Legyünk célratörők, és tegyük fel a lényegi kérdést: Melyek a valódi, ésszerű életcéljaim, az egóm rövid távú céljain túl.
Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk, szokásos sikerfilozófiánkat is felül kell vizsgálnunk.
Hiszen céljaink jellege szorosan összefügg azzal, mit értünk sikeren.
Akkor tűnünk sikeresnek, ha elérjük céljainkat. Ha kis célt érünk el, akkor kicsit vagyunk sikeresek, ha nagy célt érünk el, akkor nagyon sikeresek vagyunk. Azok számítanak igazán sikeresnek, akik életük során folyamatosan sikereket érnek el. Ezzel szemben a sikertelenek köztudottan céltalanul „élnek bele a vakvilágba”. Nagy vonalakban így fest a mi sikerfilozófiánk.
De válaszoljunk csak néhány kérdésre:
• Sikeres-e az az ember, aki hatalmas vagyont halmozott fel, de ötvenévesen szívinfarktus következtében meghal? Sikeresnek nevezhető-e ez az életút? Itt nyilvánvalóan két különböző célról van szó: a vagyon halmozásáról a nyugodt öregkor reményében, illetve az egészségről. Az egyik cél a másik rovására érvényesül. Melyik az értékesebb? Melyik jelenti a valódi sikert? Gondolkodjon el egy kicsit erről! Milyen jellegű célok ütköznek itt egymással?
• Vegyünk egy másik példát: sikeres-e az a rablóbanda, amelyik milliókat rabol, hogy azután éveket töltsön illegalitásban? A banda nyilvánvalóan elérte a célját – de valóban elkönyvelhető-e sikernek egy ilyenféle bűntett? Nincs egy fölöttes értékrend, mely ezeket a célokat kétségbe vonná? A közösségi normák megsértése révén nem válik-e az ego látszólagos sikere mégis kudarccá, hisz a résznek kedvez, és az egészet károsítja? Avagy siker-e még az, amit mások kárán érünk el?
• Menjünk még tovább: sikeresnek tekinthető-e az öngyilkos, aki véghezvitte önpusztítását, anélkül, hogy bárki meg tudta volna akadályozni ebben? Lehet-e értelmes cél az öngyilkosság? Ne értsenek félre: nyilván mély kétségbeesés vezet egy ilyen tetthez. Én csupán azt szeretném bebizonyítani, milyen felszínes és „értéktelen” (a szó legszorosabb értelmében) az a sikerfilozófia, melyet sokan vallanak: a siker egyenlő azzal, ha elérek egy célt. Egy „sikeres” öngyilkosság természetesen nem lehet értelmes életcél és valódi siker.
• Ez az utóbbi, drasztikus példa sem olyan idegen, ha apró, hétköznapi öngyilkosság-kísérleteinkre gondolunk. Avagy a napi egy doboz cigaretta nem egyfajta öngyilkosság-e?
Ez a néhány példa talán már érzékelteti, amit mondani szeretnék: A célok összefüggnek az értékekkel, a siker minősége pedig összefügg a célok minőségével. Ha elérünk egy célt, az még nem feltétlenül jelent sikert. Sőt, hosszútávon még az is kiderülhet, hogy amit sikernek véltünk, valójában kudarc, mert túl nagy árat fizettünk érte – nemcsak az én, de a közösség is.
Ha figyelmesen megnézzük ezeket a példákat, az is kitűnhet, hogy céljaink többségét egészségünk, közösségünk, boldogságunk rovására érjük el. Másrészt céljaink többsége az ego célja, mely nem az egésznek, hanem csak a résznek kedvez. Ezek a célok az ego kielégítésére és különböző vágyaink kiélésére szolgálnak.
Mit értsünk tehát sikeren és sikeres életen?
Mitől lesznek nemes célok a céljaink?
Mit jelent az értékes élet fogalma?
Válaszok itt:
Kurt Tepperwein: Életcélok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése