Az előző részek tartalmából;

  

2020. Otóber második fele:

Van egy energiavámpír kolléganőm, aki megint elvette mindentől a kedvem. Állandóan káromkodik, puffog, flegmázik. Az ő feje felett állandóan esik, dörög és villamlik.

Az elmúlt 2 hét tök jó volt, mert ő nem volt bent. Otthonról dolgozik, de neki még távolról is sikerült a skype-os üzeneteivel az élettől is elvennie kedvem. 

Megint abba a (depis) állapotba taszított vissza, mint az első hónapban voltam.

Az elmúlt 2-3 hét tök jó volt, de megint elgondolkodtam azon, h biztos h jó helyen vagyok-e....

Aztán meg azon kezdtem el kattogni, h mit és h mondjak majd főnökömnek, ha majd próbaidő lejárata beszélgetés lesz, h h érzem magam itt a cégnél....

Átgondoltam, az elmúlt majd 3 hónapot, s rájöttem, h az eddigi munkahelyeimhez képest ezt egy zárt közösségnek mondanám. Sokkal kedvesebbek segítőkészebbek azzal a kollégámmal, aki az ügyfélszolgálatról jött át szept 1-én.

Persze megértem, h őt már ismerik, mert itt dolgozik már kb 3 éve, de így h szinte naponta az arcomba kapom azt látván, h ugranak neki segíteni, meg maguktól felállnak s oda mennek hozzá, holott nem is kérte, nekem meg gyakran úgy kell külön kérvényt benyujtani, h ide jönnél kérlek, h megmutassam, h miről van szó??

Abban biztos vagyok, h nem fogok kedvesen mosolyogni, s azt mondani az értékelésen, h minden ok.

Tudom, h baj az is, s bassza a csőrüket, h én egyből a helpdeskre kerültem, kihagyva az ügyfélszolgálatot, holott eddig az volt a bevett szokás, h üszi s csak aztán helpdesk. Ez már a második körös interjún jól sejtettem/éreztem, ahol az igazgató közölte velem, h borítékolható ezen interjú eredménye, s h a helpdeskre kerülök.

S ott akkor láttam a hr-es megdöbbent arcát. Bent volt a főnököm is, de sajnos őt nem néztem.

Kivancsi leszek, h december kb 15ig fognak-e hívni attól cégtől, ahová még okt első felében beadtam a jelentkezésem. Nov 30ig van a jelentkezési határidő a pozira, szóval ha dec közepéig nem jelentkeznek, akkor az nem jött össze.

Bár gondolom muszájból meghirdették azt a pozit, de inkább belsős ajánlással vesznek fel majd embert.

S megint nőtt a munkanélküliek szám az elmúlt  hónapokban, szo biztos van belsős ajánlásuk...
Meg gondolom, h inkáb olyat vesznek fel, akinek nincs munkája.

---

November második hetétől már home officra állt át a cég, aminek én nagyon örültem. A kollegínáim továbbra is egy zárt csapat, s nem telt el úgy hét (még home officban sem) h ne éreztem volna a "kirekesztettséget." Ez a szó, amúgy kissé erős, de valami ilyesmit érzek. 

Szóval továbbra se érzem jól magam a cégnél, de mikor azon  kapom magam, h bassza meg má megint az álláshirdetések közt nézelődöm, h kikellene tartani az eredeti terv mellett, h 1 évet lehúzok itt, s közben megtanulok németül, s 2021 nyarára jó lenne egy középszintet elérni, s akkor egy angol-német hepdeskes pozira váltani, mert németeseket sok helyen keresnek, s akad köztük olyan is, ahol elég a B1-B2-es (kezdő-haladó középszinttel is beérik, s van a cégnél saját nyelvi training).

---

Joc jóbarátom ismerősétől vettem egy alig használt PS4-et 40-ért, amihez volt GTA V is, bár nekem az nem jött be, de a PS igen. Eddig pc-s voltam, s ezzel elvesztettem a konzolos szüzességem is. :D

Azért ps lett, mert egyrészt psre volt ez a remek akciós hozzájutás lehetőség, másrészt pedig csak ps-en érhető el a Horizon Zero Dawn nevezetű játék, mivel majd szintén játszani akarok.

És most REKLÁÁÁÁÁÁÁÁÁM!

Reklám anyukám! REKLÁM! :)

RED DEAD REDEMPTION 2!!!!

Sose rajongtam különösebben a vadnyugati témáért, de ez az első játék, amiért pénzt adtam életemben először, és számomra nagyon megérte! NAGGGGGYON JÓÓÓÓÓ!

Csak ajánlani tudom, akik imádják a nyitott világot, a természetet látni és hallani, a kellemes, nyugodt hangulatokat! Ah! Das ist ja toll! Minden egyes alklommal, mikor leültem játszani, eszembejutott a WESTWORD is. Ez a játék a kezdetleges változata a WESTWORDnek. Remélem lesz még lehetőségem rá idősebb koromba, h kipróbálhassak egy ilyesmi virtuális világot. Mármint oly annyira életszerűt, mint a WESTWORD nem hiszem h lesz lehetőségem megélni, de legalább valami hasonlót virutálisan. :)

Annnyira gyöngyörű, életszerű a természetes világa ennek a játéknak, a hegyekvidékével, erdőivel, a gyönyörű napfelkeltékkel, naplementékkel, holdfényes éjszakáival, h nagyon!

A városi részét nem szerettem . Kifejezttem utáltam a piszkos, koszos SAINT DENIS-t,  így csak akkor mentem oda, ha muszáj volt a küldetések miatt. Az időm nagy részét vidéken töltöttem. Vadásztam, halásztam, gyűjtögettem, kalandoztam. Élveztem  kint a természetben üldögélni, a kis általam rakot tűznél sütögetni, barkácsolgatni, kotyvasztani, barangolni a termszetben. 

El is gondolkoztam azon, h vajon miért nincsenek ilyen hasonló pl indános játékok? 

Gondolom azért, mert nem annyira kelendő ez a fajta békés, harmóniás világ, mint a jössz, mész, lősz, gyilkolsz össz-vissza világhoz képest.

Azt tudom, h vannak vadászos játékok, de az meg már uncsi nekem. Itt azért vannak ízes-szagos, akciók, kalandok, storyk.

Fenomenális! Jó volt hallani a természetet, járni benne. Kikpcsolt, megnyugtatott. Ha már a valóságban most nem is olyan természetjárós az idő, így leglább virtuálisan kaphatok egy kis pótálást abból, amit oly annyira szeretek. Azt mondjuk sajnálom, h a karakter jellemében, képességében alig lehet valamit is fejleszteni, de ellenben lehet fegyverzet, ruházat, élelmiszer, csecsebecsék, hús, bőr, szőrme, gyögynövényekkel kereskedni, a vándortábort amiben élek, azt fejleszteni, gyarapítani. Imádok kalandozni, felfedezni, gyűjtögetni, gyarapítani a kis környezetem. :)

Annira a szívemhez nőtt ez a játék, h le is taszította az évek óta első helyezetes Assassin's-t (Odyssey, Black Flag, Assassin's III).

Mikor a játékemenet 70% fölött jártam, akkor történt egy olyan szomorú rész a karaktermemmel és a lovával, amitől sírtam is! 

Így kívülállóként nehéz let ezt megérteni, de ez nem csak egy játék, hanem egy élettörténet, életmód épül rá, s én úgy éltem meg ezt a játékot, úgy jászottam, mintha a sajátom lenne, s azért is hatott meg, mert szép és jó volt, s hálát éreztem még itt is, h megélhettem, részese lehettem. Arra gondoltam, h ha ebben az életemben is meghalok, szép lesz visszanézni az életem. Sok rossz, szomorú, fájó dolog van ebben a világban is, de gyakran a kis hétköznapi apróságok is mély nyomot, pillanatot hagyhatnak bennünk, amire aztán úgy nézünk visza, h basszus tényleg, milyen jó volt ez is, meg itt is lenni, s akkor kis semmiségnek tűnt, a rohanó napokban fel se figyeltünk erre, meg arra. Nah meg a barátok, ismerősök a sok színes egyéniség, akikkel találkozunk utunk során... 

Sok szeretetet, hálát kaptam visssza a szereplőktől, - amik nem mindig egyből kerültek meghálálásra, s ha olykor még csak kis apróságok voltak is, - de ezeket nagyon jó volt megélni. Megmenti mások életét, jótékonykodni, segíteni keresésben, talpra állásban, ház építésben stb....

Egyszerre jó és fájó érzés volt, halálom után visszatérni egy másik karakterrel (aki a jóbarátom volt)  arra a helyre, ahol végül láttam elkészülni azt a házat, aminél többször is megfordultam és segítettem, de az elkészültét már nem élhettem meg.

Meg elhaladni olyan helyeken, amiket felismertem, v emlékeztem, h miket csináltam arra. 

Fura ez. Mármint, h valóságosnak érzem meg a fájdalmat. Mintha egy darabka részem tényleg meghalt volna. Szinte ugyan ez az érzés, mikor elveszíted egy szeretted. Elengeded, mert muszáj. Nincs mit tenni. A te életed még megy tovább, de akkor is azért nem vagy egészen még önmagad.
Ha ezen életemben az adatik meg, h megélem az öregkot, akkor sajnos sok ilyenben lesz részem. Lehet, h végül más sem marad a számomra, csak az emléke(i)k.... 

Ah! Most megint.... ... eltörött a mécses és trombitálok nagyokat, s csak törölgetem az aracom.... :)

Mondjuk én a játékban a jó karaktert játszottam, (tevékenyésgeid alapján változhat a karaktered személyisége jó és kevésbé jó irányba is) mert játék ide v oda, de a szükséges küldetéseken kívülén itt se tudtam kibaszni másokkal, kirabolni, megölni, bántalmazni. Nincsennek olyan hajlamaim, mint más játékosoknak h itt élik ki agressziójuk, "pusztán szórakozásból".....

Ha vadászatkor nem tudtam elsőre elejteni a vadat, hanem még tudott menekülni egy kicsit, akkor is törekedtem minél gyorsabban megszüntetni a szenvedésést. Nyúzáskor arra gondoltam, amit a valóságban tennék hasonló helyezetben; Bocsánatot kértem az álattól, köszönetet mondtam azért amit ad, hálát a fentieknek, s kértem a mihamarbbi gördülékeny átjutását a túlvilágra. Lehet elvontan gondolkodom ilyen téren, de ez van. Nadi + előző életek tudat alatti maradékait hordozom még.

Hiszem, h attól még, h jelenlegi életünkben nem használunk, csinálunk bizonyos dolgokat, nem úgy élünk mint korábban, attól még mélyen bennünk vannak..... ... a tudás, az érzés, a személyiségünk része. Ezért is vagyunk most olyanok amilyenek. Ezért van h elsőre valaki, valami nagyon szimpi, v sem. Félünk egyes állatoktól, helyektől, még mások meg vonzanak. 

De kicsit elkalandoztam...

Szóval persze tudom azt is, h sok embert ez a játék nem hatná meg. Persze. Nem vagyunk egyformák. Mindneki másképp játszik, másképp érez. Én alapból eg érzékenyebb, empatikusabb ember vagyok, s én úgy játszottam, h kb 80%ban végignéztem a storykat. Megéltem a játékot, s nem csak végigrohantam rajta. 

Ez is nagyon jó, h ez a játék élményt, storyt ad, nem csak egy szimpla egyszerű játék, amin végiglövöldözöl mindenkit, átrohansz küldetéseken, azt jónapot. Más játékoknak is vannak történetük, de azok egyáltalán nem fogtak meg. Meg sok a városban játszódik, nem a természetben. A városban szaladgálós játékok nem anynira kötnek le. Meg a legtöbb játék csak lenyom gyosan egy fő vonalat és annyi. Itt meg rengeteg más mellék küldetés is van + úgy is játhatsz, h nem a küldetéseket csinálod, hanem éled magad életét.

Szóval elő is fizettem a PS +-ra, h multiban, online tudjak tovább játszani a játékkal, bár a story karakterem, vagy mondhatni h a "másik felem" nagyon hiányzik. Szívemhez nőtt a jelleme, a hangja, de
pár perc online game után töröltem a frissiben lérehozott karakterem, s úgy éreztem, h kell egy kis szünet.

Nem volt meg a feelingje. Az én általam létrehozot karakter, nem Mr Atur Morgan volt.... :/

Szerencsére megyek Gáborhoz, szóval 4 napig most nincs PS. Egyik héten nálam, másik héten nála vagyunk 4 napot. Úgy érzem, h kell is ez a ps szünet most.

Az elmúlt napkban minimum napi 5 órákat tuti eljátszdotam...

Jah! Megvettem a Assassin's Odysseyt is, mert eddig az volt a number 1 játékom, de a Red dead 2 után.... Hát egyáltalán nem volt már meg az a pozitv feelingje. A Red dead sokkal komplexebb, komolyabban van összerakva. 

...

Német

A 4-ből ez az egyik oszlopos része az időtöltéseimnek. (Gábor, a munka és a PS mellett.)

Eddig heti 60 percben tanultam a németet. Kedd estéről áttetettem szombat kora délutánra, mert este, meló után már nem fog az agyam. De sajnos ezzel a heti egy hatvan perccel eléggé tyúkléésben  haladok....

Szo befizettem egy fb-s német tanfolyamra. Több németes csoportot is követek, és az egyiknél indítanak egy kezdő/újrakezdő csoportot, akciós áron, s gondoltam megéri ennyiért befizetni. Januárban lesz majd vége. Heti 2x60 perc. Hétfő és szerdánként 18-19ig. + Ami szimpi, h nem kötelező a részvétel, mert utólag bármikor visszanézhető. Szóval ha úgy érzem, h agyilag zokni vagyok meló után, akkor nem kell ott ülnöm és végigbénáznom az 1 órát, hanem bármikor máskor, firss aggyal visszanézem.

Nov 30-án lesz az első óra. Kíváncsian várom. Így heti 3 óra németem lesz, ami még így is csak a töredéke a heti 8nak, amivel a nyárn kezdtem, de munka mellett szerintem ez elég lesz.

Az a célom, h márciusig elérjem az A2-es (kezdő-haladó) szinet, júniusig pedig a B2-t (közép-haladó).

Nagyvonalakban ennyi. :)

Amúgy Gáborral jól elvagyunk. Minden okés. Most nyugidan éljük az életünk. :)

Nah!

Ennyike!

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)