2022. október 16., vasárnap

Az előző részek tartalmából

 


Szeptember 1;

A park, ahová meló után általában beszoktam ülni, az szeptember elseje óta tele van diákokkal, aminek nem annyira örülök, mert megszoktam, h egyrészt nyugis a park, másrészt pedig oda telepedek le, ahová csak akarok, most meg 2 kört is kellett menjek bicajjal, mire találtam egy megfelelő területet, ahol legalább 5 méteres körzetben nincs a közelemben senki. 😅🙄

De am ez nem negatívum, csak eléggé meglepett, hogy mennyire érezhető, hogy megkezdődött a suli szezon. 

A negatívum inkább az, hogy sajnos már itt is fel-felbukkannak rossz, proli arcok. 

... 

Úgy érzem, h megváltozott a hangulat a világomban. 

Én is megváltoztam.  Teljesen rákattantam a németre. Ha van elég agyam, s energiám hozzá, akkor azt tanulom szabadidőmben. Ha nincs, akkor meg a berlini utat tervezem, vagy informálódom Bécs, Berlin, után. 2023 Nyarán fogunk majd menni pár napra az említett 2 városba, felmérni a terepet, hogy melyik tetszik jobban. Melyik városra fókuszálva kezdjük meg a jövőnk tervezését, de jelenleg Bécs felé billen inkább a mérleg. 

(Tudom sokak szerint Bécs unalmas, de mi nem partizni, meg dajdajozni megyünk ki, hanem új életet próbálnánk kezdeni, s amúgy se fontosak egyikünk számára se a szórakozási szempontok, mert nem vagyunk parti arcok. Huszonévesen mentem eleget, de már úgy érzem kinőttem ebből. Évente 1-2 bulikra bőven elég már.) 

Annyiból is megváltoztam, h megint egyre többször bukkan bennem felszínre azok az érzések, amik 2016ban gyötörtek. 

Ez a besokallós érzés, hogy megfulladok az itthoni hangulattól, légkörtől, s egyre több rosszarcút látok az utcán, s ráadásul akkora proli, h csak szörnyülködök magamban, h hogy néz ki, hogy beszél, milyen a metakommunikációja. Ordít róluk milyen alacsony IQ-s emberek. S már sajnos a belváros is tele van ilyen zombikkal!

Anno azt hittem, h a Maunika show-ban ezek fizetett megjátszott, hülye emberek, s csak a tv-ben van ilyen, de nem. Ez sajnos a kőkemény valóság, s már Budapestet és a belvárost is ellepték ezek a Csipkés Zoltánok, Vámpír Ágik, Erzsikék és társaik. És sajnos már kurvára nem vicces így... 🙄 😒 😔 

Sokáig Budapest és a belváros volt az én menedékem a minden szempontból rothadó ország elől, de így, hogy már ide is beszivárogtak a proli zombik, így már annyira nem kóser. 

Tisztában vagyok vele, hogy ilyenek vannak mindenhol, csak nem mindegy, hogy milyen arányban! 

Mert eddig Pesten meg megvoltak azok a városrészek, ahol tudtad, h a környék tele van az ilyen semmirekellőkkel, aztán csak legyintettél, h jóu van! Blaha, Nyugati, KÖKI, Keleti, Déli, Batthyány tér, s hasonlók, de most már tényleg mindenhol is ott vannak, ahol korábban egyáltalán nem volt jellemző a jelenlétük. S nem csak 1-2 fő, hanem csoportosan! 

+ Az se mindegy, h milyen a közhangulat, hogyan gondolkodnak az emberek... 🙄 Annyira negatív, s beteges, hogy már konkrétan a levegőben is érezni a mérget. Főleg az érezheti, értheti ezt, aki utazgat külföldre, s mikor visszaérünk az országba lehet ezt érezni. 

Szóval eddig a "burok" taktikám bevállt, de úgy érzem, h már repedezik ez a védelem, s egyre jobban szivárognak be ezek az említett negatívumok még úgy is, h nem keresem őket, sőt!

 Törekszem nem foglalkozni velük, de hát, ha már a belvárosban is az utcán jönnek, mennek körülöttem az ilyenek, azt sajnos ha nem akarom is hallom, látom a sugárzó értelmét, ami árad belőlük. 

A politikából teljesen kivontam magam. A választási eredmények után azt mondom, hogy kell a nyomor az országnak! Nem sajnálok már senkit és semmit, s felébreszteni se akarom. A büszke nagymagyarkodásból mit sem tanult e nemzet Trianonkor. Nem tanul most se.

Nem kérek e betegségből. A legtöbb politikust is kikövettem. 

Kari Geri még maradt. Amíg még marad az is... 🙄 

Szóval köszöntem mindazoknak akik, az elmúlt 12 évben mellettem voltak azon a rengeteg tüntetésen, amin részt vettem, de részemről ennyi volt. Nem kívánok már tovább ebbe részt venni. 

A diákoknak és tanároknak sok sikert kívánok. Legyenek eredmenyesebbek, mint az elmúlt évtized tüntetései. 

Csá politika!👋

... 

Októberben voltam vidéken anyumnál, s mivel nagyon jó idő volt, így elmentünk kirándulni a hegyekbe, ami nagyon jó volt! Annyira kellett már ez a kikapcsolódás! Amennyire jólesett, annyira el is fáradtam. 

Ilyen szép napos, csendes, nyugodt nap végén mindig rossz elhagyni a falut. 

Van bennem ilyen téren is kettősség. Egyrészt ugye ismét a külföldre költözés irányába kacsingatok, másrészt meg maradnék itthon, s vidékre költöznek távol, a sok bunkó, proli, cigány, politikától, amitől már kezdek besokallni. 

Eladni a jelenlegit, s a falu határában az erdő szélén egy kb 70nm2-es A frame house-t, vagy konténer lakást felépítettni, venni egy kocsit s onnan járni fel Pestre. Egyszerűen annyira hiányzik az a csend, béke és nyugalom amit ott átélek!

Ugyanakkor nem reális. Egyrészt szeretem a lakásom, s jelenleg nem érzem, h képes lennék megvállni tőle. Másrészt drága a benzin, nem érné meg napi 75 km-t oda, meg 75-öt vissza kocsikázni. Nem tudnék ott házhoz rendelni se, holott én már alig járok üzletbe, mert totál rászoktam s megszerettem az online bevásárlást, s nem szeretek már üzletekbe járkálni. 

Legjobb megoldás a hétvégi ház lenne, de ahhoz meg elég pénz nincs, h telket vegyek, s olcsóbb kivitelű, 4 évszakos, önfenntartó házat húzzak fel. 😅😒

A kibaszott lottón pedig még mindig nem nyertem, pedig rajta vagyok az ügyön. 🙄💁😀✌️

... 

Októberben kissé felperegtek az események melóban.

Szeptemberben én éreztem már a változást, hogy valami lesz. Visszaemlékezvén az elmúlt kb 3 évemre is, szinte mindig megéreztem, hogy valami változás fog történni. Csak még olyan kis tapasztalatlan vagyok ezeknek a kezelésében, komolyan vételében.

 Ilyenkor lassú vagyok, gyakran lefagyok, s azon kapom magam, hogy csak nézek ki a fejemből. Olyasmi állapot ez, mint amikor valami sokkoló hír ér, s aztán napokon keresztül olyan "üres" vagy.

S észleltem magamon ezt a pár napig fenálló változást, de nem tudok vele mit kezdeni, nem tudom hova tenni, nem veszem komolyan, s úgy vagyok vele, h majd elmúlik. Szeptemberben több napig fenállt ez az állapot nálam, még végül leültem meditálni, hogy akkor nézzünk szembe ezzel a már kissé félelmet keltő köddel. Ezzel a "szellemmel", ami rám telepedett.

Akkor, szeptemberben le is jegyzeteltem ide is, (fentebb olvasható) hogy mire mentem ezzel a medivel, miket érzek. (Hisz nálam ez a blogolás is egyfajta meditáció, terápia, ahol összegezhetem, s kiírhatom magamból az érzéseket.)

Szóval nagyjából oké is volt a "diagnózis", de nem volt teljes.

A bennem lezajló (át)változásokat, folyamatokat szépen felismertem, tudomásul vettem, de a munkahelyi változásokat is csak az én lelki állapotomnak tudtam be, s nem ismertem fel, hogy más is van még itt ezen kívül. 

Pedig láttam a jeleket, de mégse foglalkoztam velük, azokat is csak a szőnyeg alá söpörtem, s így nem állt össze a (teljes) kép.

Szóval melóban is változások vannak, nem csak bennem.

A tulaj a raktárat kiköltözteti Biatorbágyra, aminek nem örülök, mert kifejezetten szerettem ezt a hybrid munkaköröm, hogy szellemi és könnyű fizikai munkát is csinálok, viszont így az utóbbi kiesik. 

Az elmúlt 3 évben megtanultam, h a full office meló annyira nem jó nekem, mert enerválttá tesz, s jó volt, hogy mikor beállt az agyhalál és a zombi állapot, akkor fekeltem a gép elől, s mentem pakolászni, tenni-venni a rakiba, ahol mindig volt mit csinálni.

De így már csak a full office, fordítós, szövegírós, marketinges, számlázós, ügyfél-kapsolattartós szerepem marad meg... Kérdés, hogy meddig... 

Amint említettem, szeptemberben láttam, érzékeltem én a tulajon is, h megváltozott, "zsizsis" lett. Kapkodott, s hol ezen agyalt, hol azon, h mit hogy kellene csinálni. 

Mivel már pár (3) üzlet bezárását is megéltem, így utólag már tudom, hogy ez is jócskán hozzájárult nálam az "üres" lelki állapot kialakulásához. (Azon felül, ami alapból zajlott/zajlik bennem.) 

Szóval beszélgettünk s mondta h átalakítja az irodát. Pontosabban (részben) visszaalakítja fodrászattá, mert hogy korábban ez egy menő loft stílusú fodrászata volt a tulajnak. 

Egyrészt azért, mert akkor újfajta oktatasokat is lehet majd itt tartani, másrészt meg (s ezt már elég nehézkesen bögte ki) ha úgy alakul a világ gazdasági, politikai helyzete, hogy beüt a krach, akkor ismét fodrászat lesz, mert ha másból nem, abból biztosan meglehet élni... 

Meg hogy örül, h nem csak ez az egy cége van, mert különben bajban lenne a jelenlegi dollár árfolyam és az infláció miatt. 

Nah bumm! Okeeee! Viel Dank! 🙏💁

S gondolom érezte ő is, h beállt a  légkörbe a fagyhalál, s elkezdett mentegetőzni, h persze ez csak a nagyon vészesetes forgatókönyv, s alap esetben nem ezzel kell számolni, s hogy megy az üzlet, csak több, biztosabb lábon akar állni. 

Mindez tegnap történt. (Okt 14 - péntek) Aznap eléggé üres voltam. Meló után kiültem a szeretett parkomba a csókos vénasszonyok nyarás napsütésbe, s átadtam magam az érzéseimnek. Mondtam had menjen! 

El is kezdtek csapongani a gondolataim ezerrel. Volt másfél évnyi szép, nyugodalmas életem, s már megint jön az a kibaszott változás, ami soha nem hagy nyugalmat! Másról sem szól ez a kurva élet, mint az állandó változásról! 

Egyrészt tudom, h ez egy szükséges jó, ami által tanul, fejlődik az ember. S tudom h kifejezetten rossz lenne, ha ez nem így történne. 

De másrészt meg annyira fásultnak, fáradtnak tudom ilyenkor érezni magam, h még jobban vágyom ilyenkor elvonulni a világ elől egy erdő széli kis házikóba, ahol az ajtó előtt megállnék, megfordulnék bemutatnák egy nagyot a világnak, s azt mondanám, h szopjatok le mind! Majd belépnék a kis menedékembe, bebasznám magam mögött az ajtót, s kizarnám ezt a sok szart, ami ebbe a világba megy! 

El nem tudom mondani, hogy mennyire fárasztónak tudom érezni néha az itteni létet! Van, h a testem is annyira nehéznek, sűrűnek érzem, hogy legszivesebben ledobnám magamról ezt a nehéz páncélt, s elrepülnék egy tiszta, csendes érintetlen természetbe, ahol gyógyíthatnám magam a csenddel és nyugalommal és a gyönyörű, zöldellő, lüktető táj látványával. 

Meditációban csinálok ilyet is, s aznap balancba is kerül a lelki világom, de másnap a sok proli el is szívja. 

Rám férne egy hosszabb elvonulás... 🙄 💁

Amúgy mostanság, amikor nincs kedvem/energiám a némethez, akkor relaxképp a Red Dead 2 online játékkal játszom, ami gyógyítóan hat lelkemnek. Ennek a játéknak a gyönyörű természeti világába menekülök, s van, hogy csak kiállok egy szép helyre, s hallgatom a természetet, s nézem a gyönyörű napszakok változását. Imádom! 

Vannak ilyen relax videók is Youtube-on, amiket napi szinten hallgatok is, annyira jólesik. Ezen bejegyzésem is egy ilyennel indul. 😊 ❤️

... 

Jah! S aznap végén még rám írt Bátyám, h elmondta a nyolcadikos fiának, h meleg vagyok... 

Ő mondta el apámnak is. Máskor meg azzal szokott jönni, h ez az ember magánügye... 

Ugyanakkor tudom azt is h segítő, s nem ártó szándékkal csinálja ezt, csak szerintem nem jól csinálja, mert ez az én dolgom lenne, s nem az övé... 

Szóval a tegnapi gondolatcunamik után arra jutottam a nap végére, hogy intenzíven rá kell feküdnöm a németre. Eddig az volt a terv, hogy a nyárra elérjem a B2-es (középhaladó) szintet, de tegnap fújtam egy általános riadót s én is elrendeltem magamnál mozgósítást, (🤣😅) melynek az lett az eredménye, h november folyamán befejezem a jelenlegi önszorgalmon alapuló, bármikor visszanézhető online tanfolyamot, ami egy B1-es (kezdő közép) szintnek felel meg, s decemberben vagy januárban, ahogy indítanak majd tanfolyamot, jelentkezek egy 8 hetes heti 2x2 órás kiscsoportos (3-6 fős) intenzív német tanfolyamra, ahol a nyelvtan mellett végre a beszédet is gyakorolhatom, mert jelenleg sajnos nincs rá módom. A tanfolyamra előjegyzés van, s ha összegyűlt az elegendő létszámú és azonos tudású jelentkező, akkor indítják. 

Így reményeim szerint 2023 augusztusa helyett, egy negyed évvel előbb, már márciusra meglesz a B2-es középszintű német nyelvtudásom. 

Idén nem tartok attól, h bedobja a tulaj a törölközőt. Jelen állás szerint a január, február a kérdéses időszak inkább. Minden azon múlik, hogy hogyan alakul a gazdasági helyzet itthon. 

Egyeztettem Gáborral is, s a 2023 második negyedévre tervezett bécsi utazást előbbre hozzuk, s lehet hogy október utolsó, v november első hétvégéjén kimegyünk pár napra feltérképezni a várost. 

Nagyon örülök és hálás vagyok, hogy Gábor velem van, s a sok kalandozással, végül úgy alakultak a dolgaink ahogy. ❤️🙏❤️🧑‍🤝‍🧑

Szeptember végén voltunk is kint Normafán megünnepelni az évfordulónk. Mindig ott szoktuk. Immáron 3 éve. 😊 Hogy repül az idő?! 🙆🙈❤️

Ba.d meeeeeg! 😅 

Nah! 

Csók! 😘 

Rion

❤️ 


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)



Nincsenek megjegyzések: