Idézet mára:
"Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas - idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a
másik ember belsőjébe szeretünk bele. A külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege - a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget."
Augusztus 18. Vasárnap:
Délelőtt úgy ébredtem, h emlékeztem az álmaim egy részére. Sok mindent álmodtam, de amire tisztán emlékszem, az ismét Kertvárosról szólt. Eszembe jutottak a gyermekéveim. Főztem kávét, s egy kicsit kiültem a napra. Kattogott az agyam mindenfélén, amit most inkább még nem írnék le…
Am gondolkoztam azon is, h miért vagyok olyan, amilyen. H milyen vagyok? (Magamnak is feltettem ezt a kérdést.) Érzékeny és gyenge. Nem jó. Sokkal jobb lenne, ha kevésbé lennék érzékeny, s egyszerűen, lazán állnék a dolgokhoz…
Miért van az, h egyesek oly érzékenyek, mások meg érzéketlenek? S mitől válik érzéketlenné? Hogyan erősödhetnék meg lelkiekben?
S miért érzem magam gyengének?… … Kis kattogás után az a válasz jött “belülről”, mert lehet, h Én még egy gyermek vagyok. A testem, már kinőtt ebből a korszakból, azért belsőleg is komolyodom, de az Énem egy része nem akar változni, nem akar a szükséges, természetes változás folyamatáról tudomást venni. Lehet, h ezért is álmodom annyit a gyermekkoromról. Valószínűleg visszavágyom a boldog, gondtalan gyermekvilágomba. Ebben a “felnőtt” világban, Énem egy része nem érzi jól magát. Annyi sok rossz ember van, s rossz dolog történik, ami anno régen nem esett meg velem. Furi, h ez most jön ki elő belőlem, hisz nem most pottyantam bele ebbe a világba, s elég sok pofont kaptam már az élettől, mint bárki más…
…Sok csalódás is ér… Kertvárosról is ezért álmodhattam. Legbelül visszavágyom oda, ahol nem ért ennyi “káros hatás”. A “béke és nyugalom szigetére”…
Egyesek lehet, h ezt a bejegyzésem egy beszívott, hippi írásának vélik, de úgy gondolom, h olykor azért minden ember életében van olyan időszak, pillanat, mikor nyugalomra vágyik. Elvonulva ettől a …… egyszóvalkifejezhetetlen világtól…
23 évesen olyan életre vágyom, amilyet a nyugdíjasok élnek. Egy szép vidéki kertvárosban, nyugalomban, békességben élni azzal akivel szeretjük egymást.
… És látjátok ez is bánt. Számomra ez is egyfajta gyengeség a részemről. Hisz fiatalon ki vágyik ilyen életre? Ki gondolkozik ilyeneken???!
Miért vagyok ilyen téren is… …más?!
“Más” vagyok a társadalom számára, más vagyok a fiatalok körében, másképp érzek, másképp gondolkodom, másképp látom, s képzelem el a világot, mint az átlag.
Teher!
Egyfajta átok!
Ha Én is olyan lennék, mint a többiek, akkor nem lennék ilyen, lelkis, érzékeny, stb, s könnyebb lenne az életem.
De nem hiszem, h “csak úgy” vagyok ilyen, amilyen. Lehet, h még ezen életem során váltam ilyenné, bár nem tudom megmondani, h hol és mikor és mit baszhattam, baszhattak el, de arra is gondolok, h lehet előző életemben vétettem valamit nagyon, h most ezért “vezekelek”…
Nem tudom. Egyszerűen csak szeretnék erős lenni!
Sokan annak tartanak, főleg, akik ismerik az élettörténetemet. Igen. Egy bizonyos szintig erős vagyok, de mondhatnám azt is, h minden ember erős… … a maga szintjén…
Persze az erősség egy bizonyos szint után negatív tulajdonsággal is jár, amikről fentebb is írtam, de kellenek a rossz dolgok, negatív tulajdonságok ezek szerint ahhoz, h Te legyél erős. Nos Én azért nem erősödöm tovább, mert nem jellemezőek oly mértékben rám a negatív tulajdonságok, mint sok más rossz emberre. Mondhatnám azt is, h minél nagyobb az egója egy embernek, annál erősebb belül, de annál több a negatív tulajdonsága, de persze általánosítani ebben az esetben sem lehet.
Am azért látom a viszonylagos pozitív oldalát is ennek az egésznek, h azért nem vagyok Én olyan elveszett gyerek, s nem vagyok kilátástalan, s mindig talpra tudok állni, s tovább menni, bár nem is szeretem azokat az embereket, kik nem képesek erre, s energiavámpírokká vállnak…
Kicsit kesze-kusza bejegyzésre sikeredett, de leírtam szokásomhoz híven a bennem kavargó gondolatokat, érzelmeket…
Csók!
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
3 megjegyzés:
Szia !
Ezek a gondolatok szerintem sok emberben kavarognak, hogy ki milyen s épp miért pont olyan, azt valaki ezt bevallja valaki nem.Nem véletlenül vagy ilyen amilyen s ilyen tulajdonságokkal amilyenekkel rendelkezel. Szerintem semmi de semmi olyan "nagy negatív" tulajdonságod nincs ami miatt rágódnod kéne, az írásaidból ítélve. Az meg szerintem egy cseppet se baj, ha érzékeny s érzelmes ember vagy, persze lehet, hogy ez téged esetleg zavar, de épp elég ember szeret téged s fogadnak el ezen tulajdonságaiddal, megint csak az írásaidra hagyatkozva mondom ezt! Az meg szerintem vagy számomra teljesen elfogadható s normális ha az ember visszavágyik egy gondtalan boldog életszakaszba/területre ! További minden szépet s jót !
Köszönöm kommented!
Viszont kívánok neked is minden jót! :)
Hú, mintha magamat olvastam volna. De kitartás, fel a fejjel. Az érzékenység pedig sokszor-sok embernél nagyobb előnyt jelent mint hátrányt. :)
Megjegyzés küldése