Idézet mára:
A barátságunk azon néhány dolog egyike az életemben, amelyektől normálisnak érzem magam.
Kedden a fél napot végigdöglöttem. Felébredtem olyan 11 körül s 15 ig ágyban pihiztem, s neteztem. Aztán rám szólt lakótársam, h már ildomos lenne megmozdulni, s ha van kedvem menjek el vele a Westendbe.
Bő fél óra alatt összekapartam magam, s elindultunk. Útközben hógolyóval dobálgattunk meg 1-2 (3-4-5-6…) embert. Tök izgis volt. Ezektől a kis apróságtól tök gyereknek, s egyben fiatalnak éreztem magam. Jó volt! Rem lesz még ilyen izgis hülyülés.
Legjobban az tetszett, h mentünk át a zebrán, elment mellettünk egy csaj megfordultunk, s puff neki, s gyorsan spuri!
Aztán megálltunk a járdán, h a csaj átmenjen a zebrán. Már a felénél volt, mikor elő a hógolyót, s fireeeeeeeeeee! Repültek szana-szét, s sok nem talált, de voltak nyerős találatok is! Ilyen kis hülyeség olyan sikerérzetet tud generálni, h nocsak! Nagyon jó volt.
Aztán taliztunk Manóval a Westend fő bejáratánál. Úgy terveztük, h oldalról megyünk, gyorsan előugrunk, s jól megdobáljuk, megfürdetjük, de az volt a mázlija, h nem kint várt hanem bent, s inkább más lányokat dobáltunk meg! XD
Aztán elindultunk haza, s mivel éhesek voltunk, ezért beültünk a nyugatival szemben lévő török étterembe, kajálni. Aztán ahogy végeztünk jött egy fiatal helyes srác, s elkezdte összeszedni a tálakat, s közben cuki tört magyarsággal megkérdezte, h nem Te vagy az a srác aki a H&M-ben dolgozik? De mondom Ééééén! Majd elmosolyodott, s mondta, h venni akar manó sapkát. Mondtam neki, h voltak de sajnos már elfogytak, s már vettem a levegőt, h folytatom a rutinos eladói szövegemet, h de tudom ajánlani a másik H&M üzletünk… –.-‘ … de mondom, álljak má’ le, mert nem dolgozok, s nem mondtam neki.
Aztán gyorsan hazacsapódtunk pihizni egy kicsit, majd elmentünk Manóval Ikeázni. Úgy volt, h Manó vesz csak ajándékokat, de vettem magamnak én is egy másik kis dohányzóasztalt. Meg ettünk hotdogot, s ittunk ingyen kávét. Aztán visszamentem, h veszek laptoptartót, de nem volt, s majdnem h végigcaflattam az egész Ikeán h kijussak, de nem akartam üres kézzel átsurranni a kasszáknál, mert az olyan cink, s így vettem magamnak álló lámpát minek lehet szabályozni a fényerősségét. Meg vettem hozzá 3 doboz égőt, s itthon mikor belenéztem “nagyon örültem”, mikor láttam, h 1 dobozban kettő van! –.-“ Mind1. Felszerelkeztem egy kis időre az égőkből! Egy darabig legalább az sem fog kelleni! Meg vettem nagyon finom, s erős vaníliás, illatos gyertyákat is. Aztán ebben a hónapban mától éhezés lesz! ( Még jó, h most megyek haza pár napra! )
Vettem az elmúlt napokban ajándékokat családtagoknak meg pár barátomnak is. Igaz! Kisebb csecsebecsék csak, mivel még nem igazán ismerjük a másiakt. Atinak már oda is adtam. Vettem még az Ezüstös srácnak is meg a fogadott Bratyónak is még valamit.
Bratyóval ma este taliztam, s átadtuk egymásnak az ajándékokat. Megkaptam a kért meleg zászlót, s ki is tettük együtt az ágyam fölé. Szép mértes! 150X90-es!
Aztán elmentünk az Oktogonra képeket csinálni. Először csak a szépen kivilágított körutat, s a kombikat fotózgattuk aztán én kerültem lencse végre, a végre annyira belelendültem, h már az óra póznájára is felálltam, s úgy csüngtem a levegőben! Nemsokára megkapom a képeket, s ki is teszem fb-re. Lett pár jó kép. Tök izgis.
No! Lényegében ennyi!
Ezúton is köszönöm az illetóknek ezeket a szép, s jó napokat!
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése