Beavatás, meló, 7. hónapfordulónk

 

Idézet mára:

"Amikor "elveszítünk" valakit, azt szó szerint értjük. Amikor elveszítjük a türelmünket, akkor elveszítjük a lelkünk egy részét is. Egy másik ember lelkének a csapdájába esünk.

Amikor konfrontálódunk másokkal az legyen a legutolsó dolog, hogy elveszítjük a fejünket. Helyette kezeljük proaktív módon a helyzetet.
Ilyenkor állj meg egy pillanatra és nézz a színfalak mögé!

Nyerd vissza az elvesztett fényszikrákat."

Sorry, h megint nem jelentkeztem egy jó ideje,  de rohannak a napok, s sokat is dolgoztam az elmúlt héten, s minden szabadidőm Norbival töltöm. Most azokat a jegyzeteim teszem közzé, amit jól régen írogattam össze;

Július 24. Kedd:

Csörgött a melóban a telefon. Senki nem mozdult s Marci az üzletvezető helyettes nekem szólt, h vegyem fel.

Egy vásárló érdeklődött afelől, h árulunk e fehér neműket, s milyen méretekben. Majd miután válaszoltam, a hangjában is hallható zavarral elkezdte mondani, h mivel elég nagy mérete van így nem tudja, h neki melyik méret lenne jó, s mit ajánlanék.

Nah! Gondolhatjátok! Annyira nem döbbentem le, mert azért az elmúlt 2 évnyi eladói tapasztalattal a hátam mögött találkoztam már jó pár érdekes vásárlóval és helyzettel, de azt is megéreztem, h valami nem smakkol… Azért megnéztem, h van e nagyobb méretű fehér neműnk, s közben zakatolt az agyam, s rá is jöttem, h mi a helyzet.

Majd megmondtam, h mi a legnagyobb méretünk, s közöltem, h többet nem tudok segíteni…

Az utolsó pár mondatából 100%-osan meggyőződtem, h ugratás az egész.

Letettem a telefont, s lebasztam a többieket. Lebuktak, mert rájöttem közben, h kamu az egész, ugyanis felismertem a mellettünk lévő testvérüzletből az üzletvezető helyettes hangját.

Mindenki tette a hülyét. Marci a mi ü.v helyettesünk jó színész, poker face, de a többiek sunyi mosolya árulkodó volt.

Majd zárás után az öltözőben a tettessel is találkoztam. Hát Ő nem egy poker face. Ezer wattos vigyorral az arcán elmondott mindent.

( Zárójelben megjegyzem, h klubtag Ő is, s menetközben azóta már az egyik kolléganőmtől megtudtam, h bejövök neki… ( Bár neki, ki nem jön be… ))

Július 30. Hétfő:

Eddig legjobb napom volt az eladást illetően. Közel 200 rugóért adtam el kb.: 3-4 ruhát. Észrevettem azt is, azokat a külföldi, europid vásárlókat értem meg leginkább, akik nem anyanyelvi szinten beszélik az angolt, hanem csak társalgási szinten, annyira, mint Én.

Vannak akikkel úgy elbeszélgetek, mintha magyarul csevegnénk, s vannak, kiknél alig értek meg 1-2 mondatot…

Július 31. Kedd:

Megint a gyermekkoromról álmodtam… Nem is mondok má semmit… :/

Hazautaztam este vidékre. Otthon sétáltunk egy nagyot anyával. Jó volt. Már jó ideje nincs köztünk konfrontáció és jól megvagyunk. Megnyugtat és örülök neki. Jó volt otthon lenni.

Augusztus 1. Szerda:

Délután hazautaztam vidékről, majd Norbival, Popoval a lakótársammal és a barátjával elmentünk kajálni Marikanéni kávézójába, ahol életem legnagyobb hamburgerét ettem. Konkrétan egy fél hamburgert ettem meg, mert egy akkora, h elképzelni se tudtam akkorát. Itt van az Angyal utcában, szép környék.

Utána elváltunk a többiektől és Norbit elvittem az Erzsébet híd lábához.

Ott elővettem a meglepi pezsgőt és a két poharat, s így emlékeztünk meg a 7. hónapfordulónkról. Nagyon aranyos volt, azzal a kis sunyi mosolyával. Norbinak nagyon szép a szája is, s minden egyes alkalommal beleszerelmesedek a mosolyába.

Gyorsan elreppent ez a 7 hónap. Elnosztalgiázgattunk.

Augusztus 2. Csütörtök:

A legjobb eladásom volt a mai nap, konkrétabban én adtam el a legnagyobb értékben. Nem nagy kunszt, de jó érzés volt, h megdicsértek. De mivel még próbaidős vagyok, s az egyik nagyfőnökünk elég kettős, így neki az is gond szokott lenni, ha túl sokat ad el egy próbaidős, így a u.v helyettes mondta, h a mai napon már nem kell annyira vevőznöm, így visszavonultam a kassza mögé, s gyorsan el is telt a napom szinte a semmittevéssel.

Nah! Több jegyzetem nem volt, s a hónap elejére történtekre nem is emlékszem, h mi említésre méltó dolog történhetett volna, szo egyelőre csak ennyit írok, aztán majd next time jelentkezek megint.

Talán annyit jegyeznék meg, ami a napokban (Aug. 11.-e van) többször is  eszembe jutott, h kicsit sajnálom, h már nem tudok minden nap írni, mint régen. Emlékszem, h többen írtak anno, h mennyire jó, h napi szinte olvashatnak, mint egy regényt.

Ez van! De ugyan úgy szeretek írni, s amikor tehetem írok, s jelentkezek is!

Nah!

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Álmom, meló, vásárlók, külföldi ajánlat, angolozás, szüleink egymásnak bemutatása

 

Idézet mára:

"Azok előtt, akiknek volt halál közeli élményben részük, egy szempillantás alatt lepereg az egész életük, az összes megbánt és kihagyott lehetőséggel együtt.

Sosem tudhatjuk mennyi időnk van még, ezért ne várjunk a végső ébresztő figyelmeztetésre! Inkább vegyük észre a lehetőségeket, amiket a Fény küld nekünk minden nap. Ezekkel esélyt kaphatunk arra, hogy jobban megtervezzük az életünket, ami egyszer majd le fog pereg a szemünk előtt."

Egyszer valahogy, valahol, valaki által felböffent egy téma, h mire vágyok, mi az álmom. Ezen elgondolkoztam…

… Az én álmom és vágyam, h békességben, nyugalomban, szeretetteljes, hosszantartó, harmonikus, hűséges, őszinte, boldog párkapcsolatban éljek párommal egy Pest környéki, nyugalmas, szép kertvárosban. Jó munkával, amit szeretek, s jó keresettel. Ennyi.

Július 27. Péntek:

Hát nem semmi napom volt melóban! Bejött egy külföldi 45 év körüli vásárló. Mivel én voltam a soron így én mentem vele…

Pár perc nézelődés után megkérdeztem tőle is, ahogy szoktunk, h segíthetek e esetleg. Mondta, h csak nézelődik. Joh. Majd többször rám pillanatot, mire én újra mondtam neki, ahogy szokás, h; “If you need some help, just let me now!” Erre elkezdett beszélni, h hát ő ismeri ezeket a termékeket, mert járja a világot. Rioban él és valami transzportos dologgal foglalkozik. Sorolta, h Miami, Róma, Tokyo, Berlin, London… No mind1. Nem akarom leírni, h mennyi mindent beszélt nekem, meg am is jó pár dolgot nem is értettem, de a lényeg, h elmondta, h más városokban, üzletekben is ilyen (nice) fiúk dolgoznak, mint Én és ők szoktak segíteni az olyan embereknek, mint Ő… Itt látta az ijedségemet az arcomon, ami akarva akaratlanul is kiülhetett az arcomra, mikor leesett, h milyen helyzetbe kerültem, s elkezdett mentegetőzni, h semmi sex, csak városnézés, együtt evés, ivás, esetleg buli, haveroknak bemutatás.

Nagyon kellemetlen volt. Egyből Cicára gondoltam, cikáztak a gondolatok a fejemben, h h oldjam meg szépen a helyzetet. Kedvesen elutasítani. Alig vártam, h elmenjen. Távozása után a  többiek egyből lecsaptak rám. Nem is kellett mondanom semmit, tudták, h mi volt, mit akart!!! Ez nekem egy újabb pofon volt!

Tudom túlzás, de Én akkor is úgy éreztem magam, mint akit verbálisan megerőszakolt az a brazil manusz, s a kollégáim hozzáállása is a dologhoz! Kirázott a hideg! Csoportos garázdaság! Mintha direkt dobtak volna ki elé, v nem tom! Meg is haragudtam a kollégákra, h szinte viccet csinálnak ebből, holott én kurvára nem úgy éltem meg!

Hazamentem, s elmeséltem Norbinak.

Július 28. Szombat:

Egyik angol vásárlóval majd 1 órán keresztül foglalkoztam.

Nagyon leszívott. Az eddigi legkomolyabb vásárlóm volt. Nála igazi eladónak éreztem magam! Ajánlani neki ezt meg azt, méretet nézni, alternatívákat, kiegészítőket ajánlani.

Őt nagyon nehezen értettem meg, h mit akar, s volt olyan mondata, amit végképp nem értettem, s nézett rám. Nagyon kellemetlen volt. Szóltam az üzletvezető helyettesnek, mert Ő is jól vágja az angolt, mert kint élt 1 évet Ausztráliában, s mikor szóltam neki, lebaszott, h hát az gáz h nem érted, de mikor odament, s mondta neki is a nő, Ő sem értette! Am, ha valamit nem értek, az annyira nem gáz, mert mondja, mondogatja, s a szövegkörnyezetből 1-2 szóból is meglehet érteni h miről habratyol, de ezzel az egy mondatában, amit egyikünk se értett, egy ismert szó nem volt! :/

Végül ráhagytuk. Úgy szokott lenni am is, h ha látja h nem értjük, akkor elmondja másképp, érthetőbben.

De megérte a szenvedést, mert szép összeget hagyott nálam.

Am valami nagy úri nő lehetett. Annyira kifinomult mozdulatai voltak. Az orrát is fennhordta, s még a tükör előtt még külön a kis sminkes tükrével nézegette magát, h h áll neki hátulról!
Néztem egy nagyot, mikor megláttam elsőre, h mit csinál?!  

Július 29. Vasárnap:

Anyukák találkozása. Szerencsére minden jól sikerült. Nem volt semmi gáz. Először Norbi anyukája jött meg. Én pont akkor indultam el otthonról, mert mentem anyum elé a Keletibe. Addig Norbi megmutatta anyukájának az albit, ahol lakunk. Anyum nem tudott róla, h mit hoztunk össze, szo volt meglepődés.

Jól elbeszélgettek. Leginkább persze a múltról. Kisnosztalgia, lelkizés, sóhajtozások…

Volt egy jó kis vicces jelenet is. Épp a gyermekkorunkról meséltek egymásnak, meg persze nekünk. Lényegében az alábbi pár mondat a lényeg.

Anyum:

- Gergőt kicsi baba korában úgy nyugtatgatta az apja, h nagyokat füttyentett neki, mert erre mindig felfigyelt, s nevetett rajta és a fenekét paskolgatta.

Norbi anyukája:

- Azt a Norbika is szerette!

Nah itt aztán Norbival szakadtunk a nevetéstől, majd pár másodperccel később – gondolom, ahogy a szüleinknek is leesett – elkezdtek ők is nevetni.

Nem sok híja volt, h ki nem csúszott a számon, h ezt még a mai napig is szeretjük!  

Aztán Norbi anyukája elment, mi pedig gyalog elsétáltunk a belvárosban. Megmutattam anyumnak a Kiskörutat, sétálóutcákat, Astoria, Deák, s megnézte kívülről az üzletet is, ahol dolgozom.

Tetszett neki, s megjegyezte, h ahhoz képest, h az előző munkahelyemen, mennyi ruha volt, szinte már zsúfolásig, ahhoz képest most, eléggé szellősen vannak a ruhák. De így szép.

 

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Kellemes hetet! :o)

Esküvő, gondolatok, Norbi, meló

 

Idézet mára:

"Szeresd az életet, amit most élsz! Vegyél elő egy kihívást, amivel jelenleg szembesülsz, találj három jó dolgot ebben, ami segített neked abban, hogy eljuss az életedben egy jobb helyre, pontosan oda ahol most vagy!"

 

Július 14. Szombat:

Reggel nagyon korán keltem, mert utaztam haza vidékre, esküvőre, mivel a 20 éves unokatesóm férjhez ment. Szép és jó volt minden. Nem egyszer kellett nyelnem a könnyeim, s  nagyokat és sokat pislogni, h visszatartsam könnyeim. Főleg, mikor a vőfély a szülőktől, testvértől, rokonoktól, barátoktól búcsúztatta el a menyasszonyt és a vőlegényt.

Nah, meg mikor szólt a “20 év múlva” című szám…. Húúú! Zokogni tudtam volna. Nem szeretem, h ennyire érzékeny vagyok… :S :/

Együtt nőttünk fel. Fájó dolog volt ez az egész nekem. Mármint, a tudat, h baaaz! Férjhez megy! Én még ott tartok, h gyerekek vagyunk, együtt hülyülünk, nevetünk, s csak a régi szép emlékeket látom. Kénytelen voltam észrevenni, s beismerni magamnak, h azért fáj ez az egész, mert felnőttünk, amiről Én nem karok tudomást venni! Ezzel az eseménnyel, h megházasodott, tette fel az i-re a pontot! :/ Egy tükrött tartott ezzel elém, h nézd! Felnőttünk! Beléptünk a “felnőttek” világbába! Persze Én szinte már 3 éve a “felnőttek” életét élem, mióta felköltöztem Pestre, de bennem ez nem tudatosult, s nem is akartam tudomást szerezni róla, mikor jöttek a gondok, bajok, a felnőttek nagy ügyes-bajos dolgait kellett csinálnom nekem is. Ezért is volt jó hazatérnem vidékre, mert ott soha nem változott semmi. Visszatértem meseországba, a boldog gyermekkori világomba, azok közé akik játszótársaim, barátaim voltak. Vidéken szinte nem változnak soha sem a dolgok, v csak nagyon lassan, de az unokatesóm, most ezzel a nagy eseménnyel kicsit belerondított nekem ebbe a nyugodalmas, szép álomvilágomba. Persze nem hibáztatom, nem is haragszom rá, csak szimplán fáj… :/

Július 16. Hétfő:

Hajnalban arra keltem, h Norbi simogat, cirógat, csókolgat. Elmesélte, h volt egy rémálma, velem kapcsolatban, h megcsaltam, s elhagytam…

Aranyos volt, ahogy közben szorított és ölelgetett, nagyon jólesett, mert nekem ez is a szeretet kifejeződése.

Reggel pedig, mikor mentem volna melóba, kocsival ütközött a villamos, mire felszálltam. Az volt a szerencsém, h áttudtam szállni metróra, s gyorsan eljutottam a Deákra, ahonnan 5 perc sétára van a melóhely, s így időben beértem.

Július 17. Kedd:

Délután kicsit lefeküdtünk Norbival aludni. Most nekem volt rémálmom. Azt álmodtam, h Norbi használ másik profilt, s mással flörtölget, Én meg hatalmas cirkuszt csináltam, Ő meg csak nevetett, h túlreagálom, s nem igaz, én meg vérszemet kaptam, h a képembe hazudik, s hülyének néz Ő is, mint anno Bálint az exem, s nekimentem, s felindulásból megvertem.

Borzasztó volt… :/

Július 18. Szerda.
Szabadnapos voltam. Előző este kint aludtunk Norbiéknál, reggel pedig korán keltünk, mert elmentünk vissza a Corvinhoz a szemészetre.

Szerencsére nem kellett kivágni az árpát a szemhéjam alól, mert a Tobradex szemcsepp, amit felírt az hatásos volt, s szépen összezsugorította, elmulasztotta azt a ku.va árpát!

Július. 19. Csütörtök:

A nap javát Norbiéknál töltöttük el. Nagyon szeretek náluk kint lenni. Mindig süt a nap, jó idő van, zöldövezet, igazi kertvárosi feeling. Relax van ott mindig.

Az esténk nagyon jól eltelt, s mivel hajnal 3 körül sikerült csak elaludnunk így, délután egyig aludtunk. Reggeli után elmentünk sétálni egyet a környéken, vettünk egy új világítást a halaknak, megnéztük a Trónok harcának utolsó részét a második évadból, ami nagyon izgalmasra sikeredett, aztán elindultunk haza hozzánk. Mivel Norbi felmondott előző munkahelyén, így most beadta egy másik helyre, s elmentünk az Erzsébet híd lábához. Vettünk citromos sört és chipset, s lecsapott ránk a nagy vihar. Felmásztunk közvetlen az Erzsi híd lábához, összekuporodtunk, s ott vészeltük át a vihart. Egy keresztes pókot is találtam a fejem fölött, amitől majd szívrepedést kaptam, mikor megláttam a kinyújtott lábaival, s a nagy potrohás testét…. Brrrr….. Aztán egy élő galambot is felfedeztem, ahogy bevolt húzódva a vasoszlopok közé mögöttünk. Szegény kicsit belehetett rezelve. Nem volt elég a nagy vihar, dörgés, csattogás, pokol, de leshetett még, h mi ez a nagy tömörülés hirtelen körülötte.

Norbiból előjött a kisgyerekes ördögfióka. A pókot megakarta égetni a galambot meg megsütni! -.-‘” Persze egyiket se engedtem.

Július 20. Péntek.:

Melóban vétettem pár hibát. Elég kellemetlenül érzetem magam, de mondta az üzletvezetőm, h inkább most tanuljak, hibázzak, mint később, s kérdezzek bátran. Megkezdődött az 50%-os leárazás, s annyi vásárló volt, h ez a hétvégén rengeteget tanultam.. Sokat angolozok, tanulok, de megfigyeltem azt is, h nem minden esetben kell feltétlenül érteni, h mit mond, akar a vásárló, figyelni kell a testbeszédet, s jelekből is meglehet érteni a másikat, szo a figyelmünknek mindenre kikell terjedni. A külföldi vásárlók jelentős hányada erős akcentussal beszél, ami még izgalmasabbá teszi a kommuniácit, de így tanul igazán az ember.  

Megkaptam a tanulnivalókat is. 30 oldal. Cégtörténet, vásárló kiszolgálás, szituációs helyzetek, visueles tudnivalók és persze (szakmai) angol.

Július 22. Vasárnap.:

Fent volt anyum. Nem sokat volt fent. Látta az új berendezett szobánkat. Tetszett neki. Jól végignézte az egyik falunkat, amin a Norbival közös képeink vannak.  

Délután volt egy kis közös edzés Norbival, aztán kimentünk a szigetre futni.

Július 24. Kedd:

Utolsó munkanapom Norbival a meleg kollégámmal, kinek valójában a  helyére jöttem Én. Ő adott nekem becenevet, mert nálunk szinte mindenkinek beceneve van. Így lett az én becses munkahelyi nevem a; “Bubby”!  

Popov lakótársamnak még hetekkel ezelőtt ajánlottam, h használjon füldugót, ha jobban akar aludni, meg zavarják hajnalban a madárcsicsergések.

Ma mondta, h szereti, s sokkal mélyebben, s jobban lehet vele aludni.

Vicces am, mert emlékszem, h Norbi se akarta anno használni még, mikor a Nagymezőben laktunk, manapság meg már azért ment a tusakodás köztünk, mert nem akartam, h használja a füldugót, s szinte visított, mint egy kisgyerek, h ne vegyem el tőleeee!  

De hozzá is már annyira hozzánőtt a füldugó, h már ha otthon alszik is azt használja!

Norbinak van egy új irodai melója, s ma, (szerdán) van az első munkanapja.

Nah! Sok leszek!

Csók!

Rion

 

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)