Betekintő;

 

Idézet mára:

„Amikor egy problémás – vagy akár egy általad válságosnak tekintett – helyzet kellős közepén állsz, lényed egyben új területek meghódítására indul. S bár talán te úgy érzed, hogy a probléma megoldása kívül esik lehetőségeid körén, ez soha nem fordulhat elő.” – Esther és Jerry Hicks; Belépés a vonzás örvényébe

 

Szerdán hazaruccantam vidékre.

Nagyon felkavaró és fájó volt, amire nem számítottam, s meg se fordult a fejemben, h így megfog viselni...

Rossz volt nagyon az a gondolat és tudat, h utoljára vagyok itthon úgy, h ide szól a lakcímem.

Külsősként lehet érthetetlen és vicces, gyerekesnek tűnik, de hozzám nagyon közel áll ez a község, ahol felnőttem és éltem 20 éven át... Egy fejezet, egy korszak ért véget életemben és ez a tény is fáj. Elismerem, h gyerekes is vagyok, de azt vallom, h egyfajta egészséges gyerekességgel minden embernek rendelkeznie kell, kortól függetlenül.

Egyes területeken érettebben és komolyabban gondolkodom, mint a kortársaim, de ilyen téren most pont úgy éreztem magam mint kiscsoportos óvodásként, akit kiszakítanak a biztonságos otthoni környezetből és oviba kényszerítik. Utáltam oviba járni és akkor is hisztiztem és sírtam, h haza akarok menni és nem akarok itt lenni!

Bosszant és zavar ez is, h ilyen érzelgős vagyok, viszont a másik felem meg azt mondja h ne zavarjon, s elfogadja h ilyen vagyok. Ez is én vagyok. Kész! Kibaszottul ragaszkodom a dolgaimhoz és a falum is ilyen, még annak ellenére is, h bármikor ugyan úgy visszatérhetek ide, de ez a papírformaság akkor is a fejembe vágja, h;  "NEKED HIVATLOSAN AZ OTTHONOD MÁR NEM ITT VAN!..."

Fura volt az is, h mikor hazaértem, anyum úgy megörült nekem, h a nyakamba ugrott és úgy megölelt, h alig akart elengedni. Egyből eszembe jutott a tisztánlátó, aki azt mondta, h anyud az ölelésedre és szeretetedre vágyik a legjobban és ebből tud nagyon sok energiát meríteni, így hát öleltem én is és hagytam, h megnyugodjon. Mikor elengedett könnyes volt a szeme, mi mindig felkavar és felzaklat. Ez is nehezítette az itthon létem.

Tisztában vagyok azzal, h szellemem nagy fejlődésen és sok átélésen megy át, ami mindig jó, hisz ez egy fejlődés. Tapasztalunk, bővülünk, csak hát ugye más tudni, h ez az élet egyetemes és természetes törvénye és más megélni...

Anyum alig volt otthon, mert mennie kellett délutánra dolgoznia. Később, mikor egyedül mentem ki az állomásra, s vártam a vonatra, ott is eltörött a mécses. Végignézni a falun, érezni a friss levegőt. Kellemesen melegen sütött a nap, s fújt a lenge szellő. Néztem a hegyet, ahol gyerekként annyit kirándultam. Imádok túrázni, szeretem az erdőt, a természetet. Hálát adtam az angyaloknak és a fentieknek, h anyum nem volt velem, mert akkor még nehezebb és rosszabb lett volna az elválás.

Tisztában vagyok azzal is, h ezek átmeneti, rövidtávú érzelmek, szo eltudom magam vonatkoztatni ettől a helyzettől és képes vagyok globálisan, távolról is szemlélni a velem történteket, csak ezt az utóbbit rövid ideig tudom csak alkalmazni, viszont nyugtató hatással van rám, mert addig is kiszakadok ebből a jelenlegi helyzetemből.

Am a lakás ügyben az van, h kedden leszerződtem a bankkal. 96 hónapig kell fizetnem a hitelt. 2022-ben jár le. Tiszta futurisztikus... : / 

Pénteken már utal is a bank, szombaton meg átvehetem lakásom kulcsát. Utána szaladgálás, szerződésírások, átiratások, és egyebek...

Szerintem soha nem fogom elfelejteni, h anno én úgy gondoltam h veszek egy lakást és de jó lesz... Rengeteg intézni valóval jár, még úgy is, h nekem van egy hiteltanácsadóm, aki banki ügyekben, papírokért helyettem lót-fut és intézkedik! Néha van, h a hátam közepére se kívánom ezt az egészet! Nagyon rossz érzés az is, h annyi sok pénzemtől kell megválnom! Csak úgy repül a pénz!

Nah! Elég legyen! Ott az érme másik oldala is, h minden zsír új, a lakás is teljesen át és felújított, az én ízlésemnek megfelelően! Új, a hűtő, mosógép és nagy és jó teljesítményűek, nem középkategóriások. Új az összes bútor, sütő, tűzhely, minden! Nagyok voltak az igényeim, amit meg is kell fizetni!

A negyedik lakótárs is meglett menetközben. Elég sokat beszélgetünk és egyelőre olyan, akit minden este kértem, mikor elmondom kívánságaimat az angyaloknak. Majdnem azt írtam, h nagyon hiszek bennük, de számomra ez nem is hit, hanem tény! A sok könyvek olvasása során találtam rájuk, s azóta máshogy állok a dolgokhoz, de ebbe most inkább ne menjünk bele...

Tény, h mindezek ellenére a költözés fináléjában, vegyesek az érzelmeim. Lehet h természetes, lehet h nem. Fasz tudja! Nálam igy van...

...Kíváncsian várom az elkövetkezendő hónapokat... ...Sok minden fog velem történni, nagy lesz a változások sodrása... ...és nem csak a költözés, lakást illetően...

Csók!

Rion

^{(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)}