Idézet mára:
"A kabbalisták arra hívják fel a figyelmünket, hogy a negativitásunk, egónk, önzésünk ellenére mindig képesek vagyunk többek lenni, többet tenni.
Előfordul, hogy mellénk lopódzik a negatív oldal és a fülünkbe súgja: "Nézz magadra, önző vagy. Reaktív vagy. Csak egy ember vagy. Nem tudod megcsinálni."
Az ilyen pillanatokban kell azt mondanunk a hangnak: "Tudom, hogy önző vagyok. Tudom, hogy reaktív is szoktam lenni. Mégis hiszek benne, hogy bármit meg tudok tenni. Mégis hiszek benne, hogy többre is képes vagyok."
Nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy nagy változásokat hozzunk létre önmagunkban és a világban." - Yehuda Berg
Hétköznapi életbetekintő:
Előző bejegyzésemben futólag megemlítettem, h szinte, mindent, mindenhol szívószállal iszom. Azóta tudatosult bennem az is, amit eddig is láttam, de nem így mint most, h Norbi is szívószál párti. 
( Bár azért általában neki nem mindegy, h milyen szívószál, mert ha van és lehet válogatni, akkor neki zöld kell! 
)
…
Megfigyeltem azt is, h Norbi esténként, mikor hazajön melóból és bebúj mellém az ágyba, már többször mondta lelkesen, h majd reggel keltsem, kelünk együtt.
Egyszer nem jött össze! Eddig, mindig magára hagytam, mikor láttam, h nem kel, mert tudtam h nem fontos kelnie.
De az egyik reggel, meg noszogattam, basztattam, ráztam, a talpához is értem, mire rettenetesen érzékeny, s már majdnem ott voltam, h a bokájánál fogva húzom le az ágyról, mikor egy hosszú nyávogós, sértődött kisfiú módjára, egy hisztis “Neeeeeeem”-mel le nem zárta az ügyet.
Visszadobtam rá a takarót, amit nyakáig húzott, s még a fejét is betakarta a kispárnával. Tittára, mint a filmekben.
…
Mostanában szokásommá vált, h heti egy alkalommal, relaxálok egy kád forró fürdőben és komoly zenét hallgatok.
Egyrészt tényleg segít, kikapcsolni az agyam, másrészt pedig, jót tesz az izmaimnak/izületeimnek.
+ Szeretem azt nézni, ahogy a gyertya fényben csillog a víztől a lábam, s ahogy felszáll róla a forró pára. Jó a kikapcsolás, mert amúgy lelkileg nem vagyok toppon, és… …többször érzem magam egyedül, magányosnak.
Sok minden kavarog bennem, s most olyan… “fázisban” vagyok már egy jó ideje megint, h nagyon nem vagyok biztos semmiben.
Január óta elég sokat álmodok megint, legalább is több álmomra emlékszem, s azok az álmok nem voltak jók…
Úgy látom, h magamba fordultam.
Egyre többet/ször vagyok szomorú is. Zárkózottabb is vagyok. Kevesebbet beszélek a lakótársakkal, a kollégákkal. Inkább bent gubbasztok a szobámban egyedül, v melóban is inkább olvasok…
Persze, lehet, h csak egyfajta téli depi tört rám, de… … nem hiszem, legalábbis nem vagyok biztos benne, mert az inkább akkor volt rám jellemző, mikor egyedülálló voltam, de most kapcsolatban vagyok, de mégis…
Arra is gondoltam, h keresem magam, s ezért vagyok ilyen, s nem találom, amit (a tudatalattim) keres(ek).
Viszont egyszer már volt az is, h csak ültem az ágyban, magamhoz felhúzott lábakkal (h legyen mit ölelnem?) s csak úgy egyszerűen elkezdtek folyni a könnyeim. Sírtam, de jólesett.
Hívtak a kolléganőim is csavarogni meló után, de nem mentem, mert nem akarok, nem vágyok most társaságra.
Múltkor, mikor bementünk Norbihoz jó volt, de… … nincs kedvem/türelmem, felszínes, semmis hülye csevegésekhez…
Legszívesebben elmennék egy pránanadis tanfolyamra, de a pénz meg mindig elmegy máshova, fontosabb dolgokra.
Most is olyan rossz a hangulatom… … gyakran gondolok a múltra… … 1 éve ilyenkor, milyen boldog voltam?!…. :/ … hm….
S ilyenkor meg haragszom is magamra, mert ezzel mire megyek???
….
…Szeretnék végre már megint igazán, őszintén, sokáig boldog lenni….
Nah! Elég volt mára ennyi!
Holnap reggel kelhetek megint, s meló.
Melóról jut eszembe!
Beszéltem az egyik meleg kollégámmal, akit anno am nem bírtam.
Mostanában, h pangás van, mindenki átjárogat a másik üzletekbe…
Mind1. A lényeg, h láttam rajta, h szar kedve van, s megkérdeztem, h mi baja, mire elkezdte mondani, h irigyel, mert kapcsolatban vagyok, s már mióta, s látja, kezd megismerni, h milyen vagyok, s ő is egy biztos kapcsolatra vágyik már mióta, de nem jön össze neki. Gyakran magányos, s h elege van a buzikból, mert milyenek, nyulak, magamutogató, felszínes, egositák. Átbaszások, szatír, beteges emberek tömkelege. Normális életet akarna, s nem ilyet. Hányingere van az állandó húspiac feelingtől, s h ilyen a buzi társadalom java. Férges.
Őszintén szólva nem örültem annak, h ezeket elmondta. Sokkal többet és mélyebben is mondott/ecsetelt, de ez a lényege annak, amit elmondott. + nem is gondoltam volna róla, h ő valójában ilyen, így gondolkodik, érez…
Szo nem örültem neki, mert eszembe jutatta, h van ilyen. 1 év alatt szerencsére elfelejtettem ezt a világot teljesen. Mintha egy saját házban, világban éltem volna boldogan, aminek kinyitotta a kapuját ezzel a beszélgetéssel, s megláttam, h mi van kint.
Én úgy fogom fel, mintha odakint az utcán, – abban a világban, amelyikben ő él – háború, pestis dúl. Az emberek, – nevezhetném inkább zombinak - feketék, szürkék, s nagyon kevés a színes értékes, tiszta valódi ember. A zombik letámadnak, magukévá tesznek, s tovább álnak. Így aztán te is egy zombivá válsz ha akarod ha nem. Bolyongsz egy üres maszlagként, s szerencse kell ahhoz, h az a ritka színes ember megtaláljon téged, s a harapás/fertőzés helyett, megfogja a kezed, s kimentsen ebből a “resident evil” világból.
…Félek ettől a világtól… … Bárcsak ne ilyen lenne a világ…. :/
…
…Szo reggel kelek…
A reggeli 8.30-as kelést se tudtam még mindig megszokni, pedig már bő fél éve, h így dolgozom. Este 1 óra előtt nem tudok elaludni, reggel meg kelni gyötrelem… :/
…
Nah megyek! Norbi itt fekszik előttem az ágyon, későre jár, s inkább visszafekszem én is.
Bocs a lehúzós írásért, de valahol, valamilyen formában, valakinek muszáj kiadni, ami bennem van, s hol máshol, mint a naplómba…
Csók!
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
1 megjegyzés:
Gyakori olvasóként, gyakran látogatott másik bloggerként, ritkán szólok hozzá az írásaidhoz. Most is csak azért, mert az, amit írtál, nemcsak személyes, de tanulságos is. Nem most kezdted a pályát, és még mindig szenvedsz azoktól a "zombiságoktól", amik mindig is jellemezték a meleg szubkultúrát. Miközben - akár észre veszed, akár nem - életed legszebb szakaszát éled. Fiatal vagy, szép, van társad, akivel szeretitek egymást, ahogy a szomszédban dolgozó srác megállapította. Akkor mi a baj?! Órákig lehetne sorolni mindazt, amit leírtál a "zombiságról", és annak a következményeit. Nyomasztó, mert igaz, és az okai részben feltáratlanok, amennyiben meg beazonosíthatóak, annyiban meg kezelhetetleneknek, megváltoztathatatlanoknak tűnnek. Persze nem azok, de ez most nem segít rajtad, a téli, majd tavaszi, nyári, őszi, aztán következő téli depi ettől még elhatalmasodhat, ha hagyod. Ha hagyod! De miért hagyod? Ahhoz nem kell "pránanadis tanfolyamra" járni, hogy ne hagyd magadon eluralkodni a depit. Nem kell más hozzá, csak annyi, hogy tudatosítod: életem legboldogabb időszakát élem! Emberileg, ennél csak rosszabb lesz. El fogsz veszíteni egy csomó mindent, ami most megvan. Fiatalság, szépség, egészség, párkapcsolat, mindez el fog múlni, mert a földön minden mulandó. Ezzel persze sokan nem mernek szembenézni, mert azt hiszik, hogy ha homokba dugják a fejüket, akkor legalább átmenetileg, legalább addig nem kell szembesülni a rideg valósággal. Aztán átjön a srác a szomszéd boltból, és kinyitja azt a fránya kaput. Pedig ezt a sokkot el lehet kerülni, ha tudatosítasz magadban pár dolgot. Ha pl. tudatosítod magadban, hogy most van életed legszebb, legboldogabb időszaka, akkor ez nem fogja azt eredményezni, hogy már most keseregni kezdesz azon, hogy mit fogsz majd elveszteni. Sokan azért nem mernek igazán örülni a jelennek, mert attól félnek, hogy akkor jobban meg fogja majd viselni, ha elveszítik mindazt, ami most megadatott. Az igazság az, hogy ez pont fordítva van. Aki teljes "erőbedobással" tud örülni annak, ami éppen szép és jó az életében, az később, amikor erről-arról le kell mondania, sokkal könnyebben viseli el az elkerülhetetlenül bekövetkező veszteségeket. Ráadásul a veszteségek mellett jobban tudja értékelni mindazt, ami új érték és öröm az életében. Mindig tud örülni annak, ami van, ami meg elmúlt, abból meg a kellemes és szép emlékek maradnak meg. Ez ilyen egyszerű.
Megjegyzés küldése