Idézet mára:
"Amikor balszerencse ér minket, miért esnénk pánikba, minek stresszelnénk vagy aggódnánk, ha azt is választhatjuk, hogy lelkesen nézünk a felmerülő kihívás elé?
A csapás nem rossz dolog, ha változásra késztet minket. Minden fájdalom, hiány vagy negativitás olyan, mint egy villogó piros lámpa, ami azt mutatja, hogy valami nincs rendben. Ha megtaláljuk, mi a gond (nemcsak kívül, hanem belül is), ki tudjuk javítani és sokkal többet kaphatunk.
Még a legnagyobb tragédiát is képesek vagyunk jóra fordítani - de ez tényleg kizárólag rajtunk múlik." Yehuda Berg
Az előző részek tartalmából:
Egyik reggel mikor úton voltam melóba, a villamoson rosszul lettem. Szerencsére
nem vesztettem el az eszméletem, de nem éltem még át ilyet. 
Nagyon rossz és kellemetlen volt. Először nagyon erős hányinger tört rám, ami kb.: 20 percig folyamatosan gyötört.
Aztán fokozatosan tört rám a többi kellemetlenség. Levert a víz, kiszaladt az erő belőlem, s alig bírtam állni a lábamon. Szédültem, s levegőt is nehezen kaptam s úgy kellett mélyeket lélegeznem. Kicsit be is pánikoltam. Hihetetlen, h vész esetén mennyi gondolat áttud suhanni az ember agyán másodpercek alatt?!
Vettem elő zacsit, h kész vége, most hánynom kell itt mindenki előtt a vilin. Aztán meg az, h mindjárt összeesek. Mi lesz velem?! Kifognak rabolni! Nem ájulhatok el! Mély levegő! Lekell szállnom, de ne, mert be kell érni melóba, de nem tudok, úristen de szarul vagyok, wtf van?! Kérjek meg valakit h adja át a helyét, h legalább leülhessek? Nincs levegő! De meleg van! Jesus! Tiszta víz vagyok! Az állandó rázkódás, és mozgolódás is csak kavart, s növelte a szarullétem! Befut a vili a Wesselényi utcai megállóhoz! Levegőt! Szinte menekülve letántorgok a viliről, mint akit üldöznek.
Áttántorgok a zebrán, a legközelebbi kapualjba behúzódok a sarokba, s összekuporodok. Remegek, s azon agyalok h hívom a mentőket. De ne! Inkább Norbit, meg a melót, h nem megyek be! De kell a pénz! Nagy terveim vannak! Holmi kis rosszullét miatt nem fogok nem dolgozni! Nyugodjak meg. Iszok egy kis vizet, s minden rendbe jön!
Zacsi van nálam, ha hányi kell, lesz mibe…
Kb.: 10-15 percig ültem ott, mire aztán valamelyest helyrejöttem, s elindultam melóba.
Aztán az elmúlt hetekben többször is volt hányingerem a délelőtti órákban, de szerencsére rosszullét több nem volt. Hát mondom nem igaz! Kész vége! Terhes vagyok! 
Aztán mikor már a sokadik napon ismét rám tört egy erősebb hányinger, akkor elhatároztam, h elmegyek a háziorvoshoz, aki elküldött laborba, s most várok az eredményekre.
…
Voltak bent az üzletben a volt Armanis kollégáim. Hát érezhető volt a szívfájdalom mindannyiunk részéről. A volt üzletvezetőm is ott volt, s be is könnyezet ő is, mikor elmentek. Soha nem felejtem el, mikor az utolsó munkanapunkon pityeregtünk egymás vállán az öltözőben…. :/ 
Hiányzik nagyon az a meló. Igaz a fizummal ott nem voltam megelégedve, viszont arany életünk volt.
Május 17. péntek:
Szabadnapos voltam. Norbi korán bezárt és kimentünk a Gellért-hegyre sétálni. Természetesen vittük a gyereket is, Scottyt. Örültem neki, s jólesett s meg is lepődtem h késő délután beállított, Hatalmas nagy vigyorral az arcán, s közölte, h Megyünk a Gellért hegyreeee! 
…
Norbinak akadt egy udvarlója a Compact bar-ban, de elmondta amit értékelek.
Az egyik törzs vendége, aki mai napig gyakran kétértelmű utalásokat tesz neki, s elég zavaró, de visszafogtam magam, s nem csináltam jelenetet, pedig többször volt alkalom, h megkérjem h állítson magán, s legyen tekintettel a kapcsolatunkra!
Am Norbi Május 28.-ával bezárta az üzletet. Nem volt az utóbbi 1 hónapban már annyi foglalás, s mivel nagyon magas a bérleti díj, így ha folytatja, csak hatalmas tartozásokat generált volna, s jobbnak látta bezárni még most.
Sajnáljuk, s fájó volt összepakolni, s végignézni az üzleten. Mennyi emlék fűz engem is oda. Akkor még Norbinak milyen rossz lehet… :/
Május 19. Vasárnap:
Délelőtt magamtól keltem. Levittem Scottyt a közeli parkba, s hazafelé menet a Ráday utcában elsétáltunk egy virágüzlet előtt, s megláttam egy nagyon szép fiatal citrus tuját. Gondoltam egyet, s megvettem anyumnak egy nagyon szép téglaszínű kaspóval együtt. Kicsit drága volt, de neki is nemrég volt a szülinapja, s tudtam h 
ennek biztos örülni fog. Így is lett. Hazautaztam vidékre. Nagyon jó volt otthon lenni. Kikapcsolódtam, feltöltődtem.
Nekem is a napokban volt a születésnapom, aztán volt otthon köszöntés is. Jó hangulat, s végre nem volt feszültség, morgolódás.
Anyumék felújították a konyhát, szép lett. Évről évre újítanak valamit a nagy családi házon.
…
Hirtelen ezek, amik eszembe jutottak, s felvoltak jegyezve. Most egyelőre ennyit, a későbbiket majd a köv bejegyzésben, amiben tudom, h ismét lesz majd bőven mesélni, annyi minden előtt állok, h már alig várom h megélhessem őket, s bekövetkezzenek, s mesélhessek róluk! 
Csók!
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése