Őszintének lenni egymással nem könnyű dolog egy olyan társadalomban, ami inkább a látszatra épít, pedig ez egy fontos része a spirituális útnak.
A reklámokból, a médiából és még egyéb más csatornákon keresztül is azt tanultuk, hogy inkább arra figyeljünk, hogy jelenünk meg, mint arra hogy valójában milyenek vagyunk. Milyen gyakran kérdezik meg az emberek, hogy hogy vagyunk anélkül, hogy igazából érdekelné őket? És hányszor válaszoljuk, hogy "Remekül!" egy nagy mosoly kíséretében, miközben épp egy nehéz napon, heten vagy hónapon megyünk keresztül?
Még azok is, akik érintettek a spiritualitásban, gyakran beleesnek ebbe a hibába. Úgy érezzük, hogy egy bizonyos módon kellene viselkednünk és így is teszünk a külvilág számára. Úgy érezzük tökéletesnek kell lennünk és el kell rejtenünk a hibáinkat.
Spirituálisan élni annyit jelent, hogy egy állandó átalakulási folyamatban vagyunk, ezért szükséges, hogy tiszteletben tartsuk a negatív tulajdonságainkat, másokkal és magunkkal szemben is.
Ha mosolyogni és kedveskedni próbálunk kifelé, miközben belül tele vagyunk ítélkezéssel és negativitással, azzal csak takargatjuk a bajt, a szőnyeg alá söpörjük. Abban nincs átalakulás. Különben is, az igazi személyiségünk úgyis érezhető.
Mindannyiunknak vannak hibái és mindannyian elkövetünk hibákat.
Amikor úgy döntünk, hogy kiadjuk magunkat a szemetünkkel és mindennel együtt, akkor mások is elismerik majd a bátorságunkat, ami a megnyíláshoz kell. Ilyenkor tudnak kapcsolódni hozzánk, megbízni bennünk és egyé válni velünk.
Őszintének lenni egy nagyszerű spirituális minőséget jelent. Előrevetíti, hogy milyen emberekkel kerülünk kapcsolatba.
Ha a negatív oldalunkat árnyékba rejtjük, akkor azt sohasem tudja megvilágítani a Fény. Ha elismerjük és kitesszük a szemetünket mások elé, azzal a Fény elé is kitesszük.
Yehuda Berg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése