Apum, otthon, ez-az

Idézet mára:

Sokféleképpen lehet nemszeretni is. Még emberségesen is.

Galgóczi Erzsébet

 

Az elmúlt napokban valahogy, valamiért beleszerelmesedtem Jackoba… :/ Hiányzik, s sajnálom, h meghalt.  Megnyugtatnak  számai, s olyan szép, jó, s fontos dolgokról énekel.

Tegnap, mikor hazaértem apumtól kaptam névnapomra ajándékot, amivel nagyon meglepett, mert eddig nem nagyon volt ilyen…

Aztán mivel csak ott ült meggörnyedve az ágyamon, én meg a laptopommal az asztalnál, ezért úgy éreztem, h legalább az ajándék miatt illene már beszélgetni vele. Húúúú! Nagyon kínosnak éreztem!

Kis hülyegyerekként nyitottam, h:

- “Mesélj! Mizu?” -.-‘

- Semmmmmi!

- Aha… …Az jó!…

Így indultunk szó szerint! Aztán elkezdtem mesélni mindenféléről csak, h megtörjem a kínos csöndet. Apum meg hol rám nézett, hol a szőnyeget bámulta. Furi volt nagyon. Még most is tök kellemetlenül érzem, magam, ahogy írok, s visszaemlékszem.

Meséltem, h  költözök majd be a belvárosba, meg a melóról meg minden. Kérdezgetett, hallgatott, s bólogatott, s olykor mosolygott.

Aztán mikor úgy vége volt a mesémnek, nagy sóhajtozás közepette elkezdett beszélni, h h megváltoztam, s tök furi vagyok, h már nem az a komolytalan gyerek vagyok, aki eddig voltam. Mindig is anyuci kisfiának tartott, s erre tessék! Már szinte teljes önálló életet élek. Dolgozok, élek, tapasztalok, s úgy mozgok a fővárosban, mint aki ott nőtt fel…

Aztán mesélt még hosszan, s úgy beszélt, h közben én már azért izgultam, h csak el ne kezdjen nekem itt sírni!   :/

Szo tök furi volt az egész, de ahogy este ezen filóztam, annak tudtam be az egészet, h most esett le neki szerintem, h kezdek felnőni…

Itthon minden okés volt. Most nem volt anyámmal marakodás, viszont a vonaton hazafelé egy tök ééédi néni utazott mellettem. Egyszer hívták, s elkezdett beszélni. Annyira erősssen esssesssen beszélt, h szana-szét harapdáltam a szám, csak h el ne nyerítsssssem magam. + poén az ilyen embereknél, h untik, h szinte csak s-es szavakat használnak! Hát mondom ilyen nincs! Elkezdi; “Ssssiesss haza. Nem hatosss, hanem hetessss gombbal csengesss… “ Mondom ez belevan szerelmesedve az ssss-eibe!

No! Holnaptól egészen hétfőig délutánosban melózok, s eléggé zsúfolt lesz a hetem, szo nem tudom, h h fogok majd jelentkezni, de megpróbálok naponta életjelet adni magamról!

Akkor beszélgettem az elmúlt 2 napban pár ismerőssel, s olyan infókat kaptam, h majd padlót fogtam…

Nem írom le, h kiktől, kikről, miket hallottam, mert akkor biztos felismernék maguk az illetők, s természetesen akkor is még én lennék (ismét) a szar… Mind1! A lényeg, h volt akiről előre tudtam meg infót, s volt, kiről utólag…

Eléggé  szarul érintett az biztos! Eddig nem győztem hangsúlyozni, de most már annyira teszek az egészre, h most s utoljára írom le, amit írok!

EZ EGY BLOG, INTERNETES NAPLÓ! AZT ÍROK LE, AMIT AKAROK! NEM ÖNSAJNÁLTATÓS OLDAL, S HA NEM TETSZIK AKKOR NE OLVASSAD BA.D MEEEEEG!!!

Úgy írok, arról, s akkor, ahogy nekem az jó, s ezen senkinek a kedvéért nem fogok változtatni! Utólag meg főleg nem! Építő jellegű kritikákat természetesen elfogadok, mint eddig is, s azokat figyelembe véve folytatom a blogolást. Pont!

Annak a pár szarkeverő buzinak pedig már rég üzenni akartam, de most már tényleg beérett a videón látható utolsó szavak, h:

Ui.: Kinek nem inge, nem veszi magára!…

Csók!

Rion