Bent, buli, Norbi

 

Idézet mára:

"A fogyasztói társadalom eszméje az, hogy a növekvő fogyasztás által egyre boldogabbak és boldogabbak leszünk. Tényleg ezt tapasztaljuk? A probléma az, hogy amíg meg nem szerzünk valamit, addig azért aggódunk, amikor megszereztük, akkor pedig azért, hogy el ne veszítsük. Az értékrend felborult: Dolgokat szeretünk, és embereket használunk, ahelyett, hogy az embereket szeretnénk és dolgokat használnánk. Valódi boldogság a kapcsolatokból jön. Láss túl a valóságnak bemutatott illúzión!"

Újabb hét rohant el! :/

Július 17. Hétfő:

Jó volt ez a hét is. Szeretek itt dolgozni. Minden nap hallok, tanulok valami újat, s jó dolog, h több egyéniséget is megismerhet az ember.

Hol tanulunk, hol dolgozunk, szo eléggé változatos eddig. Kicsit fősulis/egyetemi feelingje is van, mikor beülünk, meghallgatni az előadásokat. Várjuk már mindannyian a nyitást…

…

Este megnéztük itthon a lakótársakkal az Ördög Pradát visel című filmet. Annyira jó volt ismét látni! + Már másabb szemmel és értelemmel néztem a filmet. Sok márka már mondott is valamit. Némelyiknél automatikusan beugrott pár infó, amit aznap jegyzeteltünk/tanultunk.

Szombaton pedig egyik kolléganőm tartott egy spontán házibulit. Délután dobott egy üzit, h ha van kedvem menjünk. Jó volt kikapcsolódni. Rég voltunk már házibuliba. Jól be is basztunk. Volt ott több kolléga is, szo örültem, h Norbi megismerhetett egy párat. Jah! Igen! Norbi! Természetesen hoztuk a formánk, s Mónika show nélkül nem telhetett el ez az este sem, de utólag visszagondolva csak jót nevetek magunkon. Olyan ok vagyunk mint az olaszok. Egy jó kis cirkusz nélkül nem tudunk meglenni. Aztán egy jó szex és nyugalom van egy darabig megint.

Scottyval a kutyánkkal is minden okés. Mivel nekem van több szabadidőm, így javarészt én foglalkozok többet vele. A többi kutya közé még mindig nem engedjük, mert durván játszik velük, s ezt nem minden kutya tolerálja.

Nah! Egyelőre ennyi. Nem vagyok most jó passzban, szo majd máskor többet írok.

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Napi gondolat:

"A válasz a kérdéseinkre mindig ott van a számunkra, csak néha nem vagyunk nyitottak, hogy megkapjuk. Az egyik legerőteljesebb mója, hogy hozzáférjünk a problémáink megoldásaihoz az, ha meghallgatunk másokat - különösen akkor, ha a véleményük nem egyezik a miénkkel.
Ez olyan egyszerűen hangzik. Bárki tud figyelni nem? De hallani és figyelni az nem ugyan az! Talán figyelünk, de csak azért hogy előkészítsük az ellenérvünket, nem hogy meghalljuk, amit mondanak. Néha azzal indokoljuk ezt, hogy mi már úgyis tudjuk az össze tényt, néha pedig azt feltételezzük, hogy ha egy ember nem tökéletes, akkor nem oszthat meg velünk semmilyen bölcsességet. Másor pedig a tévedéstől való félelmünkben zárkózunk be, miközben úgy gondoljuk "ha elfogadom, amit a másik mond, az azt jelenti, hogy meg kell változnom."
Ha nem vagyunk hajandóak meghallgatni másokat, az nem csak a kapcsolatunkba hoz negatív energiákat, de azt is megakadályozza, hogy meghalljuk azt, ami szükséges lenne a személyes fejlődésünk érdekében. Minden ember üzeneteket közvetít - mindegy mi az. Vegyük számításba mások véleményét. Talán ők tudnak valamit amit mi nem.
Ha kitárod a szíved és kinyitod a füled, akkor meghallod a megoldásokat, amiket az univerzum próbál eljuttatni hozzád!"Yehuda Berg, Kabbala Központ Magyarország - Kabbalah Centre Hungary

Filmajánló:

Melóban, gondolatok, fürdőzés, trónok

 

Idézet mára:

"Bár furcsának tűnhet, a gondolataink sokszor nem is tőlünk jönnek.
A fejünkben mindig két hang van jelen: a negatív erők hangosan szóló hangja és a lelkünk suttogó hangja.
A proaktivitás egyik titka, hogy tudjuk: bár nem tudjuk mindig kontrollálni a gondolatainkat, azt igen, hogy melyiknek adunk energiát." - Yehuda Berg

 

Gyorsan elrohant a 2. munkás hetem is. Minden nap megismertem új arcokat. Jó fejek, kedvesek. Bírom őket.

A csapat egyik fele képzésen vesz rész, még a másik fele, dolgozik, s ez cserélődik, mert annyian vagyunk, h egyszerre nem igazán férnénk el a nagy raktárunkban, oly sokan vagyunk.

Majd a következő héten lesz együtt a 2 csapat, de akkor az irodaházban leszünk, mert a köv héten folyamatos oktatások lesznek.

Van házink is, s 4 fős csoportokra osztva, mindenki kapott 1 márkát, amit ki kell dolgozni, s elő kell majd adni a többiek előtt.

Rég csináltam már ilyet. Utoljára a fősulin 3 éve, szo ha nagyon nem is, de azért izgatott vagyok, mert ennyi ember előtt (40-50) még nem tartottam prezentációt.

Én csináltam az általam előadandó márkáról egy képes videót, meg majd bemutatom az idei téli kollekció divatanyagát is. Meg persze cég történet, alapító, vonalak etc, etc ,etc…

Szo jövő héten nagy fejtágítások lesznek.De már nagyon várjuk, mert mindenki info éhes.

Am szeretek itt dolgozni. Repülnek a napok, s egyelőre életem szinte minden egyes óráját kitölti, s gondolok rá. Ezzel fekszünk, ezzel kelünk a többiekkel.

Az ismerőseim száma is megugrott face-n.

A héten általában 1 társaság körében mozogtam.

Pénteken meló után ki is ültünk az Anker nevű helyre, az Anker közben. (Hol máshol. )

Szeretek velük lenni.Van egy kedves, szerény értelmes, szép és okos lány, akibe tuti szerelemes lennék, ha hetero lennék.

A másik egy modell lány. Magas vékony. Ránézel és azt mondod róla, h ő egy francia gazdag nemes. Filmekbe látni csak ilyet. Ő is szép, okos és értelmes. Árad belőle a mosoly, a nyugalom, a béke és a harmónia. Nyugodt elegáns, megfontolt. Imádom nézni a mozgását, h mindenre odafigyel, “iszom” a testtartását is. Nagyon szeretem őt is

S van egy srác, aki egy tipikus lázadó, nagyvárosi laza fiú. Egy jampec! Majdnem egy évvel idősebb nálam, de neki ez az első munkahelye. Olyan laza, beszédes, h gyakran többet beszél mint dolgozik. A lányokat nagyon jól elszórakoztatja. Jah. Am Hetero. Nagy Juventus fan, meg imádja a koncerteket.

Beszél olaszul, szo mikor eszembe jut valami, mindig megkérdezem, tőle, h ez h van olaszul.

Ő is imádja az olaszokat.

Gyakran elgondolkodtam a héten, mikor beültem egy kávéra a konyhában, s egyedül lehettem egy kicsit, h… … h idősödöm. Fiatal vagyok és annak is érzem magam én is, de már látom általuk azt is, h nem annyira fiatal, mint azt én gondoltam, s furi azzal is szembesülni, h már nem vagyok az aki voltam, nem úgy állok a munkához, mint ők, ahogy én is álltam anno, látok, tudok dolgokat, amiket ők még nem, s gyakori h én mesélek nekik dolgokról. Márkákról, v munka tapasztalatokról, tanácsokat adok, h mi jó, mit nem néznek jó szemmel. A többiek is akiknek vannak tapasztalataik is ezt teszik. Dolgozunk, s közben storizgatunk. A legtöbbet mi oktatunk, akik már dolgoztunk kereskedelemben. Mesélünk, h miket éltünk át, mire készüljenek fel, milyen vásárlók, és esetek vannak.

De hát ezen beszélgetések által, azért mi is felkészítjük őket, s az őszi nyitásig még lesz bőven oktatásu(n)k a cégtől is.

…

Am Június 7.-én Vasárnap Popovval és Norbival ismét lementünk Velencefürdőre.

Sajnos most nem volt kánikula s a víz se volt olyan meleg. Nem sokat voltunk a vízben. S Inkább napoztunk, meg én olvastam a Trónok 4. kötetét. (KI VAGYOK AKADVA!!! NINCS BENNE SE DAENERYS, SE TYRION!)

Nem csodálkozom így már, h a 3. évad sorozatában miért hagytak le annyi fontos eseményt?! Hát ezért, mivel a 4. kötetben nincsenek a kedvenc szereplőim!

Am a strandra vittünk pálinkát is meg vettünk vodkát és üdítőt, de nem sikerült bebasznunk!  

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Napi elemózsia

http://napielemozsia.hu/magazin-5#.Udx8oUG9C1U

Napi gondolat:

 

“Céljaink elérésének és álmaink megvalósításának egyik kulcsa a kitartás.
Az egyik barátom híres színész, de nem volt mindig az. Karrierje elején sok nehézséggel küzdött, mások kanapéján aludt, és néha még ételre sem futotta neki. Azt mesélte, hogy ezekben az időkben a legjobb tanácsot a drámatanárától kapta: "A kitartás egy napon majd győzedelmeskedik a tehetség felett. Azért ugyanazt a pár tucat színészt látjuk minden filmben és TV műsorban, mert sok más, igazán tehetséges ember belefáradt a próbálkozásba, összepakolták a bőröndjüket és hazamentek."
Ez egy fontos lecke volt nemcsak a karrierje, hanem az egész élete szempontjából.
Azok az emberek, akik az álmaikat követve élnek, sosem adták fel, még a legnehezebb időkben sem.
Nehéz újra és újra felkelni a bukások vagy visszautasítások után, főleg amikor úgy tűnik, nem haladunk semerre. Az igazság azonban az, hogy ezek az akadályok azt kívánják meg tőlünk, hogy még erősebben higgyünk magunkban, bízzunk az univerzumban és a kemény munkában, amit az álmaink megvalósításába fektetünk.
A nehézségek sokkal édesebbé teszik a győzelmet. Minél több akadályt győzünk le, annál nagyobb beteljesülést tapasztalunk meg.
Soha ne feledjük, hogy mindig akkor van a legsötétebb, mielőtt hajnalodik.
Általában akkor akarjuk feladni, amikor már majdnem célt értünk. Csináljuk tovább!”
Yehuda Berg

Fürdőzés, betegség, munkába állás

 

Idézet mára:

"Időnként mindannyian kerülünk konfliktusokba.
Az érvek és ellenérvek kezelésének egyik leginkább proaktív módja, ha mély levegőt veszünk és megkérdezzük magunktól: "Mit akar ez a helyzet tanítani nekem?"
A konfliktusok egyetlen célból jönnek létre: azért, hogy mindegyik fél tanulhasson belőlük." - Yehuda Berg

 

Hát túlvagyok az első munkás hetemen. Elrohant ez az egy hét. Had emlékezzem akkor vissza, h mi is volt azóta, h nem írtam;

…

Mikor Scottyval sétálok/unk Scottyval a városban, már többször fordult elő, h megszólítottak a cigányok, h tudnak viadalt, nem e érdekel. –.-‘”

Sajnos a cigányok nagy szeretik, s mindig oda meg vissza vannak a Scottyért… :/   –.-‘”

Június 21. Péntek:

Popovval a lakótársammal és Norbival lementünk Velencefürdőre. Nagyon jó volt! Először elmentünk a szabad strandra megmártózni a vízben, h lehűsítsük magunk. Aztán elsétáltunk a kb.: 20-30 percnyire lévő legközelebbi üzletbe(!) s bevásároltunk. Vettünk vodkát, gyümilét, energiaitalt, meg a strandon ittunk még fröcsit. Az üzletből kilépve az volt az első h eltekertük az üveg nyakát és ittunk!

Jól éreztük magunk. Én legalábbis biztos! A vízben jól elökörködtünk.

A nap és a hőség egy kissé fokozta az alkohol erejét. Szép színünk lett a nap végére, s jól el is fáradtunk.

Hazafelé tömve volt a vonat, s nem néztem jól szemmel, h csak személy vonat jár, ami minden bokornál megáll…. :/

 

Június 22. Szombat.

Estére lebetegedtem. Belázasodtam. Nagyon szarul aludtam, meg vasárnap is.

Hétfőn elmentem dokihoz. Arcüreggyulladás, a nyakamnál lévő mirigyeim is begyulladtak. megfázás.

Írt fel antibiotikumokat, meg orr és száj sprayt, acc-t. 7000 Ft minusz….

Magamnak köszönhetem, mert a nagy kánikulában itthon ültem egy száll bokszerben a légkondi alatt a nappaliban. Néha még hideg tussal is fokoztam a hűsítést, a hideg levegő meg jött rám….

Június 30. Vasárnap:

Kiköltözött az egyik lakótársunk. Átrendeztük a lakást. Tök jó lett. Olyan, mintha új albiba költöztünk volna!

Július 1-6.:

Megkezdődött a munkás életem. Hétfőn csak pár órás meeting volt, megmutattak az ideiglenes raktárunkat ahol dolgozunk. Kedden dolgoztunk a rakiba.  Szerdán képzésen voltunk.

Csütörtökön ismét a rakiba dolgoztunk, pénteken pedig az irodán.

Gyorsan elrohant a hét. Jó volt. Pénteken a nap végén összehívták a csapatot és elmondták h mi várható a következő hetekben. Nagyon komoly lesz. Jönnek majd a nagy márkák képviselői s előadást tartanak nekünk. Aztán jönnek olyan vendégek még mint pl.: stylist, fodrász, sminkesek stb.

Szo lesznek még bőven tréningek, munkák. Várom már nagyon. Az basztat, s jó lenne már tudni, h milyen pozícióban és melyik osztályon fogok majd dolgozni, de ez még a jövő zenéje.

A társaság amúgy elég vegyes. Idősebbek fiatalabbak. Rókák és pályakezdők, de mindenkit betanítanak, szo egyenlőek vagyunk.

Mindenkinek van ismerőse itt azt tudom. Nekem is. Szerencsére minden nap ismertem meg új embert, aminek örülök.

Jó dolog az is, h mindenki máshoz ért s mindenki tanít a másiknak valamit. Állandóan a munka körül forog mindenkinek a feje. Mindenki info éhes, tele vagyunk kérdésekkel még annak ellenére is, h állandóan tájékoztatnak minket. Ennek szintén örülök, h elmondják előre h mi lesz majd.

Napi 8 órában dolgozunk egyelőre.

Itthon is szinte csak a melóra tudok gondolni. Jó a fizu és van egy jó erős juttatási cafetéria csomagunk is +-ban. Szeretnék egy jó pozíciót elérni/kapni. Vagy valami kis részlegvezető v visuel, de bőven vannak nálam sokkal idősebbek és tapasztaltabbak is ezekre…. Vannak akik üzletvezetők, v ü.v helyettesek voltak máshol! Felteszem magamnaak a kérdést, h hova akarok én? Hiába h mindenki értékesítő jelenleg, s egyenlő …  

Soha nem volt még ilyen munkahelyem, ahol ennyire figyelnek az alkalmazottakra, tájékoztatnak, s képeznek minket, s majd a próba idő lejárta után is mennyi lehetőség, kapu fog még előttünk kinyílni?! Ajjj! Csak álljam meg a helyem! 

Tele van a fejünk infókkal, kérdésekkel, álmokkal, tervekkel. Nagyon nagy dolog előtt állunk. Ez érezni a levegőben, s tudja mindenki, s jó dolog egy ilyen nagy volumenű monstrumos dologban részt venni. Magyarország első és egyelten luxus áruházát megnyitni. Egy budapesti Harrods-ot.

Márkákból is majd prezentációt fogunk csinálni.

Jaaaaj. Bárcsak már szeptember lenne! Remélem beválok, s jó helyem lesz. Jól végzem majd a munkám, meglesznek velem elégedve. Jó osztályon, jó pozícióban, jó fizuval, jó csapattal, jó légkörben. AMEN!

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Roma integráció 2013

Ma délután a nagyváradi piros 1-es vonalon közlekedő 207-es számú vilamossal utazzam, indultam a központba. A rogériuszi piacon azonban a villamos blokád alá került. Valami negyven darab guberálós cigányasszony, egy egész karavánravaló , szállt fel a jármóre, másodpercek alatt zajjal, bűzzel töltötték be a jármű belsejét. Ugyanis nemcsak a vizet kitudja mikor látott , koszos emberi testek bűze párázott szét a villamosban, hanem a hatalmas batyuké is, amikbe guberálásból szedett, istentudja mi mindent tartalmazó akármik kandikáltak ki. A kukalé néhol ki is csorgott a villamos padlójára, a zaj és a bűz elviselhetetlen volt, az utasok megdöbbenve és ijedten nézték ezt a furcsa megszállását a járgánynak. Ekkor azonban a villamos vezetője( minden elismerésem neki!) kiszállt a vezetőfülkéből és hátrajött a röhécselő, orditozó cigánybandához s megkérdezte, van e jegyük? Mint kiderült nem volt természetesen. A villamosvezető hölgy kijelentette, hogy akkor bizony leszállás az egész karavánnak! De nem oda Buda,a zok pofátlanul kijelntetteék, hogy ők ugyan le nem szállnak, s mindenki tehet nekik egy szivességet. Ezt persze nem igy fogalmazták meg. A villamosvezető megmakacsolta magát s mondta, nem hajlandó elinditani a járművet, mig a koszos, pimasz népség le nem takarodik,kérte az utasokat is segitsenek rendet tenni. Jellemzően, elsőre a nők álltak a báros villamosvezető asszonyka mellé, aztán a férfiak is csatlakoztak. A guberálós banda szemberöhögte az embereket, mikor azok azzal fenyegetőztek, hogy mindjárt rendőrt hívnak. És, mit tud tenni velük a rendőr, röhögtek s átkozódtak is ocsmányul, nem tehetnek a zsaruk semmit velük! Bizonyára ez igy is van, jól tudták ezek a szegény de nagyon kellemetlen páriák. Végre az utasok háborgására vagy tíz perc múlva (addig állt a villamos) lecihelődtek, mikor látták, a végén baj lesz, mert egyre mérgesebb a nép és többen a telefonok után nyúltak, hogy mégis rendőrt hívjanak. A legnagyobb szájú cigányasszony még visszafordult és megátkozta a villamosvezetőt, meg amúgy an gros az egész utazóközönséget. Végre indulhattunk. A járgányban még sokáig terjedt a szag, a batyukból kifolyt kukalé csendesen száradt a lábunk alatt. Szinte fórum alakult ki a villamoson. Hogy mit lehetne ezezl a jelenséggel tenni? Ezeket munkára nevelni sosem lehet. Igen, félünk tőlük. Egy mai átlagcsalád nehezen tud felnevelni két-három gyereket, ezek kapják a mi adónkból levont segélyt s szaporodnak mint a fene. Eszük ágába sincs persze integrálódni , más lenni, beilleszkedni . Genetikailag, antropológiailag alkalmatlanok erre, bárki, bármit mond. Volt, aki azt is mondta, egyetlen megoldás, ha munkatáborokba vinnék őket s ott kezdenék el az integrálásukat. Persze ilyesmit mondani a nagy liberális értéktelenségek "rendjében" rögtön rasszizmusnak, fasizmusnak minősül, de akik ezt állitják, azoknak én ( a sok hamis, álságos , sok pénzbe kerülő műintegrációs projekt margóján) csak azt kivánom, szembesüljenek egyszer szemtől szembe ezzel a jelenséggel, mondjuk egy ilyen váradi villamoson! És köszönet a 207-es váradi piros 1-es villamos vezetőjének, talpraesett, bátor asszony! Bár több ilyen hozzáállású vezető lenne, és ne csak a villamosokon...

Mária Magdolna Szoke

Mi a lótúrót akarnak még a melegek?!

Ne idegesítsék és provokálják egy álló héten át Magyarország homofób és nem homofób lakosait azzal, hogy meleg vagyok, büszke vagyok, meleg vagyok, büszke vagyok, meleg vagyok, büszke vagyok, meleg vagyok, büszke vagyok, meleg vagyok, büszke vagyok, meleg vagyok, büszke vagyok...

Meleg hetünk van, az hétszentség. Most van ugyebár a hazai homoszexuálisok (leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek és queerek) nagy ünnepe, a Budapest Pride, amely orbitális felvonulásba torkollik majd szombaton. Az országos sajtó és az értelmiség egy (nagy) része a rendezvény dicsőségét zengi napok óta, csatlakozott egy rakás tűzforró kezdeményezéshez, és szexkorbáccsal ostorozza Orbán Viktor miniszterelnököt, valamint Tarlós István főpolgármestert amiatt, hogy nem megy el a nyitottság kitáruló kapuját hirdető csúcsbulira. Csak zárójelben: Bajnai Gordon ott volt a megnyitón, de még innen a barátságon. A melegek, biszexuálisok, transzneműek, stb. azt mondják, hogy ők a szexuális kisebbségek jogaiért és hátrányos megkülönböztetésük ellen küzdenek, ezért kell az Andrássy úton bugyiban vonaglani. Hát, ha szerintük ez kell az elfogadásukhoz, tegyék csak nyugodtan, a rendőrség vagy 100 millióért megvédi őket a homofóboktól. A kérdés az, miből táplálkozik e különleges kisebbség kamionon való nyáladzásra késztető hiányérzete.
Nézzük csak: Magyarországon a homoszexuálisok azzal keffentenek, akivel akarnak, persze jó esetben csak akkor, ha a kiszemelt is boldogan odatartja a potrohát. Magyarországon a homoszexuálisok nagy számban felelős és vezető állásokat birtokolnak a média, a szórakoztatóipar, a színházi élet és a gazdaság világában, a comingoutolók semmivel nem kapnak kevesebb fellépési vagy munkalehetőséget, mint a másságukat titkolók. Magyarországon a homoszexuálisok immár 18. alkalommal rendezhetik meg a melegfesztivált, a főváros tele van melegbárral, Magyarországon a homoszexuálisok jogaiért többen állnak ki, mint egy teljesen átlagos, a rengeteg melótól és a rém kevés pénztől üveges tekintetű magyar állampolgár jussáért, életéért. Na de akkor mi a lótúrót akarnak még a melegek?
Ami hirtelen eszünkbe juthat, az az, hogy szeretnének házasodni meg gyereket nevelni, de a Fidesz-kormány ezt nem támogatja. Jómagam a kormány helyében áldásomat adnám a fiú-fiú + örökbe fogadott gyerek, illetve a lány-lány + lombikbébi családokra, de cserébe azt kérném, hogy ne idegesítsék és provokálják egy álló héten át Magyarország homofób és nem homofób lakosait azzal, hogy meleg vagyok, büszke vagyok, meleg vagyok, büszke vagyok, meleg vagyok, büszke vagyok, meleg vagyok, büszke vagyok, meleg vagyok, büszke vagyok, meleg vagyok, büszke vagyok... Unalmas már ez, kedves melegek, ezt a háborút már rég megnyertétek. Orbán Viktornak pedig joga van hozzá, hogy ne menjen el a diadalünnepre.

http://www.hajdupress.hu/

!

“LESZAROOOM!” :)

Az öregasszonyt leszámítva, szerintem tök okés. Érezhető, h javult, jobb az elfogadottságunk, s a nagy többséget amúgy nem érdekelné, h most buzi e vagy. :)

S tisztelet a végén nyilatkozó meleg srácnak! Végre egy kis betekintést engedett maga által a normálisabb melegekről.

(Am a riporter srácban meg 100%-ban biztos vagyok, h egy látens!)

Budapest Hate – melegek a buzik fogságában

 

Hálás köszönet ezért a cikkért az írónak! Nagyon jó! Ajánlom mindenki figyelmébe!

100%-ban egyetértek vele!

Ez lenne az alap létszükséglet, nem pedig a rajta v ellene való részvétel!

…

 

“A felvonulással nem az a legnagyobb baj, hogy a többségi társadalmat vizuális sokkolja. Igazi bűne, hogy egyszerre kriminalizálja a szexuális érintettség tekintetében többségi és kisebbségi társadalmat.

Itt van ez a Budapest Pride nevű akármi, amely cirka másfél évtizede kerülget bennünket, mint valami nyári kórság, amely a bőrünk alá furakszik, viszket és nem találjuk az ellenszerét. Két szélsőséges csoport kereszttüzében állunk mi, normális hetero- és homoszexuálisok. Az egyik a kamionon vonaglik, kezében rózsaszínű bibliát tart és a farkát markolássza, a másik a kordon túloldaláról szatyrot lóbálva mocskosbuzizik. Egyikhez sem tartozunk, mi több, mind a kettőtől viszolygunk.

Mit tegyünk, amikor körülöttünk mindenki azt várja, hogy besoroljunk valahová. Legyünklelkes támogatói a nyitottságnak, vagy éppen ellenkezőleg, tüntessünk az aberráltak magamutogatása ellen? És ez a nyomás évről évre nagyobb.

Az már régen kiderült, hogy a Budapest Pride (amelyet az általa felkorbácsolt indulatok nyomán teljes nyugodtsággal hívhatnánk Budapest Hate-nek) lényegét tekintve egyetlen dologról szól: a provokációról. Ezt bizonyítja a rendezvénysorozat évről évre igénytelenebb programsorozata, és az a teljes szellemi-erkölcsi nihil, amely az intoleranciával nehezen vádolható Bajnai Gordont is szemforgatásra késztette. Ennek a ballib mércével mérve is szélsőséges alakulatnak az egyetlen reménye, hogy jól szétverik őket, és aztán telesírhatják a világot, hogy ebben ez a balkáni ország milyen messze van Európától, és itt üldözik a melegeket.

És ennek a szélsőbalos provokációnak néhány idióta – nem csak a szélsőjobbról – évről évre felül. (Soha nem felejtem el, amikor pár éve egy barátom ismerőse homoszexuálisként ment el megdobálni a vonulókat, mondván őt ne azonosítsák ezekkel. A srác előzetesbe került, és a rendőrök azt hitték, a kandi kamera forgat, amikor az őrsön látogatóba megjelent a fiú barátja. Hát ennyire nem fekete és fehér a világunk.)

Örvendetes fejlemény e téren, hogy három évvel parlamentbe kerülése utána a Jobbik is belátta, hogy provokációra provokációval válaszolni értelmetlen, és felszólította budapesti tagjait, hogy az eseményen csak magánemberként vehetnek részt. Ez egyébként rendben is van így, aki kordonborogatás árán is ki akarja fejezni nemtetszését a magamutogatóknak, az akkor is legyen nagyfiú, ha nem tud egy párt zászlója mögé bújni. Egy politikai párt logójával fémjelzett agresszió csak kivételes esetben vált ki szimpátiát, és a mostani felvonulás biztosan nem tartozik közéjük.

Visszakanyarodva az eredeti problémafelvetéshez: az LMBTQ felvonulással nem az a legnagyobb baj, hogy a többségi társadalmat vizuális sokkolja. Igazi bűne, hogy egyszerre kriminalizálja a szexuális érintettség tekintetében többségi és kisebbségi társadalmat.

A kisebbséget azért, mert álságos módon azt próbálja elhitetni, hogy ilyenek a melegek. Ez pedig ordas nagy hazugság, mivel egy normális értékrendű, saját neméhez vonzódó fiatalnak vagy idősnek esze ágában sincs a Budapest Pride-hoz hasonló gusztustalan tangarázáshoz asszisztálni. A másik oldalról, a heteroszexuális többséget azzal bombázza, hogy ha nem fogadja el a szexuális exhibicionizmusnak ezt a szélsőséges fajtáját, akkor jó esetben homofób, de valószínűbb, hogy rasszista is. Így uszítanak minket szépen egymás ellen, normális gondolkozású heterókat és homókat. (Érdemes erre a linkre kattintva elolvasni annak a lánynak az írását, aki a tavalyi Pride szervezőjeként leírja, a többi rendező hogyan közösítette ki az egyenlőség nevében heteroszexuálissága miatt.)

Végül felmerül a kérdés, mi a helyes hozzáállás akkor, ha egyik szélsőség sem csábító számunkra? Ha csak egyszerűen egy olyan országban szeretnénk élni, amely elfogadja, de nem ajnározza a szexuális különbözőséget? Ha úgy gondoljuk, bárkinek joga van utcára vonulni, amíg nem sérti a közízlést? Ha azt akarjuk, hogy meleg ismerőseink görcsök, elfojtás, ugyanakkor exhibicionizmus nélkül tudják megélni nemiségüket?

A vonulások toleráns leszarásán kívül a hosszú távú megoldás elsősorban a magyarországi szexuális kisebbségek kezében van. Nekik kell időben kicsavarni a szivárványszínű zászlót aberrált társaik kezéből, és végre értelmes párbeszédet kezdeni ezekről a kérdésekről. Vagy ez lesz, vagy még pár évtizednyi farokmarkolászás és tojásdobálás. Ez pedig csak az aberráltak érdeke – homóké és heteróké.”

Havas Jon

http://jobbegyenes.blog.hu