Képek

Az előző részek tartalmából…

 

Idézet mára:

"Amikor magasabb szintre lépünk a spirituális fejlődésben – kicsit kényelmetlenebbül érezzük magunkat, feltételek nélkül teszünk dolgokat –, azonnali eredményt várunk.

Úgy gondoljuk, hogy amikor áldozatot hozunk, rögtön jár érte a jutalom is.

Azonban néha több áldozatra van szükség. Senki nem lesz erősebb attól, hogy egyszer elmegy sportolni.

Csak csináld tovább!" – Yehuda Berg

Az lemaradt az előső bejegyzésem január elsejei bejegyzésemből, h éjfél után átadtam Norbinak az ajándékom, amit az 1. évfrodulónk alkalmából készítettem.

1 naptár kettőnkről. Szinte minden hónapban csináltunk képeket szo tudtam válogatni. Jó lett. Ki is tettük a szobánk falára.

Január 5. Szombat:

Egyik kolléganőmmel elmentünk meló után oda, ahol Norbi dolgozik. Megittunk 1 korsó sört, de attól már jól éreztük magunkat. Nagyon fáradtak voltunk, s biztos ezért volt az h annyira megéreztük a pia hatását.

Nagyon jólesett az, mikor megdicsért, a külsőmért, h h megváltoztam mióta itt dolgozom. Más a frizurám, másképp öltözöm, belsőleg is alkalmazkodtam ehhez a munkához, s szépen fejlődgetek. Jólesett.

Január 6. Vasárnap:

Anyum felugrott, hozott nekem kaját.

Estefelé Norbival meglátogattuk Zsófit a nagyijától kapott budai villában. Most költözött ki oda. Szép hely. Jó volt, ahogy kimásztunk oda, meg bolyongtunk is egy peppet még megtaláltuk a villát. Én persze morogtam megint, h lám már megint ez van, h nem én tervezek valamit, nem foglalkoztam vele, h hová kell menni, s persze h eltévedünk, s nem találjuk a lakást .

Hideg volt, szakadt a hó, sapka meg nem volt nálam, a hajam begöndörödött, szo jó volt. Szeretek néha morgolódni, s ezt Norbi is jól kezelte most, mert tudta szerintem, h ez csak egyfajta műmorgolódás részemről, ha na “vitatkozzunk egy kicsit”.

…

Az elkövetkező 1 hétről nincs semmi jegyzetem, h mi volt, szo megint csak rögtönzött emlékeket tudok felhozni.

Hétfőn dolgoztam, kedden offos voltam, de h mit csináltunk fogalmam sincs.

Am melóban jó fizut kaptam a jól teljesített magas eladásaimnak köszönhetően. Viszont újabb csalódás ért, mert a 30 órányi túlórámból csak 8 órát fizettek ki, holott nem erről volt szó…

A sok túlórám miatt a héten csak 3 napot dolgoztam.

Mind1. Már elterveztem, h még maradok a cégnél, s reményeim szerint a nyáron-ősszel nyíló Andrássy úti luxusplázába felvesznek majd.

Am furi volt a fizukor, mert örülnöm kellett volna, h huhú mennyit kaptam, s még életemben nem kaptam ennyi fizut, mint most, de egyben szomorú is voltam, mert tudom, h alapból minimum(!) ennyit kellene keresnem, mint a többi kategóriájú üzletekben…

Ezért szar, h franchise üzlet, s nem direct… :/

Am a nagy leárazások, még mindig tartanak nálunk, de már alig vannak méreteink, s eléggé kiürült az üzlet. A forgalmunk már visszaesett, s végre van idő kipihenni magunk.

Am az 50%-os leértékelés miatt, olyan emberek is bejönnek az üzletbe, h…..

…Inkább nem írok semmit… Sokukat nem is kísérjük már, mert tudjuk, h úgyse fog venni semmit. Nehézkesen és bosszúsan jövünk ki ilyenkor a kasszából, s a szemünkkel valamint a kamerából nézve kísérjük csak figyelemmel a látogatót.

Nem koptatjuk feleslegesen a lábunkat.

Tényleg inkább vagyunk már múzeum, mint üzlet…. –.-‘” :/

Am azon is sokat rágódom manapság, h jó lenne németet tanulni, mert van bennem hajlandóság arra, h Bécsbe kimenjek dolgozni. Ha beszélnék németül, akkor az üzletvezetőnket megkérhetném, h beszéljen az Armani európai régiós vezetőjével az érdekemben, h átvegyenek Bécsbe, mert ismerik egymást, mivel az ü.v szinte félévente kijár Milánóba rendelni.

De persze bukta az ügy, mert nincs felesleges pénzem külön nyelvtanárra, + Norbit se hagynám csak úgy itt.

Viszont most félretudtam annyit tenni, ami a római utunkra kell. Norbitól ugye karácsonyra megkaptam a repjegyeket, szállást is lefoglaltuk már, s hamarosan ( február 7) repülhetünk is.

Január 12. Péntek:

A hétvégén offos wok. Norbi már jó ideje azon agyal, h nyit egy saját bárt, kocsmát, s már ott tart, h talált szponzort és egy közeli ismerős is tudja anyagiakban támogatni, s már kinézett egy kiadó üzletet, egyeztet, gyűjti az infókat, s már az önk.-nál is volt papírügyek miatt. Elég gyorsan halad az ügy, s lelkes is oly annyira, h szinte már másról se hallom beszélni.

Ma az engedélyekkel kapcsolatban informálódott, majd elkísért engem a bőrgyógyászatra. Kértem száraz bőrre kenőcsöt, mert nekem egyedül szinte csak az használ, amit az orvos ír fel, aztán ha már ott voltunk, akkor szűrésre is bejelentkeztünk. Mindketten éhgyomorral voltunk, s szegény Norbi ott parázott, h ő inkább mégse megy be, meg rosszul lesz, meg sietünk kell tovább, már mindent összehordott, de aztán csak lecsapolták őt is.

Most már nővér volt, kiket ismerek, de ő is jó fej volt a maga módján.

Az nem tetszett nekünk, h nem mehettünk be együtt, mint szoktunk, s Norbi már ezért is parázott, h ő akkor egyedül nem megy be.

Azután találkoztunk Zsófival, aki nem érti, h minek voltunk szűrésen, mikor együtt vagyunk, s egyikünk se az a félrebaszós alja buzi fajta…

Ez egyszerűen belém rögzült, h negyed-fél évente alapból elmegyek szűrésre, s kész!

Zsófinak szombaton szülinapi partija lesz budán, szo szombaton majd jövök vissza pestre. Jah! Mert h én közben péntek délután elindultam haza.

Mérges voltam, mert rohantam a vonathoz, amit időben elértem, de 20 perc késéssel indult az a retkes Minaret intercity…

Nah ennyi, mert sok leszek.

Csók!

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Képek