Pénz, lazulás, rólam, rólunk

Idézet mára:

"Ha egy órán át boldog akarsz lenni, nézz TV-t.
Ha egy hónapig boldog akarsz lenni, házasodj meg.
Ha egy évig boldog akarsz lenni, nyerj pénzt.
Ha örökké boldog akarsz lenni, legyél megosztó – és adj folyamatosan. Az élet végső paradoxona: minél többet akarunk kapni, annál többet kell adnunk." - Yehuda Berg

Április: 15-21.:
A jelenlegi munkahelyemen még több a fizum, de többet is költök el. Ebben a hónapban rengeteget költöttem magamra. Ismét csak egy filmbéli élményem volt. Húzták le a kártyám a Pull-ban, mert vettem 2 pólót s közölték, h nincs elég fedezet a kártyán. Mondom mi?!
( Csapó kettő: Mónika show vizionálás; “EZT NEM MONDOD KOMOLYAAAAN?!” )
Még szerencsére, h mindig hordok magamnál nagyobb dugi kp-t és kitudtam fizetni!
Durva azért, h így kell szembesülnöm azzal, h Jesus?! Milyen könnyen megy el a pénz?!
Bár pozitívan gondolkodok s azt gondolom, s érzem, h a pénz az energia, s minél többet adok, annál többet kapok majd vissza!
Április 16. Kedd:
Szabadnapos voltam. Norbival már reggelről összevesztünk. Mostanában nem a legrózsásabb időszakunkat éljük. Összeszedte az utazáshoz szükséges cuccait s elviharzott a bar-ba, de később aztán megbeszéltük, miután felhívott, bár ez a beszélgetés valójában engem nem igazán nyugtatott meg, s nem simította el a problémákat, de szerintem nála se.
Am nagyon szuper idő volt. Én kikapcsolódásként kimentem a szokásos “törzshelyemre” az Erzsébet térre.
Jó volt csak úgy feküdni a fűben s élni a pillanatnak. Lazulni, s figyelni a világra. A szép végtelen kék eget, az olykor-olykor elsuhanó repülőket. Majd felülsz s megfigyeled a körülötted lévő embereket. Egyesek nyugodtan feküdnek egyedül a fűben és élvezik a napsütést. Belegondolsz/érzed h ők is érzik azt a kellemes meleg napsütést a testükön, amit te. Mások olvasnak, v ülnek és beszélgetnek a társukkal. Távolabb labdáznak, v kutyával játszanak, máshol pedig nevetgélnek és kergetik egymást. Jó hallani a boldog kacagásukat.
Egyfajta “American dream”, mint a filmekben.
Majd visszadőlsz a fűbe, s érzed a fű illatát, a rügyező és virágzó fák illatát. A tavasz illatát, a néha felbukkanó lágy szellőkkel.
Olyan jó élni a jelenben és örülni ilyen apró dolgoknak. Látni, hallani, szagolni és érezni a jót, a nyugalmat, a szépet, a kellemeset.
Sok mindenen járt az agyam.
Alapból megköszöntem ezt az egész globális szépet és kellemes energiát, amit a hely és a környezetem adott.
Másrészt azt kívántam, h mindenki más részesüljön belőle.
Továbbá azt is kívántam, h aki nem képes ezeket megélni, átélni, észrevenni, az váljon képessé rá. Lazuljon el s élje át ezeket a szépeket, s ne a gondjaiba merüljön, morgolódjon, szitkozódjon, vagy azt a kibaszott telefonját nyomkodja állandóan!
Sajnos sok olyan ember van, aki ezeket a szép és jó, kellemes apró dolgokat észre sem veszi, vagy nem jelent a számára semmit! Nem értékeli, pedig minél jobban bele olvadsz a környezetbe, átadod magadnak a mostnak, a pillanatnak, annál csodálatosabb.
Nagyon sajnálom azt, h a negatív erők direkt olyan világot hoztak létre, h ne tudjunk élni ezeknek a szép pillanatoknak, ne vegyük észre, v ne legyen rá időnk ilyenekkel, helyesebben semmivel se komolyabb mélységekben foglalkozni. Pedig a fentebb leírt élmények, amik szinte semmisek, nagyon jó pozitív energiákkal töltik fel az embert. Tudatosan, v tudat alatt, de aki teheti, ezért is megy ki a szabadba, mert a lelke mélyén vágyódik erre a pozitív feltöltődésre.
Egy kissé sajnálom a korlátoltságban élőket, bár azt mondják, h nem kell senkit se sajnálni, mert idővel mindenki levetkőzi a korlátoltságát, s fejlődik majd a maga szintjén.
…
Budapesten rengeteg mostanában az olasz turista.
A váci utcában és környékén legalább is nyüzsögnek. Mindig ragad át rám tőlük egy kis energia, s feldobják a hangulatom. Nagyon szeretem őket. Közel állnak hozzám.
Van az olaszokban élet, energia, intenzitás! Sokat gondolok rájuk, meg Rómára, s gyakran sajnos el is keseredek úgy hiányoznak. A 5-10 éves tervemben szerepel h kiköltözök, mert nagyon vonz Olaszország mediterrán része, s nagyon örülnék, ha kint dolgozhatnék az egyik nagy luxus divatmárkánál.
Valamelyik előző életemben, (s szerintem nem olyan régiben) biztos h olasz (is) voltam, h ennyire szeretem őket. Mint mondtam, mind az olaszokról, s mind erről a kellemes áprilisi jó időről sokszor jut eszembe Róma, h milyen jó volt kint, s mennyire szeretnék kiköltözni, s jó lenne ott élni. Elképzelem azt, h Róma belvárosában dolgozom az egyik nagy divatmárkánál, pár percnyi sétára a spanyol lépcsőtől….
…Ehhez először is viszont tanulni kell a nyelvet, ami tervbe van véve, de mindent sorjában. Minden hónapra van egy célkitűzésem. Májusban jógázás lesz és lehet még egy pránanadi 1-es fokozató tanfolyam is belefér majd, bár egyik se egy olcsó benevezés…
Nyár derekától, v legkésőbb az ősszel pedig jöhet az olasz és/vagy orosz üzleti nyelvtanulás. Munkahelyemtől függ, h hol fogok akkor dolgozni. Az oroszt csak üzleti szinten akarom “mímelni”, még az olaszt komolyabban, legalább annyira, mint az angolt. Már 1-2 mondatot s jó pár szót, tudok olaszul, s szinte szárnyalok, ha kimondhatom őket. Olyan szép hallgatni az olaszt! ^^
Mondom, sok minden múlik azon, h mi lesz velem a következő hónapokban, hol fogok dolgozni, mert lehet maradok ahol vagyok, lehet újra megnyílik új tulajjal az Armani, v mehetek a majd valamikor az új melóhelyre…

Április 18. Csütörtök:
Popovval a lakótársammal elmentünk görizni. A Corvintól legördültünk a Kálvinra, át az Astórián, Deák, Erzsébet tér s az Akváriumnál letelepedtünk a napra. Jól esett nagyon hosszú idő után újra görizni. Popovot féltettem, h majd felesik egy párszor, mert még “kissé” bizonytalanul közlekedik, s még csak fékezni se tud, de nagyon ügyes volt s nem volt semmi baj. Hazafelé menet a Kálvinon megkajáltunk a Tao-ban. Izgis volt görkorival a lábunkon kibicegni, kajával és tálcával a kezünkben a körúti teraszra, de szerencsére nem borítottunk magunkra semmit.

Norbi 17-től 20-ig kint volt Milano-Bologna-ban a két volt kolléganőjével. Ugye már februárban megvették a repjegyeket. Eléggé sokféle, vegyes érzelmekkel éltem át ezt a hetet.
Vasárnap találkoztunk. Akkor Zsófi barátnőnk is itthon volt, mert hazalátogatott Londonból.
Késő este Norbival átbeszéltük kettőnk kapcsolatát. Mondhatni ugyan úgy érzünk, s gondolkodunk, látjuk a köztünk kialakult helyzetet.
Mindketten sokat dolgozunk, s fáradtabbak is vagyunk, nyomás van rajtunk, folyamatos változáson mentünk/megyünk át napjainkban s a jövőben is. Intenzívebben zajlanak a változások, mint az eddigi másfél évünk alatt.
Nehéz időszak ez nekünk, de sikerült rendeznünk gondolatainkat, érzelmeinket, minek után megnyugodtam, s már ismét emberi módon tudok Norbihoz állni, s úgy érzem, h nála is így van ez.
A mi kapcsolatunk olyan, mint a motor és az olaj esete. Kell az olaj, h működjön a motor. Én vagyok az olaj, Norbi a motor. Mivel én kiégtem, elfáradtam, nem voltam “tiszta” így Norbi is "elbaszódott” s lett a gubanc.
Én olajként adtam Norbinak a szeretetem, kedvességem, mosolyom, jóságom, s ő ezt visszaforgatta, meghálálta, működött minden. De mivel nálam ezek fokozatosan megszűntek, így Norbi se adott vissza nekem semmit.
A beszélgetés az egyfajta tisztító kúra volt mindkettőnknek, s újra olajozottan működünk tovább. Adtunk egymásnak újra életet, lehetőséget a folytatásra, aztán megy ameddig bírja.
Am Norbi Bolognaban ugyan olyan pólót vett a pullba, mint én itthon.
Furi volt. Meg megterveztem a hétfői napunk, s Norbi is ugyan így gondolta, akarta, pedig meg se beszéltük. Sok hasonló dolog történik velünk.
Nah! Sok lettem.
A többi jegyzetemet majd a köv bejegyzésbe ültetem át.
Csók!
 

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)