Kihívások időszaka. Csapó 1

( A kedvenc Armanis muzsikám. )

Idézet mára:

"A kihívások azért vannak, hogy tanítsanak nekünk valamit, erősebbé tegyenek és megingassák azzal kapcsolatos hiedelmeinket, hogy mit vagyunk képesek legyőzni és mit nem.

Amikor megértjük, milyen célt szolgál az előttünk álló kihívás, akkor feltárul előttünk az igazság:

Akadályok nem léteznek, csak lehetőségek, melyek által fejlődni tudunk." - Yehuda Berg

Február 19-20-21-22. Kedd, szerda, csütörtök, péntek:
A héten csak 3 napot dolgoztunk melóban… … az utolsó 3 napunkat…
Az üzletünk ugyanis ideiglenes átalakítások, bővítések és felújítások miatt bezárt.
…
Kedden az üzlet vezető volt nagyon reccsen, szerdán az utolsó előtti napomon meg én…
Kedden a hangulatom ott kezdett el zuhanni, h Norbival külön aludtunk…
Nem vagyunk valami csúcsformában mostanában…
Ő az üzlete nyitása miatt idegeskedik eleget, mert nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy tervezte, nekem meg most itt lett ez, a munkahelyem körüli problémák.
Szerdán lezártuk az üzlet hátsó részét, s lekapcsoltuk a fényeket… …Aznap háromszor pityeregtem csak az üzletben.
Egyszer azért, mert kiürítettük a hátsó részét, s rettenetes látvány volt.
Másodszor akkor kellett a kasszába visszavonulnom, mikor egy bunkó vásárló, örömtől sugárzó képpel és szemekkel megkérdezte, h; "70%-os leárazás?! Bezártok?"
És mosolygott hozzá!!!
Cöh! Ugyan olyan volt kb, mint ha azt kérdezte volna, h mivan meghalt az anyád?
Ez mi?! Paraszt!…
Úgy odamondtam volna neki, h igen, egy időre bezárunk ba.meg! Remélem ennek függvényében hazamész, s erre vered ki majd a farkad köcsög!
…
Harmadjára meg este pislogtam nagyokat, h, s borultunk egymás nyakában az üzletvezetővel, az öltözőben, mikor elbúcsúztunk egymástól. Ő hétfőtől szerdáig dolgozott utoljára, azzal a kolléganőmmel, akivel komolyabban is eltudtam beszélgetni a társaságban, s kivel karácsonykor egymást húztuk, s ajándékoztuk meg….  
Szegény nagyon zokogott... …Nyitástól zárásig, 3 év után ezt megélnie... Ha nekem szar, akkor neki milyen lehet?! Nagyon jó és ritka egy munka az ilyen... :/ 
Szo ezért én napok óta eléggé tartalék lángon élek.
Mosoly már jó ideje nem hagyta el az arcom... :/
Este jött elém melóba Norbi. Nekem kellett volna akkor mondanom, h aludjunk külön mert eléggé lehúzhattam szegényt.
Otthon is pityeregtem.
Viszont az égieknek köszönhetően várt egy mail, h 26.-án kedden 15 órára első körös csoportos interjúra hívtak egy olyan helyre, ahol nagyon szeretnék majd a jövőben dolgozni. :)
Az egyik kolléganőmmel. Annamáriával megyünk majd együtt, mert másnap ő is kapott mailt szerencsére.
Jó lenne, ha együtt mennénk oda dolgozni majd.
Február 22. Péntek:
Szabadnapos vagyok. Norbival kimentem az üzletbe, h segítsek neki pakolászni, mikor csörgött a telóm. Hívtak interjúra. Hétfőn megyek az Aréna pláza egyik szinte legnagyobb üzletébe, ahol közép és egyben felsőkategóriás termékeket is árulnak, s az Armaninank egyes kollekcióit is árusítják.
Nagyon megszerettem ezt a márkát, pedig anno nem néztem fel annyira erre, mint mondjuk a Prada, Gucci, v Dolce. Bár biztos azokat is megtudnám szokni, szeretni, ha egyszer majd esetleg azt is megélem, h dolgozzak még valamelyikőjüknél…
…   
  Este hazamentem vidékre. Ma se volt semmi kedvem semmihez. Csak úgy voltam, s bolyongtam élőhalottként.
Am örülnöm kellene, h pont akkor jönnek a munka lehetőségek, mikor megszűnik a melóm, de még gyászolom az Armanit, még ha csak pár hétre is zár be, az is eléggé megvisel, s szar érzés...
Arany életünk volt ott, jó s laza meló, kiváló csapattal....
Ma szerettem volna egyedül lenni, de Norbinak elmentem egy kicsit segíteni az üzletbe, bár semmi kedvem nem volt semmihez. Utána elmentünk kajálni, majd hazament, én meg egyedül ültem, s lestem ki a fejemből a szobámba. Arra alig tudtam magam rávenni, h elkezdjek készülődni a hazautazásra.
De végül csak nekiindultam, de ebben is csak az motivált, h előtte legalább beugrok az Alexandrába, s megveszem a Trónok harcának 4. kötetét, mert sajnos a kb.: 1200 oldalas 3. kötetet mindjárt kiolvasom. :/
Falom basszus, s már csak 2 kötet van hátra, s nem akarok a végére érni! :/  
Legalább annyi boldogságom volt, h megvettem a könyvet! Sajnáltam rá a pénzt, főleg h most bizonytalan 1 hónap elé nézek anyagiak terén, de azt mondtam, h basszus ennyi kijár nekem! Legalább addig se vagyok e világban, még olvasok!
Nah! Egyelőre ennyi, mert hosszú lettem, s még a story felénél tartok még csak.
A köv bejegyzésben érkezik a folytatás.
Csók!
Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)