már ennyi.

Csók!

Rion

Róla, még egy fülbevaló, ajándékok, érzések, gondolatok, kavargás

..."Because I now You love Me Baby!"... :)

 

Idézet mára:

"Tetszik amikor mosolyogsz, de imádom amikor Én vagyok az oka.” :)♥

Január 6. Péntek:

Délelőtt kóma voltam a korán keléstől, mert 11-re mentem dolgozni, s délután 1-ig zombi üzemmódban voltam, de aztán óráról órára nőtt az energiám, ami kiteljesedett akkor, mikor Norbi - A Gyerek meglepett személyével, s meglátogatott az üzletben. Nagyon örültem Neki, mert ma a “nemtalálkozósnap”  volt, mert csak kb.: minden másnap talizunk, de csak láthattam ma is élőben.  

Am szétrobbanok az energiától! Pedig dolgoztam, hazajöttem edzettem. Több fekvőt s felülést is csináltam, mint szoktam, majd elmentem a Westendben, kilövettem a jobb fülem is, ami csak 1 ezres volt, mert volt használatlan orvosi fülbevalóm, ami megmaradt a múltkori Árkádos lövetéskor, mert ott kettőt adtak és így most ellőttem azt is.

Majd találkoztam a volt lakótársammal, aki az első 1 perc után meg is jegyezte, h húú de pörgök, de 10-15- percen belül Ő is fölpörgött, s Én jegyeztem meg, h most meg Te pörögsz! Jah. Átragadt rá az energiám, s daráltuk egymásnak a sok mesélnivalót.

Na nézem mi van nekem ide feljegyezve…

…Norbitól olyan dolgokat kaptam most az elmúlt néhány napban, mit még egyik kapcsolatomtól sem. Apróságok, de mégis olyanok, amik jók, öröm, ha kap az ember, s sokat jelentenek a számomra. Másoknak lehet, h nyálas, csöpögős érzelmes hülyeségek – amitamúgyisleszarok – de nekem fontosak, s sokat jelentenek. Az egyik ilyen pl.: az állandó bújása, simogatása, cirógatása. Eddig csak elvárták tőlem, h Én foglalkozzak, kényeztessek mást, de Norbitól kérés nélkül megkapom. Ilyen p.:l az is, mikor szótlanul fekszünk, s egyszer csak felkapja a fejét, mélyen a szemembe néz, s azt mondja, h szeretlek, majd homlokon csókol… … Ehhez nem is kell mit hozzáfűznöm. De ami talán a legszebb/jobb volt, mikor kb.: 2 nappal ezelőtt azt mondta, mikor csak feküdtünk, s összevoltunk bújva, h úgy érzi h Én vagyok a másik fele…

Aztán pár perc feloldódás után kaptam észbe, s kérdezgettem, h ezt h érti, mit jelent ez a számára. Azt hittem, h hivatkozik majd Paulo Coelho: Brida című művére, mert Én konkrétan itt találkoztam ezzel a kifejezéssel, de nem ismeri, de elmondása alapján nagyon hasonlított az ott leírtakra. Igaz a műben másképp alakultak a dolgok, de annyira nem akarok párhuzamot vonni. A lényeg csak az, h egyből ez a nemrég olvasott könyv jutott az eszembe. Furi volt, h a “másik fél”-lel Én most 22 évesen, olvastam, h van ilyen, Norbi pedig még fiatalabban tud ilyet gondolni, érezni. Anno én nem is gondoltam, h lehet ilyen, bár a mi helyzetünk, körülményünk teljesen más, az is igaz…

Jó dolgok az érzések. Legyen az jó v rossz, fájó vagy kellemes. Akkor van igazán baj, h szürke valami és alig vannak, vagy csak felszínes érzései vannak…

Mára csak ennyit írok.

Sok minden kavarog most a fejemben. Kicsit olyan, mintha vettem volna be Extasy-t, pedig semmit nem használtam, de a gondolatok csapongnak a fejemben, s nagyon csinálnék valamit. Szeretnék egy új, letisztult blogot. Szeretem a fél erotikus, gay képeket. Jó keresni, leszedni, szerkeszteni. Szeretem a mécseseket, a kellemes zenéket, a bort, s persze ha mellettem van, akit szeretek. Szeretem a romantikát, a nyugalmat, a biztonságot, a megszokott dolgokat. De fogalmam sincs, h ezt most wtfért írtam le… Több képet akarok majd kitenni! Akarok egy kis változtatást is! Megnyugtat, s jó dolog a blogommal foglalkozni. Most jó minden.  Azt kívánom, h bárcsak örökké így lenne, de tudom, h nem fog, mert ez az élet rendje. Minden jó után jön rossz, s fordítva, de most nem gondolok ilyenekre. Megélem ezeket a kellemes érzéseket/életet, s kész!

Kicsit laza, hippi feelingű életet folytatok már egy jó ideje, de most így érzem ismét teljesnek magam… :)

Csók!

Rion

Filmajánló: