2011. február 25., péntek
Kérdőív! Segítsetek pls!
Kérdőív készült a magyarországi melegek életének feltérképezésre. A kérdőív kitöltésével te is hozzájárulhatsz, hogy minél hitelesebb képet kapjunk a LMBT társadalom életéről.
2011. február 24., csütörtök
Doki, itthon, emlékek, gondolatok, szülők, pasi
Idézet mára:
A férfiak nem valami bonyolultak (...). Többségük könnyű életre vágyik, és ha valaki jót kínál, nem utasítják vissza.
( Ez nagyon így van! Likeolom! 
)
Ma elmentem a dokihoz. Jövő hét kedden kell majd visszamennem. Felírt egy drága gyógyszert + vettem még én is saját részre 1 gyógyszert, h legyen tartalékban, mert az utóbbi hónapokban elég sokat felzabáltam, s szép kis összeget dobtam ki megint az ablakon… :/ 
Hazafelé jövet, hallottam a madarakat csicseregni. Nagyon szeretem őket, s örültem nekik. Rég hallottam már őket, s ettől ismét tavaszias hangulatom lett. Nagyon várom már. + A rügyezést, virágzást, majd a színrobbanást is. 
Erről valahogy eszembe jutott volt csoporttársam Kriszti, kivel anno annyit hülyültünk. Hiányzik az ő bull-ja is. Azóta se találtam még egy olyan hülye jányt, mint Ő. H mi mennyit hülyéskedtünk össze?! A sok kreált hülye szavaink: “Gyere beeee, Lándööön, bull, Gelesztás, és a többi sok butaság, mikre már magam sem emlékszem. Most is jó nevetek rajtuk! Hajjjj! De hiányzik! 
Nagyon jó volt. Kaszinóztunk szinte egész nap!
Aztán ahogy hazaértem, apum visszarángatott a szürke valóságba. Jól felhúzta az agyam. Lökte a hülye rizsáját, de nem álltam le vele vitatkozni, mert nem süllyedek le az ő szintjére, s már megtanultam, h ilyen “értelmiségiekkel” értelmetlen kommunikálni. ( Nem hiába ritka köztünk a kommunikáció már évek óta… )
A vita ott kezdődött, h már alapból volt benne ugye egy kis löket, s rám támadt, h nézzem meg mennyit kell fizetnie amiatt a buzi internetem miatt, s sürgősen mondjam le a picsába!
Viszont délután meg pont, h elkezdtünk beszélgetni. Sok minden szóba jött. 2 érdekes dolgot szeretnék csak megemlíteni. Az egyik az, h nagyon kérdezősködött, h milyen nekem pesten, s h tetszett neki, mikor múltkor ráordítottam a csövesre, s elhajtottam a picsába, mikor apum azt hitte, h engem egy 10 éves is eltudna pesten adni.
A másik pedig, h van egy ismerőse, aki azt mondta, h ha nagy lesz, akkor ő vidéken vesz majd egy paraszt házat belülről szépen kialakítja a mai modern bútorokkal, erre most meg füstbe ment terv lett az egészből. Mikor megkérdeztem, h ki az, kimondta a teljes nevem. Hát na bumm! ez olyan váratlanul ért, h pár másodpercig még levegőhöz sem jutottam. Tényleg így terveztem még középiskolás koromban, de arról már érettségi előtt lemondtam. Fura volt, h ezt most felhozta nekem…
Szo visszatérve a netre, elkell kezdenem valami megoldást keresnem arra, h h fogok majd netezni ha hazajövök. Szerintem mobilinternet lesz belőle, de majd meglátjuk!
Úgy látszik, h a február nem csak az én számomra, de most ahogy van időm ismerőseimmel, haverokkal, s barátaimmal beszélgetni, másoknak is szerencsétlen ez a februári hónap. Legalább is, akikkel gyakran beszélgetek, azok mindegyikének szinte rémálom ez a hónap. Mindenki a tavasztól várja a megváltást. A tavasztól, amely az újjászületés, a megújulás, s nem utolsó sorban az én évszakom!
NA! Szerintem ennyi mára!
Ja! Nem! Még annyit, h este mikor lementem vacsizni, anyum nézett a tv 2-n egy sorozatot, amiben olyan alfa hímet láttam ba.d meg, h kajak lemerevedtem! Anyum ezt észre is vette, s megkérdezte, h bejön neked? Én meg gondolkodás nélkül rávágtam, h; “Há h a fa…..-a ne jönne már be?! Miért neked nem?” Erre anyumnak kitágultak a szemei, engem meg levert a víz, h bazz, h lehetek ekkora f.sz, h így megfeledkezzek magamról! 
Ne tudjátok meg milyen kellemetlen volt! Az a baj, h én ilyen beszélgetésekben, témákban annyira a “magunkfajtákhoz”, vagy ahogy mondani szoktam, a klubtagokhoz vagyok már szokva, s hát ugye nálunk nem nagyon vannak tabu témák, így hát hoztam én is a formám! Ajjj Móuni! Tiszta gáááz! :/
Rövid időn belül, fel is menekültem a szobámba s persze az volt az első h levadásszam azt a kant. A sorozat címe: Árva angyal. Az alfa hím pedig nem más, mint: 
Juan Miguel San Roman (William Levy)
Aaaaahhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh!
Utána olvastam a srácnak, mert egy ilyen helyes pasinak melegnek kell lennie! Wikipedian megtudtam, h házas, de persze ez nem jelent semmit. Viszont, h meleg lenne se találtam róla infót. De, ha már színésztet tanult, azért szerintem az kicsit már jelent valamit… Képeket viszont dögivel találtam! ** Hát nem helyes??? AHHHHHH! Megint kanos lettem! 
Na jó! Mára lényegben ennyi! Megyek is!
Csók!
Rion 
2011. február 23., szerda
Konfliktus, meló, betegség, pasik
Idézet mára:
A szerelmen és a barátságon kívül az ember eddig még nemigen talált mást, amivel elviselhetővé tehető az élet, de adódnak helyzetek, melyekből csak egyedül képes kilábalni.
Kedd:
Reggel 7 óra tájékában összeszólalkoztam az egyik munkással. Kintről kellett behoznom egy shop-ot ( ami a ruhák vannak ) s vártam a liftre vagy kb 10 percet, mert a munkások untik, h akkor pakoltak be vagy 600 cuccot a liftbe. Mire leértek, már full ideg voltam. Szóltam, h annyi cuccot pakoljanak ki h beférjek a shoppal, felmegyek gyorsan aztán ismét tiétek a lift. Erre elkezdett az egyik csávó pattogni, ő erre nem ér rá, s már menne haza. Mondtam, h megértem, s ezzel mindenki így van, de én is már régóta várok a liftre, s abba az 1 percbe nem fogsz belehalni. Közben becipekedtem a liftbe, s záródott volna az ajtó, mikor odaállt az ajtóba. Na itt elszállt az agyam, s kicsit erőszakosan ráordítottam hangosan, h: NE SZÓRAKOZZÁ MÁR BAZD MEG! 
Ennél a csókánál viszont nem azt a hatást váltotta ki az erélyes fellépésem, mit eddig másoknál tapasztaltam, hanem pont, h felingereltem, s ő is felvette ezt a hangnemet. S morogva elkezdte még egyszer mondani a magáét, amit egyszer már elmondott. Én csak álltam ott a liftben, néztem azt a hülye fejét, hallgattam, amit mond, s közbe rájöttem arra, h ez tök olyan ………, mint apám! Ekkor már tudtam is, h vele nem fogok semmire se menni. Határozottan kiléptem a liftből, s közöltem a csókával, h akkor most szépen megyek, s megkeresem a főnökét. Szerencsére nem kellett messzire mennem, mert kint állt a peronon tőlünk kb 10 m-re. Mikor szóltam neki, elmondtam, h mi a helyzet, eljött velem a lifthez, szólt a pasinak, h engedjen fel, s csak úgy tudtam felmenni. Még be nem záródott a lift ajtaja, addig a hülye ürgével farkasszemet néztünk.
Délelőtt fáradtan, úton hazafelé a kollégákkal utaztunk haza a buszon, s beszélgettünk, h ébren tartsuk egymást. Sok infót tudtam meg, köztük azt is, h minek köszönhetem a Camponás száműzetésem. A többségéről tudtam, illetve sejtettem, de most bebizonyosodott.
Este szerettem volna ismét találkozni Mancival, de már akkor is annyira szarul voltam, h inkább nem is hívtam.
Szerda:
Reggel csörgött az ébresztőm. Menni kellett volna melóba, de mivel még mindig nagyon szarul voltam, így felhívtam a Campit s mondtam, h sajnos nem tudok bemenni, mert lebetegedtem.
Azzal vissza is aludtam, s 10 körül tértem magamhoz. Még mindig szarul éreztem magam, s továbbra is megterhelő volt az ágyból kikelni. De muszáj volt, mivel hazakellett utaznom.
Elkezdtem hát készülődni. Az első az volt, h kivettem a szivárványos fülbevalóm, majd beakartam tenni az orvosi fülbevalót mert az jó áll, de nem sikerült. Szóltam Balázsnak, h tegye már be, de neki se ment, mert szűk volt a lyukam. 
Aztán van egy brit zászlós is, annak vékonyabb a tűje, azt sikerült, de arra már nem volt idő, h rátegye azt a pöcköt, ami megfogja, mert rosszul lettem. Rádőltem az asztalra. Balázs persze ott volt, s segített. Hozott vizet, s kellet pár perc, h helyrejöjjek. Ugyan olyan rosszul lét jött rám, ami a vérvételkor szokott. Elkezdtem fehér foltokat látni, majd szédültem, leizzadtam, s rám tört a hőhullám. Mondogattam magamba, h nyugi, nyugi! Iszunk. Mély levegő! Belélegez! Kifúj! Mély levegő! Kifúj! Korty víz, s pihi.
Mikor már picit jobban voltam, meggörnyedve bementem a szobámba, s bebújtam az ágyba, s úgy elkezdett rázni a hideg, h magzatpózba remegtem a paplan alatt. De aztán lassan elmúlt, s elaludtam. 1 körül keltem. Akkor már jobban éreztem magam.
Viszont a torkom továbbra is annyira ki van, h már a beszéd is kellemetlen a számomra. :/ Étvágyam se nagyon van. Heti rendszerességgel dobom ki a kajákat a hűtőből. Alig eszek. 
Ma is 14 után reggeliztem. :/
Akkor mostanában olyan emberekkel álmodtam, kikkel rég találkoztam. Furi, h miért álmodok olyanokkal, kikkel pl.: már évek óta nem találkoztam, s nem tartom a kapcsolatot. Az egyik srácnak viszont írtam levelet, kivel anno jóban voltam a középiskolás időszakomban.
Akkor ma ugye készülődés közben meg is borotválkoztam, mert már napok óta nem borotválkoztam, s észrevettem, h már jobban nől a borostám. Eddig nagyon ritkán kellett borotválkoznom. Most már 1-2 hetente borotválkozom. A bajusz, s az áll borostám az nőtt eddig is, de 2 oldalt az arcomon semmi.
Sokan megdöbbennek ezen, mert mások pl már 17 évesen full szőrösek s borotválkoznak én meg itt wok 21 ( nemsoká 22!!! 
) s alig csírázom.
A magánéletemben kicsit kezdek helyrejönni. Nem kiabálok el semmit, hisz nincs mit elkiabálni különösebben, de visszatért egy személy az életembe, ki sokat jelent. Ha nem is úgy, mint régen, s teljes egészében, de jó tudni, h olykor velem van.
A rómeóra ugye regisztráltam anno, de nem sok eredménnyel. Kapom a leveleket, de egyik se fog meg igazán. Írogatok én is, de egy kurva talit is nehéz összehozni a Camponás küldetésem miatt.
Akkor ma délelőtt kaptam egy hívást, s vasárnap este muszáj leszek visszajönni Pestre, mert Hétfőn délelőtt elkell intéznem egy fontos hivatali ügyet.
JA! Nem is írtam még, h ma délután hazautaztam Kertvárosba, h elmehessek dokihoz.
Itthon anyum mikor megtudta, h nem voltam ma dolgozni egyből rám ugrott, s morgott, h miért nem mentem előbb haza, s akkor elmehettem volna a délutáni rendelésre. Nagyon visszakellett fognom, h nem feleljek vissza neki ugyan olyan flegmával. De mikor mondtam, h felhívtam őket, s már nincs hely, mert annyi a beteg így lehiggadt, de érezhetően még így is pikkel rám, “h lemertem betegedni”! –.-“ :/ Am meg morgott a szokásos buzi dolgok miatt… –.-“
Szo majd csak holnap reggel tudok elmenni a dokihoz, s várhatok majd a soromra. –.-‘ “Hurrá!” :/
No! Lényegében ennyi!
Csók!
Rion
2011. február 22., kedd
Szarul… :S
Idézet mára:
Az öröm sosem olyan erős és mély, mint amilyen a fájdalom tud lenni.
Hétfő:
Hazaértem reggel melóból, aludtam 5-ig, aztán 20-ra mentem megint dogozni. Ennyi. Ja! Eléggé fáj a torkom, s kezdek szétesni…
Kedd:
Nagyon fáradt vagyok. Meg szerintem beteg is. Még mindig fáj a torkom, zsibong mindenem, s olyan gyenge wok, h még járni is nehézkes. 
Nem tudom, h most azért van ez mert sok volt a szervezetemnek az elmúlt 2 napi rengeteg munka, v mert tényleg beteg wok.
Remélem este kialszom magam, s helyrejövök.
…Alig fog az agyam. Nem tudom mit írjak… Fáradt wok. Tegnap estétől ma délellőt 10 ig dolgoztunk, s olyan fél 12 körül jutottam az ágyba… :/ Jelenleg 19 óra van, de még nem ettem ma semmit. Nincs erőm kikelni az ágyból. :/
No! Most csak ennyi. Tényleg nem wok jól.
Csók!
Rion
2011. február 21., hétfő
Fb, buláj, csöves, meló
Idézet mára:
Ahol baráti szálak futnak össze, ott egy órára az egész világ szülőföldnek látszik.
Szombat:
A szombati folyamán 5-en küldtek felkérést, h legyek ismerősök fb-n. Itt is érvényesül Murpy törvénye. Ha valaki ismerősnek jelöl, akkor nem egyvalaki jelöl meg, hanem egyszer több ember jelöl be ugyan azon nap, s van mikor ugyan azon órában! Furi.
Furcsa, az is, h miért pont most? Bár én arra gyanakszom, h mivel megint lecseréltem a profil képem, de nem wok benne biztos.
Este elmentem a volt lakótársamhoz. Először 5-en voltunk. Mi 2 fiú, s 3 buzi-boszi 
. Később csatlakozott hozzánk, Meztelencsiga és Captain. Jó volt nagyon. Csak ugye ilyenkor sajnos mindig gyorsan eltelik az idő… :/ Este 11 után a Kodály Köröndről ( ahol volt a házibuli ) elmentünk hozzánk. Ott még ittunk egy picit, megvártuk a másik 2 lakótársam, h elkészüljenek, - kik szintén csatlakoztak hozzánk, - s go Alter. Lementünk, s pangás volt. Na mondom ne haragudjáááá! Mi ez itt????
De a travi show közben, s után egyre többen jöttek, s hajnal 2-re már ismét tömeg volt. Danceltem sokat, beszélgettem ismerősökkel. JA! Összefutottam először a volt egri fodrászommal, aki elvitt a Közismert pasihoz, s párjához. Jó volt ismét látni őket! Örült a fejem nekik. Aztán úgy éreztem, h ők is örültek. 
Ismét meglettem dicsérve, különösen a hajam. Örült annak is a buzi fejem. Jó volt velük.
Am kb hajnal 4 körül léptem le mert a végére megint rám törtek a régi emlékek, meg egyedül is maradtam, s az energiám is leszállt, szo léptem a p. be. A sarkon vettem 2 csibés szendvicset. Sor volt, mint mindig, én meg 1 szál pólóban fagyoskodtam ott, mert nem szoktam ilyen rövid távra kabátot felvenni. ( 2 kis utcányi távolság. ) De szerencsére nem lettem beteg, mert vettem egy forró fürdőt, aztán hello-szia-puszi. Eltettem magam másnapra.
Vasárnap:
Bátyáméktól utaztak haza anyumék, s megint találkoztunk a Keletinél. Nem sokat voltunk együtt. Kb 5-10 percet beszélgettünk aztán elváltunk, mert ők ugye mentek haza, én meg találkoztam Mancival.
Ja! Még ott beszélgettünk odajött egy csöves kéregetni. Szokásos módon angolul feleltem neki, h nincs nálam lóvé, szo hello-szia-puszi. De nem érdekelte, ott állt tovább! Okkééé mondom. Elfordultam, hátha a testbeszédből lejön neki, h bukta van. De neeeem! Állt ott tovább! Már tök gázosnak éreztem, h ott jönnek mennek az emberek körülöttünk, az meg ott áll s kérget, holott láthatja h nem adok! Elpattant az agyam, s kajak ráordítottam, h: MENJÉ MÁ INNEN!!! 
Ez az erélyes fellépésem, hatott mert egyből odébb ált. Olyan hangon ordítottam rá, h még magamat is meglepetem. Anyum rám is szólt. Apum meg döbbenettel nézett rám. Nem csodálom, mert még ő soha nem látott ilyennek. Azért később elgondolkoztam, h szerencsém volt, h nem volt kötözködős a csöves, mert most nem volt nálam a gázspray-m, mert nem a bőr, hanem a kötött kabátomban voltam akkor, h sütött a nap, s jó idő volt.
Délután találkoztam Mancival, majd go meló. Most elég jól bírtam az éjszakázást, de reggelre, már mindenki zombi volt. Lett is feszültség rendesen, s kellemetlenné vált már a légkör. De hát ilyen kemény hajtás, elvárások, s munkakörülmények közt, szinte mondhatni, h természetes… :/
Hétfő:
Reggel 9-re értem haza. Felébredtem 17-kor. Emlékszem, h még álmomban is a munkahelyemen dolgoztam! Még a H&M-es zenéket is hallottam kajak bazz! :S Hát ilyet?!…
Kurvára fáj a torkom a kibaszott nagy por miatt. Ugye átépítjük az üzletet, a munkásokkal együtt dolgozunk. Furnak faragnak. Lehet, h be is van gyulladva. Alig tudok nyelni… :/ Aztán mikor felkletem, azthittem, h összeesek. Alig bírtam állni rendesen úgy fáj a derekam! Lehet h valami becsípődött, mert már az este i sajgott… 
Kajak nyomorék lettem! Tiszta szégyen!
Kurva mérges, s feszült vagyok már korán “reggelről”… –.-‘
A tököm tele van már az egésszel, s kurvára leszarom már azt, is, h ki(k) mit gondol(nak) erről! Ez már tényleg too much! Tú-túúúúúú mács! :/ Ma este meg megint éjszakázás. Mindjárt indulhatok is… :/
Csók!
Rion
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)