Az előző részek tartalmából;

 

A háború második hetében (március 10 körül) kerültem lelkileg mélypontra, amikor melóban rámtört egy pánikroham. 

Nagyon borús volt az elmém. Már azt láttam magam előtt, h szétbombázzák a lakásom, s földönfutóvá válok. Elvesztek mindent, amiket végre már megszereztem. Lakás, bicaj, PS, biztonság, nyugalom, mindent!

Aztán azt gondoltam pár napig, h ha belesodródunk a háborúba, akkor maradok itthon, s megvédem a lakást, meg az országot, s tartott mindez addig, még simán át nem repült egy rakéta (v mi volt már) az egész ország felett anélkül, h riasztották volna a Grippeneket, s ez a geci törpe gnóm meg azt nyilatkozta, h hát ő akkor hallott először erről, mikor felhívta a horvát miniszterelnök, h wtf?! Nah mondom! A kommunista illiberális kurva anyját! Ez az oroszbarát kormány kapitulál s harc nélkül átadja az országot az oroszoknak, mi meg börtönbe kerülünk, ahol kínoznak és megvernek, mert köztudottan meleg és kormány ellenes vagyok, faszom se marad itt így harcolni! Szóval egypár rossz végzet megfordult a fejemben... 🙄☠️

Úgy felstresszeltem magam a lebombázott épületeken is, ahogy a képeket néztem, lehet pánik rohamom volt, v nem tudom, de nem tudtam egy helyben maradni. Le-fel járkáltam, s arra lettem figyelmes, h fáj a kezem és észre vettem, h erősen tördeltem már egy ideje, s agyonnyomkodtam a kézfejem.

Aztán rámtört hőség, s leverte az egész testem a víz! A számban is hirtelen elkezdett felgyülemleni sok nyál, s elöntött az az érzés, h mindjárt hányok!

Mindez melóban, de egyedül voltam. Berohantam a mosdóba, de nem jött semmi. Az arcomra nyomtattam a csapba a hideg vizet. Az segített.

Ezen a mélyponton való átesés után 1 héttel, tehát a háború kitörése utáni 3. héten jutottam el oda, h pl bekapcsoltam újra a pst, vagy néztem valamit a netflixen, mert addig nem érdekelt, nem kötött le semmi.

Anno a covid tökre lepergett rólam, s jól viseltem annak ellenére is h 2x is elveszítettem az állásom, de ez a háború total megviselt. 

Április 15 - (nagy)péntek;

Azóta már eltelt bő 1 hónap és már semmi ilyepara nincs, teljesen jól vagyok. Hétről hétre javult a lelki világom, s ahogy az oroszok megtorpantak, onnantól már szinte csak annyit foglalkozok a témával, ami fb-n szembe jön főcímként.

A választások után voltam/voltunk pár napig sokkos állapotban. A háború után ez volt a következő pofon. 

Gáborral voltak is egy darabig vitáink a menjünk, (külföldre) v maradjunk témában. 

Neki könnyebb, mert nem szereti a munkáját. Fejlesztőként dolgozik (IT) s azokat Európa szerte keresik, könnyen elhelyezkedhet. 

Én viszont szeretem a munkám, megvan mindenem, megvagyok elégedve mindennel,  jól élek, nincs rá okom h elmenjek, csak azért mert vidéken másik dimenzióban élnek. 

Még Gábornak mindegy h hova megy s mit dolgozik, addig nekem kurvára nem mindegy! Bikaként, szűz aszcendensel a bizonytalanért nem fogok nekivágni a semmibe, s hagyom hátra a lakásom, s a biztos, jó megélhetésem, amit még ráadásul szeretek is! 

Egyrészt nem vagyok már huszonéves, h kalandokat keressek,  s csak úgy vakon nekiinduljak a nagyvilágba! 2 éves covid időszak alatti szenvedés és hánykolódás után, hülye lennék feledni a végre már megszerzett egzisztenciám! 

Másrészt meg már volt ilyen kalandokban részem amikor hajóztam. Köszönöm szépen elég volt.

Gábor nagyon liberális gondolkodású. Mondhatni szélsőliberális, még én inkább centrálistának vallom magam. (Bár szerinte inkább baloldali vagyok, már csak Kari Geri miatt is, mert őt nagyon szeretem/pártolom.) Szóval még ő kivan az itthoni helyzettől, addig én "vígan" elvagyok. Persze én se örülök neki, de a mindennapjaimra nincs hatással, s letudon annyival, h politika oszt jó napot, még ő úgy éli meg, mintha személyesen ő ellene hoznák a törvényeket, s majdnemhogy a kardjába tudna dőlni... 😒🙄

Végül a választások utáni harmadik napon sikerült találnunk egy arany középutas megoldást, s mindenki engedett valamit az álláspontjából. Lettek konkrétumok is, amivel már végre tudtam is kezdeni valamit a korábbi "mit bánom én h hova, csak menjünk azonnal"-al szemben. Egyrészt lett célpont, mint Bécs. Külföld, de nem a halál faszán a kontinens másik végén, s innen legalább gyakrabban is haza lehet járni. Meg hát erősen hasonlít Bp-re is, amit meg annyira imádok ugye...

Másrészt pedig nem most azonnal megyünk, hanem kivárunk, s meglátjuk, h milyen ütemben s milyen mértékben fog romlani itthon a helyzet. Addig is felkészülünk, nyitott szemmel járunk, én 1 év kihagyás után idén tavasszal és nyáron ismét újra felfrissítem az eddigi szintem (A2), majd pedig tovább fejlesztem a németem B1-B2-re.

...

Amúgy minden oké. A bringát elkezdtem rendszeresen használni. Nagyon fasza! Erős jószág. Eleinte feszengtem rajta, de már teljesen megszoktam h feltűnést kelt, s egyesek látványosan megnézik,  utána fordulnak. Rendszeresítettem a fülest, h ha valaki odajön hozzám a pirosnál, akkor eltudjam küldeni azzal h sorryka, de fontos telefonom van s épp beszélek. (Volt már rá példa az Astóriánál.) Nem szeretem ha idegenek megszólítanak, s eleinte még lelkesen, kedvesen válaszolgattam ugyan, de már belefáradtam a kérdésözönökbe (az előzőbicajomnál is gyakran odajöttek) hogy hol vetted, mennyiért, s mit tud! Rá van írva a biciklire lóbaszó betűkkel a márka neve! Ott a Google! Fogjad meg magad, azt keressé!

Melóban is minden ok. Szeretem nagyon. Szeptember után most márciusban ismét kaptam fizuemelést és a mellé még + borítékot is. 🙃 Nagyon jól esett. Örültem neki. Ez a meló lett a legjobban fizető munkahelyem. S ráadásul csak napi 6,5 órát dolgozok érte! 🥰😍🤩

Szóval ezért se szívesen mennék el....

A tulaj is jó fej. Szeretem. Emberséges. Júniusban megyünk majd ki Lisszabonba céges konferenciára. Disztribútori találkozó. 2 nappal később meg majd jön ki utánam Gábor is, s maradunk 3 napot Lisszabonba. Szóval tök jól jártam. A cég fizeti az oda vissza utam s még maradhatok is kint, nem kell hazajönnöm egyből a konferencia után a tulajjal.

Gábor meg már amúgy is szeretett volna elmenni Lisszabonba így megragadtuk a lehetőséget és összehoztuk ezt. 😁

Gábor mostanság sajnos betegeskedik. Valószínűleg márciusban másodjára is elkapta a covidot. Azóta meg magas vérnyomása is van, s kivizsgálásokra jár, de eddig minden eredménye jó lett. Ráadásul április elején megint lebetegedett. Náthás meg köhög. Remélem csak ideiglenesen vannak ezek a problémái, s mihamarabb elmúlik majd neki.

De minden nehézség ellenére boldogság és szeretet van.🥰😍

Egyre többet vagyunk nála. Mondhatni h átköltöztünk hozzá a Corvinra. Az a nyári rezidenciánk. 😅 Téli időszakban nálam, a nyári időszakban pedig nála vagyunk. 

Nagyjából ennyi a lényeg. 

Csók! 

Rion 😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)