Az év utolsó napja nagyon jó telt. Délelőtt sétálltunk egyet a napsütésben Norbival és a gyerekkel. Délutánra elmentem Bori kolléganőmnöz a Corvinra. Beszélgettünk, iszogattunk, majd elmentünk korcsolyázni a Bálnához. Jól éreztük magunk. :) Jó volt kikapcsolódni, meg sétállni a belváros azon részén, ahol kb.: 2 évet éltem. :) Csináltunk jó selfiket, forraltboroztunk s jókat beszélgettünk. Öröm visszagondolni rá. :)
Aztán visszamentünk Borihoz, átöltözött, összepakoltunk és elmentünk a nővéréhez a szentkirályi u környékére, aki finomságokkal és piával várt minket. Ott is szupi volt, de nem sokáig időztünk, mert késésben voltunk, s már kótyagos állapotban elindultunk hozzám. Ott is ittunk bort, házipáleszt, s az szépen be is tett nekünk. Norberto itatott minket rendesen. Miután elkészültünk, rohantunk a pillangó parkba, ahol a másik kolléganőnk szervezett házibulit.
A nagy siettségnek és a rohanásnak köszönhetően az activity társasjáték otthon maradt, s egy pezsi üveget is sikerült széttörni a metrón, de azért épségben megérkeztünk, s jól éreztük magunk az est folyamán.
Egyénileg gyártott activityt játszottunk, majd éjfél után szextivitiztunk. :D
Melegek csak mi voltunk a norbival a 15 fős társaságban, de a feedbackek alapján sikerült pozitív hatással lennünk a hetero többségre, kik közül többen most "láttak/találkoztak" először melegekkel. :)
...
Január elseje délelőttjén szinte mindig megnézem/hallgatom a bécsi filmharmónikusok újévi előadását.
Nagyon szeretem.
...
Norbit elvittem szintén elseje estéjén a Belgrád rakparti Trattoria Toscana étterembe vacsorázni, megünnepelvén a 3. évfordulónkat.
A helyet mondjuk közösen választottuk, s most voltunk itt először, de szimpi egy hely.
Hangulatos, kellemes vacsi volt, mely közben nosztalgiáztunk egy kicsit. :)
...
Január másodikán ismét résztvettünk Norbival az Operánál tartott tüntetésen.
Jó beszédeket tartottak szerintem.
Tetszett, h hangsúlyt fektettek a megújítandó társadalomra, amely sokszínű, toleráns, szélsőségektől, agressziótól mentes, kommunikatív, s nyitott a higadt és kulturált vitákra, mások álláspontjának megismerésére, a beszélgetésekre és még sorolhatnám...
Azokat az értékeket hangsúlyozták melyekkel alapvetően kellene, h rendelkezzen minden ember.
Lassan, de már látható módon elindult a szerveződés.
Sokan kritizálják a tüntetéseket, meg h van e lesz e eredménye.
Az internetadó elleni tüntetéshez is így álltak, h mi értelme, s számomra jobb kimenő, mint otthon ücsörögni. ...
Továbbá fontosnak tartom a véleménynyílvánítást.
Jó érzés kimozdulni, egy olyan tömegbe, akik nagyjából azonos elvekkel, célokkal jelennek meg egy helyen. Jó látni, h nem vagy egyedül, h mily sokan gondolkodnak hozzád hasonlóan!
Ma ez a kis - sokak számára semmitmondó - tényező is alapvetően nagyon fontos.
Persze az alapoktól felfelé aztán már egyre terebélyesedikaz elvárási, célok skálája, de az már másik témakör.
Számomra a legfontosabb az olyan alapvető kulturált, demokratikus emberi értékek és jogok fel és visszaállítása, amelyek egyre nyílvánvalóbban fogalmazódnak meg a tüntetéseken.
Számomra egy fontos témát emelnék ki (az összes többi szintén fontos közül); Eddig csak utalgattak a sokszínűségre, de most a legutóbbi tüntetésen végre már nyiltan ki is mondták, h fontos, h mimden ember egyenlő! Egyenlő, de nem egyforma. Ezt is lehet persze boncolgatni, de hangsúlyozom, h az ALAPVETŐ értékek lerakásáról beszélek, beszéltek a szervezők, amit jó páran nem voltak sajnos képesek megérteni.
...
2015.01.07.én terror támadás érte a párizsi Charlie Hebdo szerkesztőséget, melyet mélységesen elítélek.
Én is azon sokaság táborába tartozom, kik szerint ez nem csak a franciák, hanem egész Európa és a szabad véleménynyilvánítás és sajtószabadság elleni támadás.
Ez az eset is azt bizonyítja, h az erőszak nem megoldás!
Továbbá olyan elvek és álláspontok alapján, melyek szerint a terroristák cselekedtek, minden nap kivégezhetnénk embertársainkat!
Vannak olyanok is, kik sajnos nem értik, h miért vannak sokan ezen a mészárláson megdöbbenve, mikor a világ több más pontján, - jelen esetben pl a közel keleten - ez minden napos dolog.
Az emberek nagy része lokális beállítotságú. Elsősorban a közelében, környezetében történő dolgok foglalkoztatják jobban, ami a jelen esetünkben Európa. Ráadásul ez egy Eus tagországban történt, amely még "bensőségesebbé" teszi ezt az egészet.
Sajnálatos dolog persze, amik történnek a föld más részein, de ez "itthon" történt!
Ugyanakkor elismerés azt, is, h sajnos az emberiség jelentős része még nincs azon a szellemi színvonalon, h érteni tudja a szatírát.
...
Január 8.án meló után a volt Ó utcai lakótársammal - Rolanddal - elmentünk a francia nagykövetség elé az este 7kor tartott megemlékezésre.
Folyamatosan jöttek és mentek az emberek. Beszéd nem volt.
Kicsit felkavaró érzés volt, mikor hosszú sorbanállás után végre én is elhelyezhettem a mécsesem.
Ezen életemben ez volt az első alkalom, h magamtól részt vettem egy ilyen megemlékezésen.
Ezúton is köszönöm Roland a részvételt. Jó volt ismét látni, s beszélgetni :)
...
Hónapok óta érlelődik bennem a tettvágy és a gondolat, h valamit csinálnom kellene. Olyasmivel is szeretnék foglalkozni, ami érdekel, amit szeret(het)nék csinálni.
Gondolkodtam már valamelyik párt támogatásán, önkéntés munkán, aztán a tüntetések szervezőihez csatlakozni, most meg az böffent fel, h emberi jogvédő, v vvalamiflé humán szervezethez csapodnék szívesen.
Szo olyan érdekelne, ami segítene az embereknek, embereken, és/vagy demokratikus jogokért harcol. Segíthetenék valamilyen úton módon, s cserébe tanulhatnék, tapasztalhatnék új dolgokat.
Ami biztos, h február 26.án megyek a nadi továbbképzésére, amit nagyon várok.
Jan 19.én voltam ismét a tisztán látómnál, s csupa jókat mondott az idei évre és magától mondta, h a maszőrködés kitanulasa jó ötlet, s mindenképp csináljam, mert abból jó lennék, mivel van ilyen magammal hozott "tehetsegem", s hát én am is tervezem, h elvégzem fel éven belül a nadis masszázs tanfolyamot. :)
Nagyon támogatta, s pushingolta, h járjam ezt az utat is. :)
Sokat és sokáig hezitaltam, h elmenjek e, de végül jó döntést hoztam. Osszekapott s megerősített lelkileg, amiket mondott.
Nah kérem! Egyelőre most ennyi, a többi majd jön, mikor jönnie kell. ;)
...
Nah jó! Annyit elárulok, h akik még nem tudnák, azok számára lesz majd egy bejelemteni valóm a kövi bejegyzésben! ;)
( Am sajnálom, h szinte már csak havonta jelentetek meg irományt, a régi minden napos bejegyzéseimhez képest, de hát így alakult az életem.... :/ )
Csók!
Rion ;)
:*
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Ónody-Molnár Dóra;
"Remélem, a politikában most színre lépett csoportokból ki fognak emelkedni strukturáltabb politikai mozgalmak, később pártok is – nyilatkozza Kis János filozófus, akivel pénteken bemutatott új könyve, a Mi a liberalizmus? kapcsán beszélgettünk.
– Új könyve áttekinti a rendszerváltás utáni liberalizmus történetét, ami egyben az SZDSZ története is. Nem időszerűtlen ez a kritikus számvetés ma, amikor az eltűnt liberalizmust kevesen siratják?
– A magyar történelem nagy progresszív felbuzdulásai – azok, amelyek nem zsákutcába vezettek, hanem folytatásra érdemesek – mind a liberalizmus jegyében álltak. Liberálisok voltak a reformkor legnagyobbjai, liberális szellemben fogantak az 1848. áprilisi törvények, a kiegyezést követő modernizáció a szabadelvűség jegyében zajlott, és igen, liberális nyelvet beszélt a rendszerváltás is. Igaz, a harmadik köztársaság vereséget szenvedett, a liberalizmus támadások kereszttüzében áll. De az „elmúlt huszonöt év" szőröstül-bőröstül való elvetése, az artikulálatlan liberalizmusellenesség nem mutat kiutat a válságból: maga is a válság része. Ezért a kritikus számvetés nagyon is időszerű.
– De mi remélhető ettől, ha a harminc alattiaknál leginkább antiliberalizmust látni? Kapitalizmus-ellenességet, globalizáció-ellenességet, a képviseleti rendszer elutasítását.
– A képlet inkább kusza, zűrzavaros. Az új protesztmozgalmak, ahogy én látom, egyszerre támadják a liberalizmust és a kiépülő illiberális államot. A kukába hajítanák az elmúlt huszonöt évet, miközben a jogállamot, a szabadságot, a köztársaságot éltetik. Gyanakvóak a globalizációval szemben, és az EU zászlaját lobogtatják. Ha azt kérdezi, hogy a liberalizmus népszerű hívószó-e a köreikben, azt válaszolom, hogy nem. Ha azt kérdezi, a liberális eszmék sikeresek lehetnek-e ebben a közegben, akkor azt válaszolom, hogy igen.
– Ezek a megmozdulások megingathatják a rendszert?
– Nem tudjuk, hogy mi lesz a kifutásuk. Az internet korában viszonylag kevés, alig szervezett ember hatalmas tömegeket tud az utcára vinni. Ez roppant fenyegetést jelent az autokratikus rezsimek számára. De magában hordja azt a lehetőséget is, hogy a mozgalom építkezés nélkül mozog az egyik tüntetéstől a másikig, míg végül kifullad. Hogy ez ne így legyen, ahhoz a kezdeményezőknek meg kell szerveződniük, el kell kezdeniük a proteszten túlmutató építkezést. Erős bizalmi viszonynak kell kialakulnia köztük. Ez pedig nemcsak személyi kérdés. Mindenekelőtt az kell hozzá, hogy megegyezzenek politikai célok minimumában, ami összeköti őket. Ha meg akarnak szabadulni Orbán illiberális államától, a közös minimum aligha lehet más, mint a liberális demokrácia, az emberi jogok és a társadalmi szolidaritás.
– A liberális demokrácia és az emberi jogok liberális eszmék. A társadalmi szolidaritás hogy következik belőlük?
– Az SZDSZ alapszabálya ezzel a mondattal indított: „Az SZDSZ liberális párt, a szabadság és szolidaritás pártja." A rendszerváltás liberális programja azt mondta, hogy Magyarország számára nincs más út, mint a magántulajdon elsőbbségén alapuló piacgazdaság. De azt is mondta, hogy a kapitalizmusra való áttérés sokakat fenyeget munkanélküliséggel, elszegényedéssel, és az ő sorsuk iránti közömbösség elfogadhatatlan. Egyszerre kell megteremteni a piacgazdaság intézményeit, és mindent megtenni azért, hogy senki ne szoruljon társadalom alatti helyzetbe. A magyar liberalizmus lehanyatlásának egyik fő oka, hogy nem tudta megőrizni az egyensúlyt e két politikai célja között. A 2000 utáni években a szabad demokraták egyre inkább úgy jelentek meg, mint akik a vállalkozók és befektetők rétegpártja kívánnak lenni. Éppen akkor, amikor egyre szélesebb középrétegek élték meg helyzetük elbizonytalanodását, és váltak hozzáférhetővé az antikapitalista retorika számára.
– Nem azért borult fel az egyensúly, mert a baloldali pártoknak jobban állt a szolidaritás képviselete?
– A liberalizmus mindenekelőtt egy erkölcsi felfogás arról, hogy hogyan kell az államnak bánnia a polgáraival, a polgároknak egymással. Abból indul ki, hogy minden ember számít, és minden ember egyenlően számít. Ebből nemcsak a jogegyenlőség, hanem az esélyegyenlőség melletti elköteleződés is következik. A legnagyobb modern liberális gondolkodó, John Rawls mutatta ki, hogy egy társadalom struktúrájának erkölcsi megítélése végső soron azon múlik, hogy a legrosszabb helyzetű tagjainak milyen esélyt kínál. Ez a gondolat nem idegen test a liberalizmusban, hanem a lényegéből következik.
– Hol itt a helye az egyéni felelősségnek?
– A liberalizmus kétségkívül azt vallja, hogy ha két egyenlő esélyekkel induló ember nem egyformán sáfárkodik a lehetőségeivel, akkor a köztük lévő egyenlőtlenség nem kifogásolható. A liberálisok tisztelik a teljesítményt, és nem osztják azt a vélekedést, hogy az egyik ember csak a másik rovására lehet sikeres. De ha valaki olyan hátránnyal indul, amit a saját erejéből nagyon nehéz vagy lehetetlen behoznia, akkor a lemaradása nem az ő felelőssége, hanem a társadalomé. A társadalomnak kell erőfeszítéseket tennie azért, hogy az esélyek egyenlőbbé váljanak.
– Könyvében azt állítja, hogy Magyarországon még mindig jelen van az a csoport, amely bázisa lehetne egy liberális politikai erőnek. Ami sehogy sem akar létrejönni. Ennek mi az oka?
– Az általam ismert kutatások szerint a választópolgárok 8-12 százaléka mondja magát liberálisnak. Mások, önbesorolásuktól függetlenül, vitás ügyekben gyakran a liberális választ helyeslik. Emberjogi kérdésekben 25-35 százalék közé tehető az arányuk. A magántulajdonhoz, a piacgazdasághoz való viszony terén ez az arány kisebb, de nem elhanyagolható. Ez nem azt jelenti, hogy adva van 10-20 százalék liberális, aki csak vezetőkre vár. Azok, akik sok kérdésben a liberális válasszal értenek egyet, nem mindig tudják, hogy az általuk helyeselt válasz liberális. Vagy fontosabbak lehetnek a számukra olyan kérdések, melyekben nem értenek egyet a liberálisokkal. Azok, akik magukat liberálisnak vallják, számos kérdésben nem okvetlenül értenek egyet a liberális válasszal. A liberális közvélemény létrehozása tehát politikai feladat. Aktivistákat, véleményalkotókat kíván, akik segítenek e kusza nézeteket összerendeződni. Magyarországon létezik széles alapozottságú liberális kultúra, adott a közeg ahonnan a politikai kezdeményezők kiválhatnának. Nincs rá garancia, hogy fel is fognak lépni, de lehetséges. 1989 előtt egyszer már megtörtént.
– A demokratikus ellenzék szerepére gondol?
– Több szellemi kör találkozott össze és fordult egyidejűleg a politika felé. Elsőként a gazdasági reform-gondolkodás lépett fel, még az első Nagy Imre-kormány idején. A hatvanas években megjelent a szociológiai rendszerkritika, mely kimutatta, hogy a rendszer nem csak rossz hatásfokkal működik, de újfajta társadalmi egyenlőtlenségeket termel ki. És végül a hetvenes évek második felétől összeállt a demokratikus ellenzék, mely az emberjogi eszmét hozta magunkkal, és a hivatalos tiltással dacolva gyakorolni is kezdte a jogait. Ennek a három, önmagában is fontos szellemi-politikai áramlatnak a találkozása kellett ahhoz, hogy az új magyar liberalizmus létrejöhessen.
Ám a köztársaság válsága azzal is járt, hogy megszakadt a nemzedéki folytonosság a rendszerváltó liberális nemzedék és az utána következő generációk között. A most színre lépő csoportok túlnyomórészt a 20-35 közötti évjáratokból kerülnek ki; az ő számukra a liberalizmus „az elmúlt húsz évhez" tartozik. A 35-50 közötti évjáratok gyakorlatilag hiányoznak.
– Lehetséges, hogy az a jelenség, amit előző könyvében a magyar jobb- és baloldal közti százéves háborúnak nevezett, végül magától eljelentéktelenedik? Azok az ellenzéki csoportok, amelyek az utóbbi hetekben jelentek meg az utcán, mintha eleve nem ezekben a struktúrákban gondolkodnának.
– A rezsim, Amely ellen az utcai tüntetések zajlanak, a megtestesült százéves háború. Az alkotmányt és a közhatalom tényleges működését szimbolikusan és valóságosan is kisajátította a jobboldal számára. Az új ellenállóknak éppúgy nincs helyük benne, mint a régi baloldalnak. Ezt ők is érzik: a felzúdulás egyik kiváltó oka épp a Norvég Civil Alap elleni kormányzati roham, a független NGO-k bedarálására tett kísérlet volt. Igaz, a szószólóik arról is beszélnek, hogy ők nem a rendszer leváltására törekszenek, csak az adórendszer reformjára, a korrupció felszámolására, átláthatóbb kormányzásra. Ám itt aligha lehet megállni. A sok-sok különböző ügy, ami az embereket az utcára viszi, összefügg egymással. Külön-külön nem oldhatók meg. A megoldás a rendszer leváltása.
– A háborús logikából szinte csak annyi maradt, hogy a másik oldalt el kell söpörni. Az ideológia eltűnt mögüle. A Fidesz ugyan használja a nemzeti retorikát, de a keleti nyitással szembefordult azzal a jobboldali hagyománnyal, amely nem kifejezetten oroszbarát.
– Van egy Orbánnak tulajdonított mondat, mely szerint nem arra kell figyelni, hogy mit mond, hanem arra, hogy mit tesz. Kétségtelen, a szavak és a tettek között 1990 óta soha nem volt akkora szakadék, mint most. De ez nem jelenti, hogy a szavak ártatlanok volnának. Felosztják a politikai teret, kijelölik a barátot és az ellenséget, megmutatják, hogy mi várható el a baráttól, és hogyan kell az ellenséggel bánni. Nem véletlen, hogy amikor Orbán bejelentette, hogy „illiberális államot" épít, az egész nyugati világ felhördült, pedig a projekt minden részlete ismert volt már.
– Az „illiberális állam" víziója itthon sem lett vonzó. Lehet, hogy a liberalizmus átértékelődik?
– Remélem, hogy a politikában most színre lépett csoportokból ki fognak emelkedni strukturáltabb politikai mozgalmak, később pártok is. Ha így lesz, akkor a látásmódjuk is fejlődhet. Differenciáltabb képet alkothatnak a harmadik köztársaságról és a rendszerváltó liberalizmus hagyatékáról is.
– Egy éve azt nyilatkozta lapunknak, hogy nem lehet tudni, mekkora a tényleges elégedetlenség, mert az emberek izoláltak, félnek a hatalomtól, és nem tudják mennyire vannak az érzéseikkel egyedül. A mostani tüntetéssorozat jelezheti-e azt, hogy az emberek rádöbbennek, nincsenek egyedül? Hozhat ez az ősz fordulatot?
– A média fölötti uralom megszerzésével, masszív tömegpropagandával és megfélemlítéssel a rezsim ideig-óráig azt az érzetet kelthette az emberekben, hogy egyedül vannak az ellenérzéseikkel. Úgy látták, hogy a többség mindent elfogad, mindenbe beletörődik. Aki így látja, az nem protestál, mert egyedül vagy nagyon kevesek társaságában tiltakozni nagy kockázatot jelent. Óriási távolság keletkezhet aközött, ahogy az emberek ténylegesen éreznek, és ahogy egymás érzéseiről vélekednek. Az a hamis látszat keletkezik, hogy a társadalomban nincs ellenállási potenciál. Ezt a látszatot senki által előre nem látott események szokták szertefoszlatni. Igen, az elmúlt hetek tüntetéssorozatának egyik legfontosabb hozadéka éppen az, hogy eloszlatta a hamis látszatot. Kiderült, hogy sokan vannak felháborodva, és hogy sokan hajlandók az utcára menni.
– Ez az egész tüntetéshullám mintha nem lenne független az amerikai fellépéstől. Kívülről jött az a hatás, ami belülről is jöhetett volna.
– Magyarország az euroatlanti szövetség része, és az Orbán-rezsim tartósan csak akkor volna stabilizálható, ha az országot ki lehetne vezetni az EU-ból és a NATO-ból. Márpedig a magyarok többsége ezt nem szeretné, riasztónak tartja a Putyinhoz való közeledést. De a tüntetéseket nem a kitiltási botrány robbantotta ki, és nem az tartja életben, hanem a sok-sok sérelem, amit a hatalom a legkülönbözőbb társadalmi csoportoknak okozott, és a születőben lévő felismerés, hogy ezek a sérelmek kivétel nélkül a rendszer önkényuralmi jellegéből fakadnak. Ráadásul a kitiltási ügyet nem is az amerikai kormány dobta be a nyilvánosságba, hanem a Századvég tulajdonában lévő Napi Gazdaság. Egy áttekinthetetlen, bizantinus hatalmi játszma okán jutott a tudomásunkra. Az ilyen játszmák rendszerszerű tartozékai az autokráciáknak, ahol senki nem rendelkezhet szilárd hatalmi pozíciókkal: a vezér hol fölemel egy politikust, hol elejti, hol milliárdost csinál egy emberéből, hol félrerugdossa.
– Lehetséges, hogy a miniszterelnök pozíciója tarthatatlanná válik a diplomáciai kudarcok miatt?
– Lehetséges, de nem ebbe fog belebukni."

























