Erről-arról; :)

(Jaaaaj nagyon beléjük szerettem! *.* ^^)

 

Idézet mára:

"Egy hatékony gyakorlat az igazán fontos dolgok tudatosítására, ha arra gondolunk, mit hagynánk magunk után, ha a mai lenne életünk utolsó napja.

A fizikai dolgok mindig értéktelenné válnak; az általunk adott nem fizikai dolgok – mint például a bölcsesség, szeretet, energia, barátság – maradnak meg tartós örökségként.

Mit tudsz adni magadból, ami örökké megmarad?" - Yehuda Berg

 

5 egymást követő estén keresztül, egészen a hét közepéig mindig álmodtam Rómáról, h bojongok a városban. Tisztán emlékszem, mert mindig úgy lett vége az álomnak, h felébredtem! :/  

…

Feljegyzeteltem pár dolgot, h mik történnek melóban.

Bejött az üzletbe egy kb.: 5 fős, tizen-huszonegynéhány évesekből álló gyerekek az üzletbe Adidas meg Nike (iskola?) táskában. A többiekkel mosolyogva nézünk egymásra; mondjuk h ez mi?!

Halkan felteszi magának a managerünk a kérdést, h mi van gyerekek, eltévedtetek?

Kivan téve h 50% SALE és azt hiszik, h 15 e. alatt kaphatnak pólót v mi?! 

Peresze, üzlet vagyunk, az jön be aki akar, de rájuk volt írva első pillanattól, h úgyse vesznek semmit, csak ahogy kolléganőm mondta; suhanckodni (!!!) jöttek be!

Jót nevettünk rajta, de am meglepő módon megszólalt bennem a lelkiismeretem, h ne álljak így hozzájuk.

Am ők is észrevették magukat, mert ahogy megmutatta nekik a kolléganőm a kért pólókat, gyorsan kiviharzottak az üzletből.

Volt arra is példa, nem tudom h anno meséltem e de bejöttek szintén tinik megkérdezni fogadásból(!), h a haverján lévő Armani póló igazi e?!

Imádom ilyenkor az ü.v helyettesünk, mert néha olyan felsőbrenddű szerepet tud magára ölteni (am oroszlán szo nem csoda), h úgy nézett a gyerekekre, mint egy veterán öreg tanár, s azok szinte összementek a nézésétől!

Ránézett csak a pólóra, s megmondta, h ordít róla, h hamisítvány.

A másik visszakérdezett, h ezt honnan tudja biztosra, mire Marci olyan pillantást vetett a kérdezőre, h konkrétan megsemmisült!

Aztán elkezdte sorolni, h a logo az úgy szar és béna ahogy van. megnézte a belső címkéket, minek közük nem volt az Armanihoz, aztán bezárta azzal, h elég jól ismeri a saját termékeinket ahhoz h tudja, h ilyen ….. t nem árulunk.  XD

Aztán jönnek be az üzletbe olyan emberek, akiktől minden egyes alkalommal megdöbbenek! Leginkább a keletiekre, szlávokra jellemező az a sajnos az kell h mondjam, az a barbár mód, amiket ők művelni tudnak. Természetesen most se általánosítok, de vannak olyan akik olyan gyorsan, hirtelen, szinte szaladva rontanak be az üzletbe, mintha az utcáról ostorral kergetnék őket. Nagy léptekkel végigjárna az üzletet, mint valami zavarodott elmebeteg, s durva, hirtelen otromba, mozdulatokkal nyúlnak a ruháinkhoz.

A csajok oda se mernek menni az ilyenekhez! Mindig én vagy az ü.v helyettes megyünk utánuk, s jó hangosan erélyesen rájuk szólunk, s megkérdezzük, angolul magyarul, h miben tudunk segíteni?!  Az ilyenek általában nem is beszélik az angolt, csak oroszul motyognak, s kiviharzanak az üzletből.

Az igénytelen kínaiak szoktak ilyenek, s még durvábbak lenni. Ők még megfűszerezik a turházásaikkal, ahogy szívják hangosan undorító módon az orrukat! Nah ezt már mi se bírjuk elviselni, a csajok meg rendesen az üzlet másik felébe menekülnek, h ne hallják őket. Volt már nem egyszer h eléggé látványosan szörnyűlködtünk, fejünket csóváltuk, nemtetszésünk fejeztük ki, de észre nem veszik magukat!

Rettenetes! :/

Ezek nagy általánosságok voltak. betekintők a mindennapi munkánkba.

Manapság konkrétan pangás van nálunk mivel alig van már árunk az üzletbe, s tök kellemetlen nekünk. Ég a pofánkról a bőr, h máshol már a tavaszi nyári kollekció van nálunk még mindig a téli. Bár ez persze nem a mi hibánk, de erről majd később beszélek.

Várunk mi is. Ennyi

Egyik kolléganőm felmondott, mert kapott egy jó üzletvezető helyettesi pozíciót az egyik Inditexhez tartozó üzletben. Egyik szemünk sír, a másik nevet…. :/

Am unalmunkban és jómódunkban, ha meguntuk már az olvasást, netezést, semmittevést, akkor összeállunk, s ország város fiú lányt játszunk.

Nehéz lesz visszaszokni majd a valódi munkához, ha megtörténik majd a változás

…

Mostanában sokszor megfordult a fejemben, h levágatom 1 mm-re a hajam, minden hol! Sokan, – konkrétan, szinte mindenki – ellenzi, s nem javasolja, de ennek ellenére valamiért még is akarom! Majd nyáron talán, amikor 1 hét szabin leszek, lehet bevállalom.

Voltam a szűrési eredményeimért is. Minden negatív.

A következő bejegyzésem is kész van, ami hosszúra sikeredett, de szeretném, ha majd végigolvasnátok, s elgondolkoznátok rajta majd olykor-olykor, ha eszetekbe jutok én v az olvasottak.

Majd Vasárnap este posztolom.

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)