2017. február 28., kedd

Hajós élménybeszámoló, miközben bejárom Brazíliát, Uruguayt, Argentínát és Chílét;

1;

Február 1;

Hamarosan kikötünk Rióban. Ideje lesz már, mert a faszom kivan a bezártsággal!

Elég sok a sea day a hajón, s így lassaban telik az idő, s kicsit nehezebben is viselem ezt az egészet. Erős a honvágyam, hiányzik minden és mindenki... :/
Persze, amikor kikötünk akkor jól érzem magam, s gyorsabban telik az idő. :)

A február bull shit lesz, mert egész hónapban csak hétszer(!!!) fogunk kikötni 1-1 napra... :(
A többi mind sea day lesz.
Atom szopás!
Viszont ebben a hónapban bejárom Braziliát, Uruguayt, Argentínát, Chilét és Francia polinéziát.

Geevel most azon dolgozunk, h összehozzuk, h a hajóra jöhessen, s vendégként eltölthessen itt pár hetet. A hajón ingyen élhetne, mivel az én vendégem, szo elméletben nincs akadálya, de még nem indítottuk el a kérelmezési folyamatot, mivel neki még meg kell szerveznie a kijutást, ami nagyon nem olcsó! :/ :S

Jelenleg úgy tervezzük, h San Franciscoban szállna fel áprilisban, s együtt mennénk haza májusban.

Nagyon örülnénk ha összejönne!

Mikor jött ez az infó, h van ilyen lehetőség, vissza is tért belém az életkedvem.

...

Január utolsó napját egy eléégé vadra sikerült 90's partyval zártuk... ...öhöm...
Hát mit is mondjak?!...
Már a kabinban eléggé megvoltak vadulva a lányok...
Egy laza, lógós, nyárias trikóban voltam, de szegényt eléggé meggyötörték, mert valamiért naggggyon gerjedtek rá(m) a lányok...
Erősen szexuálisan túlfűtötten táncoltak velem.
Eleinte persze adtam alájuk a lovat én is, de órákkal később, már átment a számomra(!) is too much kategóriába...
Nah hát akkor gondolhatjátok, h mi lehetett...

Ráadásul másnap, elég sokan széles vigyorral az arcukon köszöngettek, s a nap teltével jöttek szépen lassan a feedbackek, h a hajón az a topic ma, h mennyire vad shoppees night volt...

Nah de kissé előreszaladtam...

Szo. A csajokkal nem tudom mi volt, de eléggé felszabadultan viselkedtek, ráadásul eléggé szomjasak voltak (meg "éhesek").

Az est folyamán többször mondtam nekik, mikor túltolták, h Drágám! Én nem tudok s nem is akarok rajtad segíteni! :D

Túltolták alatt olyan dolgokat értek, mint pl nyakadba ugranak s elkezdenek lovagolni, v tánci-tánci közben hátat fordítanak, s elléggé lehajolva odanyomkodják a valagukat.
Mondjuk hibás vagyok, beismerem, mert az elején én adtam alájuk a lovat, ahogy az lenni szokott, de ennyire durván nem szokott elvadulni a dolog, de mint mondtam, erősen érezhetően túlfűtöttek voltak a lányok, szo egy idő után elkezdtem zárni, ők meg nyávogni, h; "Geeee! Mi bajod vaaan?!"

A managerünk is velünk volt, s felhajtott a garatra ő is.
Soha nem bulizott még velünk, pláne nem részegedett le!

Nah de! Másnap felvilágositottak a csajok, h nehogy azt hidjem, h csak ők voltak olyan vadak! Kiderült ahogy meséltek, s eszembe jutott, h én elkezdtem vedelni amikor ugye visszaprobálltam venni a vehemenciából ugye. Szo ittam h elviseljem ezt az egészet, s na onnantól, mint kiderült, nekem pár dolog lemaradt a memóriámból. :D :S

Szo mesélték, h eléggé bevadultam, s mivel a fekás szexuálisan túlfűtött táncaimmal eléggé felfűtöttem őket, így sikerült négy kolléganőmmel is csókolóznom...

...Amit én nem hittem el természetesen...
De(!) képi bizonyítékokkal sikeresen alátámasztotta igazát! Láttván mélységes döbbenetem (nem tudom miért fogalmazok ily múlt századbeli nyelvezeten :D ) azt mondta, h ne csodálkozzak! (Állítólag) Alapból van a személyiségemnek egy standard szexuális kisugárzása, de a pia ezt csak még jobban kihozta. Konkrétan azt mondta, h mindig is sejtette, h van egy kis S&M hajlamom, de az este ezt sikerült is bebizonyítanom.
Ooo mondom jaaaj!
 Elküldött egy másik kolléganőmhöz, h nézzem meg a nyakát....
Oooo mondom jaaaj!
Nem kiszívtam neki, hanem... öhöm... megharaptam...
Ooo mondom jaaaj!
De a lány nem haragudott, csak jót kuncorászott...
(Amilyen szabad szellemű, szerintem még élvezte is...)

2;
Kiderült, h a mellek is többször kibuggyantak, s a szobatársammal, olyat csináltunk, h a lányok mellei közé betettük a piás poharat, ők előrehajoltak, mi meg leguggoltunk, s úgy itattak minket. :D

Fuuuj mondom, mekkora egy nőfaló hetero fasz lennék, ha annak születtem volna?! :S :D

De a lányok meg imádják, mert tudják, h mindenfél következmény nélkül lehet kacérkodni...


Nem szeretem, mikor ilyen gyerekes módon viselkedem, de fél hónapon belül ez volt a második alkalom. (Az első ugye az első éjszakán, szintén a keményen bebaszós welcome onboard partyn.)

Am így utólag visszagondolva, erősen hajaz az éjszaka Gaga; Alejandro klippjére... :/ :S

Jah! S késbb olyan képeket is mutattak, h a managerem a padlón feküdt, s mindenki ráugrált! "Kicsi a rakás!"
Szegény jó h meg nem halt! O.o

...

Szerintem mondtam, h rutinosan, napi szinten ugye felolvasok Farkas Ibolya könyvéből kívánságokat, segítséget kérek a fentiektől...
Ugyanakkor csináltam egy  saját listát is arról, amiért hálás vagyok, s minden nap elmantrázgatom szépen a háláim, majd a kéréseim.

...

Február 4;

Az HR-nél felnyomtam a biztonságiak vezetőjét!
(Ez is egy nagy pozitívuma a hajós életnek, h eléggé liberálisak, s a HR egyfajta szakszervezetként is működik.)

Szo!
Az történt ugyanis, h a crew area második emeletén használtam a telefonom a lépcsőházban, s azt meglátta a biztonságiak fejese, s elvette a telefonom, mondván h itt nem lehet használni. Én meg leálltam vele vitatkozni, h ez a szint már nem tartozik a tiltott zónába! Nah ez nem tetszett neki, s elkezdett tovább kötözködni, h ki vagyok, hol dolgozom, s miért nem viselem a névjegytáblám?!
Nah, olyan agyérgörcsöt kaptam, s olyan válaszokat adtam neki, ami nagggyon nem tetszett neki.

(Zárójelben megjegyzem, h olyan válaszokat adtam, ami jogos, s az én igazamat támasztotta alá később.)

Mondta, h menjek az irodába két órára, ha visszaakarom kapni a telefonom! Nah hát ezzel akkora vörös lepedőt lobogtatott meg előttem, h egészen a HR-ig vittem (mondhatni ökleltem fel) az ügyet...

A tett helyszínéről én egyből a HR irodához mentem, de zárva volt!

Így kénytelen voltam várni. Kettőkor mentem a köcsöghöz a telefonomért, s onnan egyenest ismét a HR-hez, mert a fasszopója úgy felbaszta az agyam, h elmondani nemtudom!

Elmondtam, h négy témában szeretnék panaszt tenni a security officerre;
- Elvette a telefonom, ami magántulajdon, s nincs hozzá joga!
- deck 2 szint nem része a tiltott zónának!
- névjegytáblám miatt ne baszogasson, nert nem kell viselni a crew areaban!
- Se nem katonaság, se nem börtön nem vagyunk, h így viselkedjenek, s beszéljebek az emberrel, s direkt a végére hagytam a "varázs mondatot";
"Annnnyira megalázó volt!"

A "megalázó" az már egy szint, kategóriába tartozik pl a diszkriminációval, ami a zéró tolerancia kategória...

Válasz:
- jogos
- jogos
- jogos
- jogos

Köszönöm!

S még a HR-es kért elnézést a kellemetlenségekért! Mondtam, h kedves, de nem neki kellene bocsánatot kérnie.
Elmondta, h nagyon nem tetszik neki h ilyen "élményben" volt részem, s ez elfogadhatatlan, s h nem én vagyok az első, aki panaszt tett rá viselkedése miatt, de én vagyok az utolsó. Itt kiülhetett az arcomra a "nem értem", s hozzátette, h holnap megy beszélni valakivel... Mondom oké.

Mikor meséltem a kollégáknak, h azt mondta a HR-es h másnap közvetlenül megy valami XY csókához beszélni az ügyről, akkor jó páran meglepődtek, s mint kiderült h hát azért, mert h ő a deputy captin, az a személy aki közvetlenül a capitány után a második legnagyobb fejes!

Én lazán megvontam a vállam nekik, h hát felőlem közvetlenül a kapitánynak is nyugodtan elriportolhatja! Most mit tudjak csinálni, ha egyszer egy fasszopó köcsög módjára viselkedik?!


3;

Ha egyszer nem lehet igy viselkednie senkinek, akkor pláne egy vezető ne viselkedjen így!

Tisztában vagyok vele, h mit szabad s mit nem! Az igazságtalanságot nagyon nem tudom elviselni. (Előző életemben se tudtam. (Trianon))
Átlépett egy határt, s emlékeztessék csak, h hol a helye!
Főleg ha nem én vagyok az első, aki panaszt tett rá!

...

Kb két héttel az ügy után  Február  16.-án megtudtam, h áthelyezték másik hajótársasághoz a biztonságiak vezetőjét... :D

Akkor voltunk Chilében Valparaisoban. Ömmmm.
Mesélni majd mesélnek idővel a képek. :)

...

Venga boys fan vagyok. Imádják a csajok. Gyakran bulizunk rá. Biztosra veszem, h ahányszor venga boyst fogok hallani a jövőben, mindig a hajós létemre fog emlékeztetni. :)

Főleg az a number 1 emlék, mikor Rióban ültünk a csapattal egy kisbuszban s én bömböltettem a speakeremmel a Brazil című számot, s mindenki ugrált ültében és hadonászott a kezével, igy "táncolván" rá.

...

Február 10;

Láttak a csajok alsógatyában (mert úgy nyitottam nekik ajtót) s teljesen beindultak! Én nem tudom megérteni őket, mert vérfarkam van, nem húsfarok, s ha látszik is valamelyest valami a csomagban, akkor se egy nagy durr az "alvó" állapotába, de ők azóta olykor-olykor azért csak odatapogatnak.... ...Amit nem szeretek, mert a golysziaim nagggyon érzékenyek, mióta volt még a fősulis koromban egy ér műtétem...

...

Érzem, h lelkiekbem változásokon megyek át ismét.
Sokat tekintek befelé és sokat álmodom ismét gyermekkoromból  s már tudom h ez mit jelent...
Legutoljára akkor álmodtam sokat gyermekkoromból, mikor nadiztam, s nagy lelki fejlődéseken mentem keresztül...
Nem tudom, h ez most a hajózásnak tudható e be, v miért indult meg bennem egy újjabb fejlődés/változás, de szeretem ezt a különleges hosszantartó állapotot.

...

Február 14;

Valentin nap. 
Jó pár nappal előtte ráítam Gee barinőjére, h tudna e nekem segédkezni ajcsi ügyben, mert h szeretném Geet meglepni. Persze segített, s mivel egy munkahelyen dolgoznak, igy könnyen sikerült összehozni a meglepetést.
A fentiek is a kezünk alá játszottak azáltal, h 13-án este Kata pont zárta az üzletet, s az asztalon kinthagyta szépen elrendezve a vázás virágot egy egyszerű üzenettel;
 Gergőtől Gergőnek.

Másnap reggel valentín napon pedig pont Gee nyitott, szo nagyon jól jöttek ki a dolgok. Nagy volt a meglepetés és az öröm is. Mindkettőnk részéről. Mert ha ő örül, akkor én is örülök. ^.^

...

Észrevettem, h gyakran "magamon kívül vagyok".
Máskor is voltam már ilyen elvarázsolt, s most megint beállt nálam az, h pl bambulok. Pontosabban elmerülök a környezetemben.
Nézem az embereket, ahogy jönnek-mennek, ahogy beszélnek egymással, a testbeszédük. S minél jobban elmerülsz a környezetedben, annál jobban érzékeled a köztük, körülötted áramló energiát, s sokat elárulnak a személyiségükből is.

...

Átkerültem a vágyott book shopba. Kellemes, csendes, nyugodt. Szeretek itt lenni és jól telik az idő. Jött is az ötlet hogy az mennyire jó lenne egy könyvesboltban dolgozni... ...mondjuk a sajátomban! :)
Továbbgondolva ezt, jön a képbe Gee, aki kávé buzi ugye. Nah! Kávézó és könyvesbolt! Alternatív stílusban, multikulturális feelinggel tudom elképzelni.

...

A book shopom a Grand Lobbynál van. A hajó közepe. Olyan, mint a Titanicnál az a lépcsős helyszín, ahol az aljában várja Roset a srác a lopott öltönyében. Esténként hol hárfás, hol hegedűsök zenélnek, szo nagyon kellemes, megnyugtató, s jó hallgatni őket.
Egyik este a hárfás játszotta a Titanic-ot. Hát baromi hangulatos volt!

...

Egyik amcsi utastól kaptam ötszáz forintot! Miközben fizetett, megkérdezte, h honnan származom. Nála is elkezdtem szabatkozni az angolom miatt s mondta h nincs azzal semmi baj. A névjegytáblám miatt kérdi. Aztán, mikor megmondtam, h honnan a tárcájából elövett egy ötszázast, s nekem adta mondván, h ez neki már nem fog kelleni. Évekkel ezelőtt volt folyami hajó touron. Én úgy örültem annak az ötszázasnak, mintha pl egy régi papír kétszázast  kaptam volna a régi szép időkből! :D

4;

Február 19;

Karib party. 

Jó volt, de a csajok, még mindig rávannak állva a farkamra. Bár most meg azért voltak ismét nagyon felvillanyozva, mert ugye nálunk szokott lenni a kabin party mielőtt megyünk bulizni, s én meló után lefeküdtem egy kicsikét h pihikézek, s hát elaludtam, s az ő dörömbölésükre ("kopogsukra") ébredtem fel, s hát én boxerben alszom, s úgy nyitottam ajtót. Na hát azok a vidám tekintetek, amik fogadtak?!...

 Miközben kitámasztottam az ajtót, kiosztottam őket, h álljanak le, s viselkedjenek felnőtt módjára s ne úgy, mint a szűz kislányok, akik nem láttak még faszt! (Igen. Olykor nyers s goromba vagyok, mert tényleg nem szeretem, mikor valaki játsza a szűz kurvát....)
S mire megtaláltam a "HODOR"-t (ajtó kitámasztót), kitámasztottam az ajtót, visszafordultam hozzájuk még nagyobb volt a vigyor az arcukon. Mondom WHAAA(T)???!!!
Hát most meg a fenekemet dicsérték h a szekszi kis fokhagymák h feszülnek a kis fehér sztreccses armani alsómban. Én csak megforgattam a szemeim, legyintettem, s beinvitáltam őket. 
(De azért a tükörbe csak megnéztem, h tényleg domborodik e a fenekem, mert am edzek arra is.) S ahogy jöttek be, sorra megpacskolták a csajok. Megkérdztem tőlük, h kéne mi? Egyértelmű igen válaszok érkeztek, meg h kár értem. Én meg mondtam nekik, h még nektek kár, addig én áldom az eget, h buzi vagyok, s azt kívánom h a következő életembe is fiúként a faszt szeressem!

Nah itt a lányok egy kicsit magukra vették, s megkaptam megint h rude boy vagyok... Én meg egy; "Ugyan már! Tudjátok, h szeretlek titeket!"-el elintéztem őket.
Tudják, h ilyen zsörtöldös vagyok, de szeretettel, szo nem bántok meg vele senkit, s már ők is ismernek annyira, h ez egyfajta "Gee style"... :)

Később jött a managerünk is s hozott egy üveg vodkát.
Tele lett a kabin, ivászat, mulászat, group selfie, s mentünk fel a bárba, ahol jól megtáncoltattak a lányok. Én is őket, csak h még az egyik elfáradt, jött a másik, engem meg nem hagytak pihenni!

Mondjuk este legalább nem kattog az agyam, miután lefekszem. Buli után mindig tusolás, s hulla fáradtan zuhanok az ágyamba. Utolsó erőmmel/energiámmal üzenetet szoktam még küldeni Gee-nek aztán másodperceken belül már alszom is.

...

Mivel a book shopban sokat ülök egymagamban, gyakran vannak hosszabb időszakok, mikor nem jön be senki. Így akarva akaratlanul szembesültem azzal, hogy például hatalmas fantáziával rendelkezem. Ami persze nem egy nagy durr, mert véleményem szerint az emberek nagy többsége rendelkezik egyedi, csodás fantáziával, csak megfelelő helyet és időt kell találni kibontakoztatásához. Mint például nekem a könyvesbolt. Szo mivel kurva sok idővel rendelkezem, az internet hasznavehetetlenül lassú és szar, ezért kézzel írom le, h lekössem magam és ne csak a fejemből bambuljak ki, aztán pedig felolvasom telóra, ami legépeli a hallottakat.

Olvasgatni szoktam még, de olykor abból is elég, valamint zavar a sok ismeretlen szó. Tanulni meg kurvára nincs kedvem! 20 éves koromig mást se csináltam, csak tanultam! Bőven elég volt! Köszi! Tudom, h holtunking tanulunk, de én most nem akarok, s lusta vagyok fejleszteni az angolom...
Szóval keresztbe tett lábbal ülök és már a harmadik tollat próbálom, s úgy tűnik hogy végre megtaláltam a leg kézre esőbbet, a legszimpatikusabbat.
A fekete öltönyben nyakkendőben fekete/arany tollal a kezemben jegyzetelek, s majdnem hogy egy fontos miniszteri személynek képzelem magam. :D

További környezeti leírást adva, elkell hogy mondjam, h kellemesen kuss van. :D 

A közeli bár zenéje halkan, épp hogy hallhatóan épp h elérhető idáig, s a hajó recsegésén, nyikorgásán kívül (pont mint a filmekben) a folyosón jövö-menő emberek párbeszédeit hallom csak. Jah! Meg a közelben (de mégis távolabb) kártyázó öregeket hallani.

5;

Nah kérem! Harmadik napja vagyok a könyvesboltban (mivel eddig a promó asztalnál voltam) és a harmadik napja hogy az új munkahely körül forognak a gondolataim. Minden nap elmondom a kis mantrámat, h legkésőbb 2017 nyár elején új, jó fizetésű, jó légkörű munkahelyen fogok dolgozni boldogságban, egészségben, hosszú éveken át. 2 munkahelynek örülnék nagyon. 
Az egyik a már említett Aldi/Lidl üzletvezető pozi. Ill a másik a közeljövőben esetlegesen nyílandó kávézó/teázó könyvesbolt.

Persze lehet, hogy egyikből sem lesz semmi, de legkésőbb nyár elejei új munkahelynek össze kell jönnie. A részleteket meg majd elintézik a fentiek. Legyen ahogy lennie kell.

...

Február 20;

Az elmúlt négy éjszaka hogy már az "új kiegyezés"-ről álmodom. Mint korábban említettem, mostanában ismét egyfajta lelki változásokon megyek keresztül és ilyenkor intenzívebben és többet is álmodok, mikre elég jól emlékszem.

Sokat álmodok gyermekkoromról és a kellemes gyermekkor mellett a másik lovely álmaim a kiegyezés. A régi és az új osztrák-magyar monarchiáról. Mondhatni hogy fanatikus híve, rajongója vagyok az osztrák-magyar monarchiának. Még nem utaztam meg hogy ki/mi voltam azokban a szépséges időkben, de annyira erős, kellemes, nosztalgikus örömmel gondolok azokra az időkre, mintha csak egy évtizede lett volna.

Kissé már bizar, de ugyan olyan érzéseket vált ki, mikor visszagondolok egyik kellemes nyaralásomra. Szóval, mint említettem, hol a múltról álmodok, hol a jövőbeli új kiegyezésről. Gondolom azért álmodok egy új osztrák magyar monarchiaról, mert nagyon szeretném.

...

Nagyon jólesnek a pozitív feedbackek, amiket a hajón kapok a kollégáktól, ill egyéb hajós crew memberektől.

Megdicsérték a melleim és a vállaim és a lábaim is. Nem vagyok vállás egyáltalán, de látszanak szépen a szálkás idomok. Mellem pedig pumpállom rendesen. Most a mell izom növelés van a fókuszpontomban, mióta ismét a hajón vagyok. Eddig is volt egy szép formás mell izomzatom, de még látványosabbá akarom emelni a kis dombocskákat. :)

A lábaimba meg belekapaszkodtak a csajok, akik mellettem ütek egy kis placcon, s hülyülésük közepette lefordultak róla, s hát a lábaimba kapaszkodtak, s utánna se engedték el, hanem dögönyöztek, s elkezdtek megint hangosan felkiáltani, h Gee micsoda lábak, s robot lábam vam v mi a fasz, s h nem valódinak tűnnek, s odajött másik két kolléganőm ks akik mindog bennevannak minden huncutságban.

 Na azokbak több se kellett s jött is a kérdés, h hmmm Geee máshol is ilyen kemény szoktál lenni???
Na itt aztán elküldtem megint mindenkit a picsába s leráztam őket magamról mondván h vége a gyereknapnak! Nem szeretem, mikor így felfújnak/felnagyítanak dolgokat.

...

Lakótársammal több időt voltunk mostanában együtt és sikerült kicsit jobban megismerni, s tudomást szereznem a negatív oldalairól is. Hiába horvát, azért gyakran csak ordít a megnyilvánulásaiból, h azért a balkáni mentalitás igencsak benne van a vérében.
Többen megjegyezték már neki, h nagyon vehemensen kommunikál. Aki nem ismeri, azt hiheti, h agresszív. Pedig nem csak olyan nag vehemenciával, s lelkesedéssel magyaráz, h már súrolja a szélsőségesség határát. :) :S

Nagyon gyorsan fal. Mindig döbbentem figyelem. Úgy lapátol, h kajakra azthiszem, h gyermekkorában alig adtak neki enni, s ezért alakult ki neki ez a tudatalattijában h ha van kaja, akkor azt gyorsan megkell enni, mielőtt mások eleszik előle...

Sajnos olykor tiszteletlen a lányokkal. Figyelmetlen, "uriatlan", amire nekem valamiért nagyon kifejlett és érzékeny receptoraim vannak.

Meg gyakran vannak olyan durva megnyilvánulási. Pl, mikor nyúl valamiért, vagy ahogy kinyitja (tépi) az ajtót, meg hasonló apróságok, amik mést hirtelen nem jutnak eszembe...

De am jo fej, meg nagyon jóba vagyunk, csak néha vannak szemet forgató dolgai...

...

Tudom sokaknak furcsának tűnhet amit most mondok, de december vége óta a vágyam, hogy üzletvezető lehessek az Aldi vagy a Lidnél. Elég jól keresnek...

6;

...

Amikor megkérdezik az utasok hogy honnan jöttem, mindig bocsánatot kérek az angolom miatt. Aztán a legtöbb esetben kiderül, hogy nem azért kérdezik amiért én azt gondolom.

Vannak akik a névtáblám miatt, mert látják hogy nem egy szokványos név, amiről könnyen megállapítható eredete.

Vannak, kik az akcentusom miatt. Többször kaptam már azt a feedbacket, hogy hol british, hol amerikai akcentussal beszélek. Gondolom én hogy leginkább szó függő. Mi az amit otthonról hoztam, s mi az amit itt sajátítottam el. De amúgy ezek a szituk is rávilágítanak önbizalomhiányomra... :/

...

Szeretnék elmenni néptáncfolyamra, mert a hajón szinte minden nap hallgatok magyar folk zenét, s eddig is sajnáltam, de már konkrétan bánom, h anno mikor vidéken laktam, nem néptáncoltam, pedig lett volna rá lehetőségem. :(

+ Erősödött az egészséges szintű magyarság tudatom. Hajózásom előtt  szégyeltem, s sajnáltam, h ide születtem, de egyre jobban belátom, h jó döntést hoztam leszületésem előtt. :) 

Továbbá a kirakó néhány darabkája is a helyére került. (Nadinak köszönhetően) már nem csak azt tudom, h miért ebbe az országba, de azt is tudom, h miért ott születtem ahol. És ezek az apróságok tovább erősítették személyiségem, ami kell is, mert minél több embert ismerek meg, én annál jobban szembesülök "másságommal"'
Kicsit nehezemre esik elmagyarázni ezt az egészet, de... ...ömmm... ...összefoglalva talán az a legtisztább, ha azt mondom, h az estek (talán) 60%-ban én egy introvertált személy vagyok. Ebből kifolyólag nehezebben nyitok/ barátkozom, akiket viszont barátomként tudhatok, azokhoz erősen kötődöm, még akkor is, ha nem beszélünk rendszeresen,  v nem adom tudtukra...

Am itt a hajón nagyon menőek a latin-amerikai (feelingű) zenék. Csak, h egy néhányat említsek: Luis Fonsi; Despacito, Dj Rebel; Let me love you, Rupee; Tempted to touch, Charly Black; Gyal you a party animal, Willy William; Ego, Shaggy; I needa your love, Joey Montana; Picky (Ezt a csajok gyakran küldik nekem, mert h finnyás és válogatós vagyok pasik terén. De hát mindig mondom nekik, h nem tehetek róla, h a szép agyar fiúkákhoz vagyok szokva s nem jönnek be a szőrösek és testesek...) Szo imádjuk ezeket a számokat! Meg a csajok is, s ezért is táncoltatnak folyton, s nem hagynak pihenni. Én vélek felfedezni egy kis hasonlóságot a magyar társastánccal. 

...

Mindig örömmel és büszkeséggel tölt el ha Budapestről, Magyarországról beszélnek és jól esik hallani.
Amúgy leginkább a "környékbeli" utasokat szeretem; az európaiakat. Amúgy nagyon sok az észak, közép, dél- amerikai utas.

...

Geeről x időnként kapok fotókat. (Normál fotók)
S vannak amelyeken látszódik a kabbala vörös fonal, amit még én "görcsöltem" fel neki az elvállásunk előtt, miközben pozitiv gondolatokat, jókívánságokat mormoltam magamban. Kellemes lovely emlék. :)
Am Tahitin végre sikerült videóbeszélgetést lebonyolitanunk, aminek nahyon örültem. 1,5 hónap után "élőben" láthattam és hallhattam! Fülig ért a szám! :D 

...

Észrevettem egy kis furcsa változást magamon.
Mire szintenre edzek ugye, így edzés közben feltűnt, meg utánna a tükörbe is látható volt, h ahogy szép lassan növekednek a combikáim. De számomra furi, mert a térem ugye kis vékony csontos, a combom meg kis trottyos duci kacsacombika... :S
Továbbá jobban látható így az  h x lábú vagyok. :S :/

7;

...

Amúgy sokkal jobb és könnyebb itt lenni hogy tudom, hogy hat hónap helyett csak fele annyit vagyok itt.

...

Fura érzés, hogy sosem vágytam nagy utazásokra, pláne nem világkörülire. Sose vonzott, sose álmodtam olyan helyekről, mint Dél-Amerika, Bora-Bora, Tahiti, Ausztrália, Új-Zéland! 

Na jóóó! Hawaiira azért szívesen elmentem volna korábban is és San Franciscóba, valamit Los Angelesbe is, de a többi sosem mozgatott meg, s nekem mégis megadatott hogy utazzak, eljussak ilyen egzotikus helyekre, amiért természetesen nagyon hálás is vagyok a fentieknek.

Hiszem, hogy idővel tudni fogom majd, hogy miért adatott meg nekem ez a lehetőség, miért alakult így az életem.

...

Gee a jelenlegi állás szerint úgy néz ki, h nem fog tudni kijönni, mert nincs egy kibaszott kabin a hajón ahová jöhetne! :(

...

Tahitin és Bora-Borán 100%-osa meggyőződtem, h a szimpla tenger(/óceán)parti fürdőzés nem nekem való!

Tahitit imádtam. Egy álom volt (majd meglátjátoj a képeken), Bora-Borától viszont nem voltam elájulva. A neve miatt felkapott, de am nem nagy durr. Biztos itt is elérhetőek azok az élmények, amit nekünk Tahiti adott, de a többi kollégám se volt elragadtatva Bora-Borától...

Nekem konkrétan olyan volt, mint egy karib térség, s én nem vagyok oda a karib tengerérét...

Geenek meséltem, h anno mikor otthon éltem, én is odavoltam mindenért, ami nem M.o-n van, de azt kell h mondjam, h mi él többet lát az ember a világból, hy szép lasyan, fokozatosan kialakul, h mik, miéyenek azok a helyek, ami a te számodra a leg ideálisabb.
Ha visszaemlékeztek, akkor anno mondtam, h Dubrovnik és Kotor állt az első két helyen. 
Dubrovnik a hangulata és a stílusa miatt, még Kotorban imádtam, h egy helyen volt a tengerpart, az óváros és a hatalmas hegy, ahol szintén a mennyekbe éreztem magam, mikor túrára mentünk.

A zöld, erdős hegyes térségeket jobban preferálom.
S tahiti is ilyen volt. Dús, zöld növényzettel, mögöttü k egy gyönyörű heggyel, s volt óceánpart is.

De ahol csak néhány/ritkás pálmafafa áccsingózik a homokos tengerparton, attól már nem tudok elcsábulni...

Azoknak, akik azt kívánjál, h ez legyen életem legnagyobb problémája, azok ak ezúton is köszönöm jókívánságuk! :D

...

Ha jól emlékszem, korábban már említettem, h úgy érzem, h ismét egy lelki változáson megyek keresztül. Azóta annyi változás történt, h többet medizek, még ha csk rövidebb 5-20 perceseket is csinálok, de többször kerülök befelé tekintős állapotba. 

Továbbá már úgy érzem, hogy teljes vagyok. Kiegyensúlyozott, viszonylag boldog és teljes. Azért "csak" viszonylag, mert Gee hiányzik, s vele együtt a testi, lelki és szellemi dolgok is.

Hiányzik a személyes kisugárzása, energiája, rezgése, "légköre". Az érintkezés, a bújás, az ölelés, a cirógatás, a csókolózás, na és persze a szeretkezés...

De minden okkal van, s két hónap s már mindjárt otthon is leszek! :)

Ah! Azthiszem, h ennyi elég is lesz egyelőre!

Bocsi a kesze-kuszaságért, de 4 A4-es oldalnyi jegyzetet toltam most egybe, s mindezt "munka" közben, ami bő egy fél napot vett igénybe, s így a végére érve már örülök, h végeztem már végre (ezzel a szarral) és érzem h kurvára lemerített!... :S

Am gyorsan végigfutva az irományomon, rájöttem, h a portokról nem is meséltem, h milyen volt. Majd a kövi bejegyzésben mesélek. Vagy ha megotthon nem lesz kedvem, akkor meg majd beéritek a képekkel. :D
Majd, amint lesz időm és netem, feltolom a képeket! :)

Csók!

Rion ;)

<3



2017. január 27., péntek

Gyors helyzetjelentés Brazíliából;

Sziasztok!

Kutyafuttában megosztom veletek jegyzeteim.
Keszekuszaságért elnézésetek kérem, de nemigazán van időm szerkezgetni... :/

Miami;

A hotelnek van saját busza.
Szo úgy könnyű volt, csak a buszt nem volt könnyű megtalálni a reptéren, mert fél óránként köröznek a reptér bejáratánál, s le kell őket intetni.
Az elsőt buszt láttam, csak későn vettem észre, a másodiknál nem jeleztem elég határozottan s a sofőr nem vett észre, szo kb egy órát dekkoltam a reptéren... :) :/

...

Minden másidik kocsi Ford.
Mindegyik kocsi massziv, zömök. S sok az olyan tipikus kisbusz, mint a a régi szupercsapat sorozatban, amit a nahy bengáli aranynyakláncos feka vezetett.
Nah meg a kamionok! Tudjátok?! Az a tipikus jenki kamion!
Mindenféle méretben!
Geci szélesek az utak! S minden nagy és elnyúlt.
Rengeteg a spanyol, s a fekete. A spanyolok általában bajszosak.
Am így elsö benyomás alapján azt kell h mondjam, h örülök, h európai vagyok, s h európába születtem, s nem vágyom már ki. Persze hibás dolog ilyen kevés tapasztalat után ilyen következtetést levonni, de így érzek jelenleg.

...

Megtanultam h egyedüli utazgatás nem nekem való.

...

Most pakoltam ki a hajón.
Mindenki jött üdvözölni. A csapat 70%-a régi arcok szo nagyon jó így.
Este buli.
Csajok már szétszedtek, bevannak zsongva, mert imádnak velem táncolni.

Ugyan abban a kabinban vagyok mint voltam szo mondhatni hazatértem.
Hihetetlen h itt vagyok ujra. Nagyon nem gondoltam volna.

...

Fura, felemás érzések vannak bennem.
Egyszerre érzem azt, h otthonról haza mentem, s felfoghatatlan volt, h omg újra itt vagyok. Ugyanakkor nagyon hiányzik Gergő, ti, barátok, lakás, Bp...
Jó volt otthon.
Viszont azzal nyugtatom magam, h bő három hónap, ez meg egy olyan lehetőség, kaland, amit ki kell élveznem, mert valszeg nem lesz ilyen több lehetőség az életben.
Sokkal jobb itt lenni az első szerződéshez képest, mert ugye ismerem a hajót, a kollégákat, rengeteg más embert més részlegekről, az összes magyart, s hát sok-sok szeretettel fogadtak, ami nagyon jólesett.

Az első éjszaka sikerült is atom részegre inni magam. Mondjuk rátett az is, h fáradt s kimerült voltam az utazástól, s nem is ettem sokat, s hát a magyar welcome pálesz keverve a vodkával, meg a kollégák welcome drinkjei meghozták a kellő (ki)ütő hatást. :)
A második este meg a magyarokkal volt welcome party.... :D
Szo kész! :)
Ma nincs party, de holnap, meg holnap után ismét lesz. :)

Ma feliratkoztam két túrára.
Egyik az amazonas esőerdőben a másik pedig az amazonaszon hajós kirándulás. Nem tudom h fogok igy sporolni, de szinte mindenki megy s senki se akarja kihagyni ezeket a dolgolat, ami meg érthető is.

Szo ezek vannak egyelőre. :)

...

Január 23:

Gee;
Mióta külön vagyunk érzem azt h mennyire fontos is nekem, s h szertem. Erről jut eszembe az az egyik kedves emlék, ami talán azokban a napokban történt, mielőtt elmentem volna. Egyik este mikor összebújva volt egy komolyabb beszélgetésünk, s éreztem h ki kell mondanom, s mondtam is neki, h már egy idelye érzem azt, amit szeretnék kimondani, csak nem ódzkodtam ezt kimondani, s itt szavamba vágott h jaaaj ne nehezítsem meg a helyzetet így az elmenetelem előtt s ne mondjam ki, s azzal a lendülettel ki is mondtam; "szeretlek!"
Amit hosszú csend s kissé könnyes szemek követtek, s a csendet megtörte egy jaaaj én is szeretleeeek nyakba borulás...
TISZTA ROMANTIKAAA KÉREM SZÉPEEEEN!!! :D

Nah de!

Ugyanakkor néha mégis vannak olyan félelmeim, h nem fog megvárni...
Beszélgettünk is erről, mert mint írtam mindenről lehet vele őszintén, mélyebben beszélgetni. Ő azt mondja, h rosszul érzem. Szerintem meg attól tartok, h ugyan az lesz, mint a Norbival.
Nem akartam beleélni magam a Gergőbe, de hát a szeretet, szerelem dolog nem olyan, amit nagyon lehetne irányítani, kordában tartani...

Pozitívan állunk egymáshoz, s úgy reméljük mindketten, h májusban, mikor hazamegyek to be continue lesz...

Am a hajón minden okés.
A kollégák szeretnek, két kolléganőm részegen beprópálkozott, s szerelmet vallot, + józan pozitív feedbacket is kaptam az alakomra, a lábaimra és a fenekemre is.
Egyáltalán nincs nagy fenekem,  de az elmúlt hónapok edzéseinek köszönhetően formáltam rá szépen egy kis fogni, látni valót. Bár szerintem ez leginkább azoknak említésre méltó, akik ismernek régebbről és tudják, h korábban csak deszka voltam.

...

Jan 25; Brazília, Manaus;

Dzsungel túra. Nagyon csókos volt. Élveztem. Mindenkiben volt egy kis alap feszkó, mert hát ugye mégiscsak a vadonba megyünk. Vadállatok, bogarak, malária stb...

De nem volt semmi baj. Minden rendben volt. Majd töltök fel képeket, hisz azok úgy is többet mesélnek. :)


Jan 27; Brazília, Santarem;

Hajó túra. Láttunk pirannyákaaat, delfinekeeet, tehenekeeet, madarakaaat, meg mindenféleségeket. Jó volt.

Emlékeztet boldog gyermekkoromra, mikor sokat jártam a természetet. Imádom a természet hangjait, illatait. Nagyon megtud nyugtatni.

Szo ezek vannak kérem szépen.

Csók!

Rion ;)

:*

2017. január 16., hétfő

Visszatekintő, randi, búcsú, Miami;




December 25;


Ajándékozás a lakótársakkal.


Kaptam inget, parfümöt, zoknit, hordozható mobil töltőt, édességeket, libris ajándékkártyát, és Osho; Bátorság könyvét;


"Én pontosan értem, miért nevezi az elme a szabadságot bizonytalanságnak... Éltél már börtönben pár hónapig vagy évig? Néhámy, cellában töltött év után, amikor eljön a szabadság napja, a rab hirtelen bizonytalannak érzi a jövőt. A börtönben minden biztos volt; minden holt rutin szerint zajlott. Elétették az ételt, védelem alatt állt; nem kellett tartania attól, hogy másnap éhes lesz, de nem lesz mit ennie - ilyesmi nem történhetett vele, minden biztos volt körülötte. És akkor, sok év után egyszer csak odamegy hozzá egy fegyőr, és azt mondja neki: "Mostantól szabad vagy."

A rab pedig újra remegni kezd. A börtön falain túl újra ott várja a bizonytalanság; megint keresnie, kutatnia kell majd; megint szabadon kell élnie. A szabadság félelmet szül." - Osho; Bátorság


Am ez a hajózás arra is jó volt, h rájöjjek, realizáljam, h tulajdonképpen nem vagyok egy nagy világutazó típus. De még csak strandos/tengerpartos típus sem vagyok. Jobban szeretem az erdőket, a hegyeket. Nemhiába voltam annyira beleszerelmesedve Kotorba. Persze a tengerparttal sincs bajom, de az elmúlt fél évben ugye csak ott voltam, s kurvára elég volt egy jó időre.

Am félreértés se essék. Nem bántam meg. Egy kicsit azt sajnálom, h a világkörüli út valszeg nem fog összejönni, mert nemleges választ kaptam a head officból arra a kérdésemre, h visszamehetnék e arra a hajóra, amin dolgoztam, s ami világkörülire megy. Új, más hajóra egyedül nem akarok menni. No mindegy... Lépjünk tovább...


Kárácsony környéki napok;


Reggelente korán felébredek. Mindig pánik hangulatbam és azzal a gondolattal a fejemben, h GEEEE! Napokon belül döntenem kell, h a három út közül melyiken indulok el!

Minden nap kérem a fentieket, h segítsenek a legjobb döntés meghozatalában, illetve küldjenek támogatást, jeleket, amiket fel is ismerek, s segítenek a legjobb döntés meghozatalában. Jönnek is a jelek, érzések, gondolatok, tanácsok, de ez még nem elég mennyiségileg, h dönteni tudjak.

...



Am a hajóra nem vágyom visszamenni. Az elején utáltam, de a végére megszerettem.
Igaz, nagyban hozzájárult, h nagyon jó szerintem a magyar csapat is, meg a kollégákból is jobb féle jött novemberben.
Ugyanakkor ha mennék oda mennék vissza, ahol voltam, mert ismert helyre, ilyen jó közeg közé szívesebben megyek, mint egy teljesen vadidegen helyre.
Nem vagyok már az a fiatal aki annyi hajkurássza az új élményeket...
Lassan 28 leszek Móunika kedves...
Nekem az a tapsztalatom, h inkább a 20-25 közötti korosztály van inkább besózva, nekik való ez a hajós élet, meg azoknak az idősebbeknek, akik gyermekibb lelkivilággal rendelkeznek, v kik természetüknél fogva kalandvágyók.

...


Tinderen belikeoltuk egymást egy sráccal, aki miután rámírt, nagyon laza, vicces, könnyed, gördülékeny beszélgetésekbe elegyedtünk.


Korábban ettől a fiútól már elég sok likeot kaptam instán, szo sejtettem, h erősen érdeklem. :D


Napi szinten beszélgetünk, s viszonylag elég sokat. Értelmes, kommunikatív, vicces, aranyos fiú. Minél többet beszélünk, annál szimpatikisabb. :)



December 26 Hétfő;


Öt év után ma volt az eslő randim. Azzal a sráccal, akiről korábban (fentebb) már írtam. "Gee" ő is. :)


Megbeszéltük, h kari után, ahogy hazaér, talizunk. 

A belvárosban lakik, ott taliztunk az este, s sétáltunk egy nagyot. Fashion street, Duna korzó, Lánchíd, budai oldalon végig vissza az Erzsébet hídig, s végül a Bartók Béla körúton beültünk a kelet kávézóba, ahol végül nagyon finom borokat iazogattunk és naggggyon jókat beszélgettünk. Pontosabban én beszéltem a leginkább, mert én voltam tele élményekkel, mesélni valóval ugye, de amikor csak tudtam, beszéltettem őt is. :D

Nagyon jól éreztem vele magam, s most így utólag mosolyogva emlékszem vissza rá, h amikor végre leültünk egymással szemben a kávézóban, onnantól kezdve, érezhető volt a bizsergés a levegőben. :) Persze én erről akkor nem akartam tudomást venni a lányos zavaromban, de ahányszor mélyebben a szemébe néztem, mindig ott volt az a... ... Pozitív "feedback".


S a szem... ...Mennnnnyire igaz, h a lélek tükre?! :D


... Sokkal többet kiolvastam belőle, mint amit a gazdája elmondott... ;)


Hazafelé menet be is igazolódtak, amit azok a szemek pletykáltak.


A Kálvinon akartam elbúcsúzni, de csókos búcsú lett belőle....

... S hát annyira jól sikerült, h inkább sétálltunk még egy kicsit, át a kecskemétin, az egyetem téren keresztül, s a ferencieken is behúzódtunk párszor egy-egy sötétebb helyre...

...Végül a Ferenciek terén feltudtam szállni az utolsó metróra...



December 27 Kedd;


Második randi. Zárásra bementem hozzá a munkahelyére, ami szintén a belvárosban van, aztán beültünk a Csendesbe. (Köszi Bori az ajánlást. Jó helynek bizonyult.)


Emlékszem, az első randin még arról beszéltem, h v itthon, v Londonban folytatom.

Itt a másodikon már finomítottam egy kicsit, h hát amúgy szeretem Budapestet, s szívesen maradnék... :D

Am nagyon szeretem benne, hogy őszinte ő is, s nincs benne se semmi prüdéria, s kötetlenül lehet vele beszélni báááármirőőől!


Szo nagyon jókat beszélgetünk. :)


Am egy kis sznobság van benne, de szerintem még az egészséges kezelhető szinten. ;) :D




December 29 Csütörtök;


Harmadik randi. Este beültünk a Rehabba, ettünk nagyon finom vega kaját. Én francia lecsót, ő pedig lazacot tésztával. Utánna sétáltunk a Duna parton és elmentünk az új nemzeti színházig. Felmentünk a zikkurat tetejére is. Jó séta volt. Lovely randira sikerült ez is. :)


...

Harmincadikán a szűk baráti körrel elmentünk duzsizninegy kicsit az Ankertbe. Kedvenc helyem. Am nem volt egy nagyon jó buli, s megelpődtem, h amikor mi érkeztünknolyan fél kettő körül, akkor már elkezdett oszladozni a tömeg... O.o 

...

Szilveszterkor Borinál voltam házibuliban, ahol megjegyezték, h jó sokféle, színes zenéket nyomatok, s honnan szedem öket?

 (Mondanom sem kell, h dj Gee zenélt itt is :D )
Szo örömmel töltött el ez a feedback, s jó volt mondani, h hát erösen multikurturális párti vagyok, s a hajóról ragadt rám. :)


Január 5 Csütörtök;


Úgy alakult az életem, h felkínálták azt a hajót (ahol dolgoztam), amit még decemberben kértem, s akkor nemleges választ adtak.

S mivel egy fél világ körüli útról van szó, így eléggé csábító volt az ajánlat, annak ellenére, h én mér igencsak az itthoni berendezkedésre keztem átállni mint munkaügyileg, mint magánéletileg...

Szo jan 16.-án kell hajóra szállnom Miamiban, így 15.-én repülök.


Jelenlegi terveim szerint májusban hazajövök, mert nem szeretném tovább csinálni már a hajózást...


Minnnndig van valamiiii. Már kezd az agyamra menni! Abban reménykedem és azt szeretném, h májusban hazajövök, s itt folytatom az életem, ahol napjainkban most abbahagyom. 3,5 hónap nem olyan hosszú idő (a fél évhez képest). Aztán békességben, boldogságban, egészségben, szerelemben, szeretetben, egy faszenkós munkahellyel szeretném élni  stabil, kiegyensúlyozott nyugodt életem, ami eddig is volt az elmúlt hét évben, mióta pesten élek.



Gergővel nagyon rossz és kellemetlen volt leülni beszélni, főleg úgy, h mi január másodikán leültünk megbeszélni, h nah mist akkor mi van köztünk, s higyan álljunk a másikhoz... Csak a miheztartást végett... 

Ő is jólérzi velem magát, én is vele, s örülne, ha ismét lenne komoéyabb kapcsolata s végül letisztáztuk, h akkor járunk.


Erre rá két napra meg jött ugye az e-mail, h lehetőséged van bejárni a világ másik felét...


...De megérti, s tudja h ilyen lehetőségem nem nagyon fog adódni még az életben...

Így utólag belegondolva, am érdekes, h úgy indultam el otthonról, h majd Gee-nek elmesélem, h mi a szitu, s együtt megbeszéljük -hangosan elmélkedvén - h hogyan kezeljük ezt a helyzetet, de a valóságban úgy alakult a helyzet, h már szimplán közöltem, h felajánlották a hajót, s hát, világkörüli út, írt a managerem is, meg elmondtam mindent, s az lett a vége, h megyek.
 Szo így utólag visszagondolva, úgy érzem, h nem én irányítom az életem, s ezt a hajós döntést is, úgy érzem, mintha nem is én hoztam volna meg! Mintha egy időre teljesen átszellemültem volna!

Nem tudom mit akarnak a fentiek, s miért igy alakulnak a dolgaim, miért igy jöttek az időzítések...


...

Feladtam már h szervezzem, tervezzem az életem. Sodródom, s ha mélyen magambanézek, azt látom, h nem akarom tudomásul venni, h vége lesz, h elmegyek.


Jól érzem magam itthon, s már tök jól belelendültem az álláskeresésekbe is, de ilyenkor mindig jön az ellenoldalam válasza, h jóu va' nyomd el magad! Három hónap múlva itt folytathatom, ahol abbahagytam!


...

Az van, h mindketten éljük majd tovább az életünk, s majd meglátjuk h mi lesz 3,5 hónap múlva. Milyen változáson megyek át én is, ő is. Akarom e még, fog e ő várni....
A hajós életben megtanultam, h sajnos semmi se fix. 

Gee jól látja a helyzetet, s azt mondta, h egyrészet ezzel a világ körüli úttal felkerülhet az i-re a pont, hiszen egyik célom teljesül, a másik meg, h legalább így volt lehetőség megismernünk egymást, mert ha már alapból tudom, h megyek vissza, akkor nem kezdek el ugye ismerkedni... Aztán, h hogyan tovább, csak a fentiek tudják, de higgyem el, h minden okkal történik. Mondom én elhiszem.
Csak a miértre még nem látom a választ de ha más nem, remélem legkésőbb a tavasz végén, v a nyáron már tudni fogom...

Szo most az van, h minden napot együtt töltünk. Minden este együtt alszunk. Vele kelek, vele fekszem.

Január 15.-én repülök Miamiba- s 16.-án szállok hajóra.

Jelenlegi állás szerint, május ötödikén fogom elhagyni a hajót. Nem fogom ugyanis végigcsinállni újabb hat hónapos szerződést. Többet nem akarok hajózni.

Norbi úgy néz ki, h megy arra a hajóra, amelyiket megkaptuk közösen az Azurára. Valószínűleg egyedül, s nem teszik át oda hozzá az új szerelmét.

Jan 9.-én fogunk elbúcsúzni egymástól, mert ő kimegy Londonba Zsófi barátnőnkhöz 15.-ig.

Minimális szinten beszélünk. Leginkább én kerülöm, mert több olyan dolgot csinált, mióta itthon vagyunk, ami miatt haragszom rá. Ezt ő tudja, megkért h beszéljük meg, de természetesen nem érzi magát felelősnek, szo lezártam a beszélgetést, h napokon belül elválunk, szo felejtsük el egymást egy időre.

Nekem legalább is időre van szükségem. Jelenleg még fájnak a tüskél, miket belémdöfödött. Valszeg majd pár napon, héten belül begyógyul, mert nem vagyok haragtartó...

...

Január 9 Hétfő;

...A búcsú napja...

Norbival elköszöntünk egymástól.
Hát kibaszottul felkavart!
Sírutunk mindketten. Többször megöleltük egymást, megköszöntük az elmúlt öt évet, s minden szépet és jót kívántunk egmásnak.
Most én voltam jobban ki. Remegtem, s bőgtem mint a kurva élet. Norbi is sírt, de én jobban... :/

Rájöttem, h azért voltam vele olyan rideg, s kerültem, mert nemakartam szembesüni érzelmeimmel.

...

Január 11 Szerda;

Tegnap Gee bemutatta a szűrési eredményeit. Tiszta. Elültette bennem is a vogarat, h elkellene mennem nekem is. Így ma, miután beadattam magamnak a sárgaláz elleni védőoltást, ellátogattam a karolina útra egy gyorstesztre, mivel ma csak arra volt lehetőség, s mivel am is utazom el, s ugyan olyan megbízható, mint a normál.

Hiv, szifilisz, meg még egy valami harmadik. Hepa tán de nem vagyok már biztos. Tiszta vagyok, szo örömmel mutattam be neki én is a papírjaim. :)

...

Január 14 Szombat;

A kiutazás előtti napokban igencsak rányomta bélyegét a hangulatomra, h ismét elmegyek. Holnap utazom.
Bevagyok szarva. Folyton kattogok, s totttál úgy érzem magam, mint Julia Roberts az Ízek, imák, szerelmek című filmben, mikor elhadja a megszokott kis világát, s útra kell. Ő is a világ másik felét járja be, s én is. 

Olyan erős szorongás van bennem, mint amik a vizsgák előtt voltak anno. Nincs kedvem semmihez, nem találom a helyem. Úgy érzem, h megkezdődött a kiszakadás...

Az elmúlt napokban többször sírtam, mikor egyedül voltam. 
Szinte ugyan abban a szituban vagyok ismét, mint novemberben voltam. A hányingeres hasonlatra gondolok.

Érzed, h szarul vagy, kerülget, szenvedsz tőle, aztán egyszer csak végre kitör belőled, s utánna valamivel jobban vagy, majd idővel újra kezdődik az egész!

Viszont késő délutánra elmúlt ez az egész, ahogy Gee kijött hozzám. Kb este 10-ig együtt voltunk. Online rendelt nekem holnap hajnalra taxit, segített a bepakolásnál, s intézett nekem ubert Miamiba.
Szo sokat segített, amit ezúton is köszönök. :)

Am aznap este is elég jól elbeszélgettünk;

Gee mondta h ne hidjem azt h az olyan ember mint én v ő, az a normális, v "elterjedt". Magyarán ne magamból induljak ki.

Mondta ezt arra, h meséltem a decemberi pár hetes ismerkedéseimről, s h hát igencsak megvoltam döbbenve, h a többség, akit belikeoltam tinderen, kidobja h korábban már belikolt engem és mégse írnak, illetve akikkel beszélgettem, azokkal meg elég vontatott volt a kommunikáció, s több esetben gondoltam, éreztem azt, h az illetőnek gondjai vannak, v nehézkesen megy neki a folyékony beszélgetés.

+ Tisztelt a kivételnek, de a többséget töketlen balfasz kislányoknak tartom. Részletekbe nem megyek bele. Aki érti érti, aki meg nem, az próbálja levonni a következtetéseket a kislány és a töketlen szóból. Milyen "férfi" ( kac-kac-kac :D ) lehet az ilyen, akire ezt mondják...

+  Sokan annyira zárkózottak, és/vagy beképzeltek, h konkrétan Gee-n kívül nem is találkoztam senki másssl, mert tényleg annyira gyatra és szar volt a beszélgetés, h a basic "teszten" nem feleltek meg, ami nálam abból ál, h azért az első randi előtt beszélgessünk már legalább 1-2 napig, s az a beszélgetés kellemes legyen, ne vontatott, egyirányú, kérdések nélküli, tőmondatos balfaszság.

Nah a Rómeó, meg Grinderen pedig az esetek többségében olyan emberek találtak be, akik se magyarul, se angolul nem voltak képesek elolvasni az 1-2 soros fejlécemet, ami abból ált csak, h arctalanoknak és olyanok, akik nem szimpik, nem válaszolok.

H miért? Mert utánna még vissza mernek kérdezni, h miért nem tetszem, milyen típus akkor az ideálod és egyéb faszságokkal zaklatnak! Dikk mondom?!
Ez most komoly, h számon kér egy vadidegen?! :D
Nah álljon már meg a menet! :D :/ o.O

S am félreértés ne essék. Nem a nagy őt, nem kapcsolatot kerestem. Egyszerűen csak ismerkedtem, sodródtam az árral s úgy voltam vele, h majd az élet hozza h kivel mi lesz.

Az már az én "szarügyem", h ha valaki egy kicsit is szimpi, azt szeretném jobban megismerni, s nem tudok csak úgy spontán módon szexelni.

...

Szo így utólag visszagondolva talán mondhatni, h "szerencsém", h Gee-vel összeakadtunk, s h lelkiekben nagyon hasonlóak vagyunk, s konkrétan megfelel az összes - előző bejegyzésemben írt - "kritériumoknak". :)

...

Január 15 Vasárnap;

Minden rendben ment. Böröndöt feladtam, Münchenben is sikeresen eltaláltam a megfelelő helyre (geci nagy a reptér) s négy órás várakozás után nekiindultunk a kb 12 órás repülőútnak Miami felé.

A miamiba vezető út jó volt.
Szerencsére nincs okom panaszra.
Kaptunk kétszer ropogtatni valót, s kétszer kaptunk főtt ételt is. Problémás utasok nem voltak körülöttem.
Olyan gépem ültem, amiket eddig csak filmekben láttam. Nem csak két oldalt voltak ülések, hanem középen is voltak ülés sorok. Mindkét járaton ablak mellett ültem. ^.^ :)
+ Voltak fasza tabletek beszerelve az ülésekbe. Rengeteg film közül lehetett választani, játékok is voltak fent, CNN, meg mindenféle bizbasz.
Kis vidéki cserebogár ezt is megélte, s az ilyen standard dolgokért is hálás és örül! :)

12 órás út alatt szarrá ültem a picshámat, de hát várható volt...
Am nem használtam semmit. Nem filmeztem, nem játszottam. Végig azt néztem csak, h hol tartunk. Megkörnyékezett a netfüggőségem, h vegyek netet, mert lehet netezni a repcsin is, de a zsidó énem erősebb volt s ellen álltam a kísértésnek. Úgyhohy csak jegyzetelek, olvasok meg alszom. Am nincs kedvem semmihez. Még mindig magam alatt vagyok.

Mondjuk reggel szarabbul voltam,  mikor egyedül voltam a reptéren. Akarva akaratlanul kísértett a múlt, s az emlékek... :/

Gee is kibaszottul hiányzik...
Beszéltük, h egymással jobban aludtunk, mint egyedül.
Hiányzik a lakásom, Budapest, kiskutyám, lakótársak, barátok. Minden és mindenki! :/

Ah! Jól felkéne pofozni!

Bár a mikor a repülőn a semmiből egyszer csak a szembe sütött a meleg miami napocska, azért az mosolyt csalt az arcomra... :)

Tudom, h jó lesz az utazás, meg milyen helyekre megyek meg bla-bla-bla, de kell jó pár nap, h elengedjem ezeket, s átszellemüljek ismét a hajós életre.

 + A kollégák és a hajón dolgozó magyarok is írják sorban, h nagyon örülnek h visszamegyek, s várnak nagyon, szo ennyivel jobb és könyebb lesz.

A kondit már úgy várom, mint zsidó a messiást!

Remélem első napomon lesz lehetőségem elmenni.
Állítólag nem dolgozunk aznap mikor felszállok, szo magamévá teszem ismét a termet, mint a régi szép időkben. ^.^

Nah. Közben már a hotelben döglök Miamiban. Megvan minden, minden oké. Kurva fáradt vagyok szo döglöm. Holnap, azaz 16.-án megyek a portba s visszatérek a hajóra. :)

Majd valamikor jelentkezem!

Csók!


Rion ;)


:*


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2017. január 7., szombat

Castries, Barbados, ST Maarten, utolsó napok, hazaérkezés;



La coruna, ST Johns - Antigua;



Barcelona, Halloween, Toulon, Giblaltrár;



Nápoly, Genova, egyebek, Valencia;



Október; Zakintos, Messina, Monte Carlo, Marseilles



Október; Dubrovnik, Kotor, Cabin party's.



Szeptember; Pisa, Nizza - Francia riviéra


Monaco Montecarlo



Szeptember; Kotor, Ajaccio;



https://goo.gl/photos/2eM9E7GmYKqehHKo7

2016. december 23., péntek

Robbanás, megsemmisülés, felkészülés az új életre;



Pár napra azután, h megírtam az utolsó blogbejegyzésem, (novemberben) darabokra tört az életem.

Norbi megváltozott. Szűkszavúbb lett, s kértem h mondja el mi van. Nem akarta, csak otthon személyesen, de végül kibökte, h van valakije, akibe beleszerelmesedett, s szakítani akar, s nem akarja velem tovább folytatni és még egy jó pár rosszul eső dolgot írt...

...De egyben bizonytalan is volt. Leírta, h tudja, h lehet rossz döntést hoz, mert nem azért akar válni, mert h rossz a kapcsolatunk, hanem mert rájött, h fiatal és élni akar. Ez a része nem lepett meg. Mármint h talált valakit, s h élnie kell, de az, h emiatt képes szakitani, s eldobni egy öt éves, jól működő élettérsi kapcsolatot?! Nem hiszem h sok ember van, aki mindezeket megérti, elfogadja, s lenyelni, s nem küldi el a picsába ezek után az illetőt...

Én nem küldtem... Abban maradtunk, h hazamegyünk, s majd otthon megbeszéljük személyesen, ahogy eredetileg is akarta.

A robbanás utáni napokban azokkal a személyekkel osztottam meg, h mit történt, akikkel majdnemhogy napi szinten érintkezem ill közel állnak hozzám. Nagyon sokat segítettek nekem, amiért nagyon hálás vagyok s ezúton is szeretném megköszönni támogatásuk, segítségük.

Melóban zombiként tengettem mindennapjaim. 7 napos sea day volt előttem, pangással és dög unalommal megspékelve. Mivel nem volt munka, ezért máson se kattogott az agyam, mint h mi lesz velem?!

Kis ülőhelyet alakítottam ki magamnak egy kis tároló helyiségben, ahol a munkaidőm jelentős részét töltöttem. Másokkal beszélgettem, leírtam a gondolataim, próbáltam alternatív lehetőségeket felállítani a jövőmet illetően, na meg próbáétam összeszedni magam.

Helyzetem folyamatosan olyan volt, mint egy olyan betegé aki állandó hányingerrel küzd. Folyamatosan ott van az a gyomorforgató feeling s néha kitör belőled. Csak nem a hányás, hanem a sírás, amitől egy darabig egy kissé jobban érzed magad, de aztán újra kezdődik az egész.


November 20;

Öt nappal a robbanás és a sokk után a düh és a harag öntött el. Nagyon sértettnek érzem magam azokért, amiket Norbi írt nekem.

Munkában továbbra is pangás van s egyre jobban érzem, h leépülök szellemileg. Nem elég h romokban az életem, de még a szerződésem végnapjait is járom, s mindenki tudja, akinek van hajós tapasztalata, h sokan képesek ilyenkor teljesen megváltozni, megzuhanni. Mindenki máshogy vezeti le. Renivel mi alig dolgozunk, röhögünk mindenen, mint akik bevannak szívva, s a többi kollégánk szerintünk már alig várja h hazamegyünk. Én több időt töltök a tárolóhelyiségben, mint az üzlettérben.

Az a nagy mázlim, h az esetek többségében csinálok valamit, amikor jön valamelyik manager. Mesterévé váltam a látszat munkának. Pl folyton a telefonnal ütöm el az időt, azt meg nem lehet használni az üzletben ugye. Így hát hajtogatást színlelve a telefonom ráteszem egy hajtogatós pulcsira, s ha csak jön valaki, akkor félbehajtom, s már nincs is telefon.  :)

A szüneteim "hányással" telnek. Sírok és iszom. Van egy üveg bailey's-em a hűtőben s azt úgy is megkell inni mielőtt elhagyom a hajót. Leszarom, h nem ihatunk munkaidőben! Most ez kell és jólesik!

...

Egyik holdfényes éjszakán mikor végetért a buli a crew bárban, kint a hajó orrban folytattuk az iszogatást a magyarokkal, s spontán magyaros, pálinkás-sörös-boros partivá csapott át. Nagggyon jó volt. Én szolgáltattam természetesen a nótaszót, mert volt egy jó pár retro magyar számom a telón, meg volt speakerem, s olyan jót énekeltünk táncoltunk, h rég volt jó ilyen feregeteges élményben részem. Kellett is a stresszoldás.  :)

Azt sajnálom, h ez a jó kis magyar csapat a végére verődött össze, mire én lelépek. Jó társaság.


6. Nap;

A messben együtt vacsoráztam a kolléganőimmel, s pont velem szembe ült le az az egyik új lány, aki nemrégiben jött hozzánk, s korábban azon a hajón dolgozott, amin Norbi, s jó barátok is voltak egymással. Én ezt tudtam, h ők jó barinők voltak együtt s ezért direkt kerültem is a csajt, de én már javában kajáltam, mikor leült velem szembe, s persze h egyből elkezdte fosni a szót a Norbiról, h milyen jó fej gyerek és h h utálta, s irigyelte őt a Norbi, mikor megtudta h idejöhet erre a hajóra, amin én vagyok, s bla, bla bla. Én meg kezdtem egy jobban görnyedni és összemenni, ahogy az életkedvem is szivárgott ki belőlem, s csak folyamatosan azt hajtottam, h hagyd abba! Hagyd abba! Hagyd abba! Az étkezéssel is leáltam, s csak fogtam a kést meg a villát a tányér két szélén, s meredtem nézzem magam elé, mire végül az a két lány, (akikkel szorsabb kapcsolatban vagyok, s tudják h mi történt) a két oldalamon ültek és (egyszerre!) rászóltak a csajra. Az egyikük azt kérdezte meg tőle, h mióta dolgozik hajón, a másik meg h van e neki barátja. :) Filmbe illő volt az egész. Nekem meg gombóc volt a torkomban, s azért szorongtam h csak el ne sírjam magam, s nyugi, nyugi, nyugi, nyugi, nyugi.
A kiscsaj eléggé egy zizi hiperaktív személyiség de idővel sikerült megszeretnem őt is.


November 28;

Szabadnapomon szinte csak kajálni mozdultam ki. Na meg reggel elmentem edzeni aztán annyi volt a szociális életem. Nagyon jó volt egyedül lenni. Meditáltam, relaxos zenéket hallgattam, pihikéztem, írtam, s beszélgettem az otthoniakkal. Na meg persze agyaltam sokat.... Hiányoltam erősen a füstölőim meg a gyertyáim. Képzeletben meggyújtottam őket otthon, s elvégeztem a kis Buddha szentélyem előtti szertartást.


November 30;

Az érzelgős időszakomon már túl vagyok nagyjából. Napok óta a kiégést érzem, h nem érdekel, s nem mozgat meg semmi. Norbival kapcsolatban sem túl rózsásak az érzelmeim. Nem tudom, h fogok a szavai után hozzá viszonyulni. Nagyon nagy pofon és érvágás volt az, ahogyan az elején elmondta az érzéseit. Az biztos, h ha folytatjuk is, nem lesz már a régi viszonyunk. Illetve már az az érzés sincs bennem, h képes lennék leélni vele az életem... Szo furi... ...Októberben még az esküvőről beszélgettünk... Leginkább akkor fáj a legjobban, mikor Olaszországra, Rómára gondolok. Mennyit voltunk ott, mennyi sok szép emlék... Fájdalmas emlékek nagyon...  :(

Szo jelen pillanatban úgy érzem, h a kapcsolatunk az "intenzív osztályon döglődik".
De bármi változhat. Persze lehet, h újraéled, s erősebb lesz mint valaha. Lehet, h folytatjuk tovább, de már nem leszünk a régiek, s az is lehet, h nem éljük túl...
Továbbra is a személyes megbeszéléstől függ minden.

Am Norbit a szíve az új szerelméhez húzza. Érthető. Hisz vele van minden nap. Norbi mindig is azokhoz húzott, akik körülvették, akikkel napi szinten érintkezésben volt. Az esze pedig mellém húzza... ...ami régen rossz ugye...
Eltávolodtunk egymástól, mert nem érezzük egymást hat hónapja...
Mint írtam, minden a személyes találkozáson múlik, onnantól, h újra egymás szemébe nézünk.

Am kb két naponta beszélgetünk. Ők ma vannak ott, ahol én voltam tegnap. Ma értek a karib térségbe. Most kiélheti magát. Egy nagyon intenzív, érzelmekkel és élményekkel teli öt napnak néz elébe.
De egyben tudom azt is, h nehéz és fájó lesz majd neki két hét múlva elbúcsúzni attól az embertől, akibe beleszerelmesedett.

Tudom, mert kb két éve én is ebben a helyzetben voltam. Akkor ugyanis mélyponton volt a kapcsolatunk, s én úgy éreztem, h megfulladok. Nagyon eltávolodtam a Norbitól, ő ezt érezte is, s ő is eltávolodott tőlem, mert Norbi mindig azt adja, amit kap. Szo mikor már betelt a pohár s azt éreztem, h kész vége, nem bírom tovább, leültem vele beszélni. Mindig az aranyközéputas megoldásra törekedtünk, s azt láttuk a legjobbnak, h mivel nem akarjuk elveszíteni egymást, ezért két hét kimenőt adunk egymásnak. Hát én az idő alatt nagyon beleszerelmesedzem valakibe, s nagggyon közel voltunk a szakításhoz. Annyival volt nekem könyebb s ezért os maradtam végül mellette, mert napi szinten együtt voltunk, esténként hazamentem hozzá, s ott volt elöttem ő a lakás, a kutya a közps holmik, s tudtam mérlegelni h én tényleg ezt a lovely életet akarom feldobni?! Szo mérlegeltem s döntöttem. Egy darabig szar volt, de aztán ismét ujra egymásra hangolódtunk a Norbival s kijöttünk a gödörből.

Szo ezért is vagyok annyira megértő ezzel az egész szituval kapcsolatban, továbbá én is benne vagyok megint ebben az egészben s én nekem sem könnyű, s érzem, tapasztalom azokat, amiket Norbi írt, s ha nekem jött volna valaki, valszeg engem is könnyen elöntött volna a new love feeling...

Ennyi. :)

Feltettem persze magamnak a kérdést, h milyen társat keresnék magamnak a továbbiakban;

25-35 közötti, 180 cm alatti, vékony, v normal, v szálkás típus. Szőrtelen, igényes, ápolt, csendes, megfontolt, tapasztalt, nyugodt, szolid, nem bulizós, nem kényes-buzis- nyálas-beképzelt-arisztokrata. Talpraesett, értelmes, felvilágosult, haladó és pozitív szemléletű, kommunikatív, őszinte, egyenes, merje kimondani érzéseit, gondolatait. Továbbá egzisztenciális, állat és természetbarát és a már kiélte magát egyén lenne az ideális. Meg azért legyen egy "normal" iq szintje. Ne legyen túl okos, mert ne akarom hülyének érezni magam mellette, de azért Csipkés Zoltán se legyen. :D
Jah! És uni legyen of course! :D
Szo lényegében csak azokat "várom el", amikkel én is rendelkezem, rám is jellemzőek. Semmi több. :)
Mindig csak annyit várok el a másiktól, amikre én is képes vagyok, hisz nem a tökéletest keresem, hanem egy normális társat.


Dec 2; 

Csapatépítős est. Lufis szexxel. (Különböző pózokban, szexet imitálva szét kell dureantani a lufit.) Fejre kötött, madzagon lógó vizes lufival kellett fellökni a földre helyezett pohárkákat. Aztán volt kvíz játék is. Képeket mutattak s ki kellett találni, h hol készült. + Általános kérdések a karácsonyi ünepekkel kapcsolatban. Mondjuk ez a legtöbbünknek nem tetszett, mert nem volt multikulturális, s sok olyan britis faszság volt, amik maguk a britek se tudtak. (Pl milyen nemzetiség szokta felállítani a Trafalgar squaren a karifát, meg h milyen nemzetiségű pia a tojásos mittudom én mi! (brit))

Aztán volt háton rajzolós játék. Négy ember leült egymás elé háttal. A legutolsónak a fülébe súgták h mit kell lerajzolnia, s arra volt fél perce, aztán pár másodpercre megmutatta az előtte ülőnek, s annak is lekellett rajzolni ugyan ezt s igy ment tovább. A végén pedig felmutattuk, s döntöttek, h melyik csapaté hasonlít leginkább az eredeti témára.

Továbbá volt olyan ügyességi játék is, h m&m-es bogyókat kellett szívószál végére felszívni, s továbbadni a másik szívoszáljéra, s végén beleejteni egy pohárkába. Ebben is négy embert vett részt, mert egy csapat négy főből állt.
Am volt üvöltözés, hangos nevetés, jó hangulat. Közben a kari zenéről Dj Gee gondoskodott.  ;)  :D


Dec 6;

Utolsókat rúgom már. Vásárlók is észreveszik a hozzáállásomon, h nagyon laza vagyok. Pl az egyik sales eventen kérdezték, h mikor lesz a következő sale. Én meg mondtam h nem tudom, mert megyek haza. Ááá szo nem is érdekel?! Mondom pontosan s jól összenevettünk, majd kellemes ünnepeket kívánva elbúcsúztunk.  :D

A másik vásárlót meg szórakoztattuk az egyik kolléganőmmel, aki megragadott a karomnál fogva s bevitt a szekrénybe, mert h rosszul viselkedtem tegnap este. (Mikor iszok, eléggé erotikusan, szexuálisan túlfűtötten tudok táncolni, amit imádnak a csajok ugye, mivel heterókkal ilyet nem tudnak csinálni, mert azok csak annyira képesek (tisztelet a kivételnek), h a pultnál támaszkodva szopogatják a söröcskéjük, s nézik a tánc showt, amit levágunk. Szo eléggé nemvoltunk már szomlyasak, amikor egyszer csak lerántottam a mély dekoltású felsőt a lány melléről, s kificcent az egyik mellecskéje. Aztán mikor átkaroltam h eltakarjam neki, kikapcsoltam neki a melltartóját. Szo nagggyon köcsög voltam, de mindenki imádta a helyzetet... őt leszámítva...) szo poénkodva elvezettett a tárolhelységbe büntibe, én meg elkezdtem játszani a hisztis kisfiút, aki elkezdett vonyítani, majd toporzékolni, h No!No! Noooo! Wáááááh!

Aztán mikor pár másodperc után kijöttem, megigazítottam a zakómat, nyakkendőmet, s úriasan fennkölt hangon bejelentettem, a vásárlóknak (közönség) h; Hölgyeim és Uraim! Lenyugodtam s kész vagyok a munkára! Mire mindenki hangosan felkacagott s még tapsoltak is. Aztán a kasszánál megkérdezték, h minek tudható be ez a jó hangulat? Én meg lazán beközöltem, h a végnapjaim élem s megyek haza karácsonyra!  :) Így már mindenki értett mindent.  :)




Dec 12;

 Én dec 12.-én este 11-re értem haza. 15.én délután elhagytam a lakásom, s leutaztam vidékre szüleimhez. Norbi ma (15.-én) este érkezik.
Am folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Kb két naponta beszélgettünk. Ő éltette a beszélgetést, mert én csak akkor írtam neki, ha kérdezett.

15.-éig egyikünk se tudta h mikor, mi h lesz. Végül ma délelőtt Norbi anyukájától megtudtam, h Norbi a lakásomba tervez jönni, amin meglepődtem, mert azt beszéltük meg még novemberben, h pár napot eltöltünk külön otthon, h a normális levegőn, földi életben rendezni tudjuk gondolataink, érzéseink. Erre meg jön... nah mondom akkor én meg megyek, mert nem akarok még találkozni vele! Vegye át az itteni rezgéseket, nyugodjon le, tisztítsa ki magát, s majd aztán beszélünk!
Szo így három nap után még mindig próbállok átállni erre az itteni életre. Eddig azért nem sikerült mert nagyon keveset aludtam. Búcsú parti a hajón, majd egy welcome iszogatás a lakásban, majd másnap welcome iszogatás a barátokkal, s a harmadik napon meg utazom vidékre. Itt lesz időm leállni, s felvenni az itthoni rezgéseket.

Összegezve am az elmúlt fél évet; szép és jó volt. Leginkább egy gyorsan váltakozó álomként jellemezném. Egyik pillanatban itt, a másikban ott vagy. Új arcok jönnek mennek az életedben, érzelmek, gondolatok tömkelege száguld át rajtad, aztán egyszer csal felébredsz otthon a lakásodban, s napokig az a fura, kissé kellemetlen érzés kavarog benned, h hú ba.d meg! Ez mi volt?! Vaóságos volt ez az egész?! Mintha egy másik életet éltél volna át az álmodban. Hihetetlen, s felfoghatatlan, h ezt tényleg megéltem, s h mennnnnyire intenzív volt, s milyen gyorsan eltelt! Tényleg hat hónapot élttem volna kint?

Néha úgy érzem, mintha csak pár napja lettem volna itthon, v mintha csak tegnap találkoztam volna a barátokkal... Ugyanakkor tudom, h ez a valós és normális élet. A hajós élet hosszú távon, sokáig nem egészséges. Kivétel nélkül mindenki élettörténetén az jött le, h aki régebb úton csinálja az lezüllik, bekattan, bekurvul, lezüllik. Szo no thank you. Ez nem az én életvitelem. Ez számomra olyan mint a fősulis korszakom volt. Egy korszak tanulással, változásokkal, fejlődésekkel, élményekkel, kellemes emlékekkel, szép és jó életszakasz. De én már 27 vagyok. Szeretnék egy biztos, stabil, egészséges, nyugodt kellems életet leélni a párommal.

Dec 17.

Eljött a nagy nap. A "tárgyalás" napja.
Lényegre török;
Szétmentünk....
Véget ért egy öt éves eljegyzett párkapcsolat...
... S most nem is tudom mit írjak még...

Ami meglepett, h Norbi sírt s nem én. Jó! Párszor sírtam én is, de Norbi...

Jól mutatta a helyzet, h én ezeken már egy hónapja, már novemberben átmentem ezeken a fázisokon, amiken most ő. Felvoltam készülve minden eshetőségre köztük erre is.
Norbi egy hónapig itt fog lakni velem. Megmaradtunk barátként egymásnak. Hálás vagyok, amiért nem vérzek már, s nem fáj semmi. Nem gondoltam volna h simán fájdalom nélkül elfogom tudni viselni a jelenlétét. De kellett az az egy hónapos egyedül szenvedés a hajón, mikor kirobbant ez az egész ügy, mert annak köszönhetem azt h már nyugodtan kezelem a szitut.

Szerintem majd akkor fog rossz lenni, amikor majd elmegy. De ki tudja. Mikor 3 napot egyedül voltam otthon nélküle is elég jól megvoltam.

Úgy érzem, h Norbi most van a "kezdek felnőni" stádiumban, s sok változás, újdonság, élmény áll még előtte. Nah meg persze pofonok hada. De hát ezen mindenki átmegy. Az élet velejárója. Ügyes, értelmes gyerek, szo nem féltem. Tudom h megfogja állni a helyét.

Ennyit róla.

Velem viszont semmit sem tudok, h mi lesz! Néha pánik tör rám, néha meg halál nyugalommal kezelem a helyzetet, mert hiszem és tudom, h minden okkal történik, s a változások csak jót tesznek. Mondhatni hiszek az isteni gondviselésben. Persze ezt most nagyon leegyszerűsítve, általánosítva, mondhatni, h sablonosan fogalmazva mondtam, de ez a lényege. Erős a hitem.
Am napi szinten változik az álláspontom a 3 lehetséges út között. Vagy visszamegyek hajóra, v anglia, v maradok itthon. Mindennek megvan a maga + és - oldala.

Hajóra nem érzem elég erősnek magam, h viszamenjek. Am lehet h nem is az erősséggel van igazán probléma - mert aki ismer tudja h erős vagyok én - hanem inkább azzal van a problem, h nem igazán akarok menni. Szép és jó volt, de mégegyszer egyedül... no thanks... aztán kitudja...

Anglia ugyan ez. A több munkalehetőség miatt szívesebben mennék, de drága az ottani élet. Mondjuk nem mindegy hogy hol, milyen melót talállok.
 S itt jön ugyanilyen téren szóba a maradás.
Kérdés h milyen munkalehetőségeket fogok tudni találni az elkövetkezendő hetekben...


Dec 20;

Semmi új. Norbival éldegélünk egymás mellett, mint két barát. Néha együtt járkálunk, kutyát sétáltatunk, együtt karácsonyozunk a lakótársakkal, mintha mi se történt volna. Annyi, h nem érintkezünk, s nincs köztünk semmi szexualitás.

Erre ne is mondjon senki semmit!
Barátaim többsége ellenzi, finoman szólva furcsálja ezt a szitut, h megengedtem neki, h maradjon. Nekem nincs ezzel bajom és kész. Egy hónapot lesz itt max, azt meg kibirom!
Tény, h az a szerencséje, h nem vagyok haragtartó, sok sebet okozott nekem, s mondták már egy páran, h gondolkodás nélkül kibasznák a párukat szakítás után, de hát ahány ember, annyi féle...

Ha novemberben nem mentem volna keresztül a haldoklás, majd meghalás folyamatán, akkor valószínűleg nem tudnám Norbit elviselni magam mellett.

De mint írtam, novemberben napi szinten gondoltam erre, h mi lesz ha szétmegyünk, s tényleg döglődtem, s meghaltam, kiégtem novemberben.


Dec 22;

Fura egy állapotban érzem magam már napok óta. Próbállom megfogalmazni, felfogni, h mi ez. Sokat tekintek befelé, rövid meditációkat csinálok, kikapcsolom az agyam, s megfigyelem az érzéseim.

Szo úgy jellemezném ezt az állapotom, h a "köztes lét".

Januárban lelkileg, érzelmileg kiégtem, megsemmisültem, elpusztultam, s most vagyok a túlvilágon ás várom az újjáéledésem.

Ehhez a lelki világhoz hozzájárul a környezetem is. Mármint h a fizikális világ is szépen prezentálja lelki világom;

Megsemmisülvén elhagytam a hajós létem, s hazatértem. Pihenek, relaxálok, kikapcsolódom, intézem az itthoni ügyeim, próbállom összeszedni magam több-kevesebb sikerrel és várom h újjá éledjek, ami januárban be is fog következni.

Érzéseim, véleményeim folyamatosan ingadoznak, változnak. Ahogy beszélgetek másokkal, úgy jönnek az infók, az én agyam (a szűz aszcendesemnek köszönhetően) folyamatosan kattog, feldolgoz és mérlegel, pro és kontra. Tak-tak-tak. Nekem a kövi majd egy hónap olyan lesz, mint egy szavazás, ahol a bejövő szavazatok, vélemények alapján folyamatosan változik a képzeletbeli diagramm, h a három esélyes (külföld, hajó, itthon) közül, melyik áll jobban nyerésre. Az elmúlt napokban az itthon maradás vezetett, de a munkalehetőségek és fizuk láttán, elkezdett hervadni az esélye...

Elkeztdem mozgósitani az ismerősi szálakat. A fél ismerősi köröm már Londonban él. Am nélkülük sokkal szürkébbnek, kevesebbenk érzem Budapestet. Tisztán emlékszem, h amikor 6 éve felköltöztem pestre, mennyire nyüzsgő színes élet volt itt. Sok jó fej ember, s most mi van?!... Mondhatni h már csak a magja maradt itthon. :( Ez elszomorít... :/

Szo ott tartottam, h ráírtam pár emberre, s elsőre pozitív, segítő, támogató visszajelzéseket kaptam. Még persze elég friss, de majd meglátjuk h hogy változnak a dolgok a továbbiakban. Lehet h január első két hetében kiugrom állást keresni, de ezzel is vannak fenntartásaim szo a fasz tudja.

Aki ismer, tudhatja, h nem szeretem ezt a helyzetet. A bika nagyon nem bírja a bizonytalanságot, viszont a szűz aszcendensem meg nagyon sasol, s azon vagyok h mihamarabb rendbe, rendszerbe szedjem az életem, s a hullámok felett maradjak, s nyitott szemmel sodródom az árral és próbálom a legjobb lehetőséget megragadni.

Tisztában vagyok, h angliában se könnyű megélni, magasak az árak, nehéz lesz az elején, ugyanakkor erre jön egyből a benesőmből a válasz, h egyrészt minden kezdet nehéz, másrészt meg ott az élő példa a hajós életre is, h az első két hónap nagyon nehéz volt. De megcsináltam. A bikák erősek és kitartóak szerencsére.
Ugyanakkor azt is látom, s gondolom, h lehet nem véletlenül alakultak így a dolgok. Erösebbé tett a hajó, elváltunk Norbival h újra kezdjem életem, s ugyanakkor lehet azt akarják a fentiek ezzel az egy hónap itthonléttel, h szembesítsenek azzal h nekem nincs itt helyem, s mennem kell tovább?

Jelenleg az itthon maradás a harmadik helyen áll. Hajóra meg szerintem Norbival együtt visszamennék, de már csak mint barátként. De várunk, h ő most visszamehet e arra a hajóra, ahonnan jött, s ahol a szerelme van, vagy ha nem mehet, akkor marad ennél a hajónál, amit közösen kértünk, s kaptunk is meg még hónapokkal ezelőtt.

Szo am nagy általánosságban véve elvagyok, de ugyanakkor néha meg ordítanék és toporzékolnék, h; MI A FASZ LETT AZ ÉLETEMMEL?! MI FOLYIK ITT KÖRÜLÖTEM BA.D MEEEEG???!!!

Mi ez a káosz és felfordulás?!

A nyugodt, stabil, kiegyensúlyozott, megszokott kis világomba betört az árvíz, s elsodort mindenem! Köztük engem is... :(

S mikor meg vannak gyengébb perceim, s pityergek, akkor meg morgok magamra, h ezzel nem lehet megoldani semmit! Nem szeretem, mikor elgyengülök. Mindig is rüheltem a gyenge jellemeket. Ugyanakkor néha kell, s jól esik, h eltörik a mécses, mert kipityergem magamból a feszkót. Ezért a rövid gyengélkedő időszakaimra úgy tekintek, mint egy piócára, akire szükség van, h lecsapolja a bennem felgyülemlett felesleges dolgokat, s pránanadiból is azt tanultuk, h a sírás, nevetés, az megtisztulás, stresszoldás, s egy "jóságos" folyamat.

Hát ez van kérem szépen!
Sodródom azzal a geci nagy árral, ami széjjel baszta az életem...
Olykor - s éppen most is - hatalmas düh van bennem, s legszívesebben kiordítanám magamból, h; ROHADJÁ' MEG!

Vagy, amit a hajón mondogadtam oly nagy szeretettel Anetka idézetet a vég napjaimon;
SZOPJATOK LE MIND!

Ez is feszkó oldás. :) ^.^ \./

Nah! Stand down!

Ugyan akkor tudom, h minden okkal történik, s idővel pár hónap, v év múlva befogom látni, h jó hatással volt az életemre, s sokat tanulok/tanultam ebből a korszakomból is.


Szo ez a szituáció kedveskéim. :)

Kellemes ünnepelet mindenkinek!

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)