Idézet mára:
“Létezik egy titok, amelynek segítségével a bajt áldássá lehet változtatni.
Amikor nehéz helyzetben vagyunk, nem elég csak annyit mondani: "Minden rendben van" vagy "Ebből is valami jó sül majd ki".
A spirituális feladat az, hogy keressük a jót a legrosszabb szituációkban is.
Ez időbe telhet, de ha kitartóak vagyunk , felfedezhetjük a rejtett áldást a nehézségekben is és ezzel át is alakítjuk.” –Yehuda Berg
Január 23. Szerda:
Norbival kimentünk a reptérre, h a februári római utazásra tudjuk, h hová, merre kell mennünk, s köki elhagyása után pár perccel olyan szar és rázós úton mentünk ki a reptérre, h tiszta hp lettem! Egyszerűen borzasztó és az az érzésem támadt, h valami utolsó vidéki elhagyatott kis falucskába megyünk. Vagy mint a katonák ülnek a teherszállító dzsipen és rázkódnak, lötykölődnek a hepehupás, szétlőtt földúton… 
Kritikán aluli!
Am a reptér nagyon tetszett. Ide is most jutottam el először életemben. Úgy érzem, h itt is eltudnám magam képzelni meló terén.
Január 24. Csütörtök:
Melóban nem valami pozitívak a kilátásaink… Változás lesz a cégnél, amiről mi még hivatalosan nem is tudhatnánk, s eléggé idegesítő, h fentről nem mondanak semmit, h mire számítsunk, v h mizu?! –.-‘”
Január 25. Péntek:
Melóban a nagy kockulás közepette, ahogy végignéztem a társaságon, h a nagy ráérésben, mindenki bent tömörül a kassza mögött, s nyomkodják a telefonját, én meg olvastam a trónokat, hangosan elnevettem magam, s mondtam is nekik, h tisztára egy művelődési központ a munkahelyünk! Annyit olvasunk (könyveket, magazinokat, újságokat), a telós neten is olvasunk mindent, s informálódunk. 
Erre mindenki megnézte a a másikat, s jó kis hülyülés, nevetés lett, mert tényleg vicces volt, h mindenki kockult a telójával.
Este házibuli volt nálunk, Popov szervezésével.
Hazaértem melóból 20h-ra és már voltak jó páran nálunk. Mennék be a fürdőbe, h letusoljak. Nyitom az ajtót, s látom h lent a földön halomba állnak a női táskák, s vagy 4-en tobzódnak a tükör előtt, s sminkelnek, frizurát igazítanak, s rám szólnak, h te meg kivagy?! PF! Nah jó! Rion úrfinak agya elszállt, visszabaszta rájuk az ajtót, s de szerencsére Dia jött s utamat állta, h igyak! Örültem neki, mert szeretem nagyon és Jenn-t is, a másik buzi boszinkat, s kellett a pia, h ne robbanjak, h a saját albimba azzal fogadnak, h Te ki vagy?! “
“
De aztán kivonultak, letusolhattam, s iszogattam, mert mondták egy páran, h látszik rajtam, h feszkós vagyok. Feszült voltam igen. Jó látták, mert sajnos nem tudom leplezni az érzéseim, s mindig minden meglátszik rajtam, s nem bírtam elviselni a vidéki hangosan beszélő és visítozó… … csajokat, meg volt nálunk 1 olyan… …”én nő vagyok csak férfi testben” egyén, h mély levegő, befúj, kilélegez, nyugi, iszik, mély levegő, befúj, kilélegez, nyugi, iszik.
Komolyan! Nem hazuttolom meg bika horoszkópom, jellemem! “Álltam megvetett lábakkal, gyilkos leszegett fejjel, kapartam és fújtattam”, mint egy bika.
Aztán itatott Dia rendesen az este, meg Popov is és Jennel is jól eliszogattunk, aztán megborultam én is, s sikerült feloldódnom.
Jó sokan lettünk. 65 négyzetméteren összetorlódtunk vagy 25-en, s éjfélre már életbe lépett a PROJECT X!
Nagyon jó buli volt!
Aztán a party után mondták páran, h részegen jó pár emberhez angolul beszélek, meg emlékszem is, h leoltottam 1-2 buzit is, h vegyen vissza a deviáns viselkedésből mert jó pár embert idegesít. Am szép számmal voltak hetero srácok és lányok is, akikkel az este iszogattam.
Am többet ilyen buli nem lesz, mert voltak gondok a “másik oldallal”, (akiket este erősen elkerültem) s így már csak a magot fogjuk meghívni a köv buliba.
Éjfél után elindultunk az Alterbe, de én Norbihoz mentem a meló helyére. Megvártam, h bezárjanak, s kb. 1 órával később csatlakoztunk a többiekhez.
Jó volt minden, de induláskor az este végére csak sikerült összevesznünk.
Mindketten jó állapotban voltunk már, s hülyék voltunk. Én részegen hajlamos vagyok csúnyán beszélni, s beszóltam Norbinak, mire ő tovább maradt a buliban, én meg a lakótársammal, meg elindultam haza, olyan 3-4 körül.
Útközben elhordtam Norbit mindennek, s eldöntöttem h szakítok vele, mert elegem van és mi az h visszament és bla, bla, bla.
Hazaérvén letéptem az összes fényképünket a f
alról, a naptárat is, mindent eltüntettem.
Norbi küldött pár smst, amire nem tudtam válaszolni, annyira kész voltam, s 1 óra múlva hazaért. Veszekedés nem volt, mert én nagyon reccsen voltam, s ismét hosszabb időt töltöttem el a mosdóban… :/
Január 26. Szombat:
Reggel a 8.30-as kelés helyett 8.50-kor sikerült kiszédülnöm az ágyból, s nagyon nehezen megindultam melóba. Reggel még konkrétan részeg voltam, de a nap végére elmúlt a hányinger, s sikerült úgy-ahogy elviselhető állapotba kerülnöm. Szerencsére a kollégáim jó fejek, s mindenki volt már így bent dolgozni, szo semmi gáz nem volt.
Norbival is megbeszéltük a dolgokat, mindketten szeretjük egymást, s elismertük, h hülyék voltunk, megsértettük a másikat, s megbeszéltük, h máskor jobban odafigyelünk egymásra, s teszünk az ellen, h ne legyen több ilyen, s a képeket, naptárt is visszatettem a falra.
Január 27. Vasárnap:
12.30 körül felhívom anyumat, h hol tart, mert megbeszéltük szombaton, h feljön, s akkor közölte, h jön vele apám is! Nah! “Hurrá” Kapkodás, pakolás, s a Norbis közös 
képeinket, naptárunkat ismét lekellett szedni a falról! Takarítás is várt rám, szo épp h elkészültem, mire ideértek.
Norbi közben persze hazament, s a lakótársak se voltak itthon.
1-2 pasis képet apum még így is meglátott, amit elfelejtettem bevenni a dohányzóasztalom üveglapja alól, de nem szólt semmit, s minden rendben volt.
…
Elkezdtem olaszt és németet tanulni. Persze csak az üzleti, szakmai nyelvet, amit melóban feltudok használni, s tudom gyakorolni.
Első körben kiírom az alap szavakat és mondatokat, amiket napi rendszerességgel használunk az üzletben, s fordítóval meghallgatom a helyes kiejtését, s aztán majd a fülem úgy is rááll, majd a jó kiejtésre.
Az olaszt könnyűnek találom, mert nagyon hasonlóan kell kiejteni a szavaikat, mint ahogyan levan írva, s a vokalitását, helyes hangsúlyozását is értem, s olaszban, majd a brand managerem segítségét is kérhetem majd, mert ugye ő a kapcsolattartónk az olaszokkal.
Most ennyi elég lesz, mert sokat írtam.
Csók!
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése