Egyedüllét tünetei, anyum, vásárlói cirkusz, személyem, Humen

 

Idézet mára:

"Emberi törvény kibírni mindent, S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned, Remények és csodák."

 

Az előző részek tartalmából:

Az elmúlt hetekben 2-3 alkalommal is ébredtem már fel hajnalban arra, h fázom. Kivoltam takarva, mert a takaró magam alá volt gyűrve, úgy, h átkaroltam, mintha valakit magamhoz szorítanék.

Furi, s persze szar érzés. Van mikor úgy alszom el, h az anyumtól kapott kis plüss hóember figurát szorítom magamhoz, mert megnyugtat egy kicsit, s gyorsabban álomba zuhanok.

Jah! Anyum mesélte, mikor fent volt 1 hete, h fiatal korában gyakran sétált a körúton a barátnőivel. Nem gondolta, h majd x évekkel később meg a meleg fiához fog majd eljárni erre… … Ismerős érzés. Én se gondoltam, h erre meg arra, majd ilyen meg olyan érzésekkel fogok eljárni, s erről meg arról jut eszembe 1-1 hely…

Csütörtökön egy vásárló hatalmas patáliát csapott s beleírt a vásárlók könyvébe, amiben természetesen engem külön kiemelt.

Az én részlegemen volt a cirkusz a férfiosztályon a fülkénél, s rajtam csattant az ostorcsapások legjava. Nem akarok a részletekbe belemenni, de a lényeg, h kiakartam hívni a biztonságiakat, mert elkezdett vandálkodni a nő, ordibált hangosan, az üzletben megfagyott a levegő, s a managerünk sem bírt vele, s a vásárlókkal is összeveszett, akik beszóltak a nőnek, h hagyja már abba, s viselkedjen.

Rettenetesen nagy erő kellett ahhoz, h ne keverjek le ott helyben a nőnek egy hatalmas atyai pofont. Már csak azért is mert folyamatosan sértegetett, ocsmány, alpári módon beszélt, s mindenbe belekötött. Pedig magyar volt. Külsőre… Aztán megnéztük, s láttuk, h a nyóc kerbő jött, szo az sok mindent megmagyarázott.

Aztán az elmúlt 2 hétben 3 közelebbi ismerősöm, barátom is mondta, h sok erőt, energiát adok nekik, s nem ilyennek ismernek, h depis wok. Életerős, életvidám, színes gyereknek ismernek, aki a beszédével, személyével, kisugárzásával feltölti a másikat.

Nem foglalkoztam ezekkel a külön-külön elmondott “dicséretekkel”, jellemzéssel, de h pénteken is ezt hallottam vissza egy 4. személytől, már elgondolkodtat. Örülök neki, s jólesik persze, csak furi, érthetetlen ez számomra, bár lehet, h nem is kell, h értsem. Nem ismerek magamra, h tényleg Én adnám ezt nekik hisz az Én életkedvem, s vidámságom, energiám, mindenem, kb.: csak 40%-os már kb.: 1 hónapja…

Szo nagyon nem vagyok toppon, h én csak úgy “kisugározzak”, de örülök neki, ha így van.

Olvastam a Humenben a Steiner Kristóffal készített interjút, s meglepődve vettem tudomásul, h Kristóf azokon, s olyan változásokon ment/megy át, amelyeken Én. Hisz Én is ebbe az irányba haladok, amibe Ő már eljutott. Igaz nekem kabalizmusom nincs, s vega se vagyok, de minden más ugyanaz.

+ Nagyon tetszett az a cikk is amiben a kommunikációról írtak, h h ismerkednek össze a melegek, kerülnek egymással ágyba, járnak össze dugni, h alakul ki egy kapcsolat, s honnantól kapcsolat egy kapcsolat. Nagyon szépen végigvezette, s tetszetősen szemléltette.

Szeretem azt a magazint. Örülök, h van, s köszönet is érte a csapatnak, akik munkálkodnak vele.

A karácsonyi témát pedig a köv bejegyzésemben írom le, mert így is hosszúra sikeredtem…

Boldog karácsonyt!

Csók!

Rion

Napi idézet:

A ragaszkodás magasztosabb a szerelemnél, ragaszkodni valakihez annyit jelent, elfogadni az adott személyt olyannak, amilyen és mégis szeretni, hozzánk tartozónak érezni, részévé válni és ő az én részemmé. Tudni hagyni repülni, és érezni, hogy minden repülés után hozzád visszatér! Ha te repülsz, tudod, hogy figyel, fél, visszavár ! Ragaszkodni annyi, mint két, ezer és ezer láthatatlan szállal összekötött lélek. A ragaszkodás türelmes, csendes, örök. A szerelem jön is megy is, a szeretet elhalványul, megkopik, felejt, de a ragaszkodás az idő haladtával erősödik, törhetetlenné válik. S ha mégis törik, két lélek, két szív, két ember hal bele!

Ui: Én úgy élek, s hiszem, h ez nem csak 1 ember, hanem több ember felé is kialakulhat egy életed során…

…Mit jelent a szerelem, a szeretet, az igazi kapcsoalt…

Idézet mára:

Tedd azt mit a szíved diktál,
Akkor is ha azért a pokolba jutnál,
Semmi áron ne add fel az álmaid,
Csak tárd ki újra szárnyaid.
Engedd, hogy a szél sodorjon,
Ne hagyd, hogy a bánat megfojtson,
Tépd el azt a láncot mi lelked szorítja,
Mitől szenvedéssel fájdalmát ordítja.
Rejtsd el szíved nyílt sebét,
Töröld meg könnyes szemét,
Dobd el minden tört darabját,
Hagy tombolja ki végre haragját.
Tűrd csendesen mit fájdalommal dalol,
Jöjj föl végre a szomorúság gödre alól,
Ne hagyd, hogy bármi is visszatartson,
S újra egy érzés a szívedbe marjon.
Temesd el az emlékeket a föld mélyébe,
Ne álmodj többet sírva a tél sötét éjébe.
Csak álmodd azt ami szíved vágya,
Talán egyszer teljesül majd minden álma.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most ülök, s bőgök kis óvodás módjára. Sanyival sokat lógtunk együtt az elmúlt napokban. ( Majd a köv bejegyzésemben írok erről is. )

Aztán ma – péntek este- beállt nálam a karácsonyi depi hangulat, épp úgy, mint tavaly… Tetőfokán majd szombat este lesz, aztán a napok teltével helyrejövök, kijövök belőle, s jövőre, szilveszter este helyreáll a “bioritmusom”, az érzelmi hangulatom…

Szo azért tört el nálam a mécses, mert lemondtam minden találkozót az elmúlt 2 napban, s Sanyival se voltam hajlandó találkozni. Így írt levelet, s ilyen formában beszélgettünk.

Aztán az egyik levelében írta ezt, amitől elérzékenyültem:

“A szerelemmel úgy vagyok, hogy kurva jó dolog, csak sajnos hangsúlyozom, hogy az én tapasztalataim alapján kiürül előbb vagy utóbb a szervezetből, mint a drog.
na és persze vak.

ha tudnád hány emberbe voltam szerelmes, akiket emberileg utólag nem tartottam semmire.

inkább azt gondolom, hogy a szerelem érzése amikor azt érzed, hogy zúgsz az egy kurva jó dolog, jó dolog arra, hogy elmélyítsetek egymás között olyan szálakat, érzéseket, amik ott vannak akkor is ha a szerelem érzése elmúlik, és szerencsésebb esetben utána a mély szeretet érzésére vált a sebesség váltó.

szóval szerintem az a faxa ha a szerelem érzésében megtudnak annyira erősödni a párok, hogy utána együtt maradjanak egy harmonikusan jól működő egymás iránt mély szeretet érző kapcsolatban, szeressék egymást nagyon nagyon, kapják meg azt a másik féltől amit akarnak,és akkor az szuper :)”

…

Leírta azt, amit Én 100%-ban gondolok, érzek, vélekedek egy kapcsolatról, csak eddig nem tudtam ilyen szépen megfogalmazni.

Miért nem ilyen mindenki?

Miért jó a többségnek egyedül? Egyedül mikor kapcsolatra lettünk teremtve. Visszamehetnék Ádámhoz és Évához, de nem megyek, mert hülyeségnek tartom azt a hetero ostoba storyt, de akkor is azért az tény, h egymásra vagyunk utalva, s társas lények vagyunk…

Jó! Persze tudom, megértem, s elfogadom, h a többség ilyen. Nem ezzel van valójában a bajom, hanem azzal, h Én vagyok már megint csak más, s úgy érzem, h egy újabb kisebbségi csoporthoz tartozom, mert kevesen vagyunk, akik ilyen kapcsolatfüggők, mint Én. vagy nem is tudom, minek nevezzem ezt valójában…

Én olyan vagyok mint a ük szüleim, nagyszüleim, szüleim. Egy életen át együtt élnek a választottjukkal. Én is ilyet akarok. S újabb fájdalom, h legbelül szinte tudom, h nálunk, ebbe a világba nem fogok ilyet találni, helyesebben, jóval kisebb az esélye, s ez is nagyon fáj, mert mindenki keresi az Őt, aztán ha megtalálta, egy idő után megunja, s nem marad mellette, mert nem szereti, mert a szerelemből nem tud olyan mély érzéseket kialakítani a másik iránt, mint én, vagy ahogy Sanyi is fogalmazott fentebb, egy olyan mély szeretetteljes érzést, ami akkor is egyben tartja a párokat, ha már éppen elmúlt az az átkozott szerelem…

S hiába mondják, h nem vagy egyedül, ott a barátok stb…

Eddig is ott voltak, ezután is ott lesznek. Mert attól függetlenül, h kapcsolatban vagyok nem azt jelenti, h nem érdekelnek Ők, vagy mert kevesebbet talizunk. Attól függetlenül itt belül ugyan úgy fontosak nekem. Nem olyan kapcsolatra vágyok, ami just You and Me. Szo ahol senki más nincs rajtunk kívül, s ketten vagyunk egy lakatlan szigeten.

Egy normális kapcsolat, ahol ugyan úgy megvannak a barátok, elmegyünk olykor bulizni, s ha úgy adódik megütök 1-2 fiút, ha rámozdulna a páromra! S Ő is szétcsap a buzik közt, h velem kikezdene valaki stb.

Egyszerűen annyira fontos számomra a hűség s az őszinteség, h… … h fogalmam sincs, h most ez h jött ide, ill egyáltalán h jutottam ide…

Ah! Hagyjuk. Ez már a zavart depiség jelei nálam. Meg fáradt is wok, s csapongnak a gondolataim…

Tök happy, s jó volt minden a héten, s sajnos így kell lezráni… :/

Csók!

Rion

 

Anyuval, találkozások, gondolatok, rómeó, keresés

 

Idézet mára:

“Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed. Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz. Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve. Ne aggódj, ha most nem vesz észre, majd újra látod. A legfontosabb, hogy nyitott legyél. Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni. Mindig ott vagy, ahol dolgod van és mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet, hogy fájni fog, de ez az életed és ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled..”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az előző részek tartalmából:

Hát bocsánat, h nem írtam az elmúlt napokban, s köszönöm a panaszleveleket is, jólesnek ezek a kicsit lebaszós levelek.

Ösztönöznek, h na most mindenképp írjak!

Öööö! Hol is kezdjem?!

Szombaton fent volt Anyum. Nagyon jó volt! A Keletiből hozzám jöttünk, kajáltam, s rám parancsolt, h borotválkozzak végre meg, Ő addig elkezdett összepakolni a szobámban, amiből este lett a baj, mert semmit se találtam… –.-‘  

Sétáltunk a Vörösmarty téren, megnézett mindent, s nekem is néztünk kabátot a Pull-nál, de nem találtuk meg a közös hangot, h kinek melyik tetszik, melyik áll jól, így átmentünk az Arénába. Itt konkrétan a pasikról beszélgettünk a nézelődés közepette, h ki h néz ki, az helyes, az túl buzis stb. Neked való, felejtsd el, stb… Ami meglepett, h nem volt furi, nem zavart, h Anyummal beszélgetek ilyenekről, holott néha meg tiszta homofób, s Ő se mondta egy szóval sem, h na hagyjuk abba! Oda vissza ment a játék, hol Én, hol Ő látott meg valakit.

Hatalmas tömeg volt az Arénában s “véletlenül” ( nem hiszek a véletlenekben) összefutottam Sanyival, akivel a blogom által ismerkedtem meg, s együtt járunk a meditációs gyakorlatokra. Bemutattam Anyumnak, beszélgettünk, s miután elválltunk, Anyum azt mondta, h helyes, s szimpatikus srác, mert Ő idősebb nálam, (27) komolyabb, s nem gyerekes. Szo Jó lenne mellém! Nah mondom!

Aztán Hétfőn bejött hozzám az üzletbe Sándor. “Véletlenül” pont akkor, mikor az 1 órás kajaszünetre kellett mennem. Felmentünk együtt az emeletre kajálni, aztán szünet után eladtam neki 2 jó skinny nacit. Jó volt.

Este találkoztam egy kedves ismerősömmel. Érdekes volt az egész, s nagyon sokat, s jókat beszélgettünk. Annyira furi most körülöttem minden, mert olyan embereket (is) ismerek meg, akiknek komolyabb, s összetettebb érzés s gondolatviláguk van,  nem pedig egyszerűen csak a szimpla érzelmeik irányítják.

Jah!

Vasárnap végül felregisztráltam rómeóra!

Húspiac. Kivan írva, h komolyat keresek, de a beérkező levelek 60%-a szexuális jellegű, a maradék 30% érdektelen, számomra nem vonzó emberektől érkezik, s csak a maradék 10% az, ami idővel szintén kiesik   :/

De erre számítottam. Tudom, h nem fogom egyből megtalálni az illetőt, s idő kell hozzá, stb…

Bár igaz, h már 1 napja nem is voltam fent, mert különösebben nem is érdekel a rómeó, görcsösen nem keresek, mert rómeó nélkül is vannak most olyan emberek az életemben, kikkel elvagyok, ismerkedek, sodródom az árral, s hagyom, h alakuljanak a dolgok, ahogy alakulniuk kell.

Amit észrevettem az elmúlt napokban magamon, az az, h pl.: a tőlem fiatalabbak nem is érdekelnek már, mint anno. Nem, mert érettebb, s komolyabb gondolkodású, érzésű fiút keresek, aki nem bulizik minden hétvégén, vagy minden másnap, nem drogozik, nem méri végig minden szembejövő fiút, s nem az a tipikus átlag buzi, akitől hányingerem van. Akinek csak a ruha, a márkák, a sok felszínes, anyagias hülyeségek számítanak, s kinek az agyát s a szívét a fasza irányítja… –.-’”

Egy őszinte, s hűséges társat keresek, aki ragaszkodó, s akkor is szeret, ha már nem szerelemes belém, vagy éppenséggel olyan hangulata van, kivel a nehéz időszakokban is kitartunk egymás mellett,  és akivel hossssszú kapcsolatban lehetne élni, nem pedig csak pár hónaposban… :/

Csók!

Rion

Túlélni az érzelmi analfabéták világában – Prof. Dr. Bagdy Emőke az MMIK-ban

Okosnak, intelligensnek, felvilágosultnak, mondhatni mindentudónak gondoljuk magunkat, de tény: nincs olyan iskola jelenleg, ami nemcsak az értelmi tudásunkat biztosítja, hanem az érzelmit is. Belegondoltunk már abba, hogy tele vagyunk érzelmi analfabétákkal? Tudjuk vajon, hogy a ki nem mondott haragtól akár rákosak is lehetünk? Hogyan kell legyőzni a sértettséget és megbocsátani? Ezeket a témákat feszegetve nem kisebb névvel, mint Prof. Dr. Bagdy Emőkével zárta őszi évadát a népszerű Nyitott Akadémia Szombathelyen.

 

Hasonlóan a tavalyihoz, a pszichológia egyik legnagyobb hazai szakértőjének idei előadásán is teltház várta az energikus, életigenlő, hihetetlenül magával ragadó személyiségű professzor asszonyt, aki ezúttal megbocsátásról, elengedésről és újrakezdésről beszélt.

Nemcsak a lélek, hanem a test is „mérges"

Bár már a Biblia is ír a megbocsátás fontosságáról, a téma valamiért elfelejtődött az idők során, és csak az ezredforduló környékén kapott újra nagy jelentőséget a sérelmek, harag nélküli élet és az ehhez vezető út. A tudomány 3 szegmense, a pszichiátria, az egészségpszichológia és a transzperszonális pszichológia összefogásával vált és válik napjainkban is egyre központibb témává maga a megbocsátás. De vajon mit okoz a ki nem mondott harag? Hogyan tudunk túllépni rajta? Miért fontos ez?

Bagdy Emőke szerint a „mérges" szóban már eleve megtaláljuk a dolog kulcsát, hiszen nemcsak átvitt, lelki értelemben kell tekintenünk e szóra, hanem szó szerint is. Mert aki mérges, annak nemcsak a lelke, hanem a teste is meg van „mérgezve". Ha én nem bocsátottam meg magamnak, vagy valaki másnak, esetleg tőlem nem kértek valamiért elnézést, akkor a testünkben destruktív folyamatok indulnak el. Ha hihetetlenül kifinomultan működő agyunk úgy „dönt" és úgy „érzi", hogy az adott sérelem nekem fontos és negatív, akkor arról bizony az egész testem értesülni fog, és döbbenetes, de egy negatív hormonkoktél áramlik ilyenkor a testembe, az összes sejtembe, és szó szerint lerakódik a méreg. Ha szorongok, ha szomorú vagyok, vagy megbántott valaki, akkor az egész lényem éli ezt meg, és nemcsak a testem vagy a lelkem egy kicsiny része. A sejtjeimre folyamatosan lerakódó stressz pedig egyszer csak elkezdi nem bírni a nyomást, és összeomlik a nagy egész. Ekkor lehet, hogy csak azt tapasztalom, hogy hullik a hajam, de legbelül tudom: valami nagyon nincs rendben. A dolog nem áll meg itt, és ha nem sikerül megtalálni a megoldást a mentális higiéniára, akár keringési panaszok, vagy rákos folyamatok is elindulhatnak bennem. Félelmetesnek hangzik, nem? Az volt az érzésem a lendületes professzor asszony magával ragadó stílusban előadott elméleteitől, hogy a közönség nagy része ekkor kezdett el igazán bepánikolni. Pedig még csak 15 perc telt el, de máris sokak szemét sikerült felnyitni.

 

A racionális bal, kontra az időtlen jobb agyfélteke

Nos, hölgyekurak, pánikra természetesen semmi ok, mert igaz, hogy nagyon el vagyunk rontva, viszont ha akarjuk, megtisztíthatjuk lényünket a méregtől. Általában két dolog tűnik elsőre nehéznek az előző mondatból: akarni és megtisztítani. Nem könnyítjük meg ugyanis saját dolgunkat, mert a racionális bal agyféltekénk sérelem esetén azt mondja: felejtsd már el! Ekkor azt hisszük, hogy ha nem gondolunk rá, nem beszélünk róla, akkor megoldottuk, elfelejtettük, jó munkát végeztünk, készen is volnánk. De valójában az történik, hogy egyrészt homokba dugjuk a fejünket, másrészt pedig - és ez a nagyobb probléma - , áttessékeljük sérelmeinket a jobb agyféltekébe, vagyis az érzelmi agyba. Ami sajnos időtlen, nem érzékel időt, így a sérelmek beszorulnak oda örök időre, és, bár nem tudunk róla, de testi problémákat okoz egészen addig, amíg ki nem mozdítjuk onnan valahogy. Adott tehát a feladat: fel kell szabadítani a traumákat, vissza kell vezetnünk őket az érzelmi tudatból a tudatos tudatba, hogy végül a beszédközponton keresztül a felszínre törhessenek és kiszakadjanak belőlünk. Ezt akár takarító folyamatnak is hívhatnánk. Bagdy Emőke szerint elsősorban emlékezési folyamatokkal segíthetjük elő a valódi ok tudatosítását, mivel a jobb agyfélteke, ahova a trauma beszorult, relaxált állapotban szeret működni, és képek formájában „gondolkodik", mint például az emlékképek. Ez esett meg a pszichiáter asszony egy pánciensével, akit kiskora óta pszichoszomatikus tünetek gyötörtek, és az okát nem sikerült kideríteni. A relaxációs, emlékképekkel dolgozó terápia során aztán a hölgynek váratlanul egy réges régi emlék jutott eszébe: Még egészen kicsi gyermek volt, amikor születésnapjára kapott egy babát. Kistestvére elkérte tőle, de ő nem adta oda. Ekkor a testvére a házból kifutott az útra, elütötte egy autó és meghalt. Ő pedig -most már- emlékezett rá, hogy akkor zokogva mondta: „én öltem meg a testvérem, amiért nem adtam oda a babát!". Hirtelen előjöttek a régi érzések, újra feltépődtek a sebek, átélte a bűntudatot, elkezdett emlékezni a rég eltemetett (érzelmi agyba zárt) traumáira, és elképesztő, de megszűntek a testi tünetei.

 

Fél óra kell a boldogsághoz?

Ha a haragunk tudatos, de nem tudunk elbánni vele, akkor sem szabad a szemet szemért, fogat fogért elvben gondolkodni, mert ez egy olyan kóros folyamatot indít el, ami többet árt, mint használ. Ehelyett inkább rá kell vennünk magunkat arra, hogy a másik szemszögén keresztül vizsgáljuk az esetet (és így saját magunkat is), hátha találunk a másik álláspontjában olyat, amit egy kicsit el tudunk fogadni, és elindulhatunk a megbocsátás felé vezető úton. Ha belépünk a sértő fél helyébe, döbbenetes felismerések tanúi lehetünk. Nehéz az „ellenfél" objektívén keresztül kémlelni egy olyan helyzetet, amiben saját magunkat érezzük sértettnek, de akármennyire rossz ötletnek tűnik is, a végén rájövünk, hogy megérte. Meg kell, hogy értsük: a cél nem az, hogy jóban legyünk azzal, aki megbántott, hanem az, hogy felülemelkedjünk a sértettségünkön, hogy még véletlenül se indulhassanak el a fent leírt megbetegítő folyamatok a testünkben. Nem kell, hogy jogosnak találjuk a sértést, a lényeg az, hogy átéljük, megértsük annak valódi okát! Nem gondolnánk, de az is tökéletes megoldás lehet, ha a másik féllel leülünk beszélgetni, és mindketten fél-fél órát kapunk, amikor a másik hallgat, mi pedig elmondhatjuk neki, mi az, ami rossz esett. Banális megoldás, gondolhatjuk, de ki az, aki ezt már kipróbálta? Tessék megtenni, és a végeredmény jobb lesz, mint vártuk. De tényleg csak fél-fél órát, mert ha tovább csináljuk, annyira begerjedünk, hogy abba sem tudjuk hagyni! Mondta a nem kevés humorérzékkel megáldott professzor asszony.

Ölelj át valakit, és egészségesek lesznek az erei!

Így karácsony előtt mindenki takarít, a lakásnak tiptopnak kell lennie, ragyognia kell, sütünk, főzünk, minden tökéletes, na de ki foglalkozik azzal, hogy mi van benned? Pedig csak akkor vagyunk képesek örömre, ha először kitakarítunk valami negatívat! Ha a fent említett módszerekre nincs szükség, a takarítást megoldhatjuk a család, barátok szeretetével is. A szeretet, amellett, hogy jó érzés, olyan gyógyító erővel rendelkezik, hogy képes elindítani az öröm folyamatát. A szeretet jótékony hatással van a testünkre is, ugyanis tágítja az ereket, megakadályozza a mérgek lerakódását és harmóniát teremt. Ma, amikor tele vagyunk értelmi tudást biztosító iskolákkal, nincs lehetőségünk arra, hogy megtanítsák nekünk az érzelmi tudást. Rengeteg az érzelmi analfabéta, és mára elfelejtettük, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, miért vagyunk itt, ezen a földön, és mi a dolgunk egymással. Elfelejtettük, hogy kölcsönös egymásrautaltságban se élni, se halni nem tudunk mi emberek egymás nélkül.

 

Elmegyünk egy földön fekvő ember mellett az utcán, és hagyjuk a földön megpusztulni. Mi történt velünk? És miért nem tudjuk észrevenni, hogy ha szeretetet adunk, akkor mi magunk is jól járunk? Aki felsegíti azt a földön fekvő embert, szól hozzá két jó szót, abban endorfin, hétköznapi nevén boldogsághormon termelődik, ettől az immunrendszeren át egy csomó minden más erősödik. Ez az evolúciós ajándékunk azért, hogy egymásra odafigyelve, szeretetben élünk. Illetve ez lenne...

Közeleg a karácsony, és mindazok, akik hallhatták Prof. Dr. Bagdy Emőke előadását, biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy éreznek, mint én: hogy igazi ajándékot kaptak. Csak remélni tudom, hogy átment az üzenet. Prof. Dr. Bagdy Emőkének pedig annyit üzennék, hogy még mindig futkos a hideg a hátamon az élménytől

vaskarika.hu

Spirituális fejlődés, gondolat, személyek, a múlt, barátok

 

Idézet mára:

“Az élet maga az ember tanítómestere.”
Rion

 

Furi gondoaltom támadt tegnap este. A lényege az az, h egy életen belül is többször újjászülethetünk, új életet kezdünk.  Ez a gondolat ezért született meg bennem, mert mikor este álltam a fürdőszobában s néztem magam a tükörben, akkor előjöttek az emlékek, s olyan távolinak, s furinak tűnt, h ez velem történt meg? Ezt tényleg Én életem meg. Ezt és ezt, azt és azt csináltam, csináltuk nap mint nap… Megéltem, s most tök más vagyok, mást csinálok. Meghalt egy darab valaki, valami az életemből, s most itt van ez az énem.

Továbbvéve ezt a gondolatot, mondhatnám azt is, h volt egy lelkem, mikor Ricsivel – Mancival jártam, s volt egy mikor Bálinttal. A szakításkor ezek a lelkek meghaltak, de az emlékük megmaradt. S a gyász után jött, kaptam egy új “Én”-t, amivel megint más valami újat kellett kezdenem, s csinálnom. Sőt! Még tovább menvén, s nagyon spirituálisan szemlélve, - ami sokak szerint biztosra veszem, h hülyeségnek gondolják – de lehet h azért halnak meg, mennek el, mert a feladat kipipálva, kapok egy új ént, s végezzem el azt a feladatot is. Közben pedig éljed ezt az életed, fejlődj és tanulj, mert amit most teszel, az meghatározza következő élted.

Tanultam otthon vidéken, tanultam egyedül Egerben a fősulin, éltem s tapasztaltam egyedül Pesten. Fejlődtem az első, s fejlődtem a 2. kapcsolatom mellett. Közben megismertem haverokat, barátokat, jó és rosszakarókat, ilyen és olyan gondolatokat, nézeteket, mik kihatással voltak, s vannak rám, s formálják énemet.

Fáj az elmúlás, de a fájdalom is a tapasztalás, a tanulás, a fejlődés része. Nem?

Ricsi után azt hittem nincs tovább élet. A kutya nem kellett. Sőt! Ha nem hagyom hátra Zuglót, kitudja milyen hülyeséget csináltam volna magammal. Inkább ugrottam egy hatalmasat az ismeretlenbe. Ismeretlen emberek közé, ismeretlen helyre a VI. kerületbe.

Bálint által is sokat fejlődött a személyem. Változtam. André azt mondogatja, h legyek büszke magamra azok után, amiken átmentem, amiket megéltem, s amivé váltam. Jól esnek ezek persze, de valójában semmit sem jelentenek (még) a számomra, mert ezzel nem vagyok kisegítve, s nem boldogít. Majd ezt is lehet bő fél év múlva fogom átlátni, megérteni, s értékelni.

Megismerkedtem a buddhizmussal, a spiritualitással, a meditációval és nagyon sok mindennel. Nagyon hálás vagyok ezért több embernek is. Na igen! Jó h írom! A személyek kiket megismertem Bálintnak köszönhetően! Kincsek. Értékes emberek, akikről éveken keresztül nem is tudtam, h léteznek ilyenek a buzi világban! S megmutatja, h léteznek, még akkor s, ha Ők se tökéletesek, s megvannak a maguk árnyoldalai. De Én így is szeretem őket.

Amit már most tudok, h rossz, h nem mondtam nekik, nem mutattam ki feléjük, h milyen sokat jelentenek nekem, s csak remélni tudom, h sejtik.

Ez is a bika természetem. Nehezen nyitok először, s nehezen mutatom ki érzelmeim, mert idő kell hozzá, viszont ha megszeretek valamit, valakit akkor ahhoz ragaszkodom, s nehezen válok meg tőle.

Kronológiai sorrendben Anrdré – alias Maxi, Csabi és Kali.

Szerencsére mai napig tartom velük a kapcsolatot, de sok és mély változásokat indítottak el bennem azáltal, h megismertem őket.

Köszönöm nekik is és a fentieknek is, h megélhettem azt, amit eddig megéltem…

…

Csók!

Rion

Gondolatok, kapcsolat keresés, szűrés, Alter Café,

… We found… :’)

 

Idézet mára:

"Mindannyiunk életében vannak olyan emberek, akik egyszerűen nem azért léptek be az életünkbe, hogy végig velünk maradjanak... Sokkal inkább azért, hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak nekünk valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat, örökre. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk és nem tehetünk ellene semmit. Óriási bennünk a veszteség.. pedig igazából kaptunk valamit..."

Az előző részek tartalmából:

Kedd reggel úgy ébredtem, h tiszta könnyes volt a szemem. Emlékszem is mit álmodtam, s ez miatt egész nap olyan szomorkás, s nyomott hangulatom volt… Nem is értettem, mert am a hétvégétől normális voltam, s nem volt különösebb lelki válságom, erre meg…

Erősen gondolkozok azon már napok óta, h felregizek rómeóra, de még nem visz rá a lélek, így is most furcsán alakulnak körülöttem a dolgok egyes emberekkel, így még várok vele.

Ha regizek majd, akkor is valamelyik szabad napomon, ha lesz rá időm, mert mostanában semmire sincs, bár aki ismer, az tudja, h nálam ez nem újdonság.  

Szo ha regiznék is, akkor is csak egy új kapcsolatért. Rettenetes egyedül lenni! Régebben persze én is elvoltam, de akkor se voltam teljes.

Erről meséltem is Gaboonak, akinél Hétfő este voltam, s hasonló helyzetben van Ő is.

Aztán Kedd este ismét csak értek olyan pofonok, ami helyre tett ismét egy időre, s arra ösztönöz, h már akkor nekem is itt lenne az ideje, h ismét ismerkedjek, mert valóban felejteni, csak másik fiúval lehet, ahogy azt Bálint is teszi.

Eszembe jutott az is, h igen. Valóban így van, mert anno az Exemmel – Mancin – is csak úgy sikerült túllennem, h jött Bálint, tehát egy másik kapcsolat segített csak igazán.

Hiába éltem fél éven t egyedül, nem segítettek az alkalmi fiúk. Enyhíteni enyhítettek, de akkor sem tudtam kiteljesedni... mármint nem éreztem teljesen jól Önmagam. Valami, helyesebben valaki mindig hiányzott az életemből. A Gabooval beszélgetés alkalmával rájöttem, s kimondtam, h Én akkor tudok teljesen boldog, s önmagam lenni, ha van valakim. Akit tudok, s lehet úgy szeretni, s Ő is viszont szeret, hisz ezzel tápláljuk egymást. Energikusabb is vagyok, s sokkal jobban érzem magam, mint egyedül.

Igen. Én ilyen érzékeny, szerelmes, s romantikus egy bika vagyok, aki egyedül nem teljes… :/

Gaboo megkérdezte, h ez nem- e a kapcsolatba menekülés kategória?

Nem válaszoltam egyből. Amit TUDOK, és ÉRZEK, h nekem kapcsolatban a jó.

Alkalmik nem érdekelnek. Pont 1 éve a téli időszakban volt szilveszter után, h elkezdtem naggggyon alkalmizni, de tavasz közepére már visszafogtam magam, s megválogattam az embereket, még végül már csak az exemmel jártam ismét össze, s aztán nyáron jött Bálint s onnantól voltam ismét igazán boldog s Önmagam.

Ez idő alatt Én azt tapasztaltam, s tanultam meg, h a szex csak azzal jó igazán s 100%-os, akivel ismeritek, szeretitek egymást, hisz az már akkor nem szex, hanem… szeretkezés. S ez az érzés sokkal jobb, mint ismeretlen faszokkal összefeküdni.

De mondom. Ez az ÉN véleményem. Elfogadom, s tudom, h sokan másképp gondolkodnak… Remélem ezt is elfogadják. ( Bár aki értelmesebb, érettebb fajta, az tudja is, h miről beszélek, s nem csak elfogadja… )

Szintén kedden meló után elmentem az Auróra utcai intézetbe a szűrési eredményeimért. Negatív minden. Elmentem Bálinthoz, s közöltem vele. Elintézhettem volna telefon is, bár a személyes tali, s amit láttam, tapasztaltam, kellett ahhoz, h ösztönözzön arra, h most már elég a gyászból, s kezdjek el egy új kapcsolatot keresni.

Utána találkoztam Sanyival egyik olvasómmal, s elmentünk Kalihoz a meditációs gyakorlatra, majd Sanyi feljött beszélgetni, s vacsiztunk egyet, aztán elváltunk, mert találkoztam a legjobb barátommal, a volt lakótársammal, s elmentünk a belvárosba sétálni, ahová mindig is szoktunk, a törzs területemre.

Andrássy, Gödör, Deák, Vörösmarty, Váci utca, Duna korzó.

Majd beültünk az Alter Caféba, ahol meglepően sokan voltak. Akkor megbeszéltük, h jövünk szerda este is.

Így is lett, bár Ő lemondta, de több emberrel is egyeztettem, s így hatan beültünk a varietére. Most voltam a caféban a show-n először. Jó volt, mert csupa olyan előadásokat láthattam, amiket az Alter clubban még nem láttam. Jó volt ez a kis lazulós, beülős, beszélgetős este.

Mivel nem voltunk sokan, így Dömper kiszúrt magának, s Ő is beszólt ( mint anno írtam, h a nyáron is sokan Fluoroztak és SPztek. ) a Zöld siltes sapimért, h Fluor Tomikától van? Nagyon szeressük!

Am este az jutott eszembe, h lehet a tudatalattimnak köszönhető, amit teszek, de megnéztem Gaboo ajánlásával egy videót, s hasonlóan cselekszek én is.

A videó a bejegyzés végén lesz majd látható.

De a lényeg, h mi Bálinttal az Alter caféba nyáron heti 2 alkalommal jártunk karaokizni. Nagy erő kellett ahhoz, h betegyem oda a lábam. Sokat segített ez a videó, s valóban jobb, h mertem úgymond “bátor s erős” lenni, h nekimenjek a félelmeimnek, ill annak, amitől meghőköltem...

Bár itt is újabb, s váratlan fordulatok álltak be, s fogalmam sincs, h h fog alakulni a magánéletem az elkövetkezendő hetekben, mert már mindenki akar mindenkitől mindent, s szombat óta még tovább bonyolultak a dolgok, de inkább jobb lenne, ha bele se gondolnék, mert csak jobban összezavarodnák!  

Szo a húspiac feeling szombat óta elindult, ami zavar, s nem szeretem ezért ezt a meleg világot, s ez nem az én világom. Én nem fogom átlépni, s azt se engedem, h mindenki átlépje felém a határokat. Ebből kiakarok szállni még most az elején és az biztos, h mindegyikre felfogom tenni az i-re a pontot, s lefogom zárni, ezt a sok kibontakozó, s kavarodó szálakat, csak sértődés ne legyen belőle, mert azt nem szeressük…

Csók!

Rion