Mély gondolatok

 

Idézet mára:

“Amit én keresek,az nem a valóság,de nem is az irrealitás,hanem a tudatalatti,az emberi faj ösztönösségének misztériuma..”

 

Megint rám jött az írhatnék. Most apánál vagyunk. Olvas Paulo Coelho-t. Én is azt olvasnék ( a Brida-t), de fáradt wok most hozzá. Aludni akartam, de az agyam zakatol. Mindenféléről. Természetesen elsősorban egyből a ZARA-ra gondoltam. Ezzel a gondolattal kelek, s fekszek.

Nagyon szeretnék ott dolgozni, s szinte 2 óránként eszembe jut, s rágondolok. Hol tudatosan, h véletlenül, s egyszer csak magamhoz térek, h már megint hol járnak a gondolataim… Azon vagyok, h bevonzam. Az első interjút tök jónak éreztem, azt is mondhatom, h jól éreztem magam is, s kellemes volt a légkör a beszélgetések is minden.

Gyakran mondogatom, h ott fogok dolgozni. elképzelem a munkám, ahogy munkába járok, hazajövök, a ledolgozott 8 órámat, h miket csinálok, sőt még a kajaszünetemet is, h hová járok ebédelni stb… Ezek a gondolatok szinte élethűek, s nagyon erősek akkor, mikor ott vagyok a Váci utcában.

De néha meg úgy lelohad a lelkesedésem, s letörök, mint a bili füle, de annyira, h a sírhatnék is elkap néha… :/

Valamelyik nap csináltam egy spirituális… … egyszerűen fogalmazva… … “szertartást”. A gondjaimra, problémáimra koncentráltam. Összeraktam, majd megfogalmaztam, s feltettem magamnak a kérdést az egyik adott problémámmal kapcsolatban. S ami választ kaptam, az nagyban hasonlított arra a válaszra, amit előtte való nap kaptam Andrétól, aki foglalkozik ilyenekkel. Vele nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk. De nagyon egyedi módon. Furi volt. Annyira… … mély volt a beszélgetés, h elsírtam magam! Ráadásul többször is. … … Kicsit nehéz erről írni, mert szerintem sokan ezt nem érthetitek. Meg persze vannak, akik nem is akarják. Mind1. Leegyszerűsítve a lényeg, h olyan dolgok történnek/tek velem, mint a filmekben, vagy amikről olvastam. Néha kicsit megijedek, mint az Andréval való beszélgetésünkkor is. Felajánlott egy baráti segítséget. Egy túrát, amelyet meditációval végzünk. A “túra” sokkal mélyebbre hatol, amitől félek, hisz szimplán már egy komolyabb, mélyebb beszélgetéssel sírást, s gyengeséget váltott ki belőlem. “Földiesen” fogalmazva, olyan, mintha megtaláltuk volna a fájó testrészt, s most már csak műteni kellene, de nem merek belemenni, félvén a fájdalomtól. Csak ez rám, a lelki világomra vonatkozik, nem a testemre.

Bár sejtem azt is, h belefogok menni idővel, ha átrágtam magam ezen, + vonz az új, s ismeretlen is.

Továbbá érzem, h tanulok, fejlődök. Step by step. Tudatosan csinálok “dolgokat”, s odafigyelek azokra, amiket tanultam/ok, s már most sikerült megérzékelnem, h ki(k) azok, akik rossz energiával rendelkeznek, s problémás emberek, s kik azok, akikkel jobban egy hullámhosszon rezgünk.

Ezek azért jók, mert vannak dolgok, amikről nem tudhatsz, látni nem láthatsz, hallani nem hallhatsz – fizikálisan nem láthatod a rosszat – de szellemileg – mondhatni, h konkrétan  szellemét – érezheted. S ez az egy felér az összes többivel.

Viszont van egy nagy problémám, gyengeségem is ilyen téren, amiről tudok, s javítani szeretnék, de ismervén magam, nem lesz könnyű… :/

Visszatérvén az írásom elejére.: Mind az önállóan végzett relaxáció és az Andréval végzett beszélgetésnél kaptam “feedback”-et. Szinte már félelmet keltő módon, mindkettő ugyan azt mondta, s javasolta személyemmel kapcsolatban. Vannak benne jó és rossz dolgok is.

Most azon vagyok, h ezekre figyeljek, s tovább lépjek, haladjak az úton.

Nem tudom miért, de ezeket lekellet írnom…

Csók!

Rion