Egy kis munkahelyi La’ múúúziika! 
<3
Idézet mára:
”A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettel. Meg kell tanulnod várni.”
PF! Semmi jegyzetem nincs arról, h mivel teltek el a napjaim, azóta, h nem írtam.
Elég nehéz így elkezdeni blogolni, pedig gyakran eszembe jutottak meló közben is dolgok, h na majd írok erről, arról meg amarról, de mindig elfelejtem feljegyzetelni, s így elfelejtem az egész storyt pedig jó és elgondolkoztató témák voltak.
…Melóban ráérek agyalni…
Ammmm. Akkor elkezdek írni úgy, ahogy már évek óta teszem. ( De jó ezt leírni… …évek óta… 
)
November 17:
Arra emlékszem, h úgy volt, h együtt tartjuk Popovval a lakótársammal a szülinapját és a névnapom, de végül az én részemről lefújtam, mert Norbi dolgozik, s nélküle nem bulizok, de végül úgy lett, h meló után hazajöttem, s úgy volt h elkészülök s bemegyek hozzá melóba, de aztán Zsófival és Norbival egyeztettünk, h akkor Zsófi eljön hozzám, s együtt megyünk Norbihoz, de mivel Zsófi Gyálon lakik, így kb.: 23 óra után érkezett csak meg hozzám a Corvinhoz.
Mivel addig nálunk meg buli volt, mert ugye Popov részéről ment a buli így csatlakoztam én is akarva akaratlanul is, mert jött s kínálgatott, s hát elreppent az idő s a “jólérezmagam:)” állapotba kerültem, mire Zsófi megérkezett.
Ő még gyorsan igazított magán, addig itattuk őt is, s útravalót is kaptunk Popovtól.
Norbinál is ittunk, még vagy 3-4 mjito-t, s mivel szerencsére 1 órán belül be is zártak így nem kellett rá sokat várni.
Bemutatott am egyik kolléganőjének is, aki egyedül bevan avatva Norbival kapcsoaltban.
Jó volt ott is, mert Norbi folyton mosolygott, s jó volt ott nézni őt, ahogy tevékenykedik, meg h látszott rajta h boldog, s jó volt Zsófival s úgy az egész.
Aztán mire megindultunk a B7-be, már mindenki elég jólérezte magát, különösen Én. Ha Popovval iszik az ember, akkor…. Jajaj. Otthon alapból kaptam mindent….
Szo útközben Norbival a “szokásos” módon összekaptunk, mert h feljött a téma Iza részéről – akivel útközben találkoztunk a Nagymezőnél – h ő szívesebben menne az Alterbe, Norbi egyből lelkesült az ötlet iránt, itt meg erre előjött belőlem az agresszió (Móuni(ka)). Állunk a sorban a B7-nél, a csajokat előre engedték, aztán Norbival úgy összekaptunk, h bedurcizott s elment. Egyszerűen otthagyott!
Joh! Én meg szépen hazakacsáztam valahogy.
Nagyon szarul voltam. Azt hittem kint halok meg a hidegben.
Eléggé kiszolgáltatottnak éreztem magam, pláne h egy rakat pénz volt nálam, s utáltam mindenkit, meg h senkire nem lehet számítni és akár meg is dögölhetek itt és a többi szokásos világvége látásmódba estem…
Telefonon közben hívott mindenki h hol vagyok, s kb.: 1-2 órán belül Norbi és zsófi otthon volt nálam. Rám találtak a mosdóban. Másnap délutánra kijózanodtam, s most minden okés.
Kicsit összecsaptam a végét, de a lényege az ez.
Szo hoztunk a “szokásos családi normánkat”.
De am jó volt az este.
Melóban annyi van, h kaptunk új áruszállítást az egyik vonalunkból aztán az elmúlt napokban fellendült a forgalmunk, s most dolgoztunk rendesen.
Decemberben sajnos vasárnap is nyitva leszünk, szo 5 napokat fogunk majd dolgozni, szo nagyon jó! –.-‘” :/
Annyira elkényelmesedtem már itt a békés, nyugalmas, szinte semmittevésben, h nagyon! A napi 9 órás ottlétből kb 2-3 órát dolgozunk valójában, amikor a vásárlóval vagyunk.
Voltunk Norbival ma (Nov 23.) Corvin bevásárlóközpontban. Meglátogattunk pár üzletet, s azt mondtam magamban, h már lehet nem is tudnék rendesen 8 órában aktívan dolgozni!
Láttam az eladókat, h ezt pakolták, azt csinálták, s eszembe jutott h igen. Én is ezt csináltam, s h mennyire nem hiányzik!
A jólétet és az édes semmittevést könnyen megszokja az ember, bár abban is ellehet fáradni… 
Nah! Úgy látom, h elég sokat írtam, s most első szuszra ennyi jutott az eszembe.
Am a laptopom nagyon jó. Jól szuperál. Nem okozott csalódást. Halk, gyors, szép és jó. :) Jó rajta gyorsan pötyögni.
Mostanában a Civilization V-el és a Maffia II.-vel tolom.
A Dishonored kijátszásán, már kezdek túllenni, de még mindig sokszor eszembe jut, s erős kísértést érzek, h újra elkezdjek vele játszani, de szerencsére az visszatart h Norbi is elkezdte, s így nem akarok belekavarodni a mentett állások közti bogarászásokba.
Ma voltunk kint Norbiéknál. Rájöttem végre, legalábbis erős a gyanúm, h én Kispestet azért szeretem, mert olyan kisvárosi feelingje van, mint Hatvannak, ahol középsulis voltam.
Elmentünk bevásárolni, s Norbi csinált nagyon finom kaját. Anyukájával együtt 3-an voltunk otthon, s nagyon jól éreztem magam. Jól elvoltunk, békességben, boldogságban, szeretetben, együtt. Ez kell nekem s szerintem legbelül mindenki erre vágyik.
Eszembe jutott az, amivel mostanában többször is találkoztam, s én is fontosnak tartom; megéltem a jelent.
<3
Csók!
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
:/
Persze nem általánosítunk és léteznek jó fejek is és nekem is vannak ismerőseim, voltak kollégáim is stb; de tény, h egyedül a jobbiknak van itt (csak ilyen téren!!!) igaza, s jó megoldása erre a feszült társadalmi, szociális problémára. 
LOL! Jól van Zsófi! Ezúton is köszönjük segítséged! 
Felszerelnek hevedert az ajtókra, s kamera is lesz.
Pont arról szól, amikről én is írtam mostanában. (spirituális téma, dimenziók ésatöbbi…)
