Hagyjuk most a formaságokat jó?! Most nincs kedvem a megszokott sablon módon írni.
Fáradt, s álmos wok, s kicsit rég írtam már. Ha nem kapok feedbacket, akkor eszembe se jut, h basszus! Milyen régen is írtam már?!
Miről írjak?… … H mi történt velem, azt majd holnap este megírom.
Inkább most valami másról írnék. Mondjuk, h h vagyok valójában, s jelen pillanatban mik zakatolnak a fejemben…
…Ööööö… Továbbra is magányos vagyok. Nem találom meg az embereket. Mármint a társat. Szo akivel lehetne valami hosszabb távon na! Hosszú idő után belekóstoltam pár alkalmizásba, de nem az én világom… 
:/ Jó-jó, de ennek is megvannak a hátrányai, s én kapcsolatban jobban éreztem magam… :/
Múltkor azt írtam, h én szakítom meg pár levél után a kommunikációt másokkal. Az elmúlt napokban fordítva sült el. Találtam szimpi srácokat, s felvettem a kapcsolatot, s pár levelezés után nem kaptam választ… :/
Igaz. Levelezni nem nagyon szeretek már, mert inkább a személyes talit részesítem előnyben, hisz úgy is ott dől el minden, h mizu…
Szo kicsit lehangoló ez a levelezgetéses nyomiságok. Konkrétan ego romboló! Romeon is szinte mindig csak ugyan azokat a buzikat látom fent, s örülhet a fejem, ha nem látott arcokra bukkanok!
Akkor a személyes szemezgetések is már annyira… … h is mondjam … olyan semmilyenné vált bennem! Régen izgis volt, s örült a fejem, mikor mással szemeztem. Most kajakra semmit nem érzek! Szemezünk, s … … semmi! Szerintem pont azért, mert tudom, h úgy se lesz semmi! Nem fog lépni, mert tele van a város töketlen passzív buzikkal, s örülhet a fejem, ha egy kibaszott unit találok magam mellé!
Egyre erősebben érik bennem az, h legközelebbi alkalommal ÉN fogok lépni! Elegem van már abból is, h siránkozok magamban, magamnak itthon, h; “Úúúúú milyen helyes srác volt, mekkorát szemeztünk, s mosolygott, meg tuti az volt, meg minden, s én nem lépteeem!”
A-aaaa! Ennek vége! Magam embere vagyok. Felnőtt ember. Ha akarsz valamit, akkor szerezd meg!
Udvarolni, játszani a szépet s a jót, jó pofizni nem fogok! Az is tuti! Ha kéreti magát, v játssza a hülyét akkor otthagyom! Kamus, kényes buzikra nincs szükségem.
Az egyenes, s őszinte embereket szeretem, mivel magam s ilyen wok. Tudom, azt, h ezzel sok embert megbántok! Leszarom! Nekem is megmondták már nem egyszer a frankót! Szarul esett, de megköszöntem, h őszinte volt, mert azt mindennél többre becsülöm.
No! Lényegében kiadtam magamból búbánatom. Bocs a velős, s durva kifejezésekért. Leírhattam volna szépen is, ill burkoltan is, ahogy szoktam, de mint említettem; Kurvára álmos wok már, s most így esett jól, mert írni azért akartam.
1 fokkal jobban is érzem már magam. Jobban alszok. 
Mert most viszont menek dögleni Móuni!
Csók!
Rion 
4 megjegyzés:
Szia Rion!
Örültem a bejegyzésednek, és hiába vagy/voltál nagyon fáradt és feszült, nagy igazságokat fogalmaztál meg.
Ez a világ a társadalmi csoportokon belül nagy valószínűséggel nyerné meg a legpiszkosabb és legkétszínűbb jelzőket.
Az egész már akkor egy hatalmas hazugságra kezd épülni, mikor kisgyermekből kamaszok leszünk, és elkezdünk érdeklődni a lányok helyett a fiúk iránt. Általában ~80% letagadja az érzéseit, sőt egész életében. Saját magunknak is hazudtunk/hazudunk, a világnak is sokat és egymásnak is. Pont emiatt, hogy a társadalom nem fogadja el a melegségünket, emiatt élünk úgymond a "sötétben". Ahol bárki bármit tehet a kapcsolatokban vagy máshol is anélkül, hogy a körülöttünk lévő (szeretteink, barátaink stb.)emberek erről tudomást szereznének. Emellett sokan annyira jól megtanulnak hazudni, hogy már a saját környezetében a melegek között is előszeretettel teszi.
A gondolataid pedig teljesen helyt állnak. Minden meleg jobb világot akar...de ha a mi közösségünk nem képes pozitív irányba változni és a külvilág is csak a hajtűdobáló gyáva, de nagyszájú buzikat látja akkor semmi sem fog változni az ég adta világon.
Bocs a hosszért...
X
Kedves X!
Furcsállottam kommentedet, h az általam írt bejegyzés ilyen gondolatokat váltott ki belőled, holott én nem erről írtam.
Az általad feszegetett téma... ... eléggé bonyolult szerintem.
Amit az első felében írtál, h nem fogad el a társadalom, egyből rávágtam, h leszarom a társadalmat!
Mondhatom, mert én nem abban a környezetben élek. Éltem abban is. Nem bírtam. Otthagytam őket.
Vidékkel nem érdemes foglalkozni. Pesten azért meg elég sokat fejlődtünk a nyugathoz képest. Szerintem.
Nem egyszer, nem kétszer csókolóztam már közterületen, s sétáltam kézen fogva.
Semmi nem történt. Max az, h voltak, akik jobban megnéztek, h wow, de az emberek 85%-a semmiféle különös megnyilvánulása nem volt.
Sőt! Voltak olyanok is, kik kifejezetten mosolyogtak. :)
Én úgy élek, s építkezem, h körülöttem mindenki tudja. Ebben, s ilyen világban élek, s ezzel sokan így vagyunk.
Szo Pesten olyan téren, ahogy te pedzegetted nincs baj. Szerintem.
Vidéket meg nem gondolom, h meg kellene váltanunk. ( Ha akarnánk se menne olyan földhözragadtak laknak ott... :/ )
No! Evva! :D
Csók ;)
Legalább lehet erőt, hitet meríteni abból, amit írsz... Mondjuk csak néhány elhatározást, amit Te is meghoztál! Vagy többet is.
Szóval már megérte megírni...
S köszönöm! <3
R :)
Kedves R! ;)
Örülök, ha így látod/gondolod.
Írni nekem mindig megéri, mert így érzem jól magam. :)
Köszönöm én is. <3
R. :D ;) :P
Megjegyzés küldése