Lisszabon

 

Június 9-13 - Lisszabon:

Szerda este repültünk ki a tulajjal Lisszabonba, ahol csütörtök egész nap konferencia volt. Az európai régió tartott beszámolót az elmúlt évekről, eredményekről, tervekről. 

Eléggé leszívta az agyam az egész napos koncentrálás. Volt akit jól értettem és volt akit kevésbé. 

Este pedig mentünk az LX Factoryba vacsorázni, ami olyasmi, mint nálunk a Gozsdu udvar, csak a miénk szerintem jobb, fancybb + belvárosban van s nem a halál faszán. 

Amúgy sok értelme nem volt nekem ott lenni. Megértettem, hogy a tulaj azért vitt magával, hogy megismerjem a vezetőséget, képet, feelinget kapjak a cégről. 

Elbeszélgettem néhány korombelivel, de az átlag életkor inkább 45 körül lehetett. + Én nehezebb helyzetben voltam, mert először voltam kint, nem ismertem senkit + csak 1 éve vagyok a cégnél, szóval nem igazán tudtam miről beszélgetni. + Amúgy se szeretem az üres fecsegéseket még magyarul sem.  

De amúgy hálás vagyok neki, hogy kivitt, s hajlandó volt rám pénzt, türelmet s energiát áldozni. Jól esik. 😊 

Kaptam is az utazás előtt tőle ismét + supportot, szóval egy szavam nem lehet. 😊💰💸❤️

Amúgy az meglepett, hogy a reptéren való  kb 1,5 óra várakozást + a kb 3,5 órás repülőutat milyen jól végigbeszéltük mindenféle témában. 

Pénteken a tulajjal délelőtt elmentünk sétálni a belvárosba. Délután pedig elköszöntünk. Ő ment vissza Bpre, én pedig mentem Gábor elé a reptérre. 

Lisszabon eléggé... érdekesss.... 😅

Gábor is, a tulaj is, és én is közel azonos véleménnyel vagyunk a városról. Szép és jó, de... 🙄 

Akinek bejön Nápoly, vagy Dél-Olaszország, annak befog jönni Lisszabon is. 😅 Ezzel azt hiszem sok mindent elmondtam... 

Személy szerint nekem több volt a negatív tapasztalatom, mint a pozitív, de ugyanakkor a pozitívak nagyobb súlyt nyomnak a mérlegen. 

Miután visszatértünk Pestre, azt beszéltük Gáborral, h amúgy Lisszabon hasonlít a 8kerre. 😅

Összességében kb 3.9-re értékelném a várost. (Egy 5 fokú skálán) 

S íme a pozitív és a negatív tapasztalatok:

Negatív:

- Már az első nap feltűnt, s minden egyes nap csak morogtam a hullámos utak/járdák miatt. Ha nem figyel oda az ember, akkor könnyen kitörheti a bokájapát, félre léphet, felbukhat stb... 

Értem én, h ez is 7 dombra épült, de érdekes módon Rómában sose voltak ilyen problémáim, pedig voltam már egy jópárszor... 

S ebből fakadóan olyan silány szar minőségűek az utak, h mind gyalog, mind tömegközlekedéssel szörnyű volt! 

S ha már tömegközlekedés... 

- Ami tömegközlekedés néven mernek üzemeltetni, az egyszerűen KA-TASZ-TRÓ-FA!!! Ez volt számomra a legbosszantóbb, s nap nem telt el, h ne átkoztam volna el a várost ezért! Gábor 2 napig nyugtatgatott, de amikor a harmadik napon nem tudtunk eljutni vonattal Sintrába, akkor már ő is idegbe került... 

A vonatnál kiderült h sztrájkolnak. Eléggé bosszantó volt, hogy angolul be se mondták a hangosba, s kiírva se volt sehol semmi angolul, mi meg megvettük az oda-vissza jegyet az automatából... A városban meg csak 20 percenként közlekedtek a járatok, ha egyáltalán közlekedtek...

A reptérre se tudtunk kimenni, mert nem jött a busz, s szerencsére egy kanadai csaj várt ott velünk s hívott übert, mert már az is idegbe volt, s hozzá betársulva jutottunk ki. 

Szóval a bérletre, amit vettünk, lényegében csak a pénzt dobtuk ki feleslegesen, mert többet kellett sétálunk a nem, vagy csak alig járó kiszámíthatatlan közlekedés miatt. 

- A szintén ritkán járó metrónál meg sem várják az emberek, h leszáljál. Az ajtó egyik felén leszállhatsz, a másik felében meg már tolakodnak fel.  

- A kiszolgálás is... A céges rendezvényen az egyik pincért neandervölgyinek hívtam, mert olyan durva mód bökte oda nekünk a borokat, h vöröset vagy fehéret kérünk, h több kolléga arcán láttam, ahogy belenéz a csaj arcába, h neked meg mi bajod van? 

Voltunk rooftop-on is, s totál lesokkolt, hogy ilyen helyeken is mi van... 

Kezdődött azzal, hogy úgy vette fel a rendelésünk, h "what do you want?"... 

Aztán az ételt úgy hozta ki a pincér, hogy a keze és a tányér között volt az én késem, s úgy tette elém az ételt, hogy a kezében a kés felém nézett. Majd miután letette az ételt, akkor rendezte el nekem a villát és a kést az asztalon... 🙄 🙈🙉🙊😵😵‍💫🤯☠️

- S nem csak a kiszolgálás minősége, de a sebessége is negatív "élményekkel" szolgált. De nem csak az éttermekben, kávézókban, hanem pl a Lidlben is oly a geci lassan dolgozott a kasszás. Oké h a vevő még lassabb volt, de ezt a töketlen, lomhaságot sose bírtam... 

- A pastel de nata-tól se dobtam el az agyam, pedig 4 helyen is ettem, amiből az egyik hely a "fő" cukrászda volt a Jeromos kolostor mellett, ahol a szerzetesek "titkos" receptje alapján készül... 🙄 

Itthon is meg Rómában is ettem már finomabb ilyen pudingos, vaníliás péksüteményt...💁🙄 

- Ha minden utcában nem is, de sokféle terjeng a húgy és szarszag... 

- A helyiek, főleg a fiatalok eléggé igénytelenek. Persze vannak kivételek, s nem általánosítok, de sok ilyet láttunk. Mondjuk aki ilyen halál laza, hipster srác, annak biztos egy Mekka ez a város... 🙄 🤷

Többször sokkolt, hogy a legnagyobb retekbe képesek leülni, vagy belefeküdni. De úgy hogy tiszták! Mármint h láttam a szemükben/arcukon, h nincsennek beállva. 

Pl.: az alapból fehérre mázolt fal alapzata már fekete volt a kosztól. Nah! Ők oda simán befeküdtek s ott társalogtak, mert ott volt egyedül árnyék... 🙄 🙃

- A portugál kaják, piák sem jöttek be. Meglepő módon Gábornak se. Egyedül a grillezett szardinia tetszett nekem. 

- Sok a befalazott, vakolatlan épület, amiken látszik, h évek óta ott rohadnak használatlanul. Pár nap után már zavaró volt, h szinte minden utcában (még a belvárosban is) van ilyen balkáni épület...

- Sok a koldus, a kéregető, a rosszarcú, a drogárus. 

- Zsúfolt, büdös, koszos város. Én is és Gábor is buktunk már fel, illetve csúsztunk meg a sok utcai szeméten. 

 

Pozitív:

+ Grillezett szardínia, illetve a fesztiválokon, a szűk kis óvárosi utcákon grillezők illatát azt szerettem. 

++ Szeretem a portugál helyi mulatósat is, ami város szerte szólt a fesztiválokon. 😅✌️

+++ Élet szeretete, öregek tisztelete. Kifejezetten megható volt számomra azt látni, ahogy a helyi fiatalok spontán módon szerenádot adtak az ablakból kikönyöklő, a hömpölygő tömeget néző öregeknek. S erre azok a szívükhöz nyúltak mosolyogva, majd puszikat dobáltak egymásnak. Imádtam nézni, ahogy a helyi fiatalok önfeledten mulatnak, énekelnek. Valszeg azért is vált(ott) ki ilyen mély érzelmeket, mert anno a kései tizen, korai huszon évesen nekem is részem lehett ilyen kisebb volumenű utcabálokban, bulikban, amiket nagyon szerettem. Emlékszem,  h sokszor nem tudtam leülni, mert a csajok mind táncolni akartak velem, mert olyan jól táncoltam, s imádták ahogy megpörgetem őket. Mikor egy szám véget ért, és mentem volna leülni, meg inni, jöttek oda, h táncoljak már velük is. Lényegében csak akkor pihenhettem, amikor a zenészeknek volt szünet, meg amikor lassabb számok mentek, de az ütemesebb, gyorsabb, csárdásnál esélytelen volt a seggemen maradni. 

Amikor rámtört a nosztalgiától, boldogságtól és hálával telt mély érzés, hogy mindjárt elsírom magam, akkor leugrottam a korlátról amin ültem és söröztem, s elkezdtem Gáborral is táncolni. Aztán vonatoztunk is a tömeggel, aminek az arra jövő szirénázó mentő sem vetett véget. Ketté vált a tömeg, elment a mentő s folytatódott a buli! Imádtam!!! ❤️❤️

++++ A vár és az óváros Alfamát nagyon éltem. Valamiért én az óvárosokért jobban odavagyok. Nem hiába volt a hajózás során is az egyik legkevesebb kikötő a számomra Dubrovnik, Kotor és Rodosz. 😊  Enegem kurvára hidegen hagy a homok, pálmafa, tűző napsütés, tengerpart. Sőt! Rühellem a homokot! 

+++++ A fesztiválok, a zene, a hangulat, a pozitív, életigenlő energiák. Imádtam, ahogy együtt énekelt és táncolt a tömeg. Ezek olyan erős energiák voltak a számomra, h többször voltam libabőrös, s könnyeztem be. Nagyon jó volt benne lenni ebben az örvényben. 

Volt olyan pillanat is, amikor objektíven, kivülállóként éltem meg az adott pillanatot, s azt gondoltam, h nah! A sok rossz tulajdonsága mellett ez például szép és jó dolog az emberiségben! Ilyenkor erősen azt éreztem, h szép az élet, s hálás voltam, h a negatívumok ellenére is részese lehettünk Gáborral ennek a forgatagnak. ❤️🥲🙏

Csók! 

Rion 😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)