Bukás, felállás, albi

 

Idézet mára:

“Nem kell, h megértsd azt, amit érzel, mert ez a legszebb ajándék, melyet az élettől kaphatsz… …S ha sokszor fáj is… …nem kell mást tenned, csak engedd magadhoz. Mindössze annyit kell tenned, h érezd.”

Április 22-23 Kedd, Szerda:

A Zarás meló sajnos nem jött össze. KONKRÉTAN az okát még nem tudom, h miért, csak háttér infójaim vannak, s a HR-essel akartam beszélni a héten, de a managerem azt mondta, h majd úgy is jön be, majd személyesen. Hát nem jött, így legkésőbb jövő héten felfogom keresni telón, ha nem jön be, mert választ szeretnék kapni, h mi volt a baj. Szeretnék tanulni, fejlődni, s ahhoz kell az is, h rávilágítsanak a hibáimra. A manageremmel sokat beszélgettünk. Mondta, h jó munkaerő vagyok, s nem mindig feltétlenül magadban kell keresni a hibát, s ne zuhanjak össze, s csak legyek továbbra is kitartó s idővel meg lesz az eredménye…

Eléggé letört voltam mindkét nap. Mindentől elment a kedvem, s kedd este hazajöttem, ledőltem az ágyra, mint akit belelőttek, annyira gyengeének, tehetetlennek és semminek éreztem magam… …Zakatolt az agyam, s csak sírás lett belőle. Nagyon fájt! Annyira szar! Úgy szerettem volna azt az állást, olyan boldog voltam bő 1 hétig... :(

Végre teljes állású jó melóm lett volna, amit szeretek csinálni, ami érdekel, s abból végre már megállhattam volna a lábamon, s nem kellet volna függenem anyumtól, s megmutathattam volna már végre, h igen, elértem valamit, s most már két lábon állok a földön magamtól!

De neeem! Miért is jönne össze?! Nagyon-nagyon csúnya és borús gondolatok keringtek a fejemben… :/

De az idő segít. Ma Péntek van. Jobban vagyok már. Sokat jelent, s segít Norbi, h van nekem. Anyummal is összevesztem a meló miatt, de ebbe nem is mennék bele. a 50 e ft-os Corvin negyedes új, állom lakásról is lemondtam, szo tovább keresgélünk, s még mindig semmi…. :/

Április 27. Péntek:

Popovval délután elmentünk megnézni egy albit, amit mondjuk egy 5 fokú skálán 3-ra értékelnék, aztán elmentünk oda, ahová Ő már beköltözött a Corvin negyedes albérletbe, amiről már korábban írtam, s ahol az egyik blogger társunk is lakik, bár most pontosan nem jut eszembe, h ki. Hát az 5/5-ös volt. Ketten ugye nem tudnánk kijönni belőle, de Popov szerzett egy harmadik lakótársat, aki lényegében a nappaliban is ellakna. Kevesebbet kérünk tőle, de nekünk is kevesebb lesz így, s nem 50-et kell fizetni a kecóért.

Örülnék, ha legalább már ez összejönne. Mert nagyon beleszerettem. Popov figyelmeztetett, mielőtt felmentünk volna, h belefogok szeretni, s nem fogom tudni kiverni a fejemből. Így is lett.

Írnék még sokat, de azokat a következő bejegyzésben írom le mert most egy pályázatra kell készülnöm.

Csók!

Rion