Murpy napja

 

Idézet mára:

Sose dőlj be egy szép mosolynak! A tetteket nézd, s rájössz kinek mennyire vagy fontos

Baráti jó tanács

 

Hát a csütörtöki napom nem volt semmi! Otthon hagytam a kontaklencsém, a telefon töltőm, s le is merült a telefon, s mint utóbb kiderült, untik, h pont ekkor keresett mindenki! De legalább a nap vége jó zárult. Igaz, az utolsó földalattival utaztam haza, s az le is robbant szépen a Vörösmarty utcánál, s kétségbe voltam esve, h most h a faszomba megyek haza?! Végül vártam egy kicsit a trolira elmentem a Keletiig, s onnan meg taxival csapódtam haza.

Életemben először fogtam egyedül önállóan taxit. Tök béna voltam! -.-‘  Furi volt, meg nem tudtam h mi a szokás, mert az ilyesmi dolgokat mindig más intézte helyettem. A sofőrnek be sem állt a szája. Vicces manusz volt. Kérdésemre, h mióta dolgozik, mondta h nemrég óta. Kérdem, h az mennyi? ‘72-óta. Először nem értettem, h most mi? 72 napja v mi? Aztán csattant h 1972 óta.  Hát egyből elnevettem magam, mire elkezdte játszani a sértődöttet, h hát az nem is rég volt!

No mind1! Szo tegnap nagyon összejöttek a dolgok.

Akkor ma megnéztem a látogatottsági statisztikám, s örömmel vettem tudomásul, h vagy 30 %-al visszaesett az olvasottságom, h nem reklámozom magam az fb-n lassan már 1 hete. Nem gondoltam volna, h ilyen sokat jelent a blogom fb-n való kilinkelései, de az a lényeg, h elértem célom.

No! Nagyon szűkszavúan fogalmazván ez volt tegnap. 1 hét s költözöm! Hát a tegnapi hosszúra sikerült hazautazásom után még jobban várom, mint eddig!

Csók!

Rion

… El…. :’(

Bratyó, fiúk, meló

 

Idézet mára:

‎""...A stílus az egyetlen olyan igazi luxus,amit bárki megengedhet magának,függetlenül attól,hogy mennyi pénze van. Ez egy olyan dolog,ami velünk született,de tanulható.feltéve ha megvan hozzá az emberben a kellö intelligencia..." /Giorgio Armani/"

 

 

Kedd este visszajöttem Pestre. Eljött értem Bratyó, s elmentünk kocsikázni, meg shoppingolni. Kaptam tőle névnapomra egy nagy szép papsis 2011-es naptárat! Jó részletesen végilapozgattam őket. Likeolom! Örült nekik a fejem!   Köszönöm ezúton is. :)

Akkor megbeszéltük a költöztetésem, s akkor vágott mellbe a tudat, h bazz! Én már jövő héten költözöm! Izgatottan várom már. Utálom már nagyon azt, h annyit kell utazgatnom a városban, h eljussak a munka helyre, meg vissza, meg h nem tudok elmenni bulizni, mert olyan gyér a közlekedés, s egyedül nem szívesen utazgatom ki ily messzire. Jó! Tudom! Sokaknak egyáltalán nem lakom messze, de nekem too much ez s kész!

Kaptam pár visszajelzést a fiúkkal kapcsolatban, s kicsit meglepődtem, h mennyien félreértetetek pedig azt hittem egyértelmű, h hányadán állok a blogban említettekkel. Szo miket írtam, ők szimpla haverok. Egyikkel sem volt semmi. ( Max lekezeltünk! ) Már tavasz óta nem írom le a randijaimat, s továbbra se fogom. Túlságosan is egybeforrt a blogom a személyemmel. Ha pedig a haverojaimból randikat kreáltok akkor… Istenem! Adjatok össze a barátaimmal, s családommal is!

Meló helyen meg zajlik az élet bassza meg! Titta ideg voltam, mikor megtudtam egy jó pár infót! Egyből elkezdtem agyalni, s stresszelni, s még most is feszült lettem, h eszembe jutott a téma…

Nagyon nem örülök azoknak, amiknek elébe nézünk. Nadon-nadon-nadon nem! Részleteket még nem árulok el. Majd mikor itt lesz mindennek az ideje!

AAAAAJJJJJJ! Nyűgösss lettem! Mindig van valami! MINDIG!

Ah! Inkább megyek, összeszedem a “putyerkám”, s lassan megindulok melózni. Móuni! Há televagyok ideggel ba.d meeeg! :/

Am kis öröm, h már játszunk karácsonyi számokat is, amik tök hangulatosak, s feldobnak. Tegnap mondtam be először élesben angolul az üzlet zárási szövegét. Nagyon izgultam, de jó volt. Most azt magolgatom. Vasárnap mondtam először élesben magyarul. Az megy fejből. Tök jó. ( Milyen kis apró hülyeségekben lelem örömöm mi?! )

Csók!

Rion

Apum, otthon, ez-az

Idézet mára:

Sokféleképpen lehet nemszeretni is. Még emberségesen is.

Galgóczi Erzsébet

 

Az elmúlt napokban valahogy, valamiért beleszerelmesedtem Jackoba… :/ Hiányzik, s sajnálom, h meghalt.  Megnyugtatnak  számai, s olyan szép, jó, s fontos dolgokról énekel.

Tegnap, mikor hazaértem apumtól kaptam névnapomra ajándékot, amivel nagyon meglepett, mert eddig nem nagyon volt ilyen…

Aztán mivel csak ott ült meggörnyedve az ágyamon, én meg a laptopommal az asztalnál, ezért úgy éreztem, h legalább az ajándék miatt illene már beszélgetni vele. Húúúú! Nagyon kínosnak éreztem!

Kis hülyegyerekként nyitottam, h:

- “Mesélj! Mizu?” -.-‘

- Semmmmmi!

- Aha… …Az jó!…

Így indultunk szó szerint! Aztán elkezdtem mesélni mindenféléről csak, h megtörjem a kínos csöndet. Apum meg hol rám nézett, hol a szőnyeget bámulta. Furi volt nagyon. Még most is tök kellemetlenül érzem, magam, ahogy írok, s visszaemlékszem.

Meséltem, h  költözök majd be a belvárosba, meg a melóról meg minden. Kérdezgetett, hallgatott, s bólogatott, s olykor mosolygott.

Aztán mikor úgy vége volt a mesémnek, nagy sóhajtozás közepette elkezdett beszélni, h h megváltoztam, s tök furi vagyok, h már nem az a komolytalan gyerek vagyok, aki eddig voltam. Mindig is anyuci kisfiának tartott, s erre tessék! Már szinte teljes önálló életet élek. Dolgozok, élek, tapasztalok, s úgy mozgok a fővárosban, mint aki ott nőtt fel…

Aztán mesélt még hosszan, s úgy beszélt, h közben én már azért izgultam, h csak el ne kezdjen nekem itt sírni!   :/

Szo tök furi volt az egész, de ahogy este ezen filóztam, annak tudtam be az egészet, h most esett le neki szerintem, h kezdek felnőni…

Itthon minden okés volt. Most nem volt anyámmal marakodás, viszont a vonaton hazafelé egy tök ééédi néni utazott mellettem. Egyszer hívták, s elkezdett beszélni. Annyira erősssen esssesssen beszélt, h szana-szét harapdáltam a szám, csak h el ne nyerítsssssem magam. + poén az ilyen embereknél, h untik, h szinte csak s-es szavakat használnak! Hát mondom ilyen nincs! Elkezdi; “Ssssiesss haza. Nem hatosss, hanem hetessss gombbal csengesss… “ Mondom ez belevan szerelmesedve az ssss-eibe!

No! Holnaptól egészen hétfőig délutánosban melózok, s eléggé zsúfolt lesz a hetem, szo nem tudom, h h fogok majd jelentkezni, de megpróbálok naponta életjelet adni magamról!

Akkor beszélgettem az elmúlt 2 napban pár ismerőssel, s olyan infókat kaptam, h majd padlót fogtam…

Nem írom le, h kiktől, kikről, miket hallottam, mert akkor biztos felismernék maguk az illetők, s természetesen akkor is még én lennék (ismét) a szar… Mind1! A lényeg, h volt akiről előre tudtam meg infót, s volt, kiről utólag…

Eléggé  szarul érintett az biztos! Eddig nem győztem hangsúlyozni, de most már annyira teszek az egészre, h most s utoljára írom le, amit írok!

EZ EGY BLOG, INTERNETES NAPLÓ! AZT ÍROK LE, AMIT AKAROK! NEM ÖNSAJNÁLTATÓS OLDAL, S HA NEM TETSZIK AKKOR NE OLVASSAD BA.D MEEEEEG!!!

Úgy írok, arról, s akkor, ahogy nekem az jó, s ezen senkinek a kedvéért nem fogok változtatni! Utólag meg főleg nem! Építő jellegű kritikákat természetesen elfogadok, mint eddig is, s azokat figyelembe véve folytatom a blogolást. Pont!

Annak a pár szarkeverő buzinak pedig már rég üzenni akartam, de most már tényleg beérett a videón látható utolsó szavak, h:

Ui.: Kinek nem inge, nem veszi magára!…

Csók!

Rion

It gets better