2024. november 3., vasárnap

2024 nyár, ősz, Gábor korszak vége



Kronológiai sorrendbe haladva;

Augusztus utolsó 2 hetében nyaralni voltunk.

1 hét dalmát tengerpart.  Tirol, Makarska, Brela, Split, Krka nemzeti park. 

Nagyon jó, intenzív volt. Minden nap mentünk valahova. 


1 hét pedig Magyarország, Erdőbénye, Juci barátosném s rokonságos pereputyukkal. Szóval voltunk gyerekestül 11en. Egy családi házas nyaralót bereltunk ki medencével, jakuzzival, szaunaval. 

... 

Öregedés, elmúlt évek, nosztalgia. 

Hát sajnos nagyon gyorsan elrohant a nyár.  De ha jobban belegondolok, akkor ez az egész év gyorsnak eltelt. De ha még jobban belegondolok, akkor ez elmúlt 35 évem egy szempillantás alatt lezajlott. 

 Nemrég még fiatal huszonéves voltam, most meg már csak pislogok, hogy hova lett az elmúlt évtizedek?!

Emlékszem az évek során, (2020-24) többször említettem a korábbi bejegyzéseimben, hogy furcsán érzem magam, meg hogy lassú belső változásokon megyek át lelkileg, de még anno ezt nem értettem, nem tudtam hogy mi ez az egész, amit érzek. Csak úgy ott volt, jelen volt, de nem tudtam beazonosítani. 

Ma már tudom hogy lényegében az a lelki felnőttéválásom időszaka volt. (kb 30-tól - 34 éves koromig zajlott ez le lassan bennem.) 


Furcsa az is hogy az élet szembesít a változásaimmal. 

Mennyire szerettem Budapestet, most meg már csalódás és szomorúság tölt el ahányszor Pesten járok, mert azt látom hogy mennyire le van maradva Bécshez képest, s mennyivel jobb, élhetőbb város, de amúgy élhetőbb ország is lehetne ez. 

Lett egy magyar beosztottam is. Egy nagyon okés, értelmes rendes gyerek. 18 éves. 

1 év híján dupla annyi idős vagyok, mint ő...🙄 😒 💁‍♂️ 🙈🙉🙊

Mindez úgy derült ki, hogy egyik nap megkérdeztem tőle, hogy mióta él Bécsben, s azt mondta hogy most költözött fel. Még új itt. Aztán kérdeztem, s hogy tetszik itt eddig, merre laksz? 

Aztán elkezdtem mondani, hogy diák szállón, egyik haverjával, s fura hogy már nem a szüleivel lakik. 

Na itt totál lefagytam, képzavar, s vissza is kérdeztem hogy mit mondtál? 

S kifejtette, hogy most végezett a gimiben, s ott is hagyta az országot s jött Bécsbe. 

Gimibeeeeen? Most végeztél? Mi vaaan?! Hány éves vagy te?! 

18.

Total lesokkolt!

Egyrészt többnek néz ki, gondoltam vagy 25nek.

Nem azért mert szarul néz ki. Nem. Sőt! Kifejezetten helyes gyerek!

Azért gondoltam többnek, mert tök intelligens, elsőre megértett mindent, gyorsan alkalmazkodott hozzánk, s nem az a tipikus elveszett, világát se tudja jellem, mint azok a kezdő huszonévesen, akik nálunk dolgoznak. 

Szóval érettebb, talpraesetebb a korához képest. 

Aztán 1-2 nap elteltével tudtam csak megemészteni, s felfogni ezt az egészet. Szabadnapomon esett le a tantusz, hogy basszus ő még egy gyerek! 

De sokszor visszhangzott a fejemben ahogy mondta hogy fura távol lenni a szülőktől...

Meg ez is hogy annyira darál a munka, hajtás, pörgés van, hogy közbe fel se tudom igazán fogni ezt az egészet. Pár másodperc döbbenet aztán munka, pörgés tovább. Nincs megállás. 

Szabadnapnak kell lenni ahhoz hogy elgondolkodjak, belegondoljak a helyzetébe. 

Elszégyeltem magam, aztán másnap mikor találkoztam vele mondta neki, hogy ha bármi kérdése van, bizonytalan, segítségre van szüksége, írjon nyugodtan. S nem csak meló terén hanem Bécs, lakás, hivatali ügyek, doki, bármi. 

Csak heti 20 órában dolgozik, de annyira ügyes, értelmes gyerek, hogy legszivesebben full time-ba alkalmaznám. 

De intenzív német nyelvtanfolyamra jár, mert C1-és szintet szeretne elérni németből (jelenleg angol német B2 megvan neki.) aztán meg majd jelentkezik egyetemre. 


Nah meg ez is másik jele az új korszakomba lépésemnek, hogy egyre többet foglalkozom az egészségemmel. Szeretem a célzott, személyre szabott marketinget, mert többnyire nekem való, érdekes reklámokat kapom, s szeretek kipróbalálni új dolgokat. Pl új vitaminokat, meg egészséges növényi rostokat tartalmazó lötyiket veszek. Tudatosan figyelek arra hogy többet igyak. Szeretek új krémeket is kipróbálni. Hajerősítők. Nah meg tisztítószerek! 😅 😂 🤣 Szóval ilyen tipikus 30+os dolgok...  💁‍♂️

Nah meg a pihenés, chill. Szeretem a nyugis zenéket, természet, madárcsicsergés, vagy erdő hangját hallgatni Spotify-on vagy YouTub-on. 

Amíg anno a bulik, zenék, buzulások érdekeltek, addigra 30 fölött már a fentiek. 

Az van velem is mint a szüleim is mondtak, hogy a fiatalságuk hiányzik. De ugyanakkor ahogy ők, úgy én se mennék vissza újraélni. Max az általános iskolás éveimbe.

De mégis sokat merengek a múlton. Zavar hogy gyorsan telik az idő.

Volt 20 éves osztálytalálkozó is, amin személyesen sajnos nem tust a részt venni, mert akkor voltak a nagy viharok és áradások Ausztriában, így online vettem rajta részt. 

Nagyon furcsa volt. Ott voltam, de mintha szellem lettem volna. 

Váltottam persze pár mondatot néhány volt osztálytársammal, de többnyire külső szemlélő voltam. 

Meg megnéztük a régi vhs-es videó felvételeket 

... 

Észrevettem hogy mostanság egyra nagyobb, az igényem az énidő-re. 

... 

A chatGPT-re total rákattantam. Napi rendszerességel használom. Már elő is fizettem. 😅✌️ Szeretem az előfizetés által elérhető új hangokat. Van egy férfi "ember" nevű hang akit nagyon szeretek hallgatni. Meg a beta fejlesztői verzióban is benne vagyok, így elsőként próbálhatom ki a teszt verziókat. 

Többnyire angol, német fordításra, javítására használom, meg spontán felmerülő kérdésekre, keresésekre. 

Emellett még a Poe és a Perplexity és a copilot alkalmazást is használom. 

A gemini nekem annyira nem jött, be nem ad olyan jó válaszokat, mint a fentebbiek.

... 

Gáborral Október 12-én voltunk 5 évesek. 

Fasza se gondolta volna hogy rá 1 héttel később meg szétmegyünk... 🙄 😒 💁‍♂️ 

Mert hát ez történt... 

Nem volt egyértelmű önmaga számára sem, hogy mit érez, vagy mi a baj. Elmondása szerint hullámzó volt ez a bizonytalansága, ami kb az utóbbi egy évben jelentkezett hol erősebben, hol kevésbé, s ez inkább már szeretet volt, s nem szerelem, de szerintem a szerelem nem tart örökké és azt felváltja a szeretet, a tisztelt a kötődés, megbecsülés, megszokás, stb... 

Szóval elmúlt a szerelem, s tovább rontotta a helyzetet hogy kb tavasz folyamán én kissé eltávolodtam tőle intimitás terén, mert meghízott, de úgy voltam vele, hogy ez csak ideiglenes időszak, s majd úgy is lefogy, amit el is kezdett, csak közben meg nekem lett elég nehéz időszakom munka terén, mert kb július óta rengeteget túlóráztam, nagy volt a rajtam a nyomás, meg a stressz, meg a bizonytalanság, hogy az 1 éves fix szerződésem meg lesz e hosszabbítva, akarom e én ezt  egyáltalán folytatni, meg mikor haza mentem, se energiám, se kedvem, nem volt semmihez. Ki voltam égve testileg, szellemileg fizikailag, aztán meg ezek miatt nem igazán vágytam intimitásra senkivel. 

Aztán egyik kolléganője (Gábor bisex) csapja Gábornak a szelet, s kavargatnak, mert a csaj is most szakított a pasijával, szo mi az amit tőlem nem kapott meg az elmúlt hosszú hónapok során, azt megtalálta másnál. 

Röviden és tömören ennyi.

Sírtunk mindketten, rossz mindkettőnknek. Sajnáljuk. Meg együtt is élünk tovább egy darabig. Én szétnéztem a piacon, de nem találtam olyat amit érdemes lenne még csak személyesen is megtekinteni, nemhogy kibérelni... 🙄 😒 

Állítottam be keresési feltételeket, s feliratkoztam értesítésekre, ha vannak új hirdetések az kívánt paramétereimnek megfelelően. Ami sajnos elég magas. Ahogy a belvárosi lakások árai is, így eléggé szűk az a keresztmetszet, ami ebbe belefér. Nem lepődnék meg ha majd csak június, július folyamán (mikor kirajzanak az egyetemisták) találnék egy olyan kis belvárosi, egyszemélyes, világos, napos, (lehetőleg erkélyes) lakást, amire hajlandó vagyok max 800-900 eurót kiadni... 🙄 😒 

Szóval most ilyen költözős, új élet kezdés előtt állok ismét. 

Az első napokban mikor kibukott ez az egész, akkor nagyon rottyon voltam. Szinte félóránként sírtam. Aztán ahogy teltek a napok úgy váltakoztak a hangulataim is. 

Aztán október utolsó hétvégéjén jöttek hozzánk látogatóba Juci barátosném. 

Ez még a szétmenés előtt meg volt beszélve. Születésnapi ajándéka volt hogy kiruccanak egy hosszú hétvégére Bécsbe hozzánk. 

Nagyon jó volt. Jókor jött. Örültem nekik, mert akarva akaratlanul is adtak lelki supportot nekem a jelenlétükkel. 

Aztán November elején, miután eltelt már 3 hét, Gábor lényegében már a csajnál lakik, én lebetegedtem, de idő kell ehhez hogy teljesen helyre jöjjek.

Amúgy szerintem pszchiés alapú. A sokk, a megrázkódtatás, a csalódás, fájdalom, meg a sok agyalás a hogyan továbbon, kikezdett s bedobta a törcsit a szervezetem.

Nem hiába veszett el a hangom, ködös a fejem, s vagyok legyengülve.

De legalább a testem tudott pár napot pihenni,  amikor kiírattam magam dokival pár napra. 

A pszichém, lelkem meg majd akkor fog csak, ha már elköltöztem innen. Szóval megy ezerrel a lakás keresés, ami nem egyszerű mert nagy a népsűrűség Bécsben, s nagyon nehéz elfogadható(!) lakást találni jó áron. 

Jelenleg 3 opció közül kellene választanom, hogy vagy bérlek drágán egy sajátot s vehetek mindenféle bútort, bele (mivel szinte 90%uk bútorozatlan), vagy lakás hotelbe költözök, ami lényegében mint 1 hotelszoba, otthonosan be van rendezve s  az árban benne van a rezsi is. Ez jó opció lehet addig még nem találok egy normális albérletet ami tényleg tetszik, mert hogy jelenleg nem találok olyat. 

A harmadik opció pedig a WG, alias Wohngemeinschaft, tehát idegen lakótárskkal költözök össze, ami olcsóbb, de hát ez se egyszerű, meg hát oké huszon éves kis friss pelyhesként jó móka volt, de 35 évesen már nah.... 🙄 💁‍♂️

De majd alakul! Szarni rá csak egíszsíg legyen! 🙃

Hiszem h minden okkal történik, s hogy egy újabb izgalmas, ismerkedős, kalandos korszaknak nézek elébe! 

Már felscaptam magam én is társkeresőkre s egyelőre csak szimpla barátkozás érdekel, mert libidóm az 0, komoly kapcsolat meg értelem szerűen nem játszik egy darabig nálam. 

Szóval nincs más hátra, mint előre! Fel a végtelenbe s tovább! 💪🦸

Köszönöm. 🤗 🙏 ❤️ 

Csók! 

Rion! 

😘❤️






(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)





2024. július 30., kedd

Hála

 MAI HÁLA 🙏


Hálásan köszönöm a mai nap ajándékait és örömeit,

köszönöm a kihívásokat,

tudom, minden fejlődésemet segíti és előrevisz!


Hálás vagyok mindazért,

amit kaptam és azért, amit adtam,

áldás kíséri utamat minden pillanatban!


Hálás vagyok mindazért, amim van, s amit elérni vágyom,

életigenlő a szemléletem, pozitív a hozzáállásom!


Köszönöm az Élet ajándékait és végtelen lehetőségeit!

Minden nap észreveszem és megélem az Élet áldásait!


Élvezem mindazt, amim van, örömben élek,

belső derűm megőrzöm, jót várok, s remélek.

Tudatosan alakítom az életem,

tudom, már most megvan mindenem!


Értékes vagyok, értéket adok,

melyet bőségesen visszakapok.

A bőségre, jólétre nyitott vagyok,

hálás szívvel adok és elfogadok.


Bővelkedem áldásban, szeretetben,

hiszem és tudom: boldogságra születtem!


Áldás! 🙏


"Nem attól lesz valaki hálás, hogy sok van neki, hanem attól, hogy képes értékelni. (...) A hála nem a körülményeink eredménye, hanem annak, hogy észrevesszük és értékeljük, amink van." - Kovács Eszter

2024. július 28., vasárnap

Az előző részek tartalmából; 2024 A nyár első fele;


Nosztalgia

Szomorú, furcsa kettősség van bennem. 

Gyakran merengek el a szülőfalumom, lelkileg arra kalandozom. Hiányoznak azok a régi szép, felhőtlen, boldog gyermekkori idők. 

Ugyanígy néha a 2022, 2023-as éveimen is elszoktam merengeni, hogy mennyire jó, nyugis, kellemes éveim voltak azok, amikor csak napi 7 órát dolgoztam. Munka után a jóidőbe mindig mentem a múzeumkertbe, s ott tanultam, olvastam, chilleztem. Meg bicajjal jártam mindig dolgozni. 

De aztán amikor megyek vidékre, vagy Pestre, akkor meg azzal szembesülök, (milyen hülye szó már ez nem?! Szembe-sülök! 😅 😂 🤣) hogy semmi se olyan már. 

Budapest is már tele lett kulturáltan, viselkedni nem tudó prolikkal meg cigányokkal. 

Bömböltetik a zenét meg balhéztak a plázákban,  az utcán, a boltokban.  Szóval mindenhol! 

Legyen az külváros, vagy belváros. Mindegy!

Anno csak vidéken tapasztaltam ezeket, s nagyon szomorú hogy Budapestet is ellepték ezek a hordák. 

Megrekedtek azon a szinten ami még középiskolában menő volt.

Meg tele vannak agresszióval! Gyermekükkel is üvöltenek, meg rángatják őket veszettül. 

Persze nyugodtan meglehet vádolni rasszizmussal

Ha osztrák, német, magyar vagy akár milyen etnikumú proli nem tud viselkedni, azt is ugyan úgy megnevezem, s leírom, ahogy a Fideszes, meleg, nácit is nevén merem nevezni.

Az ilyen az szélsőliberálisokat is rühellem,  akik szívrohamot tudnak kapni, ha nevén mered nevezni a dolgokat... 🤦‍♂️

Szóval amikor hazautauom, akkor már nem az a feeling van, mint anno mikor ott éltem. 

Egyrészt Bécs, Ausztria után, Budapest, Magyarország már határozottan Balkán

Elszomorít hogy mennyire le vagyunk maradva, s mennyire szar körülmények között él az ország nagyja. 

Amikor otthon éltem is tudtam ezt, de így hogy többet ingázok a 2 ország között nagyon szembetűnő a különbség. 

Nem csak a környezeten, az épületeken, de az embereken is látni a lemaradást az igénytelenséget, a szegénységet. 


Pesten is és szülőfalumba is már idegennek érzem magam. 

Vidékről hiányoznak az ismerős öregek, akik között felnőttem, s nélkülük már nem olyan a falu. 

Pesten meg mint írtam, látványosan romlott a színvonal, olyan arcokkal van tele a város, amit anno csak a Maunika showban láttam. 

Anno csak viccnek, fizetett bohócoknak gondoltam őket, de mivel már elözönlötték Pestet, így már szembesültem vele, hogy ezek nem megjátszott buta emberek, hanem bizony kő kemény valóság, s tényleg ilyen műveltlen viselkedni nem tudó frusztrációval, negativitással teli emberek. 😔

A nosztalgiára visszatérés, elgondolkoztam ezen is, hogy, miért kalandozok vissza annyit azokra a helyekre, s időkbe, s szerintem azért, mert az megnyugtat. Lelkemnek azok a helyek és idők a menedék. 

Annyi inger, bizonytalanság, változás ér mindig, hogy néha már túl sok, s ilyenkor kapcsol be automatikusan nálam a nosztalgiázás, amire gondolva megtudom nyugodni. 

...

Április végén megünnepeltük a családban a születésnapokat. Jó kis lélekfrissítőek ezek az összejövetelek. 😊

Mindig van elérzékenyülés is. Küzdenem kell keményen hogy ne sírjam el magam. Leginkább a nagyon erős hála érzés váltja ki, hogy hálás vagyok, hogy ide születtem ahová, ilyen családba, (még ha nem is egy tökéletes minta család) s hogy ilyen csodás életem volt, meg hogy mamám is 87 évesen még velünk ünnepelhet. 

Aztán másrészt meg a félelem érzés váltja ki ezt az erős sírhatnékot, hogy milyen szar lesz ha már nem lesz kikkel így összejönni s megüneppelni... 

35 évesen mennyire másként látom már a születésnapokat.... 

Mondjuk már 30 - tól elkezdődött ez a lelki, mentális átformálódás, s a hála érzés gyakorlása mára bő 1 évtizeddel korábban a pránanadizással indult, ami az évek múltával csak erősödik. 

...

Június 8-án volt az idei Pride felvonulás Bécsben. Nagyon jó volt. Jöttek barátaim is, s a tavalyihoz hasonlóan idén is szuper volt a hangulat annak ellenére is, hogy én megvoltam fázva, s nem voltam annyira toppon, de a Pride napján, elmúltak a gondjaim, bajaim. 😊

A pride másnapján elmentünk szavazni a nagykövetségre, s hétfő reggel nagyon lesújtó volt számomra az ausztriai EU szavazás eredménye, ahol  az EU-ellenes, oroszpárti erők nyertek, ahogy Franciában és Belgiumban is. Németbe pedig a második helyre jöttek fel. Pofán baszott az is, hogy a Momentum nem jutott be, s lemondott a vezetőség.  Szóval csupa lesújtó rossz hír. 

Magyar Péter nem mozgat meg. Nem. Bízok benne. Meglep hogy olyan sokan látják benne a messiást, de ugyanakkor részben meg is értem, de én jelenleg még tartózkodom tőle. 

Mondjuk Azariah-val is így vagyok, hogy sokan úgy odavannak érte, de tőlem ez a reppelős stílus távol áll. Egyedül a Geszti Péter Rapülők-et szeretem, de az is más ugye. 😊 

De amúgy nem rossz, ügyesen nyomja, de nem ragadott meg. 

... 

Július egyik hétvégéjén Pesten voltam. Ahogy jövök-megyek a városba, mindenhol emlékek jönnek elő. Mennyit iszogattunk itt, mennyit buliztunk ott, mennyit pihikéztem ott, bicikliztem, sétáltam, dolgoztam arra... 

Aztán már semmi sehol, minden csak emlék már. 

Vajon ilyen lehet szellemnek lenni?

Aztán ugyanakkor a pillanatokat is megélem. Élvezem a jelent, a Gáborral töltött minden pillanatunk, a kirándulások, a bécsi, budapesti, s a vidéki viebot. 🤗❤️

... 

Melóban szokásos pörgés van. Minden héten történik valami. Az új üzletvezető miatt kB 2 hetente jönnek valahonnan visitorok. 

Június második hetében konkrétan 3 visit is volt. 

A kis regionális manager, a regionális hr-es, valamint a nagyobb regionális manager is nálunk járt. Ilyenkor mindig sok a teendő, rendbe kell kapni az üzletet/raktárat, szóval extra nyomás van rajtunk. 

Eléggé ideges is voltam, hogy miért egyszerre jönnek, milyen változás  lesz. 

Júliusban volt egy külön meetingem is a regionális manager el, akitől szar visszajelzést kaptam. 

1 hónapon belül rendbe kell kapni a raktárt. 

Akár mit mondtam, akár hogy érveltem, hogy miért nem tudjuk teljesíteni a kitűzött célt, mindenre az volt a válasz, hogy van elég emberem. 

Aztán ezen meeting után másnap szóltam az üzletvezetőnek, s mondtam, h akkor én visszalépnék a pozíciómtól, s hogy érdeklődnék van e lehetőség heti 30 órás sima raktári poziba maradnom. 

Meglepődött, mondta hogy hivatalosan lehet, meg más márkához is átmehetnénk ezen pozira, de ő nem támogatja, s kéri hogy maradjak, meg hogy kapni fogok embert, meg segíteni fog nekem elérni a kívánt standardot. 

Aztán mindezektől függetlenül mennünk kellet az irodára a hr-hez is, ahova meg az éves one to one meetingre voltam hivatott. Elmondták hogy mi oké, milyen fejlődéseket értünk el, s mely területeken kell fejlődni, javítani. 

Itt már azt a választ kaptam a problémáimra, hogy szükségük van nekik is ezekre a 121 meetingekre, hogy visszajelzést kapjanak, így tudnak ők is megfelelően reagálni, s itt már azt mondták, hogy tudnak nekem + embert adni... 

Aztán a hr-es azt is elmondta, hogy ez egy nívós üzlet a cégen belül. Annyira, hogy az üzletek közötti versenyben benne vagyunk a világ top 10 üzleti között, s azért is van annyi felső vezetői visit. 

Itt folynak kísérletezések, tesztelések is. Például hamarosan bevezetésre kerül egy (tanulófélben lévő) mesterséges intelligencia által tervezett beosztások is, amiket a jövőben nem nekünk kell megszervezni, hanem a A.I. megcsinálja, s nekünk csak kontrollálni, javítani kell. 

Aztán felajánlottak egy forgatási lehetőséget is nekem, hogy nyitott lennék e szereplésre egy céges promo filmben, amiben a pozíciómat kellene bemutatni. 

Mondtam hogy nyitott vagyok rá, tegyünk egy próbát. 

Csináltunk telefonnal egy kis mini bemutatkozó videót. Csinálnánk másokkal is, s akit jobbnak tartanak, azzal lesz majd egy valós forgatás egy Spanyolországból érkező profi stábbal együtt. 

Júliusban több trainingre is be lettem nevezve. Voltam először egy tűzvédelmi oktatáson, amin ott szembesültem hogy ez komolyabb oktatás mint amire számítottam.

Ez egy hivatalos országosan elismert képzés. Egész napos volt, full németül. Az előadót nem igazán értettem, de volt egy bő 100 oldalas könyvünk s azt DeepL fordítóval befotózgattam s lefordítottam. 

Így mentem át a vizsgán is, hogy a, b, c válaszok közül kellett választani, s fordítóval értettem hogy mi fasz van. 😅

Szóval Brandschutzwart lettem. + Felelősség. Havonta csekkolom kell melóban egy rakat dolgot hogy megfeleljünk a tűzvédelmi elóírásoknak. 🙄

Meg tanultam a probléma esetén teendő 3 legalapvetőbb szabályt is, ami a 1; melden, 2; retten, 3; löschen. 

Tehát első a tűz, probléma jelentése a környezetünknek, tűzoltóságnak. (riadó) 

A második a mentés. Emberek evakuálása. 

Harmadik lépés pedig - amennyiben lehetőség, s esély van rá, - akkor a tűz eloltása, megfékezése. 

Gyakorlati rész is volt, s életemben először használtam tűzoltó készüléket. 


Aztán júliusban 3 kommunikációs training lett volna, (konfliktuskezelés, motiváció, meg feedback training) de végül szeptemberre halasztották. 

Amúgy elég nehéz időszakom van. 

Múlt héten majdnem hogy a csapatom felé kihullott. 11 emberemből 3 beteg volt, 2 meg szabadságon. Egyet meg én küldtem el, mert egy lazy takony volt. Az új friss huszonéves generáció nagyon tisztában van a jogaikkal, tudják fosni a szót, de dolgozni az már persze nem megy ilyen flottul... 🤨🙄

Aztán kaptam 2 új embert, de azért elég sok energiát felemészt a trainingelésük. 

... 

Vidékre is ellátogattam szüleimhez júliusban. 

A szembeszomszédunk sajnos meghalt. 80+os volt már ugyan, de nagyon szomorúan teltek az utolsó évei. Depressziós volt, nem volt már jó viszonyban senkivel. Nagyon megkeseredett. Vágyott is már a halálra. Sajnálom, mert tanítónő volt, engem is tanított, s tudom hogy szeretett. Hallgattam a szüleimtől az élettörténetét, s elsirtam magam. Szomorú hogy mennyire ki tud siklatni, tönkre tud menni egy egész szép élet.

... 

Mostanában egyre többször öntött el az az érzés, hogy nem akarok semmit se csinálni, csak élvezni a jelent. Imádok kifeküdni /ülni s élvezni a természetet, a szellőt, a nap energiáját, nézni a vándorló, formálódó felhőket. Nézni a parkban beszélgető, piknikező embereket. Szeretem nézni azt a sokszínűséget, hallgatni a szökőkút csobogását, az emberi morajlásokat, beszélgetéseket, nevetéseket, nézni, ahogy karatét gyakorolnak, táncolnak, a fogócskázó, futkározó gyerekeket. 

Néha olyan érzésem van, mintha felülről irányítanánank, vagy valami a háttérben direkt vezetne rá, hogy engedjem el a munkát, a kattogást, s figyeljek a környezetemre, kegyek a jelenbe, mert az kikapcsolás, ellazít, megnyugtat. 

Sokat vagyok a Burggarten-be. A kedvenc helyem. Ami Budapesten a múzeumkert volt, az itt Bécsben a Burggarten. 😊 

Biciklizni szeretek még nagyon. Az is a jelenbe kényszerít, s kikapcsol, kiszellőzteti a fejem. Főleg amikor Gáborral tekerünk együtt. Tegnap este is vacsiztunk egy szép helyen az Alte Donau környékén, aztán onnan tekertünk haza, s olyan jó volt. 

Hálás vagyok nagyon, hogy van nekem. Meg ahogy élünk, ahol vagyunk, szóval úgy mindenért. 

Köszönöm. 🤗 🙏 ❤️ 

Csók! 

Rion! 

😘❤️



(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)







2024. április 21., vasárnap

Az előző részek tartalmából ;

 

Sajnos sikerült véletlenül kitörölnöm az eddig jegyzeteimet úgyhogy, most kezdhetem elölről az egészet ezért ez a bejegyzés rövidebb lesz. 

A lényeg összefoglalva;

Február utolsó hetében voltunk pár napot Magyarországon, s most április utolsó hetében ismét megyünk pár napra. 

A március az elég stresszes és dolgos volt. Sok esemény történt, felső vezetői láttaggatás volt, új kollekciót kaptunk,  valamint több ezer árut küldtünk vissza Spanyolországba. Volt több konfliktusok is a női osztály vezetőjével. 

A második alkalommal amikor kiabált velem leállítottam őt hogy egyrészt nem a felettesem, másrészt pedig emberhez méltóan beszéljen velem, ne úgy mint a kutyájával. Ezen eset után elgondolkodtam hogy a hr-hez fogok fordulni, de aztán kaptam információt a férfi osztályvezetőjétől, akivel jóban vagyok, hogy szülési szabadságra fog menni a "barátnőm", úgyhogy már csak zirka 3 hónapot kell kibírnom. 

Áprilisra rendeződtek a dolgok. 

Az Arbeiterkammer is többször volt kint nálunk. Egyrészt mert szavazás van a jelöltjeikre, másrészt pedig tudom hogy páran panaszt is tettek a vezetőségre hogy nem normálisan beszélnek az emberekkel. 

Emiatt a mi üzletvezetünkön is észrevettem pozitív jellegű változást. 
Róla tudni kell, hogy ugyan ausztriában született, s osztrák állampolgár, de török gyökerekkel rendelkezik és eléggé olaszos temperatummal rendelkezik. 🤌🤌🤌

Személy szerint ugyan nekem nincs problémám az üzletvezetővel. Velem viszonylag semleges-pozitív kapcsolata van. Néha ugyan velem is szokott ordibálni, de nem jelentett olyan problémát számomra mint a női osztályvezetője, aki állandóan flegmán, lekezelően és ellenségesen viselkedett velem szembe. 

Szóval szerintem annak tudható be a az üzletvezető részéről ez a jellegű pozitív változás, hogy egyrészt leszólhattak neki a hr-ről, hogy panasz érkezett hozzájuk, másrészt pedig, így hogy a női osztályvezetője el fog menni, így átrendeződnek az erőviszonyok a menedzsmentje. 

Szerintem az lesz majd hogy mi fogunk több feladatot és felelősséget kapni, de idővel meglátjuk. Örülök ezeknek a jellegű változásoknak. Számomra ez úgy gondolom hogy jót jelent. 

A munkahelyi légkörben is javulást tapasztalok. Úgy érzem hogy felszabadultabbak, vidámabbak a kollégák. Ez is szintem a fentebb említett két dolognak tudható be. 

... 

Mostanság eléggé kívánja a szervezetem a gyümölcsöket. Sok epret eszek. Hol magában, hol tejszínhabbal, vagy nutellával. Nagyon imádom még a málnát, valamint a Galiát is. Ez utóbbit görögdinnye és sárgadinnyével is szoktam mixelni. 

... 

Májusban utazok Gáborral, anyummal és Apummal Milánóba 1 napra. A szülőknek ez lesz az első repülésük. 😊 

Remélem minden rendben lesz, s jó idő lesz. Izgatottan várják már. 

Minden hónapban leszek majd 1 hét szabadságon s mindegyik hétre már be is van tervezve-szervezve valami. 

Kutyafuttában ennyi. 

Csók! 


Rion! 


😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)




2024. február 18., vasárnap

2024 első bejegyzés + Madrid

... 

Karácsonykor 4 napot voltam otthon ami sajnos nagyon gyorsan eltelt. 😔

Jól éreztem magam. Anyum is meg apum is kijöttek elém a buszhoz. Nagyon jólesett. Sose volt még ilyen, hogy együtt kijöttek elém. Mondjuk ez azért is volt, mert szeptemberben voltam csak otthon utoljára. 

Az egyik ebédkor volt egy erős, hirtelen rámtörő elérzékenyülésem. Ettük a frissen elkészült nagyon finom anyám készítette aranysárga tyúkhúslevest, főtt hússal, tormával. Aztán hülyeségből mondtam, hogy már csak a "jó ebédhez szól a nóta" hiányzik. Apám mondta hogy bekaocsolta a Dankó rádiót és tényleg az ment, mivel ebédidő volt. Aztán szólt a magyaros nóta, meg a cimbalom, s ugyan az az érzés jött rám, mint legutoljára a hortobágyi csárdában, amikor Gáborral ebédeltünk az egyik nyáron a teraszon s élőben a muzsikusok húzták a nótát. 

Akkor is s most is papámra gondoltam, hogy ebédkor sokszor hallgatta ezt, aztán több se kellett. Tudtam arra fogni, hogy jó erős a torma, s felálltam az asztaltól, nyúltam a zsepiért s kimenetem. 

Ezt az érzelmi rohamot anno már megmeditáltam magammal h mi bajom, miért vált ki ilyen erős érzést. 

Papám egyenlő a gyerekkorommal ami, biztonságos, nyugodt, boldog, felhőtlen időszak volt. Életem legszebb időszakának tartom az általános iskolás korszakom, s hát ugye hiányzik, meg rossz hogy minden elmúlik, véget ér egyszer... 

... 

Hazafelé (Bécsbe) elgondokoltam hogy milyen érdekes, hogy mennyire nehezen akarok megindulni a szülőfalumba, aztán meg milyen szomorú vagyok amikor vissza kell jönni. 

2 Teljesen más világ a vidéki falu VS európai nagyváros. 

Mind a kettőnek megvan a maga szépsége, varázsa és hátránya. De ahogy Gábor is mondta mielőtt elindultunk;


"Ott vagyunk otthon ahol együtt vagyunk egymásnak."


... 

A január szépen eltelt. Nyugis volt. Nincs nagy forgalom az üzletben. A produktivitásra kellett figyelni, hogy az óraszám arányos legyen a bevétellel, s folyamatosan változgattuk a beosztást, meg küldtük haza az embereket, meg a cégtől is elküldtünk pár embert. Mondjuk mindegyikük az üzletből lett elküldve s nem a raktárból. Az én csapatomnál "csak" óraszámokat kellett csökkenteni, de amint jobb lesz a forgalom ismét többet dolgozhatnak majd. 

Többségében megvagyok velük elégedve. Jó a csapatom. 

... 

Február 18 - Vasárnap;

Február 4-én utaztm 2 hétre Madridba. 16-án pénteken jöttem vissza Bécsbe. 

Amit még az interjún mondtak traininget, arra most került sor. Jó volt. A mentorom Javier az idő kb 70%ban velem foglalkozott. Tanultam újakat is, s minden felmerülő kérdésemre készséggel válaszolt. Jó fej srác. Szimpatikus is volt. Sok a hasonlóság bennünk. (Csak ő hetero. ) 

Az első 4 napban egyedül voltam munka után, de aztán pénteken jött utánam Gábor s együtt töltöttük a maradék hetet. 😊 

Nem csak munka szempontjából, de önismeretből is jó training volt ez a 2 hét. 

Érdekes, furcsa és elgondolkodtató érzés hogy még 24 évesen mindent megterveztem hogy mikor, hova, hogy megyek, addig mostanra így 34 évesen már teljesen spontán vagyok és tervezés nélkül csak elindulok sétálni sodródom az árral a tömeggel és jó érzés így kijutni gyönyörű helyekre, látnivalókhoz. 


Feltűnt még, hogy a német szavak előbb jutnak eszembe, mint az angol, holott nem is használom ezeket Bécsben. Pl; Abteilungsleiter 

A spanyolok annyira nem beszélnek angolul hogy még az egyik eladó megkérdezte tőlem, hogy miért beszélek angolul?! 🙈🙊🙉

... 

Ezek az egyedüllétek, a komfortzónán kívüli lét, a külföldi utazás, segít szembenézni önmagammal, az idő múlásával, a személyiségem változásával. 

Például észrevettem magamon, hogy sokkal lassabb vagyok, érzem már a 35 évet, hogy sokkal gyorsabban és könnyebben elfáradok. 

Tudom nevetséges hogy 35 évesen ilyeneket írok, vagy hogy így érzek. De ez van. Nem temetem magam, nem siratom magam, hanem egyszerűen csak úgy érzem, hogy az élet ilyenkor tükör elé állít. 

Akarva akaratlanul is eszembe jut a 10 évvel ezelőtti Rion, amikor minden évben mentünk Rómába Norbival. Most is ugyan úgy megyek, talpalok egész nap, de a fáradtság azért sokkal durvábban rámrúgja az ajtót, jobban megérzem, hogy bassza meg úgy sajog az egész testem, mint akit agyonvertek, s huszon évesen nem volt ilyen mértékű fájdalom és fáradtság rajtam. 

Továbbá érdekes különbség az is, hogy most már érdekel, s élvezem a hotel kínálta kényelmet. Jó mondjuk ez se egy jó összehasonlítási alap, mert mikor én fizetek, akkor mindig valami olcsóbb szállást keresek, s azt nem igazán lehet összehasonlítani egy 5 csillagos szállodával, mint amiben most töltöttem ezt a 2 hetem.

Az ágy meg a szoba annyira komfortos, hogy mindig úgy mozdulok ki, hogy nem akarok kimenni. 😅 A fél napot eltudnám  itt heverészni! 😂✌️


Összességében Madrid szép, nagy Metropolis, de én úgy tapasztaltam, hogy inkább a spanyol ajkúak (Közép- és Dél-Amerika) gyűjtője, s nem annyira multikultis mint pl Bécs, ahol szinte minden európai képviseleti magát.

Csalódás volt, hogy sok helyen nem beszélik az angolt. Ezért kissé olyan "franciásak" lettek a szememben. Nem szeretem az ilyen maradi nacionalista országokat, akik nem képesek egy globális világban egy globális nyelven kommunikálni.

Ugyanakkor megértem hogy az ő világuk csak a spanyol nyelvű országokra korlátozódik, (ami nem kicsi), s sokaknak elég ez a kis burok és nincs igényük más nyelv megtanulására. Vidéken, vagy a nem annyira popular, vagy a tipik helyiek által látogatott helyeken "jóu van a'!" 

De az hogy a city centerben a turistáktól hemzsegő étteremben a pincér nem képes angolul megszólalni, s sok helyen hiányzik az angol nyelvű tájékoztatás az azért elég "wow" arconbaszás. 🙄💁‍♂️😒

A járdák itt is ugyan olyan fos kategóriák mint Lisszabonban. Mondjuk a legtöbbjükön el se lehet férni, s annyira hepe-hupás, hogy jobb is ha az úton mész... 💁‍♂️😅

+ Utálom a madridi metrókat, amiért annyira keskenyek, s minden második ember imád keresztbe tett lábbal ülni, hogy még véletlenül se tudjál elérni... 

+ Én azt tapasztaltam, hogy nagyon durván figyelmetlenek a spanyolok. Nincsenek tekintettel a másikra, s simán neked mennek a járdán is ha ő épp élesen kanyarodni akar egy irányba, vagy ha nincs hely, akkor fellök de ő akkor se lassít s várja meg hogy érintkezés mentesen ellehessen menni egymás mellett. Türelmetlenek, rámenősek. Nem tisztelik a privát szférát. 

De persze rá lehet fogni, hogy ez így latinos és megvan a maga varázsa! 😅 

Rómának is megvannak a maga problémái, de ott (az én tapasztalataim szerint) több a  pozitív dolog.

De valaki meg pont fordítva tapasztalja ezt, s nincs is azzal semmi gond. 

Róma meg pl a szemétbe úszik mostanság... 🙄 💁‍♂️

De nem kell hogy egyforma véleményen legyünk. 

Mindenki mást tapasztal élete során, minden város egyedi, s ez így is van rendjén.

Rómába elég sokszor voltam már, s itt Madridban felerősödött a hiánya és a következő 1 évben szeretnék is újra oda menni.

Madridba nem érzem azt hogy visszamennék. 

Amúgy mindig elszoktam gondolkodni, mikor új városba megyek, hogy vajon hányszor voltam/éltem már itt előző életemben?  🙄 🤔 

...

Szembesültem azzal is, hogy milyen hülye merevségeim vannak néha. S hát van egy jó pár! 😅 ✌️

Az 5 csillagos hotelbe a sok pozitív mellett így is tapasztaltam olyanokat amik nem tetszettek. Pl hogy többször előfordult, hogy munkából hazaérve nem volt a reggelim a szobámba holott tudták hogy 7-14ig dolgozom, s 14:30 után már otthon vagyok, s az ott tartózkodásom 13 napja során vagy 4x kellett letelefonálni a recepcióra, hogy kérem a piknik tabel-t, s mindig meglepve kérdeztek vissza, h "nincs ott?", amitől csak még jobban felhúztak, higy nem ba.d meg! Mit gondolsz? Viccből telefonálgatok?! ... 🙄 💁‍♂️

De volt hogy egyik nap, a takarító nem tisztított le rendesen a csapot. Vagy a szobámba visszamenve égett a villany, s nem kapcsolta le maga után a takarító, vagy a reggelinél a felszolgáló köszönéskor nem nézett a szemembe s nem mosolygott.

De tudom hogy ez az én túlzott náci faszságom. Nálunk sincs otthon ragyogó tisztaság, s van hogy olykor szalad a lakás, de azért az ember könnyen áttud szellemülni a kiváló minőségtől.

De persze ezeket nem tettem szóvá a recepción, mert csak apróságok, s összességében tényleg megérdemli a kiszolgálás is az 5 csillagot, csak mondom észrevettem magamon hogy milyen egy náci fasz tudok lenni néha... 🙈🙉🙊🤦

(Régen mikor a luxiban dolgoztam sokkal jobb a ugrottam az ilyenekre, csak mondom... 😅💁‍♂️) 

Szerettem pl ahogy a recepciósok és a hordár is mindig figyelmesek voltak, s kedvesen, mosolyogva köszöntek kora hajnalban is, meg késő este is. 

Imádtam az ágy kiváló minőségét, a mindennapos takarítást, a frisseséget, a ágynemű ragyogó fehérségét, ahogy feszesre húzva várt minden nap. Na meg a szép kilátást a Fuente de Neptuno szökőkútra. 😍🥰❤️

Többször is gondoltam rá, hogy basszus csak meg kellene nyerni azt a kurva lottót! Jó lenne otthoni keretek között élvezni ezt a kényelmet!😅 😂

Kaptam napi költőpénzt is, ami legalább csökkentette egy kissé a kiadásaim, amiket a Gáborral való mindennapos éttermezéseink során nem voltak alacsonyak...

De nagyon örülök hogy együtt tölthettünk itt egy hetet. A legjobb dolog közösen osztozni az örömökön. 😊 ❤️

Ő egy Airbnb szállást bérelt 10 percnyi sétanyira tőlem egy elég jó környéken, de persze többet aludt nálam mint ott. 😅🤗 

Szóval hálás vagyok a munkáltatómnak ezért az útért, s hogy ennyi pénzt rám költött, holott még csak 5 hónapja dolgozok a cégnél. És egyúttal megértem, hogy miért volt irigy az egyik manager, amiért engem már most elküldtek egy ilyen trainingre, még őt csak nem tudom hány év után...

Remélem hogy hosszú távon dolgozhatok itt.

Amúgy a spanyol kollégák többsége már több éve dolgozik a cégnél. A legfrissebb is 1 éves. A legrégebbi 18 a másik meg 16 éve dolgozik a cégnél...

A mentorom is már 10 éve. 

... 


Csók! 

Rion! 

😘❤️








(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. december 23., szombat

2023 utolsó bejegyzés


November utolsó hetében a betegségem után, ahogy visszatértem melóba, ott javult a helyzet, a hangulat. Az első napom a Hr igazgatónál kezdtem. Ez volt az első elbeszélgetésem vele. Pozitív feedbacket kaptam, hogy betanítás ellenére is jól végzem a munkám, de pótolni fogják, s valszeg február tájékán majd küldenek trainingre, de hogy mennyi időre s hova még ők se tudják. 

Ő is kért feedbacket hogy hogy érzem magam, mi jó, mi nem jó, min változtatnék. 

Hát volt bőven miről beszámolnom. 😅

Az október, november nagyon kemény volt. Eléggé bizonytalan voltam h akarok-e itt maradni. A hangulat és egyes managerek kommunikációs stílusa is hagyott kívánnivalót maga után. 

... 

Időközben megtudtam, hogy az üzletvezető (aki török származású nő)  35 éves.

A női osztály vezetője 33.

A férfi osztály vezetője 37.

A maradék 2 manager asszisztenst pedig pontosan nem tudom de ők is 30 fölöttiek.

Szóval nagyjából korombeliek. (34,5 éves vagyok.) 

... 

Minden hétre jut valami kibaszás. Egyszer a wifivel volt gond, a következő héten a raktár egy része ázott el, a következő héten a fűtés romlott el. A legutóbb meg a lift dobta be a törcsit, pont amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, áruszállításkor. 

... 

Volt kari vacsink is. Sajnos nem egy asztalnál ültettek le minket, hanem 3 külön asztalhoz, ami nem volt szimpi. Az étterem sajnos így tudta csak megoldani. 

... 

Bécsben karácsonyi vásárokba is ellátogattunk Gáborral. Elég sok van belőlük. Nem vagyunk egy nagy karácsony fanok, szóval különösebben nem mozgatott meg minket. 

... 

Gáborral kb havonta 1-2 alkalommal éttermekbe járunk. Valamiért többet megyünk Bécsbe, mint Budapesten. Szeretünk jókat hamikázni. Jelnelg 100 étterem van a bécsi listánkon, ami folyamatosan gyarapszik szóval van még bőven mit felfedezni. 😊 

... 

December második hétvégéjén lebetegedtünk. Szerda környékén kezdte Gábor, aztán péntek estére már én is rottyon voltam. Mindkettőnknek azonosak voltak a tüneteinek. Hétvégén hőemelkedés, tiszta takony voltam, meg köhögtem, Meg fejfájás. A hétvégi 48 órából kb 30 órát átaludtam. Valószínű hogy influenza. 

Kb bő 2 hete is beteg voltam. Akkor 4 napot voltam betegállományban. Akkor inkább csak köhögtem, meg nem volt hangom, s hőemelkedésem se volt. 

Az a szomorú, hogy minden nap szedek így is vitaminokat, s ennek ellenére is 1 hónapon belül 2x vagyok beteg... 🙄

... 

Decemberre meló terén mondhatni egyenesbe jöttem. Talán már azt is mondhatom, hogy a nehezén már túl vagyok. 

Pozitívum hogy heti 1 nap 6,5 órát dolgozom csak, mivel Ausztriában nem heti 40 hanem 38,5 órát kell dolgozni. 

Kikérik a véleményem, s van eredménye a keréseimnek is. Kértem és kaptam több embert a teambe, kaptunk több eszközt, amivel hatékonyabban tudunk dolgozni, s az áruátvétel folyamatán is változtattak, amivel még hatékonyabbá váltunk. Örülök ezeknek, hogy a beszélgetéseknek vannak materiális eredményei is, s nem csak ígéretnek. 

Van új HR-esünk is, aki mellékesen magyar. 

Volt ismét egy hr elbeszélgetésem ahol jelen volt a regionális vezető, az Ausztriai Hr igazgató, a mi új hr igazgatónk és az üzletvezető is. 

Kérdezték hogy érzem magam, mi a pozitív, negatív véleményem, tapasztalatom, s én is kaptam visszajelzést mindenkitől, ami szerencsére mind pozitív volt. 

Kaptam egy új érdekes infót is, mely szerint egyedi az én pozícióm, s a régióban nincs ilyen pozíció ennél a márkánál, s magasak az elvárások. (Itt eléggé görcsbe ugrott a gyomrom.) 

Elmondta, hogy nem csak Közép-Európában vagyunk első helyezettek forgalom tekintetében, de Európa szinten is dobogósok szoktunk lenni, s mondott konkrétumot is, amikor Európa elsők voltunk, megelőzve a londoni, párizsi, berlini üzleteket. 

Majd folytatta a regionális vezető, hogy a training ellenére is szépen helytállok, s ő is elnézést kért, amiért eddig még nem küldtek oktatásra, de az újranyitás miatt nem tudták kivitelezni. 

Egy területet emelt ki amiben javulást vár, de az üzletvezető a védelmemre kelt, hogy azt már megbeszélte velem, s elmondta hogy miért voltak akkor rosszak azon a területen az eredményeink. (Lényegében önhibámon kívüli dolog, amit szintén a tréning, s így az információ hiánya miatt alakult ki.) 

Aztán volt a végén egy kissé érdekes összegző kérdezz felelek. Azért írom érdekesnek, mert kissé az az érzésem volt, hogy egy verbális megerősítő/véglegesítő "aláírást" kértek tőlem. Mint az esküvőkön amikor a pap elmondja boronáló szöveget s neked azt meg kell erősíteni. 

Itt pl az volt hogy igen, tetszik a meló, jól érzem magam, s szeretném folytatni. 

Majd hogy igen, nyitott vagyok a további képzésekre, s szívesen megyek akár külföldre is s akár több hétre is trainingre. 

Minden manager volt külön-külön ezen a meetingen nem csak én s a hangulat tovább javult a managereknél. Úgy érzem jót tett mindenkinek. Kevésbé vagyunk feszültek, s  már egy többet viccelődünk, nevetgélünk is. 

(Október, november elég rideg, barátságtalan, mordori volt a hangulat, meg a stílusuk.) 

Én is elmondtam, hogy hiányolom a barátságos, kedves, családias, támogató hangulatú légkört. (Már ilyen téren is javulás van.) 

Amúgy velem/felém nem kommunikálták, de észrevettem, hogy a férfi osztály vezetője (a 37 éves román csaj) a mentorommá vált azóta. 

Elkezdtem a segítségével a napi beosztás megírását gyakorolni. Az elsőt együtt csináltuk, elmondta, h mikre kell odafigyelni, milyen buktatók lehetnek, majd a többi napokat én csináltam, amiket ő ellenőrzött. 

Aztán további manageri teendőim is felügyeli. Kérdezi, hogy mivel hogy állok, mire figyeljek oda, s bővíti a feladataim. Pl az új kollégák betaníttatásának menetébe való beavatás, a velük való törődés, mentorálásuk. 

Az ünnepek előtti utolsó munkanapomon (dec 21.) ami egyben delivery day is volt, együtt vettük át az árut, ami tök jó hangulatban telt. Mondhatni, hogy az eddigi legjobb hangulatú áruátvétel volt. Hülyéskedtünk is, nevetgéltünk is, és a nap folyamán, amikor az üzletvezetővel volt hármasban egy kis mini meetingünk, akkor meg is dicsért az üzletvezetőnek, hogy minden jól ment velem a héten s a napi beosztás írás is tök jól megy. 

Minden szuper volt, csak a nap végére volt egy kis szarság, ami szintén abból fakadt hogy nem volt infóm bizonyos dolgokról, amik meg kellenének a sales-re. De majd ezeket majd átbeszéljük karácsony után. 

A lager csapatom szerencsére elég jó lett. Szeretem őket. Van egy 10 fős állandó és 5 fős beugrós brigádom. Szóval összesen 15 embert koordinálok 3 raktárban. 

... 

Dec 21-től 26-ig szabadságon vagyok. 27-től dolgozom, kezdődik a Sales. Lesz pörgés. Mondjuk az mindig van, de most még keményebb lesz. 

Gábor 20-tól van szabin, s idén már nem is dolgozik többet. 21-én együtt voltunk Budapesten majd külön karácsonyoztunk vidéken a szülőkénél. 

Szilvesztert majd lehet Gábor egyik kollégájánál/val töltjük Bécsben. Magyar (heteró) párocska. 

Velünk is meg a szüleink el is amúgy minden okés szerencsére. 

Szüleim kijöttek elém a buszhoz, mikor hazaértem. Nagyon jól esett. 😊 

Negyed éve nem voltam már itthon. Jól esik nagyon. Azon leszek, hogy kiélvezzem minden napját, pillanatát az együttlétnek. 😊 ❤️🤗🎄

Nah! Kutyafuttában nagyjából ennyike!

Idén ez volt az utolsó bejegyzésem. 

Ezúton kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket, boldog új évet! 😘 ❤️ 🎉🎊🎄🎆🎇


Csók! 


Rion! 


😘❤️




(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. november 17., péntek

Az előző részek tartalmából


Október folyamán Gáborral közelebb kerültünk egymáshoz. Én is éreztem ezt, de nagyon jólesett és meg is könnyeztem, amikor Ő ezt ki is mondta, h így érzi.

Olyan mintha a szerelem felerősödött volna. Valószínűleg a külső változások, amiken átmentünk augusztus óta, az folyamatosan erősítette az egymáshoz fűződő viszonyunk. 

Október első felében szoktuk ünnepelni az évfordulónk, pontosabban október 12-én, ami idén pont a nyitás napjára esett. 

Gábor jött hozzám melóba, s elmentünk egy magyaros belvárosi étterembe vacsorázni, ami csak pár utcányira van a munkahelyemtől. 

Nagyon finomat ettünk, s érezhetően emelete a kapcsolatunk minőségét ez a ünneplés. 😍🤗❤️

S ez folytatódott a hétvégén, amikor is meló után arra jöttem haza, hogy kidekorálta a nappalit héliumos lufikkal, s az egyik kedvenc koreai sorozatunk a különleges ügyvédnő zenéivel s finom vacsival várt. 

Először nevettem meglepetésemre, ami aztán gyorsan átmenet sírásba. Szegény először nem értette h mi baj van, s azt hitte h ő rontott el valamit, de mikor végre tudtam beszélni, elmondtam neki, h sajnálom hogy a sok munka és a nagy újranyitás miatti hajrában eszembe se volt ezzel foalkozni. (Mert hogy az elmúlt években mindig én szerveztem, h menjünk ki a szokásos évfordulós helyükre a Normafára piknikelni, meg adtam apó ajándékot, közös képeinket nyomtattam ki, most meg semmit se csináltam úgy lefoglalt a munka. Meg hogy jól esik nagyon s köszönöm, h velem van ezekben a nehéz időkben. 

Gondolom az eddig összegyűlt stressz is kirobbant ezzel a sírással belőlem...🙄 💁

Szóval több dolognak is köszönhető hogy szorosabbá vált a kapcsolatunk az elmúlt időszakban. 😍❤️

Amúgy az aznapi romantikus meglepetés vacsi úgy ért véget, h engem a nagy kimerültség okán pikk-pakk fejbevágott a nagyon finom portói bor, s miután áthelyeztem magam az asztaltól a kanapéra, ott gyorsan be is aludtam. 😅 ✌️ 

Tényleg nehéz, kemény időszak volt, sok-sok munkával. ☠️

... 

Halloween kor becsöngetett egy boszorkány kislány meg egy squid games őr faszi.

Adtam nekik kis csokikákat. Életemben először volt részem ebben az amerikából jött szokásnak! 😅😍❤️

Apróság, de örömmel töltött el. 

... 

Melóban valamelyest javult a helyzet, de még így is hullámvasút, s hol felakarok mondani, hol meg azt érzem hogy jó lesz ez. 

A paplanhátu asszony-állattal is jóba lettem. Nagyon vehemes olaszos-cigányos természetű, de magam is meglepődtem hogy tudtam vele azonosulni. 

2 különböző szituban 2 másik kollégám is rászólt hogy nyugodjon meg ne olyan vehemensen kommunikáljon velem, de mondtam a csajoknak, hogy semmi baj, mi csak így beszélünk egymással. 😅

Igényli a csaj a drámát, a tára-tattát, s ha ő így ért, akkor nekem nem gond a Maunika show stílus produkálása. 😅✌️🤌

Amúgy mindig tanulok valami újat. 

A regionális Manager ismét volt nálunk november második hetében, s ő maga is tanított nekem valamit. 

Ezeknek mindig örülök, mert segítenek abban hogy közelebb kerüljek a teljes összképhez, s hogy jobban megértem a rendszert, s egyúttal kicsit csökkentik a bizonytalanságim is. 

... 

November harmadik hetében lebetegedtem. Megfázásnak indult, aztán ráment a mellkasomra, aztán meg a hangomra is.

Az első dokinál akinél voltam, magyar volt, de nagyon tróger egy alak. 4 órát kellett rá várnom, mert 14 óra helyett 16:45 kor érkezett meg, aztán meg mikor sorra kerültem, meg se vizsgált rendesen, gyógyszert se írt fel. Se semmi. Többet oda se megyek! Így másnap voltam egy másik arab dokinál, akinél össz-vissz 20 perc alatt végeztem.

Szóval 4 napig betegszabin vagyok. 80€-t sikerült is eltapsolni gyógyszerekre. Igaz tény h nagybevásárlást csináltam, s ezekkel még jövőre is elleszek. 😅✌️

+ Legalább volt időm ellenőrizni itthon az októberi óraszámaim, ahol kijött, hogy 14 órányi extra hours-t gyűjtöttem össze a hónapban. Az majdnem 2 nap szabi. 😊 

Kíváncsi leszek hogy mit monda ak majd, mert h nem kötelesek se lecsúsztatni, se kjfizetni nekem, mint Managernek. 

Dec 15-én lesz majd céges kari vacsi. Remélem jó lesz majd. Szeretem a csapatom a beosztottaim, s a kollégáim java részét. Várom. 😊 

Nah! Kutyafuttában nagyjából ennyike. 

Csók! 

Rion! 

😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)



Sorozatajánló




2023. október 29., vasárnap

Az előző részek tartalmából



Október második (az újranyitás) hete;

A szokásos káosz, de már mondhatni egészen megszoktam.

Reggel (számomra) új, részmunkaidős kolléganőkkel vettem át az árut. Eléggé oda kell rájuk figyelni. Van egy nagyszájú 1 éve ott dolgozó 40 körüli szerb nő, akit elneveztem magamba hisztérikának. Minden apróság kiborul, meg pattog. Szőr nő neki az állán, meg az orra alatt is foltokban. Igazi vidéki paplanhátú asszony-állat. Mindig szörnyűlködöm, ahogy "nőként" beszél, megy, meg viselkedik. Félelmetes belegindolni, hogy akkor ennek milyen lehet az ura, ha van egyáltalán neki... 🙄 

... 

Már igencsak kezdem unni, h állandóan vagy olasznak, v spanyolnak néznek s naponta minimum egyszer valaki automatikusan spanyolul kezd el nekem hadarni, s mikor szólok neki h english oder deutsch bitte akkor kap csak észbe h jaj tényleg te nem is vagy spanyol!

Eleinte vicces volt, de már a naponta többszöri tapasztalás +2 hét után már kezd a faszom kilenni velük, h mindig jön valaki új ember ezzel a spanyolozással! 🙄🤯🤬

A nevem miatt is azt hiszik, mert amikor hallják h más hív, akkor azt hiszik hogy /Dzsorzsdi/ vagyok (vagy valami ilyesmi) , ami állítólag tipik Catalóniai név... 🙄💁


Október közepe;

Gáborral és Béccsel minden okés. Nekem melóval van baj.

Sok az ellentmondás. Egyik héten ezt mondják, másik héten azt. De nem ritka az sem h 1 napon belül vannak ilyen ellentmondások. 

Stresszes a meló, kevés az ember. Egy emberem már múlthéten felmondott s element. Egy másik a jövő héten tervez lelépni.

Múlt héten küldtek hozzám Stuttgartból supervisort, de semmit nem tanultunk, mert az volt a nyitás hete, s káosz volt és befogták őt is simán dolgozni.

Semmi nem lett abból, amiért jött.

E héten úgy volt, h visszajön, de lebetegedett, s mondta az üzletvezető, h nem is fog visszajönni, mert nem volt vele megelégedve.

Szo oktatásom még mindig sehol.

Heti 5 napot dolgozok. Múlt héten mindnen nap azt mondták h addig nem mehetünk haza még nincsenek kész a feladatok, most meg azt mondják h túl sok a túlórám, múlt héten átlag napi 10 órát dolgoztam, e héten átlag napi 9et, s tegnap meg el lettem tiltva a túlórától, mert hogy nem fizeti ki a cég, s olyan szerződésem van, (all in) ami alapján lecsúsztatni se kötelesek velem. Kb 13 órányi túlórám van s azt mondták h talán egy napot azaz 8 órát adnak majd szabadnak de nem ígérik azt se....

Ez eléggé sokkolt, mert a szerződésben ugyan nincs erről szó, de Ausztriában van minden szakmának egy külön kollektív szerződése, amire hivatkoznak s abba vannak ezek... 

Szóval maradok, de elkezdek újra nézelődni. 

Amikor heti egyszer elemzem magam, s sikerül kiszakadni a mókuskerékből s objektíven látni kívülről h mi történik velem, akkor többnyire szomorúságot és aggodalmat látok, h hosszú távon, egészségügyileg nem hiszem h jól járnék... 🙄

Az egyik manegerin vezetőjének hajritkulásban szenved. Látszik a fejbőre.

Ami persze lehet genetika is, de többnyire betegség, minek kiváltó oka a helytelen táplálkozás, az egészségtelen életmód s a stressz.

Inkább dolgozok alacsonyabb poziban kevesebbért, mint több pénzért állandó mindennapos stresszben betanítás nélküli vezetőként, aki legtöbbet a beosztottjaitól tanul...

Arra is gondoltam, h lehet megpróbálom azt, h sima raktáros pozira kérem át magam a cégen belül, s csak heti 30 órára. 1 ember dolgozik csak teljes munkaidoben raktáron s az is azért mert 3 gyereke van....

Meg akkor tudnék tanulni németet.

Jelen helyzetben nem tudok, mert se energiám, se időm, se agyam nincs ilyen körülmények között.

Meg nézek irodai melót is, ahova elég lenne az angol és a basic német.

Itt csütörtökön (okt 26)  volt az osztrák függetlenség napja. Ünnepnap.

Kértem szabit az üzletvezetőtől, de nem adta meg, ahogy arra számítottam is, mert emberhiány van s pénteken jött áru, de azért egy próbát megért.  Pedig jó lett volna Budapestre meg vidékre utazni a szülőkhöz. De 2 nap ennyi utazásra nem elég. Minimum 3 teljes nap kell hozzá. + A Győr - Bp vasútvonalat is felújítják s hosszabb a menetidő. A blabla car sharing-be nem annyira bízok, s a flix busnál is hosszabb a menetidő, (3-3,5 óra) mint vonattal. (2,5 óra). 

Valószínűleg majd csak karácsonyra megyek Magyarországra. 


Október 28 - Szombat;

Elég kemények voltak az elmúlt hetek. Többször megfordult a fejemben hogy visszalépek a pozíciómtól. Az okokat már fentebb leírtam. A hónap végére semmi sem változott. Training továbbra se sehol. Annyi javulás van, h a túlórákat sikerült lecsökkenteni napi átlag +1,5 óráról 0.5 órára. 

De mivel jobb lehetőségem nincs, s tudom h ha lelépnék, akkor csak rosszabb fizum lehetne, így inkább maradok s sodródom az árral. Meg azért hosszú távon elég jól mutatna ez a pozi az önéletrajzomban. 

... 

Kora reggelre (6-7-re) jobban szeretek munkába menni, mert amikor nincs delivery, akkor tök nyugiban dolgozhatok az első 2 órában. 😅

De amikor jön áru, akkor az elég pörgős s (még így eleinte) stresszes is nekem. 

Beszéltem az aggájaimról a supervisor-nek, aki volt nálam a nyitás hetében, s azt tanácsolta h tartsak ki, mert idővel ez csak könnyebb és jobb lesz, mert rutinná fognak válni a feladataim. Megérti, h zavar h nem látom át az egészet, s kaotikus a helyzet a nyitás okán, s oktatást se kaptam, de hidjem el, pár hónap s sima liba lesz minden. 

A paplanhátú szerb asszony-állatot sikerült elfogadnom. Megszoktam h ő ilyen durván, mondhatni agresszíven beszél. Meg hogy a stílusa is ilyen barátságtalan, modortalan. Nem az én feladatom h kultúrára, etikára neveljem. Meg amúgy is egy nyitott cég vagyunk. El kell fogadni, hogy mindenki más és egyedi a maga módján... 

A többiek mind kedvesek, finomak, embereségesek. Érzem hogy viszont szeretnek.

Szóval összefoglalva, Gáborral és Béccsel szerencsére minden okés, de nekem a melóm eléggé viszontagságos, és viaskodnak egymással a pro és kontra érvek, s még magam sem tudom, hogy mikor és mi lesz ennek a küzdelemnek a vége. 

Majd idővel kiderül... 

Csók! 

Rion! 

😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)




2023. október 1., vasárnap

Munkahelyváltás

 

Szeptember első hétvégéjén voltam vidéken, ami nagyon jó volt! Igazi idegnyugtató számomra a szép zöld táj, a hegy, a fák, a csend, nyugalom, sok madárcsicsergés, a friss levegő. Anyummal megint mentünk kirándulni fel a hegyre. Számomra az a mennyország, amikor az erdőbe sétálva átélem a fent említett dolgokat. Aztán kijutunk egy nagy tisztásra, ahonnan szépen belátni a környéket. Mennyei manna!😍❤️🤗

Milyen jó nekem, hogy ilyen kis apró, termesztés dolgok is boldoggá tudnak tenni! Ahogy öregszem, egyre jobban hálás vagyok, hogy oda születtem ahová, olyan testet és olyan személyiségét kaptam, amilyet. 🙏🙌❤️

Következő hétvégén meg nálam voltak fent szüleim látogatóban. Elég spontán volt. Mikor visszajöttem Bécsbe hétfőn, s a munkanap végén merengtem el azon, hogy valójában, ha home office-ban dolgozom, akkor mi a fasznak jöttem én vissza? Maradhattam volna otthon még 1 hetet!

Kis depibe estem, hogy egy hétig egyedül leszek, mert Gábor meg kedden ment Magyarországra ügyeket intézni, s így jött az ötlet hogy meghívom szüleim, jöjjenek még szép napos idők vannak. 

Nagyon jó volt. Élvezték. Tetszett nekik. Nem vagyunk valami fasza család sajnos, elég sok gebasz van, de már elfogadtam, s megpróbálom ebből kihozni a legjobbat, s örülök ennek is amilyen van. 

... 

Szeptember első felében miután lejárt a bérletem, inkább a bérelhető városi (MOL bubi féle) bicajjal jártam, s úgy fedeztem fel több részét a városnak. Észrevettem magamon, hogy nyugtató hatással van rám a biciklizés is, épp úgy mint a természet. 

Ha szar kedvem volt is, akkor is biciklire ültem s menetszél kifújta belőlem a rossz hangulatot. 😊 

Nagyon jó, fejlett a biciklis közlekedés Bécsben, s jó sok a biciklis, aminek örülök.

... 

Minél többet mentem a városban, úgy feltűnt, hogy nagyon sok spanyolul beszélőt hallok. Szerintem a török meg a magyar után a spanyolt lehet a legtöbbet hallani. 

... 

Szeptember közepén elköszöntem a munkahelyen a partnereinktől, s a tulajtól is, és hát jó pár embertől olyan szép, kedves búcsú üzenetet kaptam, h megkönnyeztem nem egyet. Szerettem itt dolgozni. Szerettem a partnereket, s bár éreztem én is, de jó volt olvasni viszont ezt a szeretetet felém. 

Nagyon hálás vagyok, hogy hosszú év hánykolódás után, (mielőtt még a céghez kerültem) most végre ismét egy oly a munkahelyet tudhatok magam mögött, ahonnan 2 év után, fájó és egyben kellemes érzéssel, emlékekkel távozhatok. 

... 

Szeptember 18 - Hétfő:

Nagy nap a mai. Elkezdtem dolgozni az új munkahelyemen. :)

Egy nagy multikultis cégnél sikerült elhelyzkednem. Minden országból dolgozik itt valaki.

A férfi részleg vezetője pl Romániából jött. A helyettese meg szír. Az üzletvezető csaj meg török. 35 éves. De van spanyol, Venezuelai és szinte minden keleteurópai országból.

Össze-vissza beszélnek szerencsére ezek is angolul-németül. Pörgés van. Már azt se tudom követni hogy mikor beszélek angolul, mikor németül, de ahogy elnézem a managerként is így vannak ezzel. Csaponganak angolból németbe, s vissza.

Vegyes a korosztály, de az átlagéletkor kb olyan 28 körül mozog. Van transgender kolléganőnk is.

Délelőtt tűz, baleset és biztonságvédelmi oktatás volt. Rajtam kívül még 3an voltak.

Volt egy gyors fél óra ebéd szünet, aztán átadtak a cég másik márkájának az Operations Managerének, aki többnyire németül beszélt.

Volt amit értettem, volt amit nem. Körbevezetett az épületben ami hatalmas labirintus. Minden szinten van raktár. Nagyon durván sok. Minél többet láttam, úgy csökkent a lelkesedésem.

Aztán a mélypont akkor jött el, amikor beállítottak ruhákat hajtogatni... 🙄

Hát ott elég sokminden megfordult a fejemben, s nem voltak valami vidám gondolatok....🙄 😒

Hogy fogok én itt tudni helytállni, a háttérfolyamatokat managelni 1 hónapon belül, amikor egy értékes napot azzal baszunk el, hogy hajtogatok itt a részmunkaidős kislányokkal... 

Aztán jött a Operation Manager, h megy haza. Én meg kértem tőle, hogy kapjak kinyomtatott oktatóanyagot, mert egyrészt így verbálisan egyszerre sok volt, másrészt pedig szeretnék tanulni, s jó lenne ha otthon is áttudnám nézni a rendszert.

Mondta h ok, majd holnap.

De végül mielőtt elment, még visszajött s hozott pár kinyomtatott papírt, ami adott egy kis örömet, h legalább minimal írott tudást kaptam s tudok mit tanulmányozni. 

Aztán megjelent Andrea is a román csaj, aki kihúzott a szarból. Lehet látta rajtam, mert olyan kétkedve kérdezte, h minden oké?

Több se kellett nekem, s elmondtam neki az aggájaim, meg h tele vagyok kérdésekkel, ami tetszett neki, s mondta, h pont ilyen ember kell nekik. Majdnem visszakérdeztem, h olyan, aki nem tud semmit, s rendes oktatást se kap?!

De elkezdtük átvenni azt az anyagot, amit kaptam pár lapot az Ops managertől.

Vele angolul beszélünk, ami nagy könnyebbség volt, s kaptam végre konkrét válaszokat s infókat a rendszerről.

Tiszta vörösek volt a a szemei. Látszott rajta, h atom fáradt.

Még megnyugtatott h fogok kapni anyagokat, meg applikációjuk is van, amiből lehet tanulni, s folyamatosan jönnek majd az infók. De ma 10.000 db áru jött, ami hatalmas mennyiség, s káosz van, s nem szeretnék hogy nálunk is ez legyen, meg ilyen rendetlenség mint itt. Majd gyorsan hozzátette, h nálunk nem is fog ekkora mennyiség jönni, kisebb is lesz, s kevesebb áru is. Csak férfi és női részleg lesz. Gyerek nem.

Nagyjából ennyi.

Egész nap álltam. Eléggé fáj a lábam.

Gábor meg náthás lett, s azt mondta h biztos valamit vírust kapott ell, amitől eléggé befeszültem, mert nekem ugye egyéb se hiányzik, mint h beteg legyek... 

Az első napom előtt amúgy voltunk egyet strandolni idén először, s egyben utoljára.


A második nap sajnos szarabb volt, mint az első.

Reggel 6-ra mentem, de sehol se volt a Ops Manager, akivel azt beszéltük, hogy jön beenged, s átbeszéljük a dolgokat.

Bementem magamtól az épületbe, s kérdeztem mindenkit, hogy hol van, de senki nem tudta, s elérni se tudták, ahogy én se, mert megvan a száma, de nem vette fel.

Aztán folytattam a hajtogatást, amit tegnap csináltam. Majd 7:45kor megjelent a csaj, de azt se mondta h elnézést, vagy valami, hanem beszélt valakivel aztán eltűnt. Majd 9kor megejelnt az üzletvezetőm, s kérdezte h minden oké e.

Én meg megmodntam h nem, s szeretnék vele beszélni! Kiemntünk, elmondtam h mizu, s nagyon mérges lett, h hát ezt ők se így tervezték hogy ott hajtogatni fogok s elnézést kért, s beszél a hr-el, s újra szervezik ezt az egészet, mert ez így nem jó.

Majd felvitt az irodára, s beültetett az eladók traingjére, hogy hogyan kell eladni....

🙄🙊🙉🙈🤡🔫☠️

Hát nem sok híja volt, h azt mondjam, h na jóóóó! Ez így ultra gáz!

Aztán ma is a román csaj mentett meg, mint ahogy tegnap is.

Ő a man részleg vezetője, az üzletvezető jobb keze.

A részmunkaidős előadókat oktatta,  s mikor kiderült h szar van a palacsintába akkor újra tervezett magában miközben oktatta a többieket. Éreztem az előadásán h fejben kurvára nem ott van amiről beszél. Majd 10 perc után mondta h kiviszi a gyerekeket (tényleg azok! Lemerem fogadni, h egyikük se volt 23nál több) az eladó térbe melót adni nekik, aztán visszajött hozzám, s átadta a raktári tanulandó anyagokat, majd vissza gyerekekhez, h több feladatot adjon nekik, majd vissza hozzám, h akkor vegyük át az eszközöket s az appokat h mi mire való.

Szóval végre elkezdődött az oktatás. Angolul ami tök jó volt a tegnapi 70%német (hol értem hol nem) s a 30%-nyi kevés angolhoz képest.

A hét maradék napjait végül a Stephansplatzon található üzletben töltöttem, ahol az ottani Ops manager gondjaira bíztak, aki foglalkozott is velem annak ellenére is, hogy ott is állandó a pörgés. 

Elekezdett beavatni a munkaköri feladati(nk)ba.

Hát! Minél többet tudtam annál jobban esetem kétségbe! :D

Tudtam hogy manageri pozi, de hogy ilyen magas, az nem volt tiszta!

Lényegében itt a harmadik ember az üzletvezető és a 2 szintvezető után.

Midnent is irányít csinál! Nem csak a raktárban!

Kint az üzlettérben is utasítja az előadókat, segít a vevőnek, ha menetközben megszólítják. Árut vesz vissza,  koordinálja a visuel team-et, takarítókat, szerelőket is. De tényleg mindent. Nem semmi!

Persze gondolom az elején nekem nem kell ilyeneket csinálni, de később biztosan.

Tegnap említette az én üzletvezetőm, h azért is fontos pozi ez, mert ha majd segítséget kérnék más márkától, üzlettől, akkor majd majd mennem kell segíteni, igazgatni, irányítani.... 🙊🙉🙈

Többnyire németül mondja, de meglepő mód jól értem s ritkán kell újra megkérni, h mondja újra.

Rengeteg az infó. Próbálok jegyzetelni, de gyakran arra sincs időm. Sok-sok-sok az infó is meg a meló is.

De ha megállom a helyem, akkor idővel ezek rutinok lesznek.


Szeptember 23 - Szombat:

Péntek este elutaztam Budapestre. Atom rottony voltam. Konkrétan egy hétlevezető lazításképp felszisszentettem egy söröcskét, ittam pár kortyot, befeküdtem a függőágyban az erkélyen, hogy átnézzem a holnapi teendőim, de addig már nem jutottam el, mert bealudtam. 😅✌️😴

Arra keltem fel, hogy részeg fiatalok üvöltenek az utcán. Először nem értettem hogy mi van, mire fel ez a ramzuri, aztán leesett, h péntek este van. Majd azzal a gondolattal aludtam vissza, h mi a huszonéveseknek a hétvége, vs mi a harmincpluszosoknak, s mosolyogva szenderedtem vissza, hogy mennyivel jobb alukálni, s milyen jó pihenni. 😅


Szeptember 24 - Vasárnap:

Szombaton leadtam az előző munkahelyem céges dolgait, átvettem a kilépő papírokat, a kispesti lakásba felvettem pár cuccom, s délután jöttem is vissza Bécsbe. 

Nagyon szeretem a bécsi vasárnapokat, amikor a legtöbb szolgáltatás (a vendéglátást és a közlekedést leszámítva) zárva van. Sonntag is Ruhetag! 😅 ♥️🙌

Érezhetően csendesebb, nyugisabb a város. Mivel eléggé zajos, sűrű volt a hetem, s így a fejem és a lelkem is, így gondoltam csinálok magamban egy tisztítást s elmerültem egy kellemes meditációban. Naggggyon jól esett. Utána úgy éreztem magam mint egy edzés, vagy egy hosszú nap utáni frissítő tusolás után. 

Elemeztem az elmúlt hét történéseit, rendeztem az infókat, a tanultakat, s szembesültem azokkal is, amikre memedzserként nagyobb fókuszt kell helyezzek, s amiket el kell sajátítanom. 


Szeptember utolsó hete:

Trainingen vettem részt, ahol végre megismerhettem a csapatot. Zirka 55 fő dolgozik az üzletbe beleértve a részmunkaidőseket is, de még nincs meg a teljes létszám. Tehát elég nagy a csapat, ami egyben változatos, mind nemzetiségben, nemében, kultúrájában. De ez a sokszínűség nem csak a mi üzletünkre jellemző, hanem úgy általában a cégre is. 

Érintettük is egy kicsit a témát, volt egy kis érzékenyítés, s kiemeltek pár ünnepnapot, amit megszoktak tartani a cégnél. Ilyen például a nemzetközi nőnap, nemzetköziség napja, a Pride hónap, és a fogyatékossságal elők napja. Mondták hogy lesznek majd további oktatásaink, hogy hogyan álljunk pl a fogyatékosságal élőkhöz, mert pl nekünk is lesz 2 kollégánk, aki nagyot hall, illetve akinek már nem is tudom milyen problémája van, s hogy mindenkihez tisztelettel, szeretettel, segítőkészséggel kell álljunk. 

Voltak játékok, amikkel felfrissítették az olykor kissé monoton száraz prezentációt.

Pl mindenkinek választani kellett egy képet, ami közel áll hozzá, bekellett mutatkozni, tapasztalatok, pozíció stb, majd jellemezni kellett, h mi van a képen, s miért azt választotta, valamint milyen ruhadarabokat szeret hordani. 

Volt oktatás a teljes cégről, a mi márkánkról. Bemutatták a látvány terveket. Ismertették, hogy mi hol lesz. Volt egy kis felszínes eszköz használati elméleti téma is. 

Aztán volt olyan játék is, hogy pozitív személyiségtípusok voltak létéve az asztalra s választani kellett, ami leginkább jellemző rád. Szervezett, rendszerető, empatikus, őszinte stb, s elmondani h miért azt választottad, tehát mesélni egy picit magadról. 

Gyorsan elkapkodták a cédulákat, s én a rendszeretőt szerettem volna, de végül az őszinte maradt olyan, ami leginkább jellemző volt rám a maradékok közül. 

Megismertem személyesen is a Hr directort is, aki mindig erős spanyol akcentussal beszél. Tudta egyből a nevem, s azt kimondva üdvözölt. Tök korrektül kitudta mondani, ami valójában a többségnek nehéz mind kimondani, mind megjegyezni.

A női osztály vezetőjével is váltottam néhány mondatot a vezetői meetingen, s mondta h ő tudja majd gyakorolni velem az angolt én meg vele a németet. 😊

Aztán egy másik Visuel merchandiser-t is megismertem, aki felvidéki, magyar gyökerekkel, Rimaszobatról, de nem beszél magyarul. Ő is nagyon szimpi s jól elbeszélgettünk. 

Sajnos ez az egész hét totál hasztalan volt a munkámat illetően. Az én feladtakörömet nem nagyon érintettük. Eladás volt többnyire a téma. Ami engem inkább érintett, az a tűz és biztonságvédelmi oktatás, mert managerként ezekkel tisztába kell lennem.

De szimpatikus a csapat. Az újak közül mindenki folyékonyan beszél angolul, a régiek közül viszont vannak akik alig értenek valamit angolul.

Van egy transgender személy is a csapatban, s reggel a vezetői meetingen az üzletvezető szóba hozta, h figyeljünk rá, segítsük, supportáljuk, mert felénk, érzékeny az illető. Természetesen használhatja a női mosdót, s nőként említsük meg/ beszéljünk róla.

Úgyhogy ma Marta-val a venezuelai visuel merchandise lánnyal a szárnyaink alá vettük, s bevontuk a társaságunkba, s szerencsére a nap második felében már mert kérdezni, beszélgetni is,  bár kellett hozzá pár löket, hogy dicsérjem, pozitív feedbekeket adják neki vissza, pl; hogy nagyon szépen és jól beszél angolul, ügyes volt a órán, amikor szerepelnie kellett, ilyesmi. 

Amúgy Marta-val eléggé egy húron pendülünk, a kezdetektől fogva megvan a közös rezonancia köztünk. Nagyon jó megértjük, segítjük egymást.

Van egy új srác is Spanyolból, akinek konkrétan tegnap volt az első napja, s ő is nagyon szimpi, de sajnos ő csak részmunkaidős heti 20 órás.

Kissé káosz van, de sokat nosztalgiázok. Nagyon sokminden hasonlít az Il Bacio nyitásához. Itt is volt pl smink oktatás a csajoknak, meg milyen szín engedett s nem megengedett nekik, tanítás hogyan kell szépen hajtogatni, nyakkendőt kötni. Ilyesmik. 😊

Az viszont nagyon elszomorít, hogy 2 hete dolgozom a cégnél de eddig csak 3 napot tudok mondani, amin tanultam is valamit. 

Azt mondták h ezen a héten sokat fogok tanulni, főleg a hónap utolsó 2 napján, mikor árut veszünk át, de sajnos ez nem valósult meg. 

A hét első felében lényegében megismertem a Massimo Dutti csapatot, meg pár Basic oktatás volt. A hét második felében pedig egy külvárosi raktárban vettük át az árut, de csak úgy dolgoztam, mint egy egyszerű eladó. Totál káosz és hektikus volt az egész. A managerek is kapkodtak, annyira pörgős volt, h a nagy siettségben alig tudtak megszólalni, mikor meglettek szólítva, mert annyira pörögtek, h kellett 1-2 másodperc h levegőt vegyenek s összeszedjék gondolataik. 

Az első napon kb 2-3szor is volt, h le kellett állítani mindenkit s egy nagy eligazítást kellett tartani, mert a managerek is egymásnak ellentmondó utasítást adtak. 

Nagyon le lett terhelve mindenki, a hangulat a béka segged alá süllyedt, s pl Marta kolléganőm az utolsó nap, pénteken le is lépett a munkaideje lejártával, s mondta h ez neki sok, s programja van, nem tud tovább maradni, s ő ezt így nem akarja tovább csinálni. (Merthogy túlóráznunk kellett pénteken, mert nem tudtunk időben végezni a feladatokkal.)

Részben megértem, lelkileg én se vagyok rózsás állapotomban, de ugyanakkor tudom, h egy üzlet nyitás az mindenhol ilyen a kereskedelemben. Ha valamit teremteni szeretnénk, akkor abba először energiát kell fektetni. S mivel itt nagy több szintes üzletnyitásról van szó, ezért ebbe nagy energiát kell fektetni, s nem szép dolog lelépni mondván, h bocs lejárt a munkaidőm...

Ugyanakkor valóban gáz, h kevesen vagyunk. Hiába van 50+ ember már most is az üzletben, nem vagyunk elegen, s mindenki túlterhelt. 

Engem is lehúzott, hogy nem tanítanak, nem fejlődök, s eljutottam oda, h elengedem ezt az egészet, s sodródom az árral. Operations Managerként kurvára ki kellett volna vennem a részem az irányításban, vagy legalább is be kellett volna avatnia a managmentnek a részletekbe, h átlássam a folyamatot, s nem pedig egyszerű pakolás, szelektálás, rendszerezés basic munkára beosztani.

Szóval sajnos már a második héten eléggé lehúzták a lelkesedésem. 😔

Viszont ezzel legalább elengedtem azt a görcsölésem, hogy nekem nyitásra már át kell látni a folyamatokat, s készen kell lennem a háttér folyamatok irányításának átlátásával, megértésével, lebonyolításával. 

Beszéltem az üzletvezetővel, aki azt mondta h ez egy folyamat, amit gyakorlattal, menet közben fogok elsajátítani, s a manager team a segítségemre lesz. 

Normál körülmények között elhinném, de üzletújranyitásnál tudom, h ez nem így működik, mert mindenki kurvára a saját feladatával, részlegével lesz lefoglalva. 

De hát ha egyszer ez a válasz az aggályaimra, akkor tényleg nincs mit tenni, mint elengedni a görcsölést s úszni az árral. 

Oktatás nélkül én nem tudok vállalni semmit, s minden eshetőségre fel vagyok készülve. 

Az is megfordult a fejemben, hogy csak egyszerű emberi munkaerőnek vettek fel, hogy minél több segítség legyen a pakásokhoz, aztán majd nyitás után, mikor minden szépen rendeződik s lenyugszik a normál kerékvágásba, akkor meg majd szépen elküldenek. 

A külföldi betanulásból, meg szerintem nyitásig nem lesz már semmi. Hát ekkora káoszban hülyék lennének embert kivonni, amikor a legnagyobb szükség van most minden munkaerőre...

(Mert az interjún anno még azt mondták, h 1 vagy 2 hétre németbe küldenek ki trainingre, aztán az első munkahetemen már azt mondták, hogy mivel szűkös az idő, ezért csak 1 hét lesz s az is Madridba, s végül a második munkahetemen már szó se volt, arról, hogy én itt nyitás előtt megyek is bárhova.)

Megtudtam azt is az egyik kollégától, hogy őt is megkörnyékezték anno, hogy legyen Operations Manager, s 3 hétig próbálkozott is vele, de aztán visszalépett s azt mondta, h marad inkább senior eladó. 

Túl sok a feladat, nagyon pörgős, stresszes is, s inkább marad az üzletben, mert jobban szeret a vevőkkel s az eladók között lenni. 

Mondta h korábban nem volt ilyen külön pozi, s volt hogy más manager asszisztens-t is megbízták ezzel a feladattal, aki csinálta is egy ideig, de nem nem szívesen s nem tudott annyira figyelni minkét részlegére, s végül ezért hirdettek meg egy külön pozíciót.

Október 12-én tervezik az üzletet újranyitni, ameddig van még másfél hét.
Jövő hét második felében kezdjük a külvárosi raktárból átvinni a cuccokt  a belvárosi üzletünk raktárába. De hát amilyen káosszal zártuk a hetet, sok jóra nem számítok... 🙄 😒 😔 

Tetszene a meló, a feladatok, a munltikultis környezet, de ez hogy nem normál körülmények között kell kezdeni, nyakunkon az üzletnyitás, s nincs rendes training, ez így eléggé nobono. :(


Magam is kíváncsian várom, hogy következő bejegyzésemnél milyen hírekkel fogok jelentkezni, itt fogok e még dolgozni, s milyen lelki állapotban leszek, mert most nagyon nem fasza.

Csók! 

Rion! 

😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. szeptember 10., vasárnap

Költözés

(Mielőtt a szélsőliberálisok elkezdenének sipíkolni, h náci, fasiszta etcetera, etcetera, azok olvassanak utána, hogy attól jóval régebbi, s bár előszeretettel játszották Nácik is, attól még nem kell ráhúzni a vizeslepedőt, ahogy a németeket, vagy a Hugo Boss-t, Wolkswagen-t és még sorolhatnánk mennyi mindent se mocskoljuk be ilyenekkel.) 


Július utolsó hete;

Eléggé megterhelőek voltak ezek a napok is, de ekkorra már elfogytak a könnyeim, s legalább már nem sírtam, mint az előtte lévő hetekben. 

Kiderült, hogy amit nagyon szerettünk volna magunknak lakást, s amire egy hetet vártunk, hogy visszajelzést kapjunk, azt sajnos nem mi kaptuk meg, így újra kellett gondolnunk hogy hogyan tovább, s mivel a második helyen lévő albi is már elkelt, így végül a harmadik helyezett lett a befutó, de ott is voltak izgi helyzetek, mert a szerződéshez osztrák bankszámla kellett volna, amivel még nem rendelkezhettünk, mivel nincs osztrák lakcímünk. 😊 🙃🤯☠️

De végül sikerült úgy kijönni ebből az ördögi körből, hogy azt mondták, h oké nem fontos az osztrák számla. 

Aztán nagyban ment  a pakolás, lomtalanítás is. Érdekes volt megválni sok régi holmitól. Olyan érzés volt, mintha meghaltam volna s utánam kellene eltakarítani. 

Megválni mindattól, ami régen még értékes és fontos volt a számomra. Tárgyak, ruhák, képek! Sok-sok-sok emlék! Mennyi (egykor fontos) tárgy válik semmivé, s tűnik el utánunk (vagy velünk együtt) a süllyesztőbe?! 🙄😔

DUUUUURBIIIINCS! 🫣

Meglett végül a lakótársam is aki egy orosz-(dél) koreai ELTE-n tanuló informatikus srác, aki szintén meleg. Értelmes magyart nem találtam, csak agresszív, mocskolódó, gyűlölködő kommenteket kaptam, h mit képzelek én ennyit kérni, s hogy milyen már hogy politikai nézetek alapján szelektálok. 😅 Mert hát kiírtam, h; 

"Olyan lakótársat keresek, aki kedves, nyitott, felvilágosult, életvidám, s mentes azoktól a gyűlölködő, negatív energiáktól, amik oly annyira jellemzőek a magyar közéletre. Igényes nem csak magára, de környezetére is. Szeretem a rendet és a tisztaságot, így egy szétszórt és kupis lakótársnak nem szívesen adom át a lakásom.

s hát a sok beteg lelkületű meg ugye vérszemet kapott erre. 😅

Hát aki számára meglepő, vagy szomorú, h az ember megválogatja, hogy kivel él együtt, kinek adja át életterét, akkor ott szerintem nem velem van a baj... 🙄 💁🙈🙉🙊 

Durva mennyire beteg nép lett a magyarok "kétharmada"-a! Én ezeket egyszerűen már csak "Freaks"-nek, Zomikbnak hívom.


Augusztus első fele;

Elég szar érzés már otthon lenni a Kispesti lakásban. Olyan rideg, üres, halott... 😕😔

Olyan, mintha a temetőbe mennénk, egy hozzánk nagyon közel álló  elhunyt szerettünk sírjához. Elég szar érzés ott lenni egyedül. 1 óránál többet már nem is tudtam az utolsó napokban maradni. Összevannak pakolva a cuccaim, sokminden ki van ürítve. 

Folytogató nagyon ez az érzés. Rámtörnek a régi emlékek, h anno még négyen laktunk itt! Meg hogy menni mindenki volt már nálam, mennyi sok szép emlék, közös programok voltak ebben a lakásban, most meg már senki sehol! Sőt! Már én se vagyok itt igazán! Huuu! Nagyon szar! 😔

Olyan mintha meghaltam volna, s szellemként térek vissza a lakásba, s szomorúan konstatálom, hogy elmúlt, végetért minden. 

Aztán elmerengek az életen, hogy mennyi szakasza/ciklusa van egy életnek, s végül minden végetér, elmúlik, átváltozik. Nincs megállás. Ez a kisebbik része az egésznek. S hitvilágom szerint, ez megy nagyban az élet-halál ciklusaival, a reinkarnációval is. 

Egyszerre szép és jó, és egyszerre szomorú, fájó ez az egész. Mennyi szépség, öröm, izgalom, fájdalom, szomorúság van az életben?

Nem csodálom, hogy oly sok lélek vágyik ide leszületni, s résztvenni ebben a színes-szagos kavalkádban, s "megfürödni" annak minden jó és rossz megtapasztalásában. 

... 

Bécs;

Augusztus 11-én sikerült beköltözni az albiba, de sajnos nem ment minden zökkenőmentesen, mivel a mérőórák leolvasásánál derült ki, h nincs áram. Így nekünk kell szolgáltatót választani s intézni a visszakapcsolást. Péntek révén nem sokban reménykedtünk. Neten kerestünk szolgáltatót, s kiválasztottunk egyet, s online elindítottuk a folyamatot. 15-én kedden meg szünnap van osztrákiában, ami tovább lassította a folyamatot. De pár nap alatt sikerült megoldani, igaz egy kedves magyar ismerősöm segítségével, aki Villanyszerelő. Lekellet menni anpinyóba a műszaki terembe, ahol az épült összes kapcsolója van. Ott megtalálni a miénket, s ujraindítani a rendszert. 

Aztán amitől a leginkább tartottam, az ment a leggördülékenyebben; A hivatali ügyintézés, a lakcím (Meldezettel) bejelentése. Augusztus 8-án foglaltam online időpontot aug 11 délutánra és 1 percet se kellett várnunk, bejelentkezés után azonnal hívtak is, kb 10 perc alatt megkaptuk a szükséges papírokat. 

Amúgy eléggé kimerítő, leszívós napok ezek. Szinte állandó az idegeskedés, mindig gördül valami kissebb-nagyobb akadály az utunkba. Valamit mindig intézni kell, valaminek mindig utánna kell járni, ami nem kevés idő. Mindent lefordítani, értelmezni, aztán cselekvési tervet kitalálni... 🙄 😒 

Gábor minél fáradtabb, annál jobban horkol! 

Nah hát mostanság brutál módon horkol. De annyira, h örülök is neki, h külön alszunk, mert még füldugóval is képtelenség mellette megmaradni. 😒😕

De amúgy mindezek ellenére jól érezzük itt magunk. Reméljük hosszabb távon is így marad. Ez az első 1 év az teszt időszak. Remélhetőleg hogy majd csak max városon belül fogunk majd költözni valami jobb környékére. 😊 

Itt Bécsben (nem mindenki persze, de) sok ember mosolyog az utcán. Tök fura, h nem ölnek meg a szemükkel. 😅 Jók az energiák. Chillies, nyugis, ami nekem nagyon szimpi. Imádom hogy vasárnap olyan csend, béke és nyugalom honol a városban, mint vidéken! 

Augusztus második fele;

Nagyon durván eltelt az augusztus is. Sőt! Az egész nyár! Sőt! Az elmúlt 34 év! 

A fontosabb adminisztratív dolgokat sikeresen elintéztük a napokban. Augusztus 19-én felhoztuk Gábor bútorait Bécsbe. Üres az ő lakása is. Kurva fájó volt a kipakolás után elköszönni a részben üres lakástól. Eleinte mennyire nem szerettem Gáborhoz járni, aztán hogy megszerettem. Így persze akarva akaratlanul eszembe jutott az én lakásom is, hogy ha úgy adódik akkor ezt mégegyszer át kell élnem azzal a lakással is. 😔

Szerintem nekem jobban fájt mint Gábornak! 😅 

Ő ikrek, lazább ilyen téren. Én bikaként jobban ragaszkodom a megszokott tárgyaimhoz, környezetemhez, de észrevettem magamon, hogy az elmúlt hónapokban sokat tanultam és fejlődtem elengedés téren. Sőt leginkább az elmúlt években tanultam ilyen téren sokat! Kezdve 2016 novemberétől, amikor anno Norbi elhagyott, majd 2019ben, amikor én mondtam ki, hogy legyen vége, mert már csak úgy élünk 9 év után egymás mellett, mint 2 lakótárs. 

Aztán a következő 1-2 évben a legjobb barátnőm távolodott el tőlem, mondván, hogy nem haragszik rám, nem  történt semmi, egyszerűen csak megváltozott. Mai napig nem tudni, hogy mi történt valójában. A szűk baráti körben se értették a többiek. Szóval ott is volt elengedés tanulás. Mondjuk ezzel egyúttal introvertáltabb is lettem, mert nagyon belső körből jött ez az őszintétlenség, amit egyfajta árulásként, hátbaszúrásként éltem meg. Aztán az ilyenfajta sebzések után az ember óvatosabbá, zárkózottabbá válik. 

Azért meséltem ezeket a mini storykat, mert a lakások elhagyása is hasonló, mint a fentebbi 2 eset. 

Azaz a személyek, lakások megvannak ugyan, de már nem ugyanazok, mint régen. Már nem úgy nézek rájuk. De mi magunk se vagyunk kár ugyanazok, akik voltunk évekkel ezelőtt. 

Más erről írni, más érzés olvasni, és más átélni. 

... 

Augusztus utolsó előtti hete;

Ekkor volt először lehetőségem arra, hogy elkezdjem szétszórni az önéletrajzaim. 

Ez a hét eléggé nehéz volt. Kissé depis is voltam. Ez volt az a hét, amikor nagy kánikulás, tartósan 30 fok felett volt folyamatosan a hőmérséklet. Tombolt a nyár. 

Én meg utálom a hőséget, a tűző napsütéstől pedig 1 perc után felforr az agyvizem, így ki se tettem a lakásból a lábam. Szar érzés volt, hogy hétvégén léptünk megint egyet előre azzal, hogy felhoztuk a bútorokat, berendeztük a lakást, majd 1 hétig ki se mozdulok onnan. 😅

Az is rontotta a hangulatom, h sok hirdetés németül van, s elvárás a folyékony német. Alig találni olyat, ahol azt olvashatom h elvárás a folyékony angol, mai megvan. Pedig egyszerű ruházati üzleteket nézek, ahol hemzsegnek az ANGOUL BESZÉLŐ KÜLFÖLDI TURISTÁK, s nem pedig az osztrák állami szférában akarok munkát vállalni! 💁🙄

Szóval lehúzott ez, h hiába költöttem már több mint félmilliót a németre, s oké felhúztam a nulláról 1 év alatt, munka mellett B1-re a tudásom, de bazdmeg ide csak nem elég! 

Vagyis nem látom jelenleg azt, h huuu de könnyen fogok tudni elhelyezkedni. 

S lehúz az, hogy elkeseredésembe, kétségbeesésembe már olyan raktári, egyszerű munkákat is nézegetek, ahová meg már a nálam kissebb tudásúakat is felveszik. 

... 

Augusztus utolsó hete;

Hát nem semmi egy nyárzáró hét volt! 

Egyik nap jelentkezek egy multi ruházati kereskedelemhez, másnap felhívnak, megbeszélünk egy interjút a kövi napra, s az azt követő munkanap kapom az ajánlatot. 🙈🙉🙊

Kellett pár óra, hogy felfogjam, hogy felvettek. Eleinte nem is tudtam örülni. Gábor örült csak, csavarta el az üveg nyakát s ittunk a sikerre, de én csak ültem s pislogtam. 😅

Ez is álom szerű volt. Vártam h mikor ébredek fel, mert az elmúlt 13 évben, mióta dolgozom ilyen gyorsaságot nem tapasztaltam. 

Jó mondjuk de, mert, amikor hajóra jelentkeztünk, ott délelőtt volt az interjú, s délután már kaptuk Norbival az emailt, h felvettek. 😅

De az más volt. Mondjuk ez is más annyiból, h nem Magyarországon vagyok nem magyar meló. 

De hogy egy multi cég ilyen gyorsan lezavarja az furi volt. Amúgy még mindig gyanakvó vagyok, de úgy vagyok vele, h ha nem lesz belőle semmi, akkor megyek tovább, s majd lesz valami. Olyan még úgy se volt soha, h ne lett volna sehogy. 😅😂

Szóval már a telefonos interjú is úgy volt, h látja, h jelentkeztem a cég egyik márkájához, de elnézve az önéletrajzom, ajánlana a számomra egy másik márkát, ami jobban passzol hozzám.

Ennek nagyon örültem, mert mondtam is a hr-esnek, h szemezetem is azzal a pozival, de nem mertem megpályázni, mert az elvárásoknál elbultam a gute Deutschkenntnisse-nél, még a másiknál, ahova végül jelentkeztem, csak annyi volt, h Deutschkenntnisse. Mondta, h emiatt ne aggódjak. Multi cég, s ez a Kohlmarktban van a belvárosban, mindenki beszél angolul. 

Há' mondom jóu van! Én csak örülök neki! 😅 😂 ✌️💁


Aztán az interjú 1 óra 15 percre sikeredett, s azért lett csak vége, mert szólt a hr-es, hogy sajnos abba kell hagyjuk, mert itt vár már kint egy ideje a következő jelölt.

A hr-esen kívül még az üzletvezető volt jelen. Ez az egyetlen üzlet osztrákiában, viszont olyan nagy, többszintes épület, mint a Zürichi vagy a Müncheni. (Nem mintha tudnám, hogy azok milyen nagyok, de ahhoz hasonlították.💁)

(Az üzletvezetővel jöttem fel együtt a lifttel (amit akkor még persze nem tudtam), s elkövetettem egy olyan hibát, h nem köszöntem neki, amikor beszálltam, mert vadul kerestem az emailt a telefonon, hogy hanyadikra is kell mennem., meg h kit is kell majd keressek. Az elején kissé rideg is volt velem.

De az interjú végén elnézést kértem amiért elfelejtettem köszönni, s hogy nagyon izgatott voltam, s azt se tudtam pontosan hova kell mennem, s elvoltam mélyedve a telefonomban. Nevetett s mondta h semmi baj, látta rajtam.) 

Többnyire angolul beszéltünk. A végén volt pár mondat váltás németül, de megdicsértek, hogy amit tudok, azt tök jól tudom, s mondtam h van magán tanárom, akivel munka mellett heti 2x van órám. A válaszom, meg hogy megtudod valamennyire mukkani németül, jól láthatóan tetszett nagyon az üzletvezetőnek. 

Eleinte döcögősen ment. Nagyon izgultam, de ahogy telt az idő egyre folyékonyabban s jobban ment, s a félidőben már átmenet inkább egy oda-vissza kérdez-felelek beszélgetésbe.

Nagyon gyakorlatias volt, a munkatapasztalt és a módszer érdekelte őket, hogy korábbi munkahelyeimen hogy ment a raktárkezelés, beosztások, áruátvétel, időbeosztás, stb... 

Kérdezték hogy jelent e problémát ha Münchenbe küldenek ki 1 hónapra kiképzésre. Mondtam h nem probléma. Rugalmas vagyok.

Meg hogy mikor tudok kezdeni, és válaszomra láttam, h az üzletvezető kissé ingatta jobbra-balra a fejét, s gyorsan hozzátettem, hogy ha előbb kellene, akkor szerintem van annyira rugalmas a tulaj, hogy megtudjam vele beszélni, s eltud engedni.

(Próbáltam menteni a menthetőt.)

Mert amúgy most felújítás alatt van az üzlet a belvárosban, de október közepén terveznek nyitni. + ugye 1 hónap kiképzés...

Szóval necces.... 

Mondták hogy lesz még 4 interjú, s várhatóan e hét vége felé, v jövő hét elején visszajeleznek.

Hát ehhez képest már másnap 17 órakor kaptam az ajánlatot. 😁🫣

(u.i.: Azóta megvan a szerződés is aláírva, s szeptember 18-án kezdek az új helyen. 🫣🙈🙉🙊


... 

Zavar a mátrixban. Többször fordult már elő velem a napokban, hogy amikor álomból lassan kezdek magamhoz térni, de még félálomban vagyok, s nem tudom, hogy most hol is van a testem? Hol térek magamhoz? Bécsben, Kispesten, Corvin-negyedben, vagy vidéken a családi házban? Aztán ahogy fokozatosan térek magamhoz, furcsa úgy kelni, hogy igen, már Bécsben vagyok. Ez egy új világ, s nem álmodok. Ez a "valóság." 

De azért is van idézőjelben, mert nem ritka, hogy napközben, ébren, is van hogy azt érzem, mintha nem lenne valóság ez az egész. Eléggé zavart ez az érzés, s végre, amikor volt egy kis időm h egyedül, csendben magamba mélyedjek s ismét "magamba szálljak" akkor elgondolkoztam ezen is, h miért van rajtam ez a zavaró érzés? 

Úgy gondolom, hogy most elég sokminden történt velem, sok volt a jövés-menés, intézkedés, s elveszett, megszűnt a megszokott életem, s még nem sikerült lehorgonyoznom, s mindaddig marad ez a hánykolódás, még végre nem lesz melóm, s be nem áll ismét egy megszokott rendszere az életemnek. 

Tehát hiányzik a rendszer, a megszokás az életemből, ami eddig a biztos támpontot, a stabilitást jelentette a számomra. + A megszokott környezet is eltűnt mellőlem, amiben eddig éltem, így persze, hogy furán érzem magam, s sokszor azon kapom magam, hogy bámulok ki a fejemből. Egyszerűen lefagy a rendszerem, mert annyi idegen inger ér, annyira pörgés van, úszok az árral, hogy szerintem túlpereg az agyam, s ilyenkor lefagy, s x másodperc után veszem észre csak magam, hogy jaj! Megint lefagytam, elbambultam! 

Szerintem leghamarabb majd csak január környékén jutok el a null pontra. Ha megállom a helyem a melóban, akkora fog kb szerintem beállni egyfajta stabilitás, rendszer az életemben. 

Addigra sikerül mind a bécsi életbe, mind melóba beilleszkedni, megszokni. 

Nah! Most egyelőre ennyi. Lenne még bőven mit mesélnem, de majd azokat a következő epizódban. 😉

Remélem további jó hírekről tudok majd írni, s megállom a helyem az új munkahelyemen. Szoríjjatok! 😅🤞😘

... 

Csók! 


Rion! 


😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. július 23., vasárnap

Ugrás előtt;



"Mindegy, mi jön

Jó lesz úgyis

Mindig kinyílik

Egy új ajtó valahol

Akkor is, ha ez egyáltalán nem

Úgy történik, mint ahogy megszokott

Mindegy, jó lesz úgyis. "


Május 30 - Péntek;

Rengeteg teendőm van.

Jövő héten jön megnézni az ismerős ismerőse a lakást, mert e héten nem tudott jönni.

E héten annak jártam utánna, hogy legyen szerződés mintám, meg a kiadással kapcsolatos egyéb tennivalók. 

Aztán ha megvan a kinti albi, akkor mobil szolgáltatók kínálatát kell csekkolni, hogy hol mennyi a korlátlan mobilnet s azért milyen sebességű netet kapunk. 

Aztán majd bankot, bejelentést, intézni.

Lesz munka dögivel.

Jah! Hát még maga a költözés cuccolás is kérdés, h majd  a bútorokat is hogyan oldjuk meg... 🙄


Július 1 - Szombat;

Gáborral elmentünk az Alleba megnézni Indiana Jones a sors tárcsáját. Mivel Indit gyermekkorom óta nézem, ezért elég fontos számomra. Harrison Ford/ Indiana Jones számomra maga az emberi halandóság, az idő múlása. Egy nosztalgia. Visszaemlékezés a régi szépidőkre, a fiatalságra, a felhőtlen, boldog biztonságos gyermekévekre. Azokra az időkre, amikbe oly gyakran menekülök vissza álmaimban. 

Mondjuk az elmúlt 2-3 évben ritkán álmodtam az általános iskolás éveimről, mert minden rendben volt az életemben, de mostanság már ismét felbukkantak ezek az álmok, ahogy látom magam gyerekként szaladgálni a faluban, meg az iskolában. Látom a tanáraim a felnőtteket, öregeket, akik mindig oly kedvesek voltak hozzám. 

Anno (kb 3-4 éve) sokat írtam ezekről az álmokról, mert azokban az időkben nőttem fel lelkileg. 

Mostanában meg azért jönnek vissza, mert jön az életembe ismét a változás, az új, az ismeretlen, a bizonytalanság, s agyam, lelkem ezekkel az álmokkal próbál nyugatni. 

Szóval Indi most éberen is rámöntotte ezeket az érzéseket. A film végén pityeregve jöttem ki. De ahogy láttam voltak ezzel még így egy jópáran... 

Egyrészt az emlékeket, a múltat sirattam, másrészt pedig Harrison Fordot, hogy több mint valószínű, hogy ez az utolsó Indi szerepe. Elég szomorú nekem ebbe belegondolni... 🙄 😒 😔 

Ha lesz is Indi, akkor szerintem az vagy mesterséges intelligenciás Indi lesz, mint ahogy ebbe a filmbe is fiatalították, vagy (s ez remélem nem fog megtörténni) más valakivel viszik tovább a szálakat. 

Elszomorít amúgy az is, h már 30x évesen úgy hiányolom a régi szép időket, mint valami nyugdíjas. 😅💁

Mondjuk inkább hálás vagyok ezért is, h nekem legalább volt régi szép idő. Most se panaszkodhatok, de tudom hogy nem mindenkinek volt sajnos szép és jó a gyermekkora. 😔

A film után nagyon vágytam cigire s sörre, így Gáborral kiültünk az Allee mögötti kis parkos részre, felszisszentettünk 1-1 doboz jó hideg sört, s el is szívtam egymás után 3 cigit, ami nálam (már) soknak számít. 

Amúgy nem cigizik, csak koca dohányos vagyok. Kint is azon merengtem, hogy még tinédzser voltam, mikor kijött az előző rész a kristálykoponya királysága. De szép idők voltak azok! 

...


József Attila: 


KIRAKJÁK A FÁT

 

A pályaudvar hídja még remeg,

de már a kényes őszi dél dorombol

és kiszáradt hasábfák döngenek,

amint dobálják őket a vagonból.

 

Ha fordul is egy, a lehullt halom

néma... Mi bánt? Ugy érzem, mintha félnék,

menekülnék, hasáb a vállamon.

A kisgyerek, ki voltam, mégis él még.

 

A kis kölyök, ki voltam, ma is él

s a felnőttet a bánat fojtogatja;

de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél

s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja.

 

Tőletek féltem, kemény emberek,

ti fadobálók, akiket csodáltam?

Most mint lopott fát, viszlek titeket

ez otthontalan, csupa-csősz világban."

 


Július 7 - Péntek;

Mostanság érzelgős időszakomat élem. Amikor egyedül vagyok, szinte minden nap elérzékenyülök valamin, vagy éppen pityergek magamban. 

Bevált szokásom szerint leültem meditálni egy kicsit, h na akkor szálljunk megint magunkba, h mi fasz van. 😅

Egyre jobban érzem a közelgő változást, amit várok is, meg félek is tőle. Tele vagyok bizonytalansággal, kérdőjellel, aztán bikaként (aki szereti a megszokott, biztos világát) nekem ez nem megy könnyen. 

De ez egy teljesen természetes emberi folyamat amin épp keresztülmegyek. Valakinek könnyebben, s van akinek nehezebben megy a váltás... 

Gyakran teljesen random dolgok alami olyan dolog váltják ki belőlem, és hagyni kell, h kibőgjem magam. Máskor gyakran útközben tör rám a sírhatnék, de ilyenkor vissza kell folytanom, de ha más nem otthon este elalvás előtt kitud törni. 

Már kb 1 hónapja nagyon nehezen tudok elaludni esténként. 

Máskor este 10 körül másodperceken belül elaludtam, addig manapság gyakran csak éjfél után megy csak az alvás, hiába fekszem le 11 körül. Annyira durván kattog az agyam. Ezt jegyzetelem fel, annak nézek utána, ezt kell majd intézni, amaz mi is volt... 

Tak, Tak, Tak, Tak, Tak! Durva hogy dolgozik a kis gép! Hiába próbálok tudatosan kikapcsolni fejben, meg h nem nyúlok már többet a telefonhoz, h ennek még annak nézzek utána. Akkor is nehezen jön álom a szememre. 😑😒

Ha meg nem a jövőre gondolok, akkor meg a jelenen meg a múlton kattogom, s azért sírok! Fasz kivan! 😅 😂 ✌️ ☠️

Majd túl leszek ezen is. Gábor szerintem jobban bírja. Mondjuk én is jobban bírnám ha olyan jó fizető állást kaptam volna Bécsben, mint ő... 

Én azért vagyok szarul, mert még csak állásom sincs! 😅 😂 ✌️ 🙊🙉🙈

Annyi fejlemény történt a héten, hogy felhívtak meló ügyben az egyik luxi üzletből, ahová sikerült is személyes interjút egyeztetni, ami azt jelenti, hogy megvan az első bécsi interjúm időpontja. 🎊*JEEEEJ*🎉

Mivel július második hetében megyünk ki 3 napra Bécsbe lakásokat nézni, így pont kapóra jött, hogy egyúttal akkor interjúra is tudok menni. 

Gáborral eddig több mint 50 albérletet gyűjtöttünk össze a közös excelunkbe, amiket értékeltünk, rangsoroltunk, s kezdtük el emailben a visit időpontokat leegysztetni. 

Jelenleg már 5 címre van is időpontunk, de jó lenne ha össz összesen majd kb 10-15-öt megtudnánk nézni, amiből aztán választanánk egyet első bécsi albérletünkként. 😊 

Jah! Változás még, h a srác végül nem veszi ki a lakást, mert ugyan tetszik neki, de egyrészt a 20-30 perc utazás neki az már sok, másrészt meg refluxa van s nem tetszett neki, h nem szabályozható a lakásban a fűtés. 

Úgyhogy majd valamikor annak akarok utánanézni, h működhet e a lakáskiadás úgy, h egy céget bízok meg ezzel h pár napos, hetes, Max hónapos időszakokra kiadja, s mindent intéznek ők. 

Komoly érdeklődő is volt a szeretett elektromos bicajomra, amit kedvezménnyel meg is vett volna, de nem mentem bele. Túl sok kedvezményt kért. Abban maradtunk, h aludjunk rá. 


Július 18 - Kedd;

Már ott tartok, hogy melóba is sírok! 😅 ✌️

Tegnap este otthon pakoltam, csomagoltam, lomtalanítottam, s ma ugyan ezt csinálom melóban. A héten vagyunk utoljára itt az irodában. Szerettem itt dolgozni. Már tegnap is eltört majdnem a mécses, de még tartottam magam. 

Aztán ma nagyban pakolok, csomagolok, s felcsendült a Don't worry be happy szám, amitől felkacagtam, s megköszöntem de jaj ez de jó szám most. Nekem való. Aztán pár másodpercben belül úgy kitört belőlem a zokogás, h vagy 5-6 zsepit biztos eláztattam.  

Pakolok otthon, pakolok Gábornál, pakolok melóba! Mindenhonnan elmegyek, mindent felszámolok, s még csak azt se tudom hogy pontosan hova, vagy hogy miből fogok élni! 

Vasárnap kiválasztottuk a lakást, elküldtük az előszerződési kérelmünk a közvetítőnek, s most arra várunk, hogy visszajelezzen nekünk a tulaj. Eléggé idegörlő ez a várakozás, hogy akkor most megkapjuk a kiszemelt lakást, v mi lesz... 

Július 13-14-15 kint voltunk Bécsben albikat nézni. Kb 12 lakást néztünk meg, amiből 5 maradt a ringben. Vasárnap ezt rangsoroltuk, majd választottunk, s most várunk. Tegnap nem történt semmi, de ma délután írunk a közvetítőnek, h mizu, mert mi jövő hétvégén szeretnénk költözni. 

+ A szeretett biciklim is ma adtam el. Ma voltam vele utoljára munkában. Szomorú érzés volt az utolsó köröket róni vele a kiskörúton. Szerettem azt is. 😔

Most úgy érzem, hogy minden megszűnik körülöttem amiben eddig éltem. Ami mondjuk részben igaz is. De talán pontosabb ha azt mondom, h átalakul. 

Remélhetőleg július 24-én Hétfőn kiderül, hogy megkapjuk e a lakást v sem. Ha nem minket választ a tulaj, akkor újratervezünk. Vagy megpróbáljuk azokat, amiket eddig megnéztünk, h egyáltalán megvannak e még, vagy egy újabb körös lakás listázása excelben s augusztus első hetében kimegyünk ismét visitre. 

Én már home officeban vagyok. Fizikálisan megszűnt az iroda, ahol eddig dolgoztam. Elköltöztünk. "Nagyon jó érzés volt" azt is elhagyni... 🙄 😒 😔 

Az első bécsi interjúm nem jött össze. 

Nagyon rendes meg őszinte volt velem az interjuztató. Megmondta hogy nem nekem való ez a szakma, mert engem itt szétszednének. Jó emberismerő, s látja rajtam, hogy jólelkű vagyok és nem nem vagyok elég profit orientált. Merthogy itt ebbe a szakmába minden a pénzről szól hogy minél többet eladjál.

Javasolta, h inkább a a prémium s ne a luxory területen próbálkozzak.

Mert hogy mondtam, h olyan munkahelyen szeretnék, ahol jó, családias a légkör, s nem csak kollégákra, de barátokra is lehetek, és mondta h ez minden csak nem az, de sima egyszerűbb vagy max a prémium fashionban (pl Massimo Dutti, Hugo Boss, Emporio, stb) megtalálhatom, s ne aggódjak van rengeteg lehetőség.

Igaz azok nem fizetnek olyan jól mint a luxory, de hát valamit valamiért. A luxus fashionban csak a pénz létezik. "all about the money, everything else is just a theatre you know...."

Még javasolta h írjam az önéletrajzomba a születési dátum s a címet hogy hol voltak a munkahelyeim.

Dundi meleg díva üzletvezető volt. (aki amúgy Szerbiából jött.) 

Csak angolul volt az interjú. Kérdezte, h németre áttérhetünk e, s mondtam, h tanulom még a nyelvet de igen, meg h ez az első német interjúm, aztán mondta, h jaj akkor hagyjuk nem akar kellemetlen helyzetbe hozni. Mondtam h nem probléma nem kellemetlen, megpróbálhatjuk, de mondta h nem fontos s folytattuk angolul a beszélgetést. 

Szóval nem jött össze, de jót tettek ezek a Feedbackek.

Legbelül bennem is volt kétely, hogy tényleg akarom-e ezt, mert tudom, h valóban ez jellemző erre a Profession-re, amiket mondott, de ugyanakkor ott van az ellenérv is, h nem biztos h mindenhol így megy. Leginkább a vezetőségen múlik szerintem, h mit várnak el, s milyen a légkör. 

Szóval sodródom csak tovább ilyen téren is... 🙄 😒 😔 

Augusztusban már csak összejön már legalább a lakás.... 🙄 

Remélem mire legközelebb jelentkezek legalább már az meglesz! 🙏🤞


Csók! 

Rion! 

😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)