Ivászat, Alter, barátok, mindenféle

Idézet mára:

"Tudod mi a bánat? ---> Várni valakit, ki nem jön többé vissza... Eljönni onnan, ahol boldog voltál, S otthagyni a szívedet örökké..."

de(!)

“A megbocsátás felszabadít:

Ez nem jelenti a múlt feledését, azonban nem szabad a régi sérelmeket felemlegetni, mivel az ilyen viselkedés szűklátókörűségre vall. Természetesen az sem jó, ha magadban tartod dühödet, mert így megterhelheted lelkedet és megbetegítheted testedet Ha megbocsátasz másnak és önmagadnak is, megszabadulhatsz ezektől a veszélyektől, és öröm költözik a szívedbe.”

Nyah! Here again! Már írni akartam jó ideje, de rohanó napokat élek, s sajnos nem tudok annyit a gép előtt ülni, mint szeretnék.

Volt, h úgy éreztem, h csak zenét linekelek be, volt, h csak idézeteket, gondolatokat teszek ki, s nem írok, végül egyik se lett. Vagy mondhatjuk, h mindegyik lett. Csak most így all in one.

Ammmmm… … Csapongnak a gondolatim…

Szombat este zártam. Este 10 után értem haza, tusoltam, tettem be zenét, s elkezdtünk inni az egyik lakótársammal, majd egyszer csak beindult, h most iszunk ba.d meg, mert inni kell ilyenkor, s azt csinálta, h egy feles vodka, s kísérőként meg barackos vodka. Áááá ez jó volt. Akkor igyunk még egyet! Aztán: “Már kevéske van az üvegbe azt még igyuk ki!”

Megittunk 3 feles vodkát tisztán rögtön egymás után és kísértük még alkohollal. Ne tudjátok meg! Kb.: fél éve nem alkoholizáltam! A 3. feles már annyira ütött, h az orrom is folyt ki, úgy köhögtem és kapkodtam levegő után!  

De jó volt. Aztán szétmentünk. Ő készülődni, öltözni, én meg a gép elé leültem, s ott is maradtam. Csináltam a zene listát, de óóóóóu mondom!

Jah! + ugye nem nagyon ettem már napok óta. Semmi étvágyam, s vasárnap este tudtam enni, de igazán nagy adagot hétfő este ettem, egy jót kb.: 5 nap után…

Szo ütött rendesen. Meg fáradt voltam, kialvatlan, de szartam le. Csak azért is! Aztán még hívott, mert volt még a hűtőben Nicolaj!

Itt már beszállt az ivászatba a párja is, a másik lakótársam, aki nemszokott inni, s úgy megint 2 felest, + még a már nem tom hányszor újra töltött vodkás barackos kísérő.

Aztán megindultunk a szomszédba. Lent az Alterben, ahogy leértem a lépcsőn, persze, h Bálint jó barátját láttam meg elsőként!

Beszélgettünk, de aztán elszakadtunk, mert jöttek, s csak jöttek a rég látott ismerősök, meg tudom, h rengeteg volt H&M-es kollégát láttam lent, s beszélgettem velük is, nah meg persze a jó barátok, kikkel anno annyit voltam, s buliztam, s az emlékek, aztán már nem is emlékszem a többire!

Azt tudom, h csináltam hülyeségeket, s h túl sok hatás és inger ért, és h sokan voltak, de mindig a barátokkal voltam, s táncoltam, s beszélgettem. Egyszer maradtam magamra, egy fél cigi erejéig, de ezen idő alatt konkrétan arra nem volt időm, h felfogjam, h most wtf folyik körülöttem?! S Mit csinálok tulajdonképpen???

Jó páran leszólítottak, de tán voltak nem magyarok is, mert nem értettem, h mit mond, csak, h angolul a nevem kérdezte, s otthagtyam, mert sietős volt wc-re. De mikor jöttem vissza, akkor meg Rionozott, de spuriztam be vissza a haverokhoz bugizni.  

Bocsi az illetőtől.

Az “ismertető jegyem” a zöld siltes sapim sokan lekapkodták a fejemről, s féltem, h elhagyom, de egyből ugrottam érte, mert úgy szeretem azt a sapkát, mint a szemem fényét!

Aminek nagyon örülök, h a pia sokat segített. Akartam én még más segítséget is, de egy jó barátom velem volt, megragadott, s inkább bevitt táncolni.

Jah! A show! Volt 2 új előadás, ami nekem új volt. Viszont kurva szar volt, h nem karol át senki. Pf! Nem kérném! :/

Észrevettem a falakon a díszleteket, a mintákat, h újítgattak, javítgattak még az Alteren. Most már tetszetősebb. Mikor utoljára nyár elején voltam Bálinttal, akkor nem tetszett.

Szo jó este volt, s köszönök mindent akik velem voltak az éjszaka.

Ami külön jólesett, s köszönet; Balázsnak, Rolandnak és “Jacko”-nak, h nagyon hívtak, s írtak, h menjek, menjek velük bulizniiii!

<3

Bár sajnos vasárnap reggel 9 előtt kelhettem, mert 10-re meg mentem nyitni, s még szinte részeg voltam, mikor elkezdtem dolgozni, de a nap s egyben a meló végére kijózanodtam. ( Persze részeg nem voltam, csak… … erőőőőősen másnapos". )

De kellett ez az OFF! Jóu vót Móunika kedvesss!

Csók!

Rion

…Egy korszak vége…

 

Idézet mára:

“A legszebb dolog a világon – egy gyermek születésén kívül – a szerelem (lenne, ha nem járna fájdalommal is.)”

Rion

 

Bálinttal dec 8.-án csütörtökön ismét szakítottunk.

Utána elkezdtem leírni az elmúlt napok érzéseit, de péntek este olyan hátba szúrás, majd arcon köpés ért, h már nem tartom teljesen aktuálisnak, h publikáljam most az akkori érzéseimet, gondolataim.

Szinte hihetetlen, de az elmúlt napokban Anyum a legjobb buziboszi barátnőmmé vált. :/ Sokat beszélgetünk. Van, h naponta többször is. Ilyen se volt még. De tényleg!   Az egyetlen problémám az, h nincs itt velem. Anyás vagyok igen. Sokan azok vagyunk. Nem szégyellem, hisz az lenne a gáz, ha szégyelleném, vagy pont, ha gáznak tartanám. Az már érzelmileg sík nulla, aki így vélekedik…

Emlékszem, h a hét elején mikor még együtt voltunk, volt 2-3 olyan alkalom, h hajnalban felriadtam, mert azt álmodtam, h szakítottunk. De egyből megnyugodtam, mert ott volt mellettem. Még a füldugót is kihúztam (mert én mindig füldugóval tudok csak elaludni) csak, h halljam a szuszogását. Pár percig ébren maradtam, mert jó volt a valóság, s azt mondtam, h hú de jó, h csak álmodtam...

Most megfordult a helyzet. Éjszaka többször felébredtem, majd azon voltam, h gyorsan visszaaludjak...

Hol el wok, hol szarul wok. De a megalázás után már csak szürkeség, a ridegség van bennem, s az a fajta szomorúság érzés, h úgy bántottak meg akarattal, h én szándékosan soha nem ártottam a másiknak, s h egyik napról a másikra milyen állat, ellenségesség, és rosszakarat tud úrrá lenni az emberen. Ráadásul azzal szemben, aki előtte meg mit jelentett a számára…

A közeli köröm; anyum, s közelebbi 1-2 barát aki tudják, h mi történt, a nagy részük megdöbbent. Főleg anyum. Anyumnak nagyon halk, s szomorú, s fáradt lent a hangja, miután elmeséltem neki, h mit tett.

Szar lett nekem is, azt mondta, h ismét csak csalódnia kellett. Bennem azért, mert már megint megbíztam valakiben, s hagytam magam kihasználni, s átverni, s csalódott Bálintban, a színházi, gyerekes, erkölcstelen viselkedése miatt + h milyen pofátlanul hazudott a szemembe. Azt mondta, h többre tartotta, mint h ilyen szintre süllyedjen.

Majd elkezdte mondani magának, h h örült, s nyugodt volt, h egy normális embert találtam magam mellé, erre meg tessék. Nah meg a kelletlen vendégekre is haragudott, h milyen lelketlen buta hiénák vannak, h még gondolkodás nélkül oda is pofátlankodnak.

Erre nem válaszoltam neki, mert még a homofóbot hoztam volna ki belőle is, h ezzel nem kell foglalkoznia, mert ez a viselkedés jellemző az átlag magyar buzikra.

Az egyik tapasztalt barátom nem lepődött meg ezen. Elmondta a véleményét, a történtekről a szereplőkről. Lényegében ő azt mondta, amit én nem mertem anyumnak mondani a telefonba, nehogy elkezdjen itt papolni, h “kellett neked Pestre menni”…

Most jó pár napig egyfajta stagnáló időszakom következik, majd ha megérett az idő, akkor ismét elindulok, s folytatom az utam.

Nah! Szo 1-2 levélre válaszolva ezért nem jelentkeztem az elmúlt napokban.

Csók!

Rion

Gondoalt

 

Idézet mára:

"Ha szeretnél egy kedvesebb világot, akkor legyél te is kedvesebb, ha szeretnél békét a világban, teremtsd meg a békét önmagadban." Dan Millman

 

Már rég akartam írni egy olyan gondolatomról, amit az egyik anyummal való beszélgetés alkalmával kering a fejemben.

Emlékszem, h ültünk a vonaton anyummal, s utaztunk együtt haza “Kertvárosba”. Nagy szántóföldek, a távolban a hegyek, dombok, a vasút mentén pedig suhantak a nyír és jegenyefák. Néztem kifelé az ablakon, s anyum a vidéki emberek vs városi emberek mentalitásáról, viselkedésmódjáról beszélt.

Felvázolta, h a pesti emberek durvák, egyszerűek, s bunkók. Lélektelenek, nincs lelkiismeretük, s gondolkodás nélkül, szint ösztönösen, reflexszerűen átgázolnak a másikon.

Túl anyagiasak, s nem becsülik a személyt, mint egyént. Sokan mennyire barbárok, agresszívek, sunyik, s még, h mennyi a szélhámos, csaló!

Mondta, h nem egyszer észrevette ezeket a jeleket rajtam is. Én is csak rohanok, és néha át/bele se gondolok mélyebben a dolgokba, h mit csinálok/tam.

Mennyire másképp vélekedek már az emberekről, s h megváltoztam.

Lényegében elemezte a változást. Önmagam, az alap megmaradtam, de sok új dolog ragadt rám. Azt mondta, h gyakran előtör belőlem a Bika, úgy átlagban eléldegél, de ha feldühödök, akkor öklelek bunkó, s kíméletlen módon. Pesten, mikor együtt vagyunk, pl.: megyünk hozzánk, akkor nagy léptekkel törtetek előre. Aki nem tér ki előlem, azt szinte fellököm. Dübörgök előre, akár egy bika. Majd hazaérek, fujtatok, csúnyán beszélek, járok ki-be a szobákban, majd néhány perc után úgy viselkedek, majd megállapodok egyhelyben – általában a gép előtt – s olyan leszek, mintha mise történt volna.

Anyummal szerencsére mostanság jóban vagyunk. Normálisan tudunk beszélgetni, s átgondolom, azokat, amiket mond.

Pl.: Most laptopot akarok venni, s eladni ezt a mostani laptopom, de nem vagyok biztos magamban, illetve a környezeti feltételekben így, egy még kivárok, de nem szeretem, ha levegőben lógnak a dolgaim, s már nagyon szeretném feltenni az i-re a pontot… :/

Szo ez van!

Csók!

Rion

Boldog Mik(u)lóst! :D

Kétharmados többségben az idegengyűlölet: Kimenni és változtatni!

Rettenetes az egész – tömören talán így lehet összefoglalni annak a nemzetközi felmérésnek az eredményét, amelyet a szélsőségesek körében végeztek három közép-európai országban.

Az skóciai St. Andrews Egyetem radikalizmuskutatásában (amelynek jelentése a British Council gondozásában jelent meg) összesen 800, magát radikális aktivistának valló 18–31 év közötti krakkói, brnói, pozsonyi és budapesti fiatalt kérdeztek. Voltak köztük szélsőbalosok, emberi jogi, környezetvédelmi aktivisták, vallási és etnikai közösségek radikálisai és szélsőjobboldaliak is. A minta felét a magyar interjúk adják, ezeket a Tárki készítette.
Ajánlott cikkek

Az összetett felmérés egyik feltűnő eredménye, hogy majdnem mindegyik kérdésnél a magyar radikálisok bizonyultak a legpesszimistábbnak. Akár azt kérdezték, hogy mennyire működik a rendszer, a politikai intézmények az országodban, akár azt, hogy mennyire bízol az intézményekben (pártokban, rendőrségben, bíróságokban stb.), a legkedvezőtlenebb válaszokat a magyarok produkálták.

Ez arra is igaz, ha a kérdés úgy hangzott, elfogadhatónak tartod-e a politikai erőszakot. Itt a magukat jobbikosnak mondó aktivisták helyeseltek a leghevesebben, így ők az „egyáltalán nem, illetve nagyon is” skála tetején állnak, míg a Fidelitas aktivistái a skála alján, ők tehát a legelutasítóbbak az erőszakkal szemben. Amikor arról van szó, hogy valaki konkrétan részt vett-e már erőszakos megmozdulásokon (például dobált-e követ rendőrökre), akkor már a budapestiek vezetik a listát: ők ilyet soha nem tennének.

Ennél meglepőbb eredménye a több hónapos – még a 2010-es választás előtt készült – kutatásnak, hogy a fiatal radikálisok döntő többsége, miközben az intézményekben nem bízik, mégis fontosnak tartja a választásokon való részvételt. A lengyel, cseh és szlovák városokban élő válaszadók többsége szerint a választások csak a mainstream érdekeit szolgálják, nem az övéiket; ennél a kérdésnél a budapestieknek mindössze 35 százaléka vélekedett így, szemben a többi város 50–70 százalékával.

A kutatás eredményeit lapunknak Jeffrey Murer kutatásvezető (St. Andrews Egyetem) és Sík Endre szociológus (Tárki) foglalta össze.

A felmérés apropóját az adta, hogy az Egyesült Királyságban évekkel ezelőtt vita kezdődött arról, van-e közvetlen kapcsolat a politikai aktivizmus, a radikalizmus és a politikai erőszak között. Azért kezdték a fiatalok attitűdjeit vizsgálni, hogy megértsék azt az utat, azokat a körülményeket, amelyek között az erőszak igazolódik. Ilyen kutatás korábban nem készült, három és fél évet vett igénybe, a terepmunka 2008 végétől 2010 elejéig tartott.

Az eredményeket illetően a politikai intézményekkel kapcsolatos bizalmatlanság kevésbé volt meglepő a kutatóknak, az már inkább, hogy a társadalmi intézmények közül az internet az egyetlen, amelyet valamennyire megbízhatónak tartanak. Érdekes eredmény a cinizmus hiánya is: miközben nem bíznak a politikai rendszerben, a kormányban, a társadalmi intézményekben, mégis azt gondolják, tehetnek valamit, hogy megváltoztassák a világot, és másokat is erre buzdítanak. Ez nagyon erős érzület: kimenni és változtatni – akár radikális szélsőbalosokról, szélsőjobbosokról, akár meleg, feminista jogvédőről, akár zsidóról, romáról, vallási fanatikusról van szó, ez közös bennük.

Ahogy az is közös, hogy az erőszak legitimálható lehet. Egy felelőtlen kormány megváltoztatása, a figyelem felkeltése indokolhatja a rendőrségnek való erőszakos ellenszegülést is a felmérés szerint.

A kutatás másik érdekes eredménye, hogy a válaszok semmilyen nembéli különbséget nem tükröznek a válaszadók között. A közvélekedés szerint a nők kevésbé fogadják el az erőszakos megoldásokat, de ez a radikalizmuskutatásban nem igazolódott, kivéve, amikor a kérdés úgy hangzott, hogy követtél-e már el erőszakos cselekményt – itt, és csak itt volt tetten érhető a férfiak dominanciája.

A felmérés egyébként azt is kimutatta, hogy a válaszadók többsége nem politikailag aktív családokból „jön”, az arány a budapesti jobbikosoknál a legmagasabb. Közös vonás viszont a gimnáziumi érettségi, magas a magukat a középosztályhoz sorolók száma, ahogy a munkavállalóké is, tehát nem feltétlenül a legszegényebb rétegekből kerülnek ki a radikálisok.

A Tárki mérései alapján a Political Capital megvizsgálta a Jobbik-szavazók szociodemográfiai összetételét. Mint kiderült, negyven százalékuk 18–35 év közötti (őket csak az LMP előzi meg három százalékkal). Viszont a közhiedelemmel ellentétben nem a rendszerváltás veszteseiről, szegény, alulképzett, marginalizált, erősen vallásos csoportról van szó. Sőt: Krekó Péter kutatásvezető beszámolója szerint a jobbikos válaszadóknak csak 26 százaléka él rossz körülmények között, míg a szocialistáknál az arányuk ennek a kétszerese. A képzettségben sincs eltérés a többi párt szavazóihoz és a teljes lakossághoz képest. A vallásosság mítosza is megdőlt, miután a felmérések szerint a pártok közül a jobbikosok körében a legmagasabb – egyharmados – az ateisták aránya. Amiben viszont kitűnnek a jobbikosok, az egyebek között az internethasználat (nyolcvan százalékuk rendszeres netező), illetve a férfiak többsége: Krekó szerint a Jobbik tesztoszteronpárt, a bázis kétharmada férfi, míg a többi pártnál egyenlő a nemek aránya.
Példátlan emelkedés

A Political Capitalnak a jobboldali extremizmust kimutató indexe szerint 2002 és 2009 között erősen emelkedett a mutató Magyarországon, a 15 év feletti korosztályban 10-ről 21 százalékra növekedett a szélsőjobboldali eszmékkel és politikával szimpatizálók aránya, ami nemzetközi összehasonlításban szinte példátlan emelkedés. Ennek a folyamatnak meghatározó eleme volt a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalom megroppanása, emellett jelentősen erősödött az előítéletesség, valamint némileg növekedett a félelem és a pesszimizmus is. Már két évvel ezelőtt is 21 százalék volt tehát a potenciális szélsőjobboldali szavazók aránya az országban. (Munkatársunktól)

www.nol.hu

+

Azt még megakartam említeni, h azt vettem észre, h a ősz/tél beálltával megnőttek a beérkező leveleim száma, s sajnos sokaknál nem túl pozitív volt a levél hangulata, de úgy érzem, h mostanra már javult a többségnél a helyzet.

Szo, ha valaki szeretne írni, vagy kérdése van, vagy beszélgetni szeretne vagy bármi egyéb, akkor örömmel fogadok megkereső levelet a riongay@gmail.com  -ra.

Mondjuk úgy, h nyílt napokat tartok!    

Csóóóóóók!

Rion

2 éves Rion, olvasók, levelek, buzulás vs heteróskodás

 

Idézet mára:

"Csak azt adhatjuk, amink van. Aki boldogtalan, nem adhat boldogságot, aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első kötelességünk: önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak teher. Először tanulni, aztán tanítani! Először teremteni, aztán adni! Ez az élet vastörvénye."

 

Az előző részek tartalmából:

November 6.-án volt 2 éve, h elkezdtem blogot írni! Döbbenetes, h h eltelt az idő! + Ha jobban belegondolok, h régebben napi szinten írtam, akkor már most kb.: egy Biblia vastagságú könyvet lehetne írni eddigi 2 évemről… Durva…. …hmmm!… Rohan az idő… :/

Ha visszaemlékszem a régen velem történtekre, olyan, mintha nem is velem történtek volna meg. Olybá tűnik, mintha meg se történtek volna! Eszembe jutnak régi dolgok, s felteszem a kérdést, h OMG! Ez velem történt meg? Az én voltam???…

Előjönnek ezek a gondolatok, érzések, akkor is, mikor felkeresnek olvasók, s kérdezgetnek.

1 - vagy tán már van 2 hete is - találkoztam egy blog olvasómmal, aki még… … nagyon az elején van, s bizonytalan magát illetően, s megkért, h találkozzunk, s beszélgessünk személyesen.

2 órát sétálgattunk a belvárosban. Az elején persze én beszéltem, s alkalmaztam a Melegség Megismerés programon megszerzett tudásom. Oldani kellett a srácot, mert érezhetően feszült volt, de aztán persze egyre többet, s többet beszélt, s kérdezett Ő is. Most meg már szinte napi szinten tartom vele a kapcsolatot s levelezünk, s ő elömleszt a felmerülő kérdéseivel én pedig készségesen ellátom információkkal. .

Aztán manapság sokat hülyülünk a fiú kollégákkal. Megy a szívjukegymásvérét buzi vs, heteró szinten. De persze csak poén, s jókat röhögünk a másikon. Ők azzal verik ki nálam a biztosítékot, mikor végigstírölnek egy csajt, ahogy kivonul az üzletben, majd közelebb jönnek hozzám, mintha a környéken hajtogatnának stb, s elkezdik hangosan mondani, h milyen jó melle, mekkora segge volt stb…

Nah! Rion úrfi sem esik kétségbe. Amint bejön egy valamire való én is mondom, h mmmmm milyen szép borostás, izmos, nyunyós, spanyolos, kandúr, vagy fiatalos, milyen szép formás feneke, s vajon milyen farka leehet, dugó vagy megbaszatni való. ( Vagy mindkettő Ő is! )

Ők hangosan úúúúúznak s ahányan vannak annyi fele mennek szét. Aztán meg engem kergetnek ki a világból. Aztán persze van, mikor vagy én vagy valamelyikük túllő a célon, s a többiek, vagy ha hallja manager akkor rá szólnak a másikra, h ez már too much.

Jah!Valszeg nem tudjátok, de én vagyok most kivételesen az egyetlen meleg abban az üzetben. A fél banda lány a másik 5 fiú pedig hetero.  De nagyon szeretem őket. Jó team.

Csók!

Rion

December 1. - AIDS Világnap

 

A WHO 1988-ban december 1-jét AZ AIDS elleni küzdelem világnapjává nyilvánította (World Aids Day). Ennek célja, hogy mozgósítsa az embereket a HIV elleni küzdelemben, és tudatosítsa a biztonságos szexuális élet fontosságát.
A HIV - vírus terjedéséről és a fertőzés következtében hosszú évek alatt kialakuló AIDS-betegségről az orvostudomány jelentős ismereteket szerzett, azonban még nincs a birtokunkban a biztos és teljes gyógyulást jelentő gyógymód. A vírus szexuális kapcsolat, vér útján (pl.: közös tűvel történő intravénás szerhasználat során), vagy fertőzött anyáról gyermekére terjedhet. (Magyarországon 1986 óta minden vért és vérkészítményt HIV antitestekre is tesztelnek, így vértranszfúzió és vérkomponensek révén a fertőződés esélye minimális.)

Piros szalag
Patric O’Conell AIDS-beteg ihletésére alakult ki a Red Ribbon szimbóluma és kampánya. Ő a Visual Aids vezetője volt, ami az AIDS-ellenes küzdelmet nyiltan felvállaló művészekből állt. Az ötlet az öbölháborút megjárt katonák iránti szolidaritásból kitűzött sárga szalag adaptálásával jött létre. A választás a szimbolikus jelentésű piros színre esett. 1991-ben a Broadwayen a Tony-díj átadásakor 3000 piros szalagot osztottak szét a részvevők között, és amikor Jeremy Irons a kamerák elé lépett, piros szalagja a nemzetközi AIDS-ellenes küzdelem jelképévé vált.Ha a HIV-vírusok bejutnak a szervezetünkbe, megtámadják a sejtjeinket és hozzákapcsolódnak az immunrendszerünk legfontosabb részéhez, amely ezek után nem tud megfelelően működni és a szervezetünk már nem képes védekezni más fertőzésekkel szemben. A folyamat végére annyira legyengül az immunrendszerünk, hogy a legegyszerűbb betegségekből sem gyógyulunk meg. Ezt a végső stádiumot nevezik szerzett immunhiányos szindrómának, közismertebb nevén ez az AIDS.

Az ENSZ legújabb jelentésében közölte, hogy az AIDS eddig 25 millió ember halálát okozta világszerte. A járványról készített jelentés szerint van okunk a reményre, de nem szabad az önelégültség hibájába esnünk.

A kórokozó felfedezése óta közel 60 millió ember fertőződött HIV vírussal, de a megelőző programok jelentős hatást gyakorolnak - áll a UNAIDS ügynökség Sanghajban kiadott legújabb jelentésében. 2008-ban körülbelül kétmillióan haltak meg a betegségben, így a halálos áldozatok száma összesen mintegy 25 millióra emelkedett az óta, hogy a vírust három évtizeddel ezelőtt felfedezték. 2008-ben hozzávetőlegesen 2,7 millióan fertőződtek a vírussal, tehát világszerte összesen 33,4 millió embert fertőzött meg a HIV vírus.

Michel Sidibe, a UNAIDS igazgatója egy sanghaji sajtótájékoztatón azt nyilatkozta a jelentéssel kapcsolatban, hogy az új humán immundeficiencia vírus (HIV) fertőzések száma az elmúlt nyolc évben 17 százalékkal csökkent.
A szerzett immunhiányos betegséggel (AIDS) összefüggő halálesetek száma az elmúlt öt évben több mint 10 százalékkal csökkent, mert több beteg juthatott hozzá az életmentő kezelésekhez. A jelentésben szereplő becslés szerint mintegy 2,9 millió életet mentettek meg 1996. óta, amióta hatékonyabb kezelések állnak rendelkezésünkre. Tehát az új fertőzések csökkenése ellenére nő a vírushordozók száma. Hála az új gyógyszereknek, a betegek egyre tovább élhetnek.

A társadalom fejlettségének egyik fokmérője, hogyan viselkedik a segítségre, gyógyításra szoruló állampolgáraival. A társadalmi közgondolkodás fejlesztésében még nagy feladat áll előttünk: sok esetben még ma is megbélyegzik a fertőzötteket. Mindenki számára világossá kell tennünk: az AIDS nem valamiféle büntetés, hanem súlyos egészségügyi kockázatot jelentő fertőzés. Csakis felelősen gondolkodó állampolgárok esetén bízhatunk abban, hogy a jövőben ne kelljen még nagyobb, társadalmi méretű problémák elé néznünk, ne kelljen egyetlen társunkat sem elveszítenünk e betegség miatt. Figyelemre és összefogásra, partnerségre és nyitottságra, a szembenézés és az őszinteség bátorságára van szükségünk.

pinkvanilla.hu

Reklám!

December 2.-án Pull and Bear, majd pár nap eltéréssel Bershka üzletünk nyílik a Westend-ben. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. :)

(Mielőtt bárkinek is megfordulna a fejében, h lecsekkol. Nem fogok dolgozni.    )

…

 

… Nem vagyok valami jól lelkileg. Gondok vannak, amik még nem teljesen egyértelműek, de érzem, h vannak. Próbálok velük megküzdeni, de attól tartok, h a gondok meghaladják az én képességeim… :/

+ Nincs is kedvem írni. Majd jelentkezem…

Csók!