Készüljetek fel, h érezhető lesz a roham tempó ami a napjaim életére jellemző. Sorry ezért is, de én már annak is nagyon örülök, h a már (régen) megírt jegyzeteim közzé tudom tenni.
Szo reppenjünk vissza oda, ahol legutoljára abbahagytam a jegyzetelésem:
Április 23; Charleston;
Úristen! Hát én ebbe a történelmi városba totál beleszerelmesedtem!
Polgárháborús, rabszolgatartó történelmi kor jellegzetes városa!
Egy nap alatt még nem gondoltam ennyiszer az Assassins Creed 3-ra!
Imádoooom!!! Mind a játékot, mind a várost!
A világjáró körutam dobogós helyén szerepel ez a város.
Az eslő helyen áll, Sydneyvel és Melbournenel és San Franciscoval egyetemben.
...
Az Aldi április 25.ei fb posztjában megosztott egy idézetet, melyben ez állt;
"Az életben nem igazán az fontos, hogy hol vagyunk, hanem hogy merrefelé tartunk!"
Hát igencsak megörültem ennek az idézetnek!
Jókor jött s jó helyről!
Remélem ez egy égi jel! Főleg azok után, h tegnap el lett nekik küldve az önéletrajzom! ...
Volt Shoppees game nightunk. Anno decemberben is volt. Vetélkedős, ügyességi játék.
- Lufit a tédünk köz kellett venni, s eljuttatni a túloldlon lévő csapattársadhoz, s átadni neki.
- tojást kellett becsomagolni úgy, h kb 2,5 m magasságból leesik + rálépünk, ne törjön össze. (Ellenfélnek sikerült valahogy ezt kivitelezni baszki!)
- fejenálláas
- egy kép alapján megmondani, h hol, mely országban található a képen látható táj.
- a játékvezető (manager) bemondott dolgokat, s azokat kellett valakihez párostani. Pl ki az a személy a csapatból, aki leghamarabb szülni fog? Ki fog egy gazdag emberhez hozzámenni, ki kerül börtönbe, kinek van kettős élete, bal, bla, bla
4 csapat volt, s 4 féle szavazta jöhetett be egy témára. Érdekes volt.
Az én személyemben 3 témában jött ki 2-3-4 szavazat az alábbi sorrendben;
- Hát. A mai napig nem tom pontosan, h mi, de mikor rákérdeztem a csapatomban, h az mit jelent, akkor elkezték mutogatni, h széttárja a ruháit valaki. Szatír ha jól gondolom. - Nah! Hát én két csapattól kaptam szavazatot, s hát itt felháborodtam, h kikérem magamnak, h mégis wtf???
A két csapat, akik rám szavaztak mondták h a vad bulik maitt. Mindig voltak villantások. Mondom, mert ti állandóan erőszakoskodtatok! Egyik kolléganőm, még a sliccem is lehúzta, még a többi csaj többször majdnem teljesen lerángattátok rólam a felsőm, s kishíján megerőszakoltak! Mondták, h mindegy! Ez csak poén, s nem kell mellre szívni. Am itt már a csapat jó részében volt egy alap alkhol szint, köztük persze bennem is, hát ugye, amilyen szókimondó vagyok, kiszaladt a számon, h;
"Igeeen? Poénos??? Nah majd jó megbaszom a szátokat, s az lesz a poénos!"
Hu-Huuuu! Nagy üdvrivalgás, tapsolás, asztalverés, hangos nyerítések!
Jót nevetett mindenki, köztük már én is és a manager is. Ismernek már, tudják, h milyen vagyok, s h csak vicc szinten mondtam. Meg amúgy is az előadás mód volt a viccessebb. A felhábodorott díva, három csentittés közepette megmondta a magáét. Miután végelett ennek a kis shownak, a manager, jó Móunikához híven itt le is zárta a témát.
"Jó! Köszönjük!"Utólag visszagondolva vicces jelenet volt ez a vitatkozás. Mint valami olasz parlamenti vitanap. A terem egyik végéből átkiabállás a másikba majd vissza. Mutogatás, karokkal hadonászás, hőbörgés.
- Aztán pontokat kaptam a könyvíró témakörében is - 3 csapat voksolt rám. Tudják, h van blogom, s sok-sok éve írom már a naplóm. (18 éve)
- S végül buddhista szeretes téamkörben is rám voksoltak - Az összes csapat rám szavazott, köztük a sajátjaim is.
Itt is felháborodtam, h most mééé?! Nah itt mindenki gyorsan rámugrott verbálisan, h nyomjam el magam, mert mindenki tudja, h ez az egyetlen vallás, amivel szimpatizálok. Köztük a kabintársam volt a leghangosabb "felszólaló", h többször rámnyitott már meditállás közben, miközben a háttérben ment az om mani padme hum.
Hát ezen már én is csak mosolyogtam, s nem tudtam erre mit mondani.
...
A csajok győzködnek, h maradjak, s hiányozni fogok nekik. Érezhetően nagyon szeretnek.
Mostanában sokat ölelgetnek, h kezdjük felfogni h elvállunk.
Jól esik.
Ugyanakkor ez is lehúz az életről...
...
Az elmúlt hetekben egyre gyakrabban jött fel bennem az az érzés, gondolat, h el kellene mennem utazni. Mármint nadi utaztatásra.
Úgyhogy a nyáron menni fogok.
...
Május 1 - Azori-szigetek; Ponta Delgada;
Nagyon szép. Történelmi település. Azokat meg ugye nagyon szeretem.
Majd beszélnek a képek.
Az utolsó 1-2 hét s főleg a finálé napjai egyre rosszabb és rosszabbak voltak. Fogyott a türelmem, már nagyon mentem volna.
Esténként konkrétan depibe estem mikor ágyba bújtam... ...egyedül...
Ez a majd egy éves hajós élet megtanítitt elég sok mindenre. Köztük a magányra is, s csak szembesített azzal, h nem nekem való az egyedül lét. Rettentően hiányzik, h összebújva ölelkezve aludjak. Utállok egyedül ágyba bújni! :(((
Rettentő szeretetéhségem van. Am tudom s érzem, h szeretnek a kollégák, meg otthon mindenki, aki ismer, de én a másfajta szeretetre gondolok. Az ölelés, a csók, a cirogatás, az erotika...
Nem gondoltam volna h a hajós végnapok ennnnnyire megviselnek...
Ma még mélyebb a depim...
Ma elment két számomra kedves kolléganőm, mert lejárt a szerződésük. Ez a hajós élet. Minden sokkal gyorsabban változik, mint a szárazföldön. Emberek jönnek, mennek körülötted....
...
Hajót elhagyván Londonban találkoztam Norbival. Volt pár óránk. Bejártuk a város főbb látnivalóit. Jó elvoltunk. Minden okés volt, nem volt semmi gáz. Az elválás után voltunk kicsit szomik, de hát ez van. Ilyen az élet... Örülök, h szeretettel és teisztelttel, jóban váltunk el.
...
Itthon:
Májusban még nem dolgoztam, de minden napra volt találkozóm valakivel, s intéztem a apró-cseprő ügyeim.
Pár alkalommal elmentem edzeni a Köki gymbe, ahol egy srác olyan pózt csinált, amiben simán leszophatta volna magát.
Aztán észrevettem a tükörben h én meg tátott szájjal nézem! :D
Aztán felálltam h mást csinqljak, mert nem tudtam levenni róla a szemem. De ahogy felálltam éreztem, h hát odalent is duzzadok ám rednesen, s az edző cucban ez nagggggyon kellemetlen volt. :D
Olyan zavarba jottem, h egyből visszahuppantam. Komolyan mint vlami szűz, szerencsétlen tinédzser! :D
Május 11;
Kellemes napsütésben ülök a teraszon és olvasom a Magyar Narancs legújabb számát, amelyben Fekete Győr András interjúja olvasható. Nagyon kellemes érzés olvasni az interjút közben elszívni egy szál cigarettát és iszogatni a tejes kávémat.
...
Túl sok a fehér ember. Ez egy kissé zavar, de a belvárosban eléggé elviselhető a lét, mer ott azért sok a külföldi és a mindenféle ember. Ami feltűnt, h nagyon sok az indiai. Régebben én nem láttam ennyit belőlük. Mármint az indiai túristákból.
Am imádok itthon lenni. Boldog vagyok. :)
Új élet, új korszak vette kezdetét életemnek s ez nagyon jó érzés. :)
...
Május 27:
Elő bújtam bátyámnak. Lementem hozzá vidékre, ahol lakik.
A fia ott sündörgött folyton körülöttük. Mondtam bátyámnak, h majd szeretnék vele kettesben beszélgetni.
Grilleztünk. Kajáltunk, s utána kimentünk a helyi gyereknapi rendezvényre. A gyereket felettük a körhintára, aztán belekezdtem.
Megkértem, h hallgasson végig, mert az elmúlt bő 10 évemről szeretnék mesélni.
Aztán belekeztem. Olyan könnyedén és lazán meséltem, mintha hétköznapi dolgokról beszéltem volna. Meséltem neki a kirakat csajokról, a jobbikról, útkereséseimről, kétségbeeséseimről, öngyilkossági hajlamaimról, magamra tálalásról, elfogadásáról, anyumról, főiskolás, pesti életemről, párkapcsolataimról, eljegyzésemről. Többször rákönyökölt egy korlátra, s fogta az arcát, de én halál nyugodtsággal és lazasággal mondtam tovább.
Mire leszállt a gyerek, ledaráltam neki mindent.
Szegényt jól beletaszítottam a melyvízbe, s keményen razúdítottam az elmúlt 10 évem, de megmondom őszintén, h én annál jobban éreztem magam, minél többet mondtam el neki.
Kis hatásszünet. A gyerek elment ugrálni. Helyes. Menjél csak! :D
Bátyám nem is tudott mit mondani. Mondta, h én így is az öccse maradok, de sose tartotta ezt az egészet normálisnak. De nagyon zavarodott volt. Érthető. Nagyon picit rosszul esett ez a "nem tartottam normálisnak a melegséget" kijelentése, de anyám mondatahihoz (mint pl, h: "Inkább lennél drogos! Azt sokkal jobban elfogadnám, mint h buzi vagy!") képest ez lófasz.
Kérdezte, h nem akarsz normális életet?
De azon nyomban kijavította, h" lehet ez is normális vagy nem tudom, de úgy értem h gyerekeket?"
Határozott választ adtam, h NEM! 😀
Mondtam neki, h ha esetleg akarnák a jövőben, akkor béranyasággal meglehet oldani, de én most építem ki egzisztenciális életem, továbbá úgy érzem, h ezen életemben nem azzal a szándékkal jöttem le h szaporítsam a népességet.
Kérdezte, h van nálunk is szerelem?...
Nah! Hát gondolhatjátok ezek után, h mekkora a sötétség?!...
(Am 35 éves diplomás mérnök.)
Ezért elmondtam neki, h ezért is éreztem fontosnak előbújni, mivel a társadalmi ismeret, s elfogadottság általunk, melegek által lehet megismertetni a társadalommal, h élő, normális, természetes, egészséges, értelmes, érző lények vagyunk, s nem egy mumus.
Nem jelenünk veszélyt a társadalomra bla , bla, bla ...
Továbbá mondtam neki hogy ha bármi kérdése felmerül a későbbiekben, szívesen beszélgetek vele erről, s készséggel válaszolok kérdéseire.
Mondta, h most nem tud mit mondani, kérdezni.
Mondtam, h nem baj. Nem is kell. Emészd csak.
Aztán a maradék pár óra úgy telt el, mintha mise történt volna.
Gondolom majd elmondja a feleségének.
Am megkérdeztem, h nem gyanítottátok?
Mondták h de, de csak azért mert még sose mutattam be barátnőt, de ő mindig is reménykedett benne h nem vagyok meleg.
Am az a durva számomra h én mekkora lazasággal és elhatározottsággal "vezényeltem" le ezt az egészet! 😀
Am nem érzek semmit. Se örömöt se bánatot. Ha elküldött volna a fenébe se érdekelt volna.
Mondtam neki, h azért is mondtam el neki, mert elegem volt az anyám által rámerőszakolt titkolózásból és korlátoltságágból, valamint már vagyok annyira egzisztenciális, h nem függök senkitől, s már kurvára untam ezt a szánalmas titkolózást.
Megértem, h anyumnak ne mondja el, h előbújtam, hisz tudatja ő is h anyum mennyire gyenge idegzetű. Majd ha esetleg feljön valami téma, akkor csak mondjon annyit, h ne nézze hülyének, s akkor mondja meg, h tudja h mizu...
Am úgy tekintek erre a napra h done. Ez is megvan. Pipa. Jöhet az új meló, új pozi, új élet.
S ha már itt tartunk.... Meló...
Az elmúlt héten három interjúra mentem el. Mindhárom helyre felvettek, s a legszimpibb helyet vállaltam el. Csak üzletvezetői pozikra jelentkezem.
Amit elfogadtam ott bő 2 órán keresztül interjuztatott a tulaj az ügyvezető igazgató és a pénzügyi igazgató.
Magyar cég, de csak jókat olvastam és hallottam róla.
Június 2. Hetében fog nyílni, s tök jó érzés, h egy új dolognak lehetek a részese.
Junius 9. hete baromira gyorsan telet és rettentő zsúfolt volt. Ugye ezen a héten kezdtem el dolgozni. Pénteken megnyitó party volt 2 fázisban. Először 10-12-ig a sajtónak, bloggereknek. Aztán 17-től pedig kötetlenebb a céges ügyfeleknek, barátoknak. Ide eljött velem Gee is, s bemutattam a kollégáknak. :)
Ez vicces volt egy kicsit, mert a party előtt mondta az egyik főnököm, h nyugodtan hozd el a párod is. Én meg lazán visszakérdeztem, h az nem baj, h a párom is Gee? :D
Mondték h nem, de azon nagyon megvoltak lepődve, h ugyn az a neve, s azon filóztak h az mekkora már h ugyan az a nevünk? :D
Am jó volt minden, minden szupi.
...
Június 16:
Nah! S most itt vagyok!
Sietve írok most is, mert készülünk Gee-vel kimenni a szabadság hídhoz, mert hétvégente ugye levan zárva. Este filmvetítés lesz, s azt lehet megnézzük.
Az elmúlt hetek rohanva teltek. Szinte minden nap találkoztam barátokkal, voltam vidéken is a családnál, ügyeim intéztem, vettem magamnak egy fasza új laptopot. (Asus UX 310 UQ) Nagyon szeretem.
Szép, gyors, okos, s játszhatok napjaink játékaival; Battlefield 1, Xcom 2, Assassins Creed Unity, World of Warship, Civilization VI.
Melóban sokat tanulok. Minden nap van valami új. Úg néz ki, h bővülni fog a feladatköröm, s a felelősségem. Majd hamarosan 1-2 hónapon belül kiderül.
Az üzletről nem szeretnék semmi infót leírni. Annyi, h jól érzem magam. Szép környezetben dolgozom, szeretek bejárni, s szeretem a vezetőséget. Remélem hosszú távon is így marad.
Sajnos edzésre nincs időm és enrgiám. El is keztem fogyni. Szomorúan, de tudomásul vettem. Egyfajta vereségként könyvelem ezt el. Ezt a harcot elveszítettem... :/ :(
Remélem h a jövőben majd normalizálódni fog z életvitelem, s abban lesz helye az edzésnek.
Vegetáriánius életről is letettem. Jóval ritkábban eszek húst mint eddig. Nekem már az is jó. Sajnos sok helyen elég silány a vegetáriánus ételkínálat felhozatala.
Amikor tudok, s adott a környezet, van rá lehetőség, akkor nem eszek húst.
Átlagban talán úgy mondanám, h heti kb 2-3 alkalommal eszek húst.
Nah! Mennem kell. Sorry...
A lényeg h minden baba. Boldog vagyok. Jól érzem magam. Jó újra itthon, s nem kívánom újra elhagyni az országot.
Csók!
Rion :*
<3
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése