Idézet mára:
"Néha hagyni kell, hogy a sors maga döntse el, kivel mi legyen." - Testvérek
Szeptember 17. Hétfő: 
Az őszi kollekció egy rész megjött a mai napon. Persze pont szabadnapos lettem volna, de néhány órára bekellett menjek segíteni.
Szeptember 18 Kedd:
Megérkezett az áruk maradék része is. Nagyon sok jött és együtt dolgozott az egész csapat. Kemény és hosszú nap volt reggel 8-tól este 9-ig. 
Másnap a plakátok, dekor is kikerült az üzletbe s nagyon szép lett. 
Végig dolgoztam az egész hetet. Eléggé kimerültem, mert elszoktam már a folytonos 5 napos munkától.
De szerencsére most szombat, vasárnap hétfőn szabad vagyok. Kedden majd dolgozok, szerdám megint szabad lesz és a vasárnapom is majd.
Jó ez a meló így, h csak heti 4 napot dolgozok és 3 szabad. 
A törzsvásárlók elkezdtek jönni az új kollekcióra, mint vad a húsra és olyan összegeket hagytak itt, h csak pislogtam.
Közben a szomszédos testvér üzletből megtudtuk, h voltak hárman interjún. Nah! Egyből el is kezdtünk agyalni, h vajon melyik üzletbe keresnek. A Capsulába e vagy hozzánk? Volt idegeskedés, h mindenhol megvan a létszám, akkor vajon, minek és hova keresnek?
Aztán én fogtam magam és utána jártam. Megnyugodtunk egyelőre, mert azt a választ kaptam, h mivel még mindenki próbaidős, bárki bármikor elmehet, és amúgy is kell + ember + még nemsoká december is jön, s akkor mindig vesznek fel új embert, s nem akarna senkit elküldeni. Kivéve Vikit az új részmunkaidős csajt, akire ha jól emlékszem, pár bejegyzéssel ezelőtt én is panaszkodtam, h túl fiatal, s nincs tisztában a munka fogalmával, s egyáltalán nem jó csapatjátékos.
Nah, már végre az üzletvezetővel is dolgozott és ő is látta, h nem kóser. Beszélgetette a csajjal, h mikor figyeljen oda, de az elmúlt napokban sajnos nem volt semmi javulás a részéről… :/
No mindegy. Én majd csak bő 2 hét múlva leszek teljesen nyugodt, ha a próbaidőm lejárta után is a cégnél leszek. 
Szeptember 22 Szombat:
Végre szabadnapos lettem a hosszú munkahét után. Délután fél kettőig aludtam. Tisztán emlékszem az utolsó álmomra. Mi másról szólt volna, mint a gyermekkoromról. Pontosabban, nem azt álmodtam, ami velem megtörtént, hanem ismételten gyermek voltam.
Az általános iskolai tornateremben és környékén szaladgáltam. Tisztán éreztem a tornatermünk szagát. Álltam a bejárati ajtónál és döbbentem néztem, h milyen nagy a tornatermünk, pedig utoljára ( napjainkban felnőttként) meg milyen kicsi volt. Azon gondolkoztam, h mennyire, megváltoztak az arányok, h milyen furi látni most (az álmomban) nagynak a termet, de valójában mennyire nem az (ébren felnőttként). Huh! Még így elmesélve is furi és zavaros, h álmomban a tudatomnál voltam, v nem is tudom h fejezzem ki érthetőbben magam…
Nagyon furi volt ténylegesen is érezni a jellegzetes tornatermi illatot is. De egyben persze jó volt, mert még élet hűbb volt!
Aztán mikor keresztül mentem a tornatermen, közben úgy csavargattam a fejem és szemlélődtem, mint egy turista egy múzeumban. Eszembe jutott a kosárpalánkról, h milyen jó fogó/védő voltam a kosár meccseken, a falra festett kapuról, h h utáltam mindig is focizni, a bordásfalról a tűz, víz repülő játékok, a zöld padlóra festett fehér csíkról, h hány köröket futottunk itt minden tesi óra elején bemelegítésként. Az ajtónál az egymásra rakott sok padról, h azok voltak a kispadok a meccseknél, s kik nem játszottak ott ültek nézőként a tanárral együtt, a síppal a nyakában. Eszembe jutott, h itt csináltuk a régi osztályképeket is. Megláttam fent a lelátót is, amiről az jutott eszembe, h farsangkor ott is állnak az emberek s nézik a táncolókat. Majd a hosszú, csupasz fa rudat és a durva vastag kötelet. Milyen jól tudtam mászni mindkettőn! S milyen büszke voltam magamra, h az osztály legjobbja vagyok,s senki nem tud úgy mászni, mint Én! ^^ Matekból és a reál tantárgyakból sík hülye voltam, de töri, tesi mindig szín ötös.
Az öltözőben a nagyon erős tornacipő, és tesizsák szagát éreztem. Eszembe jutott, a tornaruhánk. A tornacipő. A hosszan felhúzott fehér sport zoknink és a kék v fekete nagyon rövid még a combot sem eltakaró tesi naci és a fehér trikó. A csajoknak meg olyan rucijuk volt, mint a baywatch filmben az életmentő csajoknak, csak nem vörös, hanem sötétkék színben.
Egyre inkább azt érzem s gondolom, h… … nem véletlen az, h ennyit álmodom a gyermekkoromról és már abban sem vagyok teljesen biztos, h álom… Egyszerűen tényleg annyira élethű minden ilyenkor, s most is ahogy éreztem az illatokat…
Furi ez az egész “álmodás”, agy működés…
Hm. Am most utazok haza vidékre, s ahogy nézek kifelé az ablakon, s suhan el a táj, úgy zakatol az agyam is és az jutott eszembe, h ez az egész egy picit olyan, mint a hősök című sorozatból a Niki-Jessica “képesség”.
Még a végén skizofrén leszek! XD (Csak vicc volt!)
Nah! Mára ennyi elég lesz!
Csók!
Rion 
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése