...
Karácsonykor 4 napot voltam otthon ami sajnos nagyon gyorsan eltelt. 😔
Jól éreztem magam. Anyum is meg apum is kijöttek elém a buszhoz. Nagyon jólesett. Sose volt még ilyen, hogy együtt kijöttek elém. Mondjuk ez azért is volt, mert szeptemberben voltam csak otthon utoljára.
Az egyik ebédkor volt egy erős, hirtelen rámtörő elérzékenyülésem. Ettük a frissen elkészült nagyon finom anyám készítette aranysárga tyúkhúslevest, főtt hússal, tormával. Aztán hülyeségből mondtam, hogy már csak a "jó ebédhez szól a nóta" hiányzik. Apám mondta hogy bekaocsolta a Dankó rádiót és tényleg az ment, mivel ebédidő volt. Aztán szólt a magyaros nóta, meg a cimbalom, s ugyan az az érzés jött rám, mint legutoljára a hortobágyi csárdában, amikor Gáborral ebédeltünk az egyik nyáron a teraszon s élőben a muzsikusok húzták a nótát.
Akkor is s most is papámra gondoltam, hogy ebédkor sokszor hallgatta ezt, aztán több se kellett. Tudtam arra fogni, hogy jó erős a torma, s felálltam az asztaltól, nyúltam a zsepiért s kimenetem.
Ezt az érzelmi rohamot anno már megmeditáltam magammal h mi bajom, miért vált ki ilyen erős érzést.
Papám egyenlő a gyerekkorommal ami, biztonságos, nyugodt, boldog, felhőtlen időszak volt. Életem legszebb időszakának tartom az általános iskolás korszakom, s hát ugye hiányzik, meg rossz hogy minden elmúlik, véget ér egyszer...
...
Hazafelé (Bécsbe) elgondokoltam hogy milyen érdekes, hogy mennyire nehezen akarok megindulni a szülőfalumba, aztán meg milyen szomorú vagyok amikor vissza kell jönni.
2 Teljesen más világ a vidéki falu VS európai nagyváros.
Mind a kettőnek megvan a maga szépsége, varázsa és hátránya. De ahogy Gábor is mondta mielőtt elindultunk;
"Ott vagyunk otthon ahol együtt vagyunk egymásnak."
...
A január szépen eltelt. Nyugis volt. Nincs nagy forgalom az üzletben. A produktivitásra kellett figyelni, hogy az óraszám arányos legyen a bevétellel, s folyamatosan változgattuk a beosztást, meg küldtük haza az embereket, meg a cégtől is elküldtünk pár embert. Mondjuk mindegyikük az üzletből lett elküldve s nem a raktárból. Az én csapatomnál "csak" óraszámokat kellett csökkenteni, de amint jobb lesz a forgalom ismét többet dolgozhatnak majd.
Többségében megvagyok velük elégedve. Jó a csapatom.
...
Február 18 - Vasárnap;
Február 4-én utaztm 2 hétre Madridba. 16-án pénteken jöttem vissza Bécsbe.
Amit még az interjún mondtak traininget, arra most került sor. Jó volt. A mentorom Javier az idő kb 70%ban velem foglalkozott. Tanultam újakat is, s minden felmerülő kérdésemre készséggel válaszolt. Jó fej srác. Szimpatikus is volt. Sok a hasonlóság bennünk. (Csak ő hetero. )
Az első 4 napban egyedül voltam munka után, de aztán pénteken jött utánam Gábor s együtt töltöttük a maradék hetet. 😊
Nem csak munka szempontjából, de önismeretből is jó training volt ez a 2 hét.
Érdekes, furcsa és elgondolkodtató érzés hogy még 24 évesen mindent megterveztem hogy mikor, hova, hogy megyek, addig mostanra így 34 évesen már teljesen spontán vagyok és tervezés nélkül csak elindulok sétálni sodródom az árral a tömeggel és jó érzés így kijutni gyönyörű helyekre, látnivalókhoz.
Feltűnt még, hogy a német szavak előbb jutnak eszembe, mint az angol, holott nem is használom ezeket Bécsben. Pl; Abteilungsleiter
A spanyolok annyira nem beszélnek angolul hogy még az egyik eladó megkérdezte tőlem, hogy miért beszélek angolul?! 🙈🙊🙉
...
Ezek az egyedüllétek, a komfortzónán kívüli lét, a külföldi utazás, segít szembenézni önmagammal, az idő múlásával, a személyiségem változásával.
Például észrevettem magamon, hogy sokkal lassabb vagyok, érzem már a 35 évet, hogy sokkal gyorsabban és könnyebben elfáradok.
Tudom nevetséges hogy 35 évesen ilyeneket írok, vagy hogy így érzek. De ez van. Nem temetem magam, nem siratom magam, hanem egyszerűen csak úgy érzem, hogy az élet ilyenkor tükör elé állít.
Akarva akaratlanul is eszembe jut a 10 évvel ezelőtti Rion, amikor minden évben mentünk Rómába Norbival. Most is ugyan úgy megyek, talpalok egész nap, de a fáradtság azért sokkal durvábban rámrúgja az ajtót, jobban megérzem, hogy bassza meg úgy sajog az egész testem, mint akit agyonvertek, s huszon évesen nem volt ilyen mértékű fájdalom és fáradtság rajtam.
Továbbá érdekes különbség az is, hogy most már érdekel, s élvezem a hotel kínálta kényelmet. Jó mondjuk ez se egy jó összehasonlítási alap, mert mikor én fizetek, akkor mindig valami olcsóbb szállást keresek, s azt nem igazán lehet összehasonlítani egy 5 csillagos szállodával, mint amiben most töltöttem ezt a 2 hetem.
Az ágy meg a szoba annyira komfortos, hogy mindig úgy mozdulok ki, hogy nem akarok kimenni. 😅 A fél napot eltudnám itt heverészni! 😂✌️
Összességében Madrid szép, nagy Metropolis, de én úgy tapasztaltam, hogy inkább a spanyol ajkúak (Közép- és Dél-Amerika) gyűjtője, s nem annyira multikultis mint pl Bécs, ahol szinte minden európai képviseleti magát.
Csalódás volt, hogy sok helyen nem beszélik az angolt. Ezért kissé olyan "franciásak" lettek a szememben. Nem szeretem az ilyen maradi nacionalista országokat, akik nem képesek egy globális világban egy globális nyelven kommunikálni.
Ugyanakkor megértem hogy az ő világuk csak a spanyol nyelvű országokra korlátozódik, (ami nem kicsi), s sokaknak elég ez a kis burok és nincs igényük más nyelv megtanulására. Vidéken, vagy a nem annyira popular, vagy a tipik helyiek által látogatott helyeken "jóu van a'!"
De az hogy a city centerben a turistáktól hemzsegő étteremben a pincér nem képes angolul megszólalni, s sok helyen hiányzik az angol nyelvű tájékoztatás az azért elég "wow" arconbaszás. 🙄💁♂️😒
A járdák itt is ugyan olyan fos kategóriák mint Lisszabonban. Mondjuk a legtöbbjükön el se lehet férni, s annyira hepe-hupás, hogy jobb is ha az úton mész... 💁♂️😅
+ Utálom a madridi metrókat, amiért annyira keskenyek, s minden második ember imád keresztbe tett lábbal ülni, hogy még véletlenül se tudjál elérni...
+ Én azt tapasztaltam, hogy nagyon durván figyelmetlenek a spanyolok. Nincsenek tekintettel a másikra, s simán neked mennek a járdán is ha ő épp élesen kanyarodni akar egy irányba, vagy ha nincs hely, akkor fellök de ő akkor se lassít s várja meg hogy érintkezés mentesen ellehessen menni egymás mellett. Türelmetlenek, rámenősek. Nem tisztelik a privát szférát.
De persze rá lehet fogni, hogy ez így latinos és megvan a maga varázsa! 😅
Rómának is megvannak a maga problémái, de ott (az én tapasztalataim szerint) több a pozitív dolog.
De valaki meg pont fordítva tapasztalja ezt, s nincs is azzal semmi gond.
Róma meg pl a szemétbe úszik mostanság... 🙄 💁♂️
De nem kell hogy egyforma véleményen legyünk.
Mindenki mást tapasztal élete során, minden város egyedi, s ez így is van rendjén.
Rómába elég sokszor voltam már, s itt Madridban felerősödött a hiánya és a következő 1 évben szeretnék is újra oda menni.
Madridba nem érzem azt hogy visszamennék.
Amúgy mindig elszoktam gondolkodni, mikor új városba megyek, hogy vajon hányszor voltam/éltem már itt előző életemben? 🙄 🤔
...
Szembesültem azzal is, hogy milyen hülye merevségeim vannak néha. S hát van egy jó pár! 😅 ✌️
Az 5 csillagos hotelbe a sok pozitív mellett így is tapasztaltam olyanokat amik nem tetszettek. Pl hogy többször előfordult, hogy munkából hazaérve nem volt a reggelim a szobámba holott tudták hogy 7-14ig dolgozom, s 14:30 után már otthon vagyok, s az ott tartózkodásom 13 napja során vagy 4x kellett letelefonálni a recepcióra, hogy kérem a piknik tabel-t, s mindig meglepve kérdeztek vissza, h "nincs ott?", amitől csak még jobban felhúztak, higy nem ba.d meg! Mit gondolsz? Viccből telefonálgatok?! ... 🙄 💁♂️
De volt hogy egyik nap, a takarító nem tisztított le rendesen a csapot. Vagy a szobámba visszamenve égett a villany, s nem kapcsolta le maga után a takarító, vagy a reggelinél a felszolgáló köszönéskor nem nézett a szemembe s nem mosolygott.
De tudom hogy ez az én túlzott náci faszságom. Nálunk sincs otthon ragyogó tisztaság, s van hogy olykor szalad a lakás, de azért az ember könnyen áttud szellemülni a kiváló minőségtől.
De persze ezeket nem tettem szóvá a recepción, mert csak apróságok, s összességében tényleg megérdemli a kiszolgálás is az 5 csillagot, csak mondom észrevettem magamon hogy milyen egy náci fasz tudok lenni néha... 🙈🙉🙊🤦
(Régen mikor a luxiban dolgoztam sokkal jobb a ugrottam az ilyenekre, csak mondom... 😅💁♂️)
Szerettem pl ahogy a recepciósok és a hordár is mindig figyelmesek voltak, s kedvesen, mosolyogva köszöntek kora hajnalban is, meg késő este is.
Imádtam az ágy kiváló minőségét, a mindennapos takarítást, a frisseséget, a ágynemű ragyogó fehérségét, ahogy feszesre húzva várt minden nap. Na meg a szép kilátást a Fuente de Neptuno szökőkútra. 😍🥰❤️
Többször is gondoltam rá, hogy basszus csak meg kellene nyerni azt a kurva lottót! Jó lenne otthoni keretek között élvezni ezt a kényelmet!😅 😂
Kaptam napi költőpénzt is, ami legalább csökkentette egy kissé a kiadásaim, amiket a Gáborral való mindennapos éttermezéseink során nem voltak alacsonyak...
De nagyon örülök hogy együtt tölthettünk itt egy hetet. A legjobb dolog közösen osztozni az örömökön. 😊 ❤️
Ő egy Airbnb szállást bérelt 10 percnyi sétanyira tőlem egy elég jó környéken, de persze többet aludt nálam mint ott. 😅🤗
Szóval hálás vagyok a munkáltatómnak ezért az útért, s hogy ennyi pénzt rám költött, holott még csak 5 hónapja dolgozok a cégnél. És egyúttal megértem, hogy miért volt irigy az egyik manager, amiért engem már most elküldtek egy ilyen trainingre, még őt csak nem tudom hány év után...
Remélem hogy hosszú távon dolgozhatok itt.
Amúgy a spanyol kollégák többsége már több éve dolgozik a cégnél. A legfrissebb is 1 éves. A legrégebbi 18 a másik meg 16 éve dolgozik a cégnél...
A mentorom is már 10 éve.
...
Csók!
Rion!
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése