Az előző részek tartalmából;

  

2020. Otóber második fele:

Van egy energiavámpír kolléganőm, aki megint elvette mindentől a kedvem. Állandóan káromkodik, puffog, flegmázik. Az ő feje felett állandóan esik, dörög és villamlik.

Az elmúlt 2 hét tök jó volt, mert ő nem volt bent. Otthonról dolgozik, de neki még távolról is sikerült a skype-os üzeneteivel az élettől is elvennie kedvem. 

Megint abba a (depis) állapotba taszított vissza, mint az első hónapban voltam.

Az elmúlt 2-3 hét tök jó volt, de megint elgondolkodtam azon, h biztos h jó helyen vagyok-e....

Aztán meg azon kezdtem el kattogni, h mit és h mondjak majd főnökömnek, ha majd próbaidő lejárata beszélgetés lesz, h h érzem magam itt a cégnél....

Átgondoltam, az elmúlt majd 3 hónapot, s rájöttem, h az eddigi munkahelyeimhez képest ezt egy zárt közösségnek mondanám. Sokkal kedvesebbek segítőkészebbek azzal a kollégámmal, aki az ügyfélszolgálatról jött át szept 1-én.

Persze megértem, h őt már ismerik, mert itt dolgozik már kb 3 éve, de így h szinte naponta az arcomba kapom azt látván, h ugranak neki segíteni, meg maguktól felállnak s oda mennek hozzá, holott nem is kérte, nekem meg gyakran úgy kell külön kérvényt benyujtani, h ide jönnél kérlek, h megmutassam, h miről van szó??

Abban biztos vagyok, h nem fogok kedvesen mosolyogni, s azt mondani az értékelésen, h minden ok.

Tudom, h baj az is, s bassza a csőrüket, h én egyből a helpdeskre kerültem, kihagyva az ügyfélszolgálatot, holott eddig az volt a bevett szokás, h üszi s csak aztán helpdesk. Ez már a második körös interjún jól sejtettem/éreztem, ahol az igazgató közölte velem, h borítékolható ezen interjú eredménye, s h a helpdeskre kerülök.

S ott akkor láttam a hr-es megdöbbent arcát. Bent volt a főnököm is, de sajnos őt nem néztem.

Kivancsi leszek, h december kb 15ig fognak-e hívni attól cégtől, ahová még okt első felében beadtam a jelentkezésem. Nov 30ig van a jelentkezési határidő a pozira, szóval ha dec közepéig nem jelentkeznek, akkor az nem jött össze.

Bár gondolom muszájból meghirdették azt a pozit, de inkább belsős ajánlással vesznek fel majd embert.

S megint nőtt a munkanélküliek szám az elmúlt  hónapokban, szo biztos van belsős ajánlásuk...
Meg gondolom, h inkáb olyat vesznek fel, akinek nincs munkája.

---

November második hetétől már home officra állt át a cég, aminek én nagyon örültem. A kollegínáim továbbra is egy zárt csapat, s nem telt el úgy hét (még home officban sem) h ne éreztem volna a "kirekesztettséget." Ez a szó, amúgy kissé erős, de valami ilyesmit érzek. 

Szóval továbbra se érzem jól magam a cégnél, de mikor azon  kapom magam, h bassza meg má megint az álláshirdetések közt nézelődöm, h kikellene tartani az eredeti terv mellett, h 1 évet lehúzok itt, s közben megtanulok németül, s 2021 nyarára jó lenne egy középszintet elérni, s akkor egy angol-német hepdeskes pozira váltani, mert németeseket sok helyen keresnek, s akad köztük olyan is, ahol elég a B1-B2-es (kezdő-haladó középszinttel is beérik, s van a cégnél saját nyelvi training).

---

Joc jóbarátom ismerősétől vettem egy alig használt PS4-et 40-ért, amihez volt GTA V is, bár nekem az nem jött be, de a PS igen. Eddig pc-s voltam, s ezzel elvesztettem a konzolos szüzességem is. :D

Azért ps lett, mert egyrészt psre volt ez a remek akciós hozzájutás lehetőség, másrészt pedig csak ps-en érhető el a Horizon Zero Dawn nevezetű játék, mivel majd szintén játszani akarok.

És most REKLÁÁÁÁÁÁÁÁÁM!

Reklám anyukám! REKLÁM! :)

RED DEAD REDEMPTION 2!!!!

Sose rajongtam különösebben a vadnyugati témáért, de ez az első játék, amiért pénzt adtam életemben először, és számomra nagyon megérte! NAGGGGGYON JÓÓÓÓÓ!

Csak ajánlani tudom, akik imádják a nyitott világot, a természetet látni és hallani, a kellemes, nyugodt hangulatokat! Ah! Das ist ja toll! Minden egyes alklommal, mikor leültem játszani, eszembejutott a WESTWORD is. Ez a játék a kezdetleges változata a WESTWORDnek. Remélem lesz még lehetőségem rá idősebb koromba, h kipróbálhassak egy ilyesmi virtuális világot. Mármint oly annyira életszerűt, mint a WESTWORD nem hiszem h lesz lehetőségem megélni, de legalább valami hasonlót virutálisan. :)

Annnyira gyöngyörű, életszerű a természetes világa ennek a játéknak, a hegyekvidékével, erdőivel, a gyönyörű napfelkeltékkel, naplementékkel, holdfényes éjszakáival, h nagyon!

A városi részét nem szerettem . Kifejezttem utáltam a piszkos, koszos SAINT DENIS-t,  így csak akkor mentem oda, ha muszáj volt a küldetések miatt. Az időm nagy részét vidéken töltöttem. Vadásztam, halásztam, gyűjtögettem, kalandoztam. Élveztem  kint a természetben üldögélni, a kis általam rakot tűznél sütögetni, barkácsolgatni, kotyvasztani, barangolni a termszetben. 

El is gondolkoztam azon, h vajon miért nincsenek ilyen hasonló pl indános játékok? 

Gondolom azért, mert nem annyira kelendő ez a fajta békés, harmóniás világ, mint a jössz, mész, lősz, gyilkolsz össz-vissza világhoz képest.

Azt tudom, h vannak vadászos játékok, de az meg már uncsi nekem. Itt azért vannak ízes-szagos, akciók, kalandok, storyk.

Fenomenális! Jó volt hallani a természetet, járni benne. Kikpcsolt, megnyugtatott. Ha már a valóságban most nem is olyan természetjárós az idő, így leglább virtuálisan kaphatok egy kis pótálást abból, amit oly annyira szeretek. Azt mondjuk sajnálom, h a karakter jellemében, képességében alig lehet valamit is fejleszteni, de ellenben lehet fegyverzet, ruházat, élelmiszer, csecsebecsék, hús, bőr, szőrme, gyögynövényekkel kereskedni, a vándortábort amiben élek, azt fejleszteni, gyarapítani. Imádok kalandozni, felfedezni, gyűjtögetni, gyarapítani a kis környezetem. :)

Annira a szívemhez nőtt ez a játék, h le is taszította az évek óta első helyezetes Assassin's-t (Odyssey, Black Flag, Assassin's III).

Mikor a játékemenet 70% fölött jártam, akkor történt egy olyan szomorú rész a karaktermemmel és a lovával, amitől sírtam is! 

Így kívülállóként nehéz let ezt megérteni, de ez nem csak egy játék, hanem egy élettörténet, életmód épül rá, s én úgy éltem meg ezt a játékot, úgy jászottam, mintha a sajátom lenne, s azért is hatott meg, mert szép és jó volt, s hálát éreztem még itt is, h megélhettem, részese lehettem. Arra gondoltam, h ha ebben az életemben is meghalok, szép lesz visszanézni az életem. Sok rossz, szomorú, fájó dolog van ebben a világban is, de gyakran a kis hétköznapi apróságok is mély nyomot, pillanatot hagyhatnak bennünk, amire aztán úgy nézünk visza, h basszus tényleg, milyen jó volt ez is, meg itt is lenni, s akkor kis semmiségnek tűnt, a rohanó napokban fel se figyeltünk erre, meg arra. Nah meg a barátok, ismerősök a sok színes egyéniség, akikkel találkozunk utunk során... 

Sok szeretetet, hálát kaptam visssza a szereplőktől, - amik nem mindig egyből kerültek meghálálásra, s ha olykor még csak kis apróságok voltak is, - de ezeket nagyon jó volt megélni. Megmenti mások életét, jótékonykodni, segíteni keresésben, talpra állásban, ház építésben stb....

Egyszerre jó és fájó érzés volt, halálom után visszatérni egy másik karakterrel (aki a jóbarátom volt)  arra a helyre, ahol végül láttam elkészülni azt a házat, aminél többször is megfordultam és segítettem, de az elkészültét már nem élhettem meg.

Meg elhaladni olyan helyeken, amiket felismertem, v emlékeztem, h miket csináltam arra. 

Fura ez. Mármint, h valóságosnak érzem meg a fájdalmat. Mintha egy darabka részem tényleg meghalt volna. Szinte ugyan ez az érzés, mikor elveszíted egy szeretted. Elengeded, mert muszáj. Nincs mit tenni. A te életed még megy tovább, de akkor is azért nem vagy egészen még önmagad.
Ha ezen életemben az adatik meg, h megélem az öregkot, akkor sajnos sok ilyenben lesz részem. Lehet, h végül más sem marad a számomra, csak az emléke(i)k.... 

Ah! Most megint.... ... eltörött a mécses és trombitálok nagyokat, s csak törölgetem az aracom.... :)

Mondjuk én a játékban a jó karaktert játszottam, (tevékenyésgeid alapján változhat a karaktered személyisége jó és kevésbé jó irányba is) mert játék ide v oda, de a szükséges küldetéseken kívülén itt se tudtam kibaszni másokkal, kirabolni, megölni, bántalmazni. Nincsennek olyan hajlamaim, mint más játékosoknak h itt élik ki agressziójuk, "pusztán szórakozásból".....

Ha vadászatkor nem tudtam elsőre elejteni a vadat, hanem még tudott menekülni egy kicsit, akkor is törekedtem minél gyorsabban megszüntetni a szenvedésést. Nyúzáskor arra gondoltam, amit a valóságban tennék hasonló helyezetben; Bocsánatot kértem az álattól, köszönetet mondtam azért amit ad, hálát a fentieknek, s kértem a mihamarbbi gördülékeny átjutását a túlvilágra. Lehet elvontan gondolkodom ilyen téren, de ez van. Nadi + előző életek tudat alatti maradékait hordozom még.

Hiszem, h attól még, h jelenlegi életünkben nem használunk, csinálunk bizonyos dolgokat, nem úgy élünk mint korábban, attól még mélyen bennünk vannak..... ... a tudás, az érzés, a személyiségünk része. Ezért is vagyunk most olyanok amilyenek. Ezért van h elsőre valaki, valami nagyon szimpi, v sem. Félünk egyes állatoktól, helyektől, még mások meg vonzanak. 

De kicsit elkalandoztam...

Szóval persze tudom azt is, h sok embert ez a játék nem hatná meg. Persze. Nem vagyunk egyformák. Mindneki másképp játszik, másképp érez. Én alapból eg érzékenyebb, empatikusabb ember vagyok, s én úgy játszottam, h kb 80%ban végignéztem a storykat. Megéltem a játékot, s nem csak végigrohantam rajta. 

Ez is nagyon jó, h ez a játék élményt, storyt ad, nem csak egy szimpla egyszerű játék, amin végiglövöldözöl mindenkit, átrohansz küldetéseken, azt jónapot. Más játékoknak is vannak történetük, de azok egyáltalán nem fogtak meg. Meg sok a városban játszódik, nem a természetben. A városban szaladgálós játékok nem anynira kötnek le. Meg a legtöbb játék csak lenyom gyosan egy fő vonalat és annyi. Itt meg rengeteg más mellék küldetés is van + úgy is játhatsz, h nem a küldetéseket csinálod, hanem éled magad életét.

Szóval elő is fizettem a PS +-ra, h multiban, online tudjak tovább játszani a játékkal, bár a story karakterem, vagy mondhatni h a "másik felem" nagyon hiányzik. Szívemhez nőtt a jelleme, a hangja, de
pár perc online game után töröltem a frissiben lérehozott karakterem, s úgy éreztem, h kell egy kis szünet.

Nem volt meg a feelingje. Az én általam létrehozot karakter, nem Mr Atur Morgan volt.... :/

Szerencsére megyek Gáborhoz, szóval 4 napig most nincs PS. Egyik héten nálam, másik héten nála vagyunk 4 napot. Úgy érzem, h kell is ez a ps szünet most.

Az elmúlt napkban minimum napi 5 órákat tuti eljátszdotam...

Jah! Megvettem a Assassin's Odysseyt is, mert eddig az volt a number 1 játékom, de a Red dead 2 után.... Hát egyáltalán nem volt már meg az a pozitv feelingje. A Red dead sokkal komplexebb, komolyabban van összerakva. 

...

Német

A 4-ből ez az egyik oszlopos része az időtöltéseimnek. (Gábor, a munka és a PS mellett.)

Eddig heti 60 percben tanultam a németet. Kedd estéről áttetettem szombat kora délutánra, mert este, meló után már nem fog az agyam. De sajnos ezzel a heti egy hatvan perccel eléggé tyúkléésben  haladok....

Szo befizettem egy fb-s német tanfolyamra. Több németes csoportot is követek, és az egyiknél indítanak egy kezdő/újrakezdő csoportot, akciós áron, s gondoltam megéri ennyiért befizetni. Januárban lesz majd vége. Heti 2x60 perc. Hétfő és szerdánként 18-19ig. + Ami szimpi, h nem kötelező a részvétel, mert utólag bármikor visszanézhető. Szóval ha úgy érzem, h agyilag zokni vagyok meló után, akkor nem kell ott ülnöm és végigbénáznom az 1 órát, hanem bármikor máskor, firss aggyal visszanézem.

Nov 30-án lesz az első óra. Kíváncsian várom. Így heti 3 óra németem lesz, ami még így is csak a töredéke a heti 8nak, amivel a nyárn kezdtem, de munka mellett szerintem ez elég lesz.

Az a célom, h márciusig elérjem az A2-es (kezdő-haladó) szinet, júniusig pedig a B2-t (közép-haladó).

Nagyvonalakban ennyi. :)

Amúgy Gáborral jól elvagyunk. Minden okés. Most nyugidan éljük az életünk. :)

Nah!

Ennyike!

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Filmajánló;

, 

Az előző részek tartalmából;

Szept 18-19 - Péntek, Szombat;
Péntek este ismét volt egy négyes buli. Először novemberben volt, amikor nem működtem. Az lelkileg eléggé megviselt, s azóta csak hármasok voltak, s most volt a második alkalom, h négyeseztünk, de ez sem egy hagyományos party volt. 😊 Kb 5 órán át elszórakoztunk egymással.

Szombaton még Gáborral szórakoztunk egymással, mert volt még bennünk patron tegnap estéről, délután meg kimentünk megnézni a nemrégiben elkészült Szélkpaut a Mamut mellett, meg sétáltunk a környéken egy kicsit, de nem sokat, mert nem volt elég energiánk. 😊

Szept 20 - Vasárnap;
Délelőtt pihi, délután pedig felmentünk Gáborral Normafára, pihizni, piknikelni.

Szept 22 - Kedd;
Ma este volt az első órám a magánórás német tanárral.
Nem emlékszem, h az előző bejegyzésben írtam-e, de a német tanfolyam szept 2.heteben végetért, s mivel munka mellett sok a heti 8 óra német + házik, így én nem folytattam a csoporttal, hanem magán tanárra váltottam, ami jóval költségesebb ugyan, (4000 Ft 60 perc) de rugalmasabb, személyre szabottabb, bár nem vagyok megelégedve vele. 

Azt se tudja, h mi az a google word, s messengeren egyesével küldözgetni a szavakat meg a jelentésüket. Most küldtem neki linket, meghívót a drive wordbe, ahol egyszerre tudunk írni, de annyit bénazik, meg nem tetszik neki. Lefotózott, kézzel papírra írt magyarázatokat küld át képként, amitől kivagyok. Szo nem egyszerű vele. Így még sajnálom rá azt a 4000 ftot. Bár türelmes vagyok vele, ahogy gondolom ő is az velem, s majd meglátjuk mi lesz.

Decemberig megpróbálok kitartani nála, de ilyen téren is keresek valaki mást. A tanfolyamos tanárom sokkal jobb volt. Vidám, vicces, jó fej, jól magyarázott, csipáltuk egymást. De ő nem vállal sajnos magán órákat. 😢

Melóban elvagyok. Felemás érzésekkel. Hol tök jól érzem magam, hol nagyon szar bent lenni. Bár az, h jól érzem magam, nagyon ritka. Nagyon függök a lányoktól, akik betanítanak. Azt mondták, h minimum 1 év kell, h nagyjából átlásd a rendszert. 🙄 Hát én meg nem igazán szeretek függni ennyire másoktól...

Szo még mindig tart a nehéz időszakom, de bízom, benne, h majd idővel egyenesbe jövök.😊✌️

Okt 3 szombat;
Normafán kirándultunk Gáborral. Volt megint egy kis izgalms kalandozásunk az erdőben, s megünnepeltük az 1 éves évfordulónkat egy kis piknikkel.

Okt 10 - Szombat;

Ismét kirándultunk. Most viszont olyan helyen, ahol az elmúlt 10 évben mióta Pesten élek, még egyszer sem jártam. Kaán Károly és a Makovecz Imre kilátónál, majd Tündér-sziklánál, s a Normafa és a Zugligeti Libegő közt ismételten volt egy kis kalandozásunk, ahol a tavalyihoz haonlóan, megint egy terepbicajos zavart meg minket. 😁

Okt 16 - Péntek: 

Volt a barátokkal Jucival, Joccal, nah meg Gáborral egy kis pizsi partynk. Bori nem tudott jönni, mert vidéken volt. Jucit köszöntüttük fel szülinapja alkalmából (32).

Ittunk, társasoztunk, kártyáztunk. Jó kis kikapcsolódás volt. Jól érezte mindneki magát. (Én is nagyon kedves voltam, jól viselkedtem, s megengedtem, h a fehér szőnyegem felett nasssssholhasssssanak ssssósssat. 😁) (Nagyon érzékeny vagyok, a fehér szőnyegemre.) (Meg úgy általában mindenre a lakást illetően.😁)

Okt 23 - Péntek;
Először utaztam/utaztunk Gáborral a fogaskerekűn. Kicsit sétáltunk a Széchényi hegyen, majd elmentünk a SZFE-s tüntetésre. Jó kis lelki fröcsi volt ez is. Most először énekeltek is az emberek körülöttem azoka a zenékre, amiket a JBLből zenéltettem. Voltak pillanatok, mikor gombóc volt a torkomban, s nyugtatgatnom kell magam, s nagyokat pislogni, h nyugiiii, ne pityeregjem el magam.

Gábor először volt tüntetésen. Nem hisz a (békés) tüntetésekben. Sajnos csak azért kisért el, mert csütörtök óta, fájdalmat érzek a mellkasom bal oldalának alsó felében. De csak akkor jelentkezik ez a görcsös fájadalom, amikor nagyobb/mély levegőt akarok venni. Ilyenkor kicsit össze kell görnyednem, s befelé kell nyomnom a bal felső bordáim környékén, h ne görcsöjön, s tudjak egy nagyobb levegőt venni.

Hétfőn majd melóból előbb elmegyek, s takázom a háziorvoshoz, h vizsgáljon meg, s gondolom majd írd beutalót kivizsgálásokra. Nem tudom megmondani, h izom, csont, szív, ér, vagy tüdő problémám van-e. Bár tüdőre gyanakszom a legkevésbé, mert a görcsös érzés, elég alaul van ahhoz szerintem, de hát nincs kizárva az se, mert végül is lélegzetvételkor jelentkezik a fájdalom....

Gyermekkorom óta van már ilyen görcsölő érzésem, de pár percen belül mindig elmúlt. Rövid, spontán mód jelentkező volt eddig, de ilyen, h huzamosabb ideig fenálljon, még sose volt.

----

Amúgy a körülményekhez képest minden okés. 

Szokásomhoz híven, átálltama téli iődszámításra. Sokat vagyok itthon. Begubóztam. Szeretek itthon lenni a kis chilles félhmályos nappalimban kockulok, tanulok.

Lelkileg még mindig nem mondanám jónak az állapotom. Inkább csak úgy vagyok. Vegetálok. Elkezdtem többet meditálni. Azok nagyon jól tudnak esni. Van egy "helyem". Egy zöld dombocska, aminek a tetején egy tölgyfa áll. A domb alján 2 soros, falécekből tákolt kerítés keríti körbe a dombot. A meditációm elején, az első 10 percben hagyom, h száguldjanak a gondolataim, kivárom, h kitombolja magát az agyam, s lenyugodjon. Majd figyelek a légzésemre, s ezzel keződik meg a "belépésem a menedékembe", ami azzal kezdődik, h átbújok a korláton, s szép lassan elkezdek felsétállni a fához. Ez egy nagyon nyugodt, kellemes, szép, virágokkal, méhekkel, pillangókkal, teli környék. Útközben mindig lefekszem a domboldalba, s élvezem a napsütést, hallgatom a madarak csicsergésést, a rovarok zümmögését, a természet hangját. Akkor vagyok már "jó", amikor érzem az avar, a fű illatát.  Ezzel a lefekvéssel tisztítom meg magam, szellemülök át, s  már itt is megindul a töltekezésem. Aztán ha úgy érzem, h már jobban vagyok, akkor folytatom az utam a tölgyhöz, amit mindig átölelek, akárhányszor felérek hozzá.  Itt szoktam érezni az  arcomn és a kezemen az érdes kérgét, az erős fa illatát.  Aztán a tövébe leülve szoktam még "ellenni"...

---

Rájöttem, h szomjazom a csendre és a nyugalomra. Melóban is pl inkább később ebédelek, h egyedül lehessek a konyhában. Annyit tudnak csacsogni a csajok, h egyszer ebédidőben ültem be a konyhába, de úgy jöttem ki onnan 20 perc után, h zúgott a fejem és kb keresztbe álltak a szemeim.... 

Ezért is szeretek itthon lenni, s Gáborral is csak heti 1-2 alkalommal talizunk. Ha jó idő van kirándulunk, sétálunk, ha meg rossz az idő, akkor itthon filmezünk, sorozatozunk. 

Elkezdtem szedni a Remotiv extrát is, ami egy természets, orbáncfű kivonatú gyógyszer. Enyhe depresszióra írják. Lehet ez is segít, mert tény, h már nincs a béke segge alatt a hangulatom, mint mondjuk szeptemberben volt.

Melóban is az elmúlt 2 hét nullás-pozitv volt, ami tök jó az eddig full negatívhoz képest.

Az első 2 hónapot nem szerettem, de mint előbb is írtam, az elmúlt 2 hétben normalizálódott a munkahelyemhez és kollégáimhoz való viszonyom. Érzem, h szépen tanulok, fejlődök, s az mintha a kollégáim is picit nyitottabbak, kedvesebbek, beszédesebbek lennének.

Okt 3. hetében a átálltunk hibrid módra, ami azt jelenti, h a fél csapat otthonról dolgozik, s 2 hetente váltják egymást. Mi újak még lehet, bent vagyunk rendszeresen a betanulás miatt, mert kell az élő, gyors segítségnyújtás nekünk. Ellenben mindig mi fogadjuk elsőként a hívásokat. De szeretem, tetszik, így lehet fejlődni, meg beszélni tudok, s nekem való ez a heldeskes meló. Leginkább a technikai jellegű problémákban szeretek segíteni. Teamviewer-el belépni a aprtner gépére s megoldani a problémákat, vagy "látatlanba" az elmondoattak alapján levezetn neki, lépésről lépésre, h miket nézzen, ellenőrizzen, milyen hiba jön fel, s akkor tovább mit, hogyan csináljon. De a hívsok többsége inkább gazdasági jellegű kérdés, számlák, bérletek, ajándékkártyák, visszaváltások, elszámolások, riportok lehívásával kapcsolatos.

Szülőkkel minden okés. Apummal nyár óta nem beszéltem, h bátyám elmondta neki, h mizu velem. Anyum egyszer volt fent nálam, s majd jövő hétvégén én látogatok majd el hozzjuk szokásos pár órára.

Gamer pc-t tervezek venni, (mert hamrosan megjelenik a kedvenc játék sorozatom, az Assassins's Credd legújabb része a Valhlla! ❤️❤️❤️) de lehet, h playstation lesz belőle. + Ha már tél van, ami amúgy is a gamer időszaké, akkor mág megvenném a Red Dead Redemption 2-t is. S azért playstation-t vennék, s nem Xboxot (elsőre amúgy ez utóbbit gondoltam venni), mert Xboxon nem elérhető az a harmadik játék, amivel majd szintén szeretnék játszani, ami nem más, mint a Horizon. Bár a nagyon elvont játékokat nem szeretem, de ez még belefér, szimpi.

A német tanárommal is kezdek megbékélni. Bár ahhoz az kellett, h megtanítassam neki, h mi is az a google word, s ott írjuk a mondatokat, szavakat, nyelvtani szabályokat, ne pedig messengeren. Így már szépen doksi formájában  megy a tanulás, jegyzetelés, nem pedig csevegés formájában. 

Van amikor tök jól megy, van amikor meg mosostt szar vagyok, s azokat a szavakat se jutnak az istenért se eszembe, amiket meg álmomból felkeltve is tudok. Attól függ, h milyen nap van melóban, met hát 9-17-ig meló, 18-tól 19-ig meg német.

Direkt kérem, h adjon sok házit, mert szeretem a házikat. Minden reggel munkába menet megcsinálok párat, így pikk-pakk eltelik az utazási időm. Összekötöm a kellemeset a hasznossal. :)

Tettem egy próbát, h esti órából csináljunk inkább reggelit, de sajnos nem jó neki, ami egy újabb fekete pont. Ezt se nézem jól szemmel ennyi pénzért...
Megfordult a fejemben, h decemberig vele maradok, aztán januárban ismét jelentkezek majd a Cosmopolitan nyelvsulihoz, de nem a heti 2x4 órás tanfoylamra, hanem a heti 1x5 órás szombatonkénti tanfolyamokra. Télen amúgy se megyek sehová, szo kevésbé jelenthet az gondot, h szombat délelőtt otthon kell ülni.

Meg majd felveszem a kapcsoaltot a volt nyelvtanfolyamos tanárommal, akit nagyon kedvelek, s megkérdem megint, h nem-e vállálal azóta esetleg magán oktatást, v tud-e ajánlani valakit.

Nah! Nagyvonalakban ennyike!

Csók!

Rion

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

Jucival és Gáborral voltunk megint párszor a törzs helyükön Agárdon.

Gáborral volt köztünk mostanság egy kis zavar az éterben, ami a nyitott kapcsolatunk le nem tisztázott, meg nem beszélt részeit érintette. A lényeg, h még én a télen voltam total megmeve, bekattanva, s kalandoztam, addig most Gábor volt a soros, s hát voltak, illetve majdnem voltak olyan dolgok, amik nálam elérték a határt.

Az egyik srác kivel hármasoztunk párszor, akart csinálni új dolgokat, illetve használni állandó jelleggel olyan dolgokat, amikre én azt mondom, h oké, olykor tök jól feldobja a partit, de nem akarom minden alkalommal használni, mert könnyen.... .... el/lecsúszhat vele az ember, s mondtam Gábornak, h nekem ez így már nem kóser, s csinalhatja, felnőtt ember, de akkor nélkülem, mert én inkább kiszállok. Tudok mértéket tartani, tudom hol a határ, amit elértünk, s vegye ezt egy komoly figyelmeztetésnek.


Augusztus utolsó hete;

Úgy érzem h összecsaptak megint a hullámok a fejem felett. Meló helyen nincs ideje senkinek h betanítson. Szenvedek bent, nem érzem h tanulnék, haladnék, pedig már 3 hete ott vagyok.

A némettel is mióta dolgozom levagyok maradva, nem értem, hülye vagyok, mert nem tudok leckét csinálni s gyakorolni.
Volt olyan szar nap is, h nagyon nem ment.

Jah! Arról nem is beszélve, h a vírus miatt is gebasz van melóban!
Sorra mondják le az előadásokat a színházak, mert egyre több helyen találnak 1-1 fertőzötett s akkor már az összes előadást is törlik! 2 lány másik területen folytatták a munkát, ők csak a foci jegyekkel foglalkoznak, s azok is jönnek vissza, mert foci sincs. Nekik a helyükre vettek fel, s most így többen vagyunk....

Nem túl jó kilátások!

Magánéletben is rottyon vagyok. A szexuális étvágyam a béka segge alatt van. A karácsony utáni december-január-februári túltengéses átlag napi(!) 3-4 szexhez képest, most jó ha van heti 1-2re kedvem...

Nem vágyom rá. A többes se mozgat meg. Van, h elbizonytalanodom, h vajon minden jól működik-e bennem, de egyelőre még azon az állásponton vagyok, h mivel nem minden okés az életemben, ezért is esett vissza fokozatosan tavasz második felétől az aktivitásom. Bízom benne, ha rendeződnek soraim, akkor majd újra fogom tudni hozni a formám... 😉🙄😏

Szo total csődnek érzem magam. 😢

+ Mindezeket még az is tetézi, h a családban is áll a bál!

Bátyám elmondta apámnak, h mizu velem.
Nekem még elkellett ezek után mondani anyumnak, h nem csak Bátyám, de már apám is tudja, h mizu. Szegénynek dupla sokk, bár meglepően jól fogadta. Igaz Bátyámnál kapcsolatban már évek óta adagolom anyumnak, h bátyám valszeg tudja, mert nem kérdez csajokkal kapcsolatban meg anno is úgy kérdezte, h Norbival mizu, meg hívott is magához le vidékre, kettőnket és meg is látogattuk őket, szóval anyum szerintem beletörődött ebbe, h tudatja, de akkor se tudta biztosra h tudja. (Bátyámnak 2017ben bújtam elő, miután hazajöttem a hajóról.)

Most hétvégén meg lent voltak a szüleim Bátyámnál, s mielőtt mentek volna haza, apum félrehívta őt, s megérte, h legyen vele őszinte s mondja meg h meleg vagyok-e.
Ő meg elmondta....

Pár napra rá felhívtam apum. Kb negyed órát beszéltünk. Kurva sok türelem kellett, h ne menjek neki, s h elviseljem a sok faszságot, amit összehordott.

Hibáztat engem, bátyám, anyám, h hülyének néztük, s h nem lett neki elmomdva.
Amikor meg mondtam neki, h mert homofób megnyilvánulásai voltak, meg ilyeneket mondott h a buzikat legalább annyira utálja, mint a cigányokat, akkor még rá is vágta büszkén, h ez most is így van! Megkérdeztem, h ezek után akkor mit sír a szád, h nem mondtam el?!

Hát attól még, h vannak ilyen kirohanásai, attól még ellehet mondani.
Erre nagyon kulturáltan csak annyi mondtam neki, h ha rajtam múlna, még most sem tudnád!

S még kiakadt, h semmi bizalmam iránta!!! 😅😂🤣🤦‍♂️

Mondom nincs hát! Sose volt, amiért ilyen korlátolt!

Erre még azt mondta, h jó! Felőle hazajárhatok továbbra is(!) de köszönésen kívül többre ne számítsak!

🤣😂😅

Szegényt nagyon lenyerítettem, s csak annyit kérdeztem, h eddig nem ez volt?! 😅😂🤣

S jött azzal, h elég szomorú ha így gondolom h eddig is ez volt!

Hát na látod mondom! Ebben kivételesen egyetértünk, h elég szomorú, h így volt!

S jött azzal, h mert anyám telebeszélte a fejem, s ellene hangolt! 🤣😂😅

Tudni kell, h mikor kisgyerek voltam volt ez a mániás dumája.

Mondtam, h már 31 vagyok, világ életedben szartál rám, mert csak ittál, de most ezt hagyjuk! Amúgy meg ha már itt tartunk ez is egy nyomós ok volt, h nem mondtam el...

Aztán jött még azzal, h ne tudjam meg mennyire fáj neki.
Mondom jó van! Nyugodjál meg! Ez természetes! Majd idővel elmúlik!

Hát neki valószínűleg már csak akkor lesz jó, ha a föld alatt lesz!

Mondom, te tudod... Csak tőled függ, h hogyan kezeled... Ha ott hát ott! Minél tovább állsz negatívan ehhez, annál tovább lesz szar neked.

Ezzel csak magaddal baszol ki....

Erre csak annyit mondott, h milyen könnyen beszélek.

Jah mondom.  Már 12 éve vegigmentem ezen a folyamaton én is, mikor elfogadtam magam, s ez időszak alatt azért elhiheted h nekem se volt fenékig telfej az élet.
Meg még te ilyeneken agonizálsz, h "hülyének néztünk évekig, s a szemedbe hazudtunk" addig nekem gyerekként kellett átgondolni az életem, h hogyan tovább, s keresni az utam, meg h kire számíthatok, mert akkor még anyám se tudta s a saját szüleimtől nem várhattam segítséget, de azért nyugodtan sajnáltasd csak magad, s még csak véletlenül se kérdezd meg hogy hogy s mint volt/jött ez az egész.... 🙄

No mind1!

Szo most megint összejött minden.

A nyár utolsó hétvégéjét Jucival es Gáborral Agárdon töltöttük. Jucival tavaly is itt búcsúztattuk a nyarat.

Szeptember első hétvégéjén elmentünk vidékre a szülői házhoz Jucival és Gáborral. Bemutattam nekik a szüleim, nagymamám, megmutattam hol nőttem fel. Apám kulturáltan, normálisan viselkedett. Nem volt feszkó, a melegségem miatt. Ebédeltünk finom tyúkhúslevest, nokedlis csirkepörit, s kirándultunk egy kicsit. Jó volt. Jól éreztük magunk. Engem megint elöntött a boldogság és a hála érzet. Meleg volt ugyan, de jó idő volt, s örültem, h itt lehetek a barátokkal, szeretteimmel. Főleg akkor kellett magamba folytanom ezt az elérzékenyülést, amikor kimentünk a hegyoldalba, s a kedvenc helyemről, sziklámról néztük a tájat, s körülöttem béke, csend, nyugalom volt. Csak a tücskök ciripeltek, s a madarak csicseregtek, amit amúgy is annyira szeretek. Nagyon jó volt. Egybe volt minden. A halált is ilyesminek képzelem el. Mármint amikor elhagyom ezt a világot. Béke, boldogság, öröm, hála, természetben, szeretteimmel. Csak halálomkor azok vesznek majd körül, akik már előttem elmentek...

No Mind1! Kicsit elkalandoztam.

A lényeg, h jó volt megint megélni, ezt a napot is. 😊❤️

Szept 12 - Szombat;

Gáborral, Joccal és még néhány haverral elmentünk kirándulni a Rám-szakadékhoz, majd onnan Dobogókőre.

Nagyon szép hely! Erősen ajánlott ellátogatni oda, aki még nem tette volna meg. Patakon, kissebb vízeséseken kell keresztül menni, sziklákba vájt kapaszkodókon, szo meredek a terep.

Norbi sokat eszembe volt, mert vele a 8 év alatt még együtt voltunk, szinte minden évben feljött, h elmenjünk ide, de sose jött össze...

Szept 13 - Vasárnap;

Kijöttem egyedül Normafára. A lelki állapotom azóta se javult, de jó volt kint chillezni a természetben az alattam elterülő szeretett városom látképével. Tücsök ciripelés, madár csicserges, kellemes napsütés. Jó volt, csak a zümmögő drónok zavartak meg egyszer.

Meló helyen annyi javulás történt, h mindenki visszajött szabadságról, s már szinte minden nap van betanítás. Szép lassan, de napról napra tanulok/fejlődök.

Egyre többször jön rám az az érzés, h ahol most lakom, az cska egy ideiglenes állomás. Eddig nem gondoltam ebbe bele, csak éltem ott. Egyre jobban vágyok át Budára. Vagy még a Kálvin tér - Fővám tér az a környék, ahol szívesen laknék. Amikor ezeken a területeken járok, sokkal jobban érzem magam. Kellemes nyugodtság, békesség érzete jár át.

Kérdés, h mikor jön el a továbbálás, mikor zárul le életem azon szakasza, ahol most élek? 🙄🤔

Továbbra is lottózom, de eddig mindig csak pár ezreket nyertem, amikkel csak a belefektetett pénz jött vissza. De töretlenül megadom továbbra is magamnak az esélyt pár (száz) milla megnyerésére. 😊✌️

Tudom azt is, h ez csak egy ideiglenes állapot amiben vagyok, s idővel minden megoldódik, rendeződik, ahogy eddig is történt. 😊❤️


Lényegében ennyi....


Csók!

Rion

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Szavazzatok pls!

https://7.kerulet.ittlakunk.hu/szavazas/helyesled-vagy-ellenzed-hogy-varosi-es-keruleti-kozepuletekre-tobbek-kozt-meleg-buszkeseget

Az előző részek tartalmából;

Voltam több interjún is július utolsó és augusztus első hetében, s egy cég kitűnt a többitől. Ügyfélszolgálatos pozícióra kerestek, de közben felmerült a Helpdeskes pozi is.

Szimpatikusak, kedvesek, közvetlenek, jó fejnek tűnt a vezetőség. Az első meg a második interjún is 3an interjúztattak. A második már az igazgató is ott volt. Szimpi volt ő is. A hosszú távú tervem 

kezdő lépéseként jó lesz szerintem. Azt sajnálom, h itt ritkán kell csak használni az angolt. Hosszú távon ilyen munkát szeretnék, mint ez csak angol és német nyelvtudással, mert az jobban fizet. Azért is kezdtem el tanulni a németet.

Jah! S végül nem ügyfélszolgálatos leszek, hanem helpdeskes, ami elmondásuk szerint komplexebb, s ott a B2B lesz a kommunikáció, azaz partnercégekkel kell beszélni, s nem a vásárlókkal (B2C). 

Mindkét alkalommal dicsértek, h jó a beszélőkém, kellemes a megjelenésem, kisugárzás, s az igazgatónak szimpi voltam, s egyből a helpdesk poziba vették fel, holott először az ügyfélszolgálatra veszik fel az embereket s csak onnan lehet x gyakorlati idő után átkerülni a helpdesk pozira. 

Július 31 - Péntek;

Gábor szülei délután átutazóban voltak Pesten, s elmentünk együtt vacsorázni az egyik Trattoria étterembe. Jól elbeszélgettünk, és most nem voltam feszült, mint az első alkalommal.

...

Semmi időm nem volt még csak jegyzeteket se írni, így ismét csak nagyvonalakban fogok mesélni.

Voltunk kétszer valamikor megint Agárdon strandolni, ahol a második alkalommal, egy régi jó barátom is csatlakozott hozzánk, Alex, akit még az első munkahelyemen ismertem meg a H&M-nél. Heteró, s mivel Juci barátosném is egyedulálló, s ha Szimpatikusak egymásnak, akkor örülnék, ha mondjuk összejönnének. 😀

...

Aug 9-én voltunk Balatonszéplakon strandolni az egyik sráccal, akivel hármasozni szoktunk + az ő baráti körével, akik eléggé más világúak, mint én, de egész jól elvoltam. 😊✌️

Aug 10-én kezdtem az új munkahelyemen. Egyelőre szimpik. Sok az új tanulnivaló. Fáradt vagyok. + Kedden és csütörtökönként 18-21 óráig német, szo a magánéletem, most kissé megsínyli, de még úszom az árral s a fejem a felszín felett.

A német egyre jobban tetszik, s szépen fejlődök a csoporttal együtt. 😊

Rájöttem, h amit mások utálnak a németben (hallani a németet) én azt szeretem. 🙂 🖤❤️🧡

Igaz nagyon sok időt elvesz, de szeretek tanulni. Sokkal jobb így, h én választom, h mit szeretnék tanulni, mint ha kényszerből kellene.

Például volt, h nem volt időm megcsinálni a házit, s tök rosszul éreztem magam. Hiányéreztem is volt, h kevesebbet foglalkoztam a némettel, meg az nagy segítség, mert amit az órán gyorsan megtanulunk, átveszünk,  átrohanunk egy témán, azokat a házival tudom teljesen megérteni, feldolgozni, gyakorolni.

Szo sajnos vannak hiányosságaim, lemaradásaim, meg olyanok, amik nem egészen tiszták, h miért úgy van, de nem aggódom. Folytatni akarom a tanulást, ha végetér szeptember végén a  tanfolyam. Igaz valószínű, h magán tanárral folytatom, mert heti 40 óra meló mellett sok ez a heti 8 óra német. + x óra házi, gyakorlás, tanulás.

Szeretem a csoportunkat is, meg a tanárunkat is. Van persze, h fárasztó, de akkor is szeretem. Ugyanolyan, mint ha leülnék játszani. Magába szív, megszűnik a külvilág, nincs más csak a német feladatok.

Az olvasott szövegértéses feladatok, fordítások, elsőre mindig ilyesztőek, s nehéz, megfejthetetlen feladatnak tűnnek, de aztán elkezdem egyesével megfejteni a szavak jelentését, majd a nyelvtani szabályt, s végül összerakom, értelmezem a mondatot.
Szóval, mint egy ügyes-okos kis általános iskolás, elsős-másodikos szintű tanulója. 😅😂✌️

Legjobban a hallott szövegértést szeretem. Imádom hallgatni, s közben olvasni, megoldani a hozzá tartozó feladatokat.

Sokat fordítok például hol magamban, hol hangosan is, amikor a barátokkal vagyok. Ilyenkor bevagyok lassulva, lassan reagálok, mert félig németül kattogok.

Persze, ez nem túl gyakori, mert még nem tudok csak egyszerű jelen idejű mondatokat, s a szókincsem is csak kb 300 db körüli, de hát valahol el kell kezdeni! Majd idővel jobb lesz! 😉💪

Berlinbe majd  szeretnék a közel jövőben kimenni Gáborral néhány napra. Ő benne is van, csak mivel nekem az elmúlt 2 hónapom veszteséges volt, így most inkább spórolok még.
(Zárójelben azért azt megjegyzem, h nálam azért az nagy dolog, ha én magamtól azt mondom, h szeretnék valahova külföldre menni! 😅🙄🙈🙉🙊)

Jah! Veszteség! Kiderült, h nem kapok munkanélkülit, mert tavaly nyáron is munka nélkül voltam. Igaz csak 1 hónapot, de felvettem, (mert lehetett igényelni) a maradék 2 hónapra is a juttatást. Azóta viszont nem volt 360 napnyi munkaviszonyom, így most nem vagyok jogosult a támogatásra.

Szo hányinger ez az ország! Nem elég, h Dánia után nálunk a legmagasabb az adó az EUban, de még ennek ellenére is úgy szar a szociális támogatás, ahogy van!

...

Sajnálom, h elmarad idén a PRIDE, de a koronára való tekintettel teljesen megértem és támogatom a döntést.

...

Aggódva figyelem a Fehérorosz eseményeket. Minden nap gondolok a tüntetőkre, s kívánom, h érjek el a céljukat, legyen változás!

...

Itthon az ellenzék végre összefog és közösen fognak indulni. Jó jel. Örülök neki, s remélem, h együtt fognak tudni működni. Így már nagyobb eséllyel fogunk tudni bármit is elérni.

Nah! Kutyafuttában ennyike!

Csók!

Rion

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából:

Július 17 - Péntek;

A jegyzeteim kb 60%át megírtam, mire egy véletlen és egyben egy szerencsétlen mozdulattal sikerült őket valahogy eltüntetnem.

Szóval bazdmeg alapon nem fogom újra írni őket! 😊

Nagyon röviden és tömören amikre emlékszem;

Voltunk barátokkal Agárdon. Nagyon jó volt a nap első fele. Életemben először feküdtem függőágyban, ami annyira tetszett, h vettem én is magamnak egyet az erkélyre, meg Gábor is. Nagyon baba. Van hozzá szúnyog háló is, így este faszán fogok tudni odakint gyönyörködni a teliholdban, amit úgy imádok, s nyugodtan el is aludhatok. 😊😍❤️

Délutánra viszont jött a vihar, s taka volt haza.

...

A brazil srác... Hát hogy is mondjam...
Kaptunk róla képeket s hááát... Mmmmm. A feneke az pöpec, de ennyi. 🙄

...

Munka ügyben még mindig semmi, így már nem vártam tovább s jelentkeztem a Cosmopolitan nyelviskolához 50 órás német online tanfolyamra. Ez volt a kisebb csomag, s úgy gondoltam, h kezdésnek elég legyen ennyi. Meglátom, h tetszik-e, megy-e, s ha igen, majd akkor jelentkezek megint több órás tanfolyamra, v megyek magántanárhoz, mert gyermekkori jóbarátom ajánlotta a saját tanárát, aki 4 hónap alatt nulláról felhúzta középszintre a németét, heti 2 alkalommal.

Ez az 50 órás tanfolyam 7 héten keresztül lesz hetente 2x4 óra (4x45 perc) .

Az a terv, h ha menni fog, szeretni fogom, akkor karácsonyra elkellene érni a német középszintet, s belevetni magam az angol-német nyelvű állások keresésébe.

Július 20 - Hétfő:

Reggel 9-10 körül arra ébredtem, h nem fogadott hívásom volt. Felhívtam, s meló ügyben kerestek, s mivel sos-ben keresnek így még aznap 11-re mennem kellett interjúra. Kicsit kemény volt, mert még így kora reggel még elég kómás voltam, mert előző nap megint volt egy jó kis 4 órás, hármas have fun a srácokkal, s hát eléggé fáradt voltam. :D

Szo bevertem 2 kávét, tusolás, s taka át budára, de nem volt szimpi a meló. Nem is akarok jobban belemenni. Tavaly nyáron megtanultam, h ha egy meló már az elején nem szimpi, akkor se vállaljam el kényszerből, mert nekem nem fog menni. Én az a típus vagyok, aki nem tudja azt csinálni, ami nem érdekli. Sőt! Képes is vagyok belebetegedni, ha olyannal kell foglalkoznom, ami nem szimpatikus, ahogy ez volt tavaly is.

Aztán szintén még hétfő délután hívtak egy másik meló ügyben is, és egy 30 perces telefonos interjú után, szerdára megbeszéltünk egy személyes interjút is. 

Amúgy mindkét helyen megdícsérték az önéletrajzom, aminek örültem, mert már azt hittem, h azzal van a baj, h hetek óta nem hívtak sehonnan.

Július 24 - Péntek:

Nagyon gyorsan eltelt ez a hét. De jó volt, mert pörgős volt. Érdekes, h éppen ezen a héten indultak meg az interjúztatásaim, amikor elkezdtem a német tanfolyamot. 🙄🤔

Sajnos időm se volt jegyzetelni, szo most egy szuszra próbálom visszapergetni a történéseket;

Hétfői interjú második körét végül lemondtam. Nagyon nem volt velük kapcsolatban jó érzésem. Hétfő este szarul is aludtam emiatt. Aztán a hét minden napján voltak telefonos hívások, előinterjúztatások munka ügyben:

Szerdán voltam egy személyes interjún, amit kb hármasra értékelnék egy 5 fokús szimpátia skálán. Mint ember szimpi voltam nekik, de nincs elég technikai jellegű tudásom, ami kellene a melóhoz. Jövő héten értesítenek majd, de szerintem fognak tudni találni nálam megfelelőbb embert is, amit nem is bánok, mert ez a meló egyfajta kényszer meló lett volna csak, amolyan jobb, mint a semmi féle. (Update: Most hívtak ez ügyben is, h jövő héten csináljunk egy próbanapot. Pénteket kértem, s azt is beszéltük meg, remélvén, h addigra már lesz másik konkrétum, s mégse kell ezzel élnem, mert ez van nálam most a szimpatikus opciók legalján. 😊)

Aztán volt egy másik, 20 perces telefonos interjúm is angolul-magyarul, ami szintén tetszett volt, s közel is lenne hozzám. Abban maradtunk, h a hr-es továbbít az illetékes osztály vezetőjének, aki most nyaral, de augusztus első hetében várható visszajelzés.

Csütörtökön is voltam interjún, azt négyesre értékeltem az 5 fokú szimpátia skálámon.

Tetszett az irodaház is. Hárman interjúztattak, de nagyon laza, kedves, jó hangulatú beszélgetés volt. E héten még interjúztatnak, jövő hét második felétől szabin lesz a vezetőség, szóval majd csak az azutáni héten, azaz augusztus első hetében várható visszajelzés. (Update: Szintén ma délután hívtak, hogy továbbjutottam, s szerda délelőtt mehetek interjúra a vezérigazgatóhoz, mert az is menni fog nyaralni, s inkább úgy döntöttek, h a nyaralás előtt szeretnék lezárni ezt az egész ügyet, szóval szerdán 2 interjúm is lesz. 😊✌️)

Aztán szintén ma délután volt egy kb 20 perces angol-magyar nyelvű telefonos interjúm, ami majd csütörtök délután folytatódik egy teams-es online interjúval.

Aztán hétfőn megyek majd még interjúra, ami szintén tetszett a telefonos interjú alapján, bár a fizu szerintem már nekem túl kevés.

És szerda délután is megyek majd egy interjúra, aztán egyelőre ennyi. 🙂 végül is szinte tele a jövő hetem! Mit akarol? 😅😁

Augusztusra már csak lesz valami. 🙂

Német:

Kedden volt az első alkalom. (Ami 4x45 percet jelent.) Az első fele nem tetszett, keszekuszás volt, puffogtam sokat, de aztán a második felére jobb lett a hangulat, megváltozott a véleményem.

Kb 15-en vagyunk a csoportban vegyes korosztály, 18-tól a kb max 60-ig bezárólag. A tanár nagyon szimpi, fiatalos, kis cuki csaj. Jó humora van, mindig jókat nyerítek a reakcióin, viccein. Nagyon szimpi. Szerintem ő is olyan kis hülyülősss, mint én. 😁

Az első alkalommal megbeszéltük, h lesz egy közös messenger csoportunk, aminek a létrehozását én vállaltam, ami nem volt egyszerű, mert a begyűjtött név és a fejemben lévő névhez társuló kép alapján nem sikerült levadászni, begyűjteni az embereket, szóval a második (csütörtöki) alkalomra kértem azoktól, akieket nem sikerült megtalálnom, felvennem, h a profiljuk linkjét küldjék el.

A második 4x45 perces csütörtöki alkalom is jó volt, de ott az utolsó 1 órában nekem offolt az agyam. Nagyon nyelvtani volt, s nekem nyelvtanból anno, kb 3,5-ös volt csak az átlagom, + meggyőződésem, h van egyfajta enyhe diszlexiám is, + nemcsak az óra, de a nap végén jártunk már, szo amikor olyan feladatokat csináltunk, h a személyes névmások esetében hogyan módosulnak az adott szavak helyesírása, ott vóóót baj! 😅
Összefolytak a betűk, s konkrétan éreztem, h zsibbadt az agyam.

De szerencsére nem csak nekem volt ez, mert a tanár látta a fejeket a zoom kamerákon, s mondta, h oké, ezt majd kövi alkalommal folytatjuk, s térjünk át valami könnyedebb témára, s az online téren keresztül is lehetett érezni, hogy fellélegzik a csapat. 😃

Kb 5-en vannak fizikálisan jelen a teremben, mindenki más online vagyunk, de a kövi keddi alkalommal + ketten megyünk majd a személyes, termi oktatásra, mert kíváncsi vagyok az ott lévőkre, meg szívesen megismerném őket élőben is, másrészt, meg szívesen kipróbálnám, h milyen ott élőben lenni velük. ( Milyen lenne?! Semmi különös gondolom, csak azért mégis kíváncsi vagyok, hisz fősuli óta nem vettem részt tanfolyamon, s most kíváncsi és izgatott vagyok. 😀 )

A 4x45 perc amúgy gyorsan eltelik. Félidőben van egy kb 10 perces szünet, de az első két alakalommal tényleg gyorsan eltelt. Sőt! Nagyon jó, de egyben meglepő érzés volt azzal szembesülni a második német tanfolyamon, hogy a lejátszott német hanganyagok kb 80-90%-át értettem!

Persze gondolhatjátok, h nem volt egy bonyolult, de akkor is tök jó örömteli érzés volt! Mondtam is magamnak h DIIIIIK TEEEEE! De fahin vagyok! 😅✌️💪😎

Az egyik, egy pár vitatkozása volt az ügyvédnél, h elváltak, hány gyerekük van, hány évesek, ki, hol lakik, külön élnek, mivel foglalkoznak, ilyesmi.

A másik meg szintén egy pár vitatkozása volt a csóka lakásán a falon lévő képről, amin a pasi szerepelt egy nővel, s féltékeny lett a nő h ki az, s a manusz azt hazudta, h az anyja, nem a barátnője, s nem házas, s el kellett dönteni a könyvben lévő állítások közül, h mit gondolunk igaznak és hamisnak.

Szo a tananyagok is tök jók, érdekesek. Úgy érzem magam mint kb 22 éve, általános iskola negyedik osztályában, mikor először kezdtünk el angolt tanulni. :D Kisssss lelkessss vagyooook! (MÉG!) 😅✌️

Amúgy nagyon sokat segített a Duoligno app, s hálás vagyok, h tanulgattam előtte magamtól, mert nagy könnyebbség, h sok mindent értek és tudok már így az elején. De ugyanakkor tudom, h hamarosan ez a kis előnyöm elfog szivárogni, ahogy egyre előrébb haladunk a tanagyaggal. 🙂🙄

Vannak persze házik is. Nem is kevés, szo ezért is gyorsan elszaladt ez a hét, mert kb 4 feladatot, kb 2 óra alatt csináltam meg, olyan csiga lassan haladtam. Jó persze értelmeztem a mondatot, annak a nyelvtani hátterét kibogoztam, amik nem voltak tiszták, h mi miért van úgy, meg írogatom fel külön a szavakat, amiket meg kell tanulni. El is gondolkodtam azon, h basszus, pereg az élet, s még csak nem is dolgozom!  Mi lesz velem, ha majd munka mellett fogom csinálni? 😁😅🙄😱
 MEIN GOTT! 🤣

...

Aztán találkoztam végre Bence haverommal is, akinek bemutattam Gábort is. Bence egy telekommunikációs cégnél dolgozik, és kötöttem vele egy üzletet, aminek köszönhetően lemondtam a Digi-t, s így egy szolgáltatónál van a mobil és az otthoni cuccaim. Nyertem vele, h olcsóbban jövök ki a kedvezmények miatt, a mobil netem is duplázódott és az otthoni netem is gyorsabb, mint volt. Tv szolgáltatásom viszont nincs. Nem is kell, mert nem is nézek az RTL híradón kívül semmit, de azt is utólag visszatudom nézni online. Összegezve az otthoni tv, internet, + a mobiltelefon számlám eddigi havi 12.000 ft-os össz kiadását, most lefaragtam 4300 ft-ra, szo örül a fejem 😁
Hát gyerekek! Munkanélküliség van! Nincs mese! Csökkenteni kell a kiadásokat ahol csak lehet! 😅🙄

Szóval összességében szuper volt ez a hét! + Elgondolkodtató, hogy végre már miután eldöntöttem, h jelentkezek német tanfolyamra, s ezen a héten, amikor kezdődött is a tanfolyam, akkor indultak meg az interjúim is.

Én hiszek abban, h minden okkal történik, s hiszem, h nem a véletlen műve, h miután végre döntést hoztam, s ráléptem a cselekvés útjára, s elindultam egy irányba, akkor indultak meg csőstül a további folyamatok is s piff anyukááám! Tele lett ez, meg már a kövi hetem is az interjúkal!
PEREG AZ INTERJÚÚ! PEREEEG! 😅🤣

...

17 óra után megindultam egyedül az Indexért szervezett tüntetésre. Senki nem akart jönni az ismerőseim közül, ami kicsit el is szomorított, de végül egy ismerősöm csatlakozott, aki 18kor VÉGZETT melóval, s ott dolgozik a Kolosy téren, ahol gyülekező volt, s mire oda értem társaságom is lett.

Nagyon jó volt! Tudjátok én szeretem a tüntetéseket, s 2010 óta minden nagyobb, komolyabb megmozduláson résztvettem. Nekem ez lelki fröcsi, energia, ami feltölt, hisz olyan közegben vagyok, akik hasonlóan éreznek és gondolkodnak, mint én, s jó látni, érezni, h sokan vagyunk, nem vagyunk egyedül.

Egyre jobban hiszem azt, h beteg a vén dagi törpe. Úgy beszél, mint egy falusi paraszt a kocsmában! Meg mint egy igazi gnóm kis törp, aki állandóan puffog és csatázik! "Seregeink harcban állnak! Ezt megnyertük! Azt kivívtuk! Amazt megvédtük! Országunkat támadják!" Most ezt csináljuk ki! Most azt támadjuk! Aztán meg ezeket gyűlöljükés és utáljuk, meg azokat, meg azokat!
ISTENKÉÉÉM! 🙈🙉🙊🥱😵🤢🤮🙄🤦‍♂️🤦‍♂️🤦‍♂️

NAH JÓÓÓÓ VAN! 🙅‍♂️💁‍♂️

Takázom dógomra! Remélem legközelebb már az új munkahelyemről és a csodásss német tudásmoról csacsoghatok! 😅😁✌️😘

Csóóók! 😘

Rion

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

Az előző részek tatalmából:

"Ha előre tudnánk, a dolgok hogyan végződnek, utunk hova visz, vajon ugyanazokat a döntéseket hoznánk? Vagy más ösvényt választanánk? Elkerülhetjük egyáltalán sorsunkat? Vagy ami mélyen bennünk rejtőzik, láthatatlan kézként ugyanahhoz a véghez terel minket? Számít, melyik utat választjuk, ha végül újra és újra magunkkal szembesülünk?" - Dark - S3.E1.

Június 15 - Hétfő:

Visszajeleztek a múlthét keddi interjúról, h nem rám esett a választás. Ez volt az a IT suppot pozi, amire írtam is, h úgy éreztem náluk, h ami az én fizu igényemnek a minimális alsó határa, az nekik a max lehet. (Ha már felteszik azt a kérdést, h cafetériával együtt gondoltam ezt az összeget, vagy azt azon felül, akkor már tudom, h húúúújuj, ennek is szájé....)

Június 18 - Csütörtök:

Ma voltam egy magyar cégnél interjún. Annyira nem voltam értük se oda. Egyáltalán nem volt szimpatikus a 2 interjuztató, s úgy vagyok vele, h ha már a hr-es és a leendő főnököm nem szimpi, akkor inkább hagyjuk...

A múlt heti 1 órás angol interjús meló se jött össze, s mivel az a tapasztalatom, h hiába sokrétű és szerteágazóak a feladatok, a legtöbb cégnél nem igazán akaródzik megfizetni azt az összeget, amit elvárnék, így valószínűleg az lesz, h a napokban megrendelem az elektromos bicajt ami egy komolyabb összegű beruházás lesz, de befektetésként fogom fel, aztán elkezdek netpincérkedni. (Woltnál várólista van már tavasz óta) Jól keresnek a futárok. Alsó hangon nettó 300-400-at megkeresnek, de állítólag, aki nagyon odateszi magát az 1 misit is hazatud vinni. Jó! Nyilván én nem fogom úgy tolni, de a lényeg h rajtad múlik, h mennyit keresel. Szimpi még, h úgy dolgozol ahogy akarsz. De a lényeg, h most úgy érzem, h inkább más jellegű munkát végeznék.

Budapestet meg amúgy is szeretem, s így legalább csavaroghatok folyton. 😅 Úgy tervezem, h a nyarat megtolom, h megszedjem magam, aztán szeptemberben keresek majd megint irodai melót. De a legjobb az lenne ha részmunkaidős és home officeos kombit találnék, s néha elmennék futárkodni mellette, h kiegészítésem a fizut. Most, h nincs már lakás hitel a nyakam, így megengedhetem azt a luxust magamnak, h tényleg lazábban tolom, s kevesebből élek.

Aztán van még egy olyan (kevésbé életképes) opció is, h megyek Berlinbe. 😅🤣

Találtam egy olyan melót Berlinbe ahová magyar és angol nyelv szükséges, s Gáborral való egyeztetés után piff anyukááám! Jelentkeztem! 😅

Jelenleg kb 20% esélyt látok rá, h lesz belőle bármi is, mert nem olyan egyszerű a szitu. Berlinben kell(ene) élni és június 29-én meg munkába kellene állni! Hát az még mindjárt itt van ugye...

Ha Gábor jönne velem, akkor én bevállalnám, h taka Berlinbe, mert én már rég kacérkodom a német nyelvtanulással, s ez egy nagy multi cég, ahol a cég német tanárja által biztosított nyelvtanulási lehetőség is van. Ez amúgy nagyon hasonló cég ahhoz, ahol 3 körös interjúm volt május végén.

Ami problémás, h ugye én imádom Budapestet, s tuti hiányozna, de Berlin közel van. Repülővel 1 óra, s volt lakótársam is kint él már 6 éve, s kb 3 hetente hazajár. Ez így meg már okés. De a fél év távollét, mint a hajón az sok.

Meg a lakásunk is kérdés, h mi lenne vele. Kiadjuk v ne.
Én max csak ismerősnek adnám ki, de azzal a feltétellel, h én bármikor hazaköltözhetek, s lakótársa leszek. S max csak 1 embert. Se kutya, se macska, se semmi. (Amilyen rend, tisztaság és letisztultság mániás vagyok, ez gondolom evidens. 🙄😅🤨😏)

De lehet h ki se adnám. Hitel nincs. A rezsi az mondjuk sajnos sok. Havi 40-50, de a német fizu mellett kibírnám... 🙄😁

Szo volt/van egy ilyen opció, de nem fogok csodálkozni ha fel se hívnak, látván, h magyar címem és számom van. De egy próbát azért megért.

Június 19 - Péntek:

Gábornak ma van a szülinapja (28). Szerda óta otthon van Debrecenben, de ma délután jön majd vissza Bátyájval, aztán iszogatnak, meg lehet mennek bulizni is. Mi majd holnap találkozunk. Vettem neki cukrászdában többféle tortaszeletet, mivel nem tudom milyet szeret igazán, s így legalább biztos nem lövök mellé, ha van több választéka. :D

...

Szembesültem a Netpincérhez való jelentkezés után, h várólista van. Nagyon pofán baszott! Erre nem számítottam. Írtam is a fb futár csopiba, h kinek mi a tapasztalata, mennyi a várakozási idő, s kiderült, h több hónapos, s h a netpincérnél létszámstop van. Mondom azt kurva jó, mert az fb-n, meg instán, napi szinten látom a kibaszott tetves reklámjuk, h jelentkezz hozzánk futárnak!

Egy darabig tombolt bennem a düh, majd magam vádoltam, h jelentkezettem volna már oda is május végén, mint a Wolt-hoz. (Wolt-ról tudtam, h várólista van, ezért is jelentkeztem oda, előbb.) Aztán meg elhagyott minden erőm, elment mindtől a kedvem, s totál elveszettnek éreztem magam. Kínomban csak elterültem az ágyon, s órákon keresztül csak vegetáltam.

Szóval semmi kül csak egy tipikus pszichológiai folyamaton mentem keresztül. 😅✌️😁🙄


Június 20 - Szombat;

Gábort felköszöntöttem, s a süteményeket is szépen megette. 😀 Aztán találkoztunk Jucival elmentünk Szentendrére. Sajnos egész nap borús volt az idő, de azért jól éreztük magunk. Bekajáltunk finom pizzával aztán bepiáltunk a parton. Jó kis chilles nap volt.


Június 24 - Szerda:

Vasárnap óta külön voltunk Gáborral, s ma jöttem hozzá. Ahogy kint ülök az erkélyén, s most írok róla, nyugodt, boldog érzés tölt el. Megszerettem a nála való tartózkodást, holott eleinte nem szerettem nála lenni. Mondjuk szinte biztos, h sokat javított a véleményemen az is, h a hálót áthelyeztük az erélyes szobába, amit egy kicsit át is rendeztünk, és jóval barátságosabb a számomra, mint a másik szoba, amiben korábban voltunk.

Ma elvittem egy burgeres helyre Gábort, s meghívtam egy vacsira, ami még része a szülinapi ajándékának, s spontán kikötöttünk a Pontoon-nál a Lánchd lábánál, ahol Gábor egyik haverja zenélt, így ottragadtunk. Iszogattunk, élveztük a társaságot, a zenét. Csodás zárása volt a napnak. 🙂


Június 25 - Csütörtök:

Ma taliztunk a fogadott apummal, akinek bemutattam Gábort. A szigeten találkoztunk, ahol ettünk, ittunk, meg sétáltunk egy nagyot is, szóval jól elvoltunk, s egészen besötétedett már mire hazaértünk.

Gábornak megérkezett a másik szülinap ajándéka. Rendeltem neki egy könyvet Adj új esélyt magadnak címmel. Remélem olvasni fogja, s sikerül valamit beépíteni belőle az életébe.

Június 26 - Péntek:

Hazajöttem. Olyan jó érzés itthon lenni. Egy igazi menedék a számomra. Hálás vagyok a fentieknek, h van. Ott van ahol és olyan amilyen, de legalább az enyém.

Mondjuk már igazán illő lenne nyerni már (pár) száz milliót a lottón h vehessek magamnak néhány belvárosi kisebb lakást, meg egy telket Agárdon, ahová egy menő konténer lakást csináltatnék, h legyen hétvégi menedékem, illetve azt is kitudnám adni.

Már többször morogtam a fentiekre, h hahó! De tudom, h ezzel is az egyik fő életfeladatom tanulom, a türelmem javítása/fejlesztése.

Az ablakaim retkesebbek, mint voltak mielőtt megpucoltam. A nagy esős időszak úgy telibeverte sok ocsmány fossal, h azt mondom, h ott rohadjon meg ahol van! Ezért takarítottam annyit h kb 1 hétig nem élvezhettem a naplementét a tiszta ablakomon keresztü!

Amúgy meg ez a hét volt eddig a legszarabb munkakeresés ügyben, mert konkrétan sehonnan sem hívtak... Máskor legalább volt heti 1-2-3 hívás, interjú, de ezen a héten semmi! 😔😕


Július 27 - Szombat:

Leutaztam vidékre szüleimhez. Bátyám felvett kocsival itthon Pesten, s a családjával együtt mentünk szüleinkhez, ahol a közös ebéd után felköszöntöttük bátyámat. Holnap lesz ugyan a születésnapja, de ők mennek tovább a felesége szüleihez majd. Én meg a szokásos módon reggel megyek, estére meg jövök haza Pestre, szóval nem maradok vidéken.

Jó volt velük lenni. Meg a vidéki friss levegő és nyugalom. Durva, h mennyire érzem a különbséget a 2 élet között....

Július 28 - Vasárnap:

Találkoztunk egy brazil sráccal, akivel kb 1 hete matcheltem s meglepő módon még rám is írt. Megvolt beszélve, h megy tovább, van programja aznapra, de azért szeretne találkozni. Pénteken találkoztunk volna, csak az meg nekem nem volt jó, mert másnap kora reggel meg mentem vidékre.

Iszogatunk, beszélgettünk, meg cigiztünk, s a harmadik cigi után ment is el, aminek nagyon örültem, mert az utolsó engem kurvára kiütött. 😅✌️Persze biztos be is rúgtam, meg megsütött a nap is, szo ez a hármas összeesküvés ellenem meghozta a kellő hatást. Mikor a srác elment még tudtam magamról, képbe voltam, fel is tudtam állni szo akkor még csak a "pont jól vagyok" fázisban voltam, de aztán kb bő 1-1,5 órára elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal. 😅🙄

Gábor kivárta türelmesen, meg mindig itatott vízzel, mert kurvára kivoltam száradva. Ezúton is hálás köszönetem neki. 😊❤️


Július 30 - Kedd:

Elkezdtem nézni a Dark 3. évadát. Megint felcsigázott a német nyelv. (Még sokan utálják, s a hideg kirázza őket a német hallatán, nekem meg pont, h van valami megmagyarázhatatlan vonzalmam a német iránt.) Szóval ismét letöltöttem a Duolingot, s elkezdtem a németet "tanulni". Meg használom a Drops nevű alkalmazást is, ami segítségével szavakat, kifejezéseket lehet tanulni.

+ Elgondolkoztam azon, h lehet jelentkezni kellene német nyelvtanfolyamra, s szét is néztem a piacon, de nem merek belevágni, mert a többségük több hetes tanfolyam, s ha csak fél intenzív tanfolyamra is megyek, ami heti 2 alkalmat jelent is, azt se merem bevállalni, mert mi van, ha közbe lesz munkám (kurávra remélem legalábbis) s úgy fogok dolgozni, h nem fogok tudni elmenni a tanfolyamra?...

Meg nekem a iskolás, tanáros nyelvtanulás sose volt az erősségem. Mindig is hármas voltam angolból, igaz szartam az angolra egy nagyot, mert akkor még nem volt olyan nagy jelentősége, meg nem is vettem komolyan, de a lényeg h nekem a hajón fejlődött leginkább az angolom, mert nekem a gyakorlat kell. Hiába a tanulás ha aztán nem használom.

Ezért is lett volna jó, ha összejött volna a berlini meló, mert kint rá van kényszerülve az ember, meg gyorsabban, jobban tanul, mint az "iskolapadban". Ugyanakkor meg ugye, imádom Budapestet, s nem akarok mindenáron külföldre menni....
Nah meg h mi lenne velünk Gáborral arról ne is beszéljünk. Szo nem olyan egyszerű az, h csomagolok oszt taka Németországba szerencsét próbálni....

Én hiszek abban, h leszületésünk előtt egyrészt mi, másrészt pedig a fentiekkel közösen jelöljük ki a leendő életünk főbb pontjait, amiket el kell érnünk, amikkel szembesülnünk, találkoznunk kell majd, s sokat gondolkoztam azon is, h vajon mi a fenét találtunk ki leszületésem előtt, h most megint milyen változást kell elérnem, mert az tény, h eddig minden munkahelyváltással egy picit más világba, más területbe kóstoltam bele.

Most is szinte csak új területekre jelentkezem, s valószínűleg egyrészt azért is hívnak annyira szánalmasan kevés helyről, mert korábban nem dolgoztam még olyan területen, bár azért vannak olyan jellegű tapasztalataim, ami belepasszol abba a munkakörbe. Másrészt meg ugye több százezren vannak a munkaerő piacon s tudnak dögivel válogatni a munkáltatók.

Szóval simán elképzelhetőnek tartom, h rossz irányba próbálom kikövezni magamnak az utat, s ezért is van ez az eredmény, h a már kb 260 db jelentkezés mellé kb 4 db interjút tudok felmutatni... 😅🙄😒

Az önéletrajzom átnézettem már még májusban hr-essel, angol tanárral, barátokkal is, szo azzal nem lehet baj. Modern, fiatalos nem egy átlagos, unalmas.

Simán elképzelhetőnek tartom azt, h minél tovább vagyok munkanélkülin, annál nagyobb az esélye, h egyszer csak találok valami/valaki olyat, vagy eszembe jut valami, ami által rátalálok a helyes irányra.

Úgy is mondhatnám azt, h úgy látom a jelenlegi helyzetem, mint akit betereltek egy labirintusba, s sok ajtót próbáltam már kinyitni, de szinte mindegyik zárva volt, mert nem az a nekem való helyes út.
Így még kóválygok tovább. Nincs más hátra, mint előre! 😁💪

Nah mindeeeeegy. Mit akartam még??? 🙄🤔

Jah igen! A brazil srác továbbra is szeretne velünk találkozni, szo lehet h a hétvégén valamikor ismét lesz egy hármas bulika. Jó lenne. Még sose voltam brazillal. 😀

Meg 2 barátom is akar velünk. (Akik szintén egy nyitott kapcsolatban lévő pár.) Mondjuk velük volt már még tél vége felé valamikor egy rövidke spontán kis oral have fun, mielőtt elmentünk bulizni együtt, de azóta se hoztuk össze a folytatást. Meg van még 3 másik srác is a listán, akivel már beszélgetünk egy ideje, de annyira azért mi se akarunk állandóan, másokkal lenni, szo nem megy ez azért olyan gyorsan. Szépen lazán, ráérősen csak. Majd alakul. De a brazil, h ennyire kommunikatív és érdeklődő, így ő a lista elejére került. 😁

Majd meglátjuk, s úgy is mesélek ha volt valami. 😜

Ennyike!

Csók! 😘

Rion

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

Az előző részek tartalmából;

Június 4 - Csütörtök;

Voltam a szokásos negyedéves szűrésen a Semmelweisen. Ez volt  a negyedik alkalom, s eddig nem volt semmi baj, de most a második cső vérvétel után elájultam... 🙄

Elkezdtem érezni, h szédülök, rohamosan hagy el az erőm, aztán elkezdtem vakulni. Fehér pöttyök jelentek meg, elkezdtem jobban szédülni s szaje!
Arra ébredtem, h egyik kezével fogja a hátracsuklott fejem az asszisztens srác, aki egy fiatal huszonéves volt. A másik kezével ablakot nyitott. A szemembe meg a számba éreztem az izzadságom sós ízét annyira folyt patakokba rólam a víz a fejemen meg a hátamon.

Aztán a látásom szép lassan visszatért. A fehérségből, ismét  sok fehér pöttyök lettek, amik lassan elkezdtek ritkulni, s újra tisztán láttam. Majd a fülem kezdett el durván lüktetni, meg sípolni. De kb bő 10 perc alatt visszaállt a vérkeringésem.

Nekem mindig stresszes a vérvétel. Tű fóbiám van s a vért se bírom. Régen is gyakran elájultam, ha három csővel vettek.

Általában előre szólok, h rosszul szoktam lenni. Itt most nem szóltam, mert mondom eddig se volt baj. Egyszer nem szólok bazdmeg, akkor untik, h offolom magam... 🙄

16.30kor megemlékeztem Trianonról. Gábornál voltam ezen a héten. Kiálltam az erkélyre, s csendben, egyedül, hallgattam a harangokat. Megemlékezvén erről a katasztrófáról, pikk-pakk könnyek gyűltek a szemembe, s a harangok elhallgatása után bementem a szobába, s meghallgattam a Csík zenekar Hazám, Házam című új számát.

Hát bőgtem, mint a kurva élet! 2 zsepit telesírtam, kettőt teletrombitáltam.

Sokak számára, s köztük Gábor számára is nem jelent semmit Trianon. Később, amikor hozzám jött, szerintem látta a kisírt könnyes szemem, s érezte, h a béka segge alatt van a hangulatom. Nem mondott semmit, csak átölelt.

Aztán elmentünk sétálni, s beszélgettünk erről, aminek a részleteibe most nem mennék bele. Részben megértem őt és a hozzá hasonlókat, de nekem Trianon mindig is szívügyem volt.

Anno Jobbikosként én volt a az első a faluban, aki megemlékezést szervezett Trianon alkalmából, meg az '56-os áldozatok emléknapja alkalmából.

Én mindig is vállaltam, s vállalom most is, h fontos számomra a magyarságom. Szerencsére az akkori 16-19-es éveim nacionalizmusát kinőttem, s most már csak egészséges szintű nemzettudattal rendelkezem. A nacionalizmussal ellentétben én hiszek a sokszínűségben a toleranciában, a nyitottságban, békében és szeretetben. Agresszív, rasszista, gyűlölködés és félelemkeltés mentesen. Továbbá elismerem és tisztelteben tartom minden egyes nemzet sajátosságát, büszkeségét. Mindenkinek van mire büszkének lennie.

Hisz a gyűlöletet és az idegenkedést semmi sem állíthatja meg, csak a megismerés és a megértés. (Raana Raan - Csodaidők) 


Június 5 - Péntek;

Kicsit ijesztő, h ezen a héten sehonnan nem hívtak csak ma a nap végén 18 körül beesett egy hívás, s majd hétfőn lesz videós interjú. IT support pozíció.

Este pedig ismét volt egy közös kalandozásunk Gáborral,  ami igen jól esett, mivel március óta nem volt semmi a vírus miatt.

Szo már jól volt mindenkinek ez a cirka "kis" party, ami este 10-től, hajnal 4-ig tartott. Örülök, h meleg vagyok, s imádom, h uni vagyok! 😍❤️😜🍆🍑 Ilyenor olyan szép az élet! :)


Június 9 - Kedd;

Úgy érzem, h a pénteki bulika után mára jöttem csak teljesen helyre. 😁🙄 Gáborral eléggé offon voltunk szombaton, bár így is kimentünk késő délután sétálni egyet a lezárt pesti alsó rakparta, kiültünk a nagy szerelmemre is a Szabadság híd pilléreire (v mire), meg még a Gellért hegyet is megmásztuk, de mire felértünk Gábor már elég morcos és nyűgös lett a fáradtságtól, szo takáztunk haza.

Vasárnap meg Juci barátnőmmel taliztunk, s meglátogattuk a Zuglóban található japán kertet, majd utána én is mentem haza Gábortól. Hétfő, kedd külön, s majd szerdán jön hozzám.

Ma kaptam válasz emailt a várva várt munkaügyben, ahol volt a 3 körös interjú, amelyben azt írták hogy a koronavírusra való tekintettel jó néhány projektük leállt, ami hatással van az én pályázatomra is, s amint több részletet tudnak meg újra előveszik a pályázatokat.

Nem tudom, hogy ez most csak egy kedves lerázós üzenet akarna lenni, v tényleg így van-e, de talán mindegy is. Tény, h az interjún is említették ezt a helyzetet, s hogy ezért is kérnek 2 hét türelmi időt, mert hátha mára már tisztábban látnak, de hát ez van. Sajnálom, mert tényleg szimpi volt a cég.

Ellenben több dolog is történt végre.

Ma volt az IT support interjúm, ami 45 perces volt angolul és magyarul is.

Voltak érdekes szituációs feladatok, de szerintem jól vettem mindent. Az angol interjú előtt megkérdezték, h hányasra értékelném az angolom egy 10 fokú skálán, ahol a 8-tól felfelé már felsőfokúnak számít. 5-6-ot mondtam, mivel sajnos szinte egyáltalán nem használom és nagyon sokat romlott, mióta hazajöttem hajóról.

Jól esett az interjú után, amikor azt mondta, h van az 6-7 is. 1 hét múlva keddig mondták, h visszajeleznek, bár kicsit úgy éreztem, h a minimális fizu igényem, az nekik a max lehetett... 🙄😏

Aztán volt egy másik nulladik körös interjú is, projekt asszisztens pozi, ahol emailben küldtek ki feladatokat és kérdéseket. Azokat megcsináltam s visszaküldtem nekik. Ennél a cégnél van egy olyan gyanúm, h lehet fityesz közeli, szo vannak fenntartásaim...😏

Holnap meg egy full angol interjúm lesz egy angol céggel, akik androidos mobil játékokkal foglalkoznak. Ettől a teljesen angol interjútól erősen tartok, mert egy magyar és egy brit csóka lesz az interjúztató, s hát nincsenek jó tapasztalataim a brit akcentusokkal... 😁🤨🙄

Bár 2 hete is volt ugye egy ilyenben részem, ahol a második kör az csak angol volt, de az legalább magyar csávó volt, s érthetően beszélt, nem volt semmi akcentus miatti értetlenkedésem.

Mondták, h 1 órásra számítsak. Oh mondom OMG! 1 órán keresztül angolul?! Szétfognak szedni! 😱😕 Megfordult a fejemben, h lemondom, nem égetem magam, de aztán jobban belegondoltam, h nem kéne egyből beijedni, s megfutamodni. Meg kell próbálni. Azzal nem veszítek semmit.


Június 10 - Szerda:

11 óra után már full idegbe készültem, s vártam, h dél legyen, s elkezdődjön az angol interjú, amikor a sláger fm-en felcsendült ez a szám. Annyira jól esett, h kiszakadt belőlem egy hangos nevetés, ami picsogásbaba ment át! 🙄😅✌️
De azért nagyon jólesett, s hálás voltam, h a lehető legjobbkor jött ez a szám. 😊

Amúgy úgy érzem, h ezzel a pozival már erősen a határaim feszegetem, s lehet sok nekem. Nem tetszik, h nincs semmi elő interjú magyarul, amin feltérképezik, h tényleg alkalmas vagyok-e erre, s csak akkor küldenek tovább a kövi interjúra, hanem egyből bumm bele egy brit faszival....

Egyszer volt csak ilyen velem, amikor a hajóra mentem interjúzni. Mondjuk akkor is teljes stresszben voltam.... 😕

+ Szerintem most kicsit kijött belőlem az elmúlt hetek munkakereséseimmel kapcsolatos általános stressz.

...

Túl vagyok az angol interjún. Úgy éreztem, h jól ment. Minden okés volt.  Értettem mindent, meg tudtam is válaszolni mindenre. Nem volt nehéz. Ők is többet kérdezgettek a hajós tapasztalataimról, élményeimről. Érdekelte őket (is) a téma. 😁 (A legtöbb interjún elidézünk ezen témában jó néhány percet.)

Kb 1 órás volt. Mivel telefonos játékokkal foglalkoznak, így lejátszott 3 különféle játékot és azokat kellett véleményeznem, h kiknek szólhat, milyen játék lehet, mi a véleményem a játékról s a lejátszott videóról. Itt is majd az angol lenne a munkanyelv.

Jövő hét szerdáig visszajeleznek, s ha tovább jutok, akkor lesz a HR-essel is egy interjúm, mert itt és most inkább a szakmai részét mutatták be, beszéltük meg. Az angol főnkkel és az egyik magyarországi fejessel. Mondjuk az fura, h itt fordítva csinálták a sorrendet, mint általában szokták. Mert először a hr-es szűr elő, s ha megfelelsz, akkor engednek tovább a szakmai interjúra...

De megtanultam a 3 körös jó hangulatú, sikeresnek vélt interjúból, h attól még, h jónak érzem az interjút, az nem jelent semmit, hisz több százezren keresnek most munkát és s könnyen találhatnak nálam jobbat, vagy kevesebb fizut kérőt. Sőt! A kettőt egyben is találhatnak, szo nem egyszerű.... :/ :S

Szóval a következő héten 2 helyről várok visszajelzést, de örülnék, ha hívnának még interjú ügyben is legalább 1-2 helyről. Eddig május 6-tól számolva kb; 180 helyre jelentkeztem. Az azért elég durva, és sokat mond a jelenlegi munkaügyi helyzetről, h csak 3 említésre méltó interjúm volt eddig nem?....

Nah! Ennyit az elmúlt hetek történéseiről.

1-2 hét múlva majd ismét jelentkezem.

Csók! 😘

Rion

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

Trianon 100

🕯️🏴🇭🇺🏴😔🕯️

Az előző részek tartalmából;

Május 29 - Péntek;

Lementem Debrecenbe Gáborhoz, aki várt az állomáson. Istenem! Olyan boldog voltam! Olyan jó volt elmenni hozzá, s jó érzés, h ott várt, s mosolygott rám! 😍 Mindketten izgatottan vártuk már ezt a hétvégét. 😊❤️

Ezen a napon bejáratuk a várost s kimentünk Békás tóra, ahol piknikeztünk iszogatunk, chilleztünk. Jól éreztem magam. 



Május 30 - Szombat:

Lementünk Hortobágyra. Nagyon szuper egy nap volt! Beültünk a csárdába, s olyan mennyei finom gulyáslevest ettem, helyben sütött finom kenyérrel, h azthittem megőrülök-megvadulok! Húúú! Nagyon jó volt!

Gábor hortobágyi húsos palacsintát evett, amit én nem szeretek, de azért megkóstoltam, de nem ízlett. Aztán sült csülköt és szürkemarha pörköltet ettünk. Dzsukel vót az is! 😅👌

Élő zene szólt, ami még hangulatosabbá tette ezt az egész napot.
Itt is elérzékenyültem, s egyben elszomorodtam egy kicsit. Szeretem a hazám, s szeretnék rá büszke lenni, s elszomorít, h nem lehetek a szélsőséges vezetők miatt. Sőt! Miattuk még azt is szégyellem most, h magyar vagyok. Már alig várom, h eltakarodjanak, s cége legyen ennek a hatalmas fizikai, szellemi pusztításnak, amiket csináltak itt az elmúlt 10 évben!

Ebéd után kiültünk iszogatni a 9 lyukú híd mellé, s eltöltöttünk ott néhány hangulatos órát a természetben.

Nagyon imádtam a sok madarat, s azon belül is a rengeteg fecskét! ISSSSTENEM! Imádom őket!

Gyermekkoromban sok volt felénk, s minden nyaram egyik oszlopos tagjai voltak a tücskök, békák és egyéb madarak hangjai mellett. 🦗🐸🕊️🐤🦆🐦

Nagyon lovely egy day volt ez is. 😊

Május 31 - Vasárnap;

Utolsó napunk Debrecenben, és ezen a napon mentünk Gábor szüleihez ebédre. 

Húúú gyerekek! Én úúúgy izgultam! 😅😁

Ha Gábor nem szól, akkor még az ajándékokat is elfelejtem átadni! 😅

Anyukája könyvelő, apukája és bátyja ügyvédek. 

Úgy telt minden, ahogy azt elképzeltem. Bemutatkozás, ajándék italok átadása. (Lányos zavaromban már nem is tudom mit motyogtam az orrom alatt.) 😅

Aztán Gábor körbevezetett a házban, ebéd, s beszélgetés, élet történt, meséljek magamról! Titta interjú vót! 

Előkelő ingekbe meg galléros piké pólóban volt mindenki! Pfííí anyukám! Vót puposkodás! 😅😂

Az anyuka és apuka elég kimértek, de kedvesek voltak, a bátyó (33) az lazább, természetesebb. Anyukája volt a műsor vezető. Ő kérdezgetett egészen az iskolás évemitől napjainkig. A hajós élmények tetszettek neki, sokat kérdezett, meg nagyon meglepett volt, amikor azt mondtam, h nem szeretem a homokos tengerpartot, napsütést és pálmafákat, amiktől konkrétan herótom lett már 1 éves utazáson végére. Szo volt miről csevegni. 

Az apuka néha kommentálgatott, sztorizgatott ő is, de inkább csak a végére éreztem azt, h oldódott egy picit. 

Gondoltam is Meghan Markle-re, h szerintem ő is hasonlóan érezhette magát, amikor egyszerű emberként, "külsősként" belett mutatva a royal familinek. 

Jó menő, előkelő, diplomás család, én meg egy mátrai diplomazatlan parasztként, a pesti proletár lakótelepről... 

Pfűűű! Gondolhatod?! Vót feszengés bennem rendesen! 

Meg én voltam az első fiú, akit Gábor elvitt bemutatni a szülőknek! Szóval nem egy szimpla, laza bemutatkozás volt a számomra... 

Azt gondolom mondanom sem kell, h a Metaxa az nagyon jól esett az ebéd előtt, s a beszélgetés alatt is. 😅🥃

A körte pálinkával szemeztem nagyon, de még a választás előtt kiderült, h senki sem iszik, mert nem szeretik a pálinkákat, s Gábor ezt a borpárlatot választotta, így úgy voltam vele, h akkor jóu lesz a Metaxaaaa iiiissss! 😅😂

De túl vagyok rajta. A végén kaptam kulcsot Gábor lakáshoz, elköszöntünk, bátyja kivitt kocsival (valamilyen előkelő Audival...) az állomásra, s takáztunk haza Pöstre. 

De összességében örülök és hálás vagyok, h 31 évesen ezt is megtapasztalhattam, melegként megélhettem, h milyen egy más rétegű családnak bemutatkozni.

Június 1 - Hétfő;

Gábor elment haza. Megint szomorkás a hangulatom így itthon egyedül. A lassan lemenő félben lévő napot néztem egy darabig, majd behunytam a szemem és feltettem magamnak a kérdést, h miért vagyok szomorú? 

Szeretem és megnyugtató, ahogy a nap fénye finoman melegíti a bőröm. Erről eszembe jutott, h milyen jó is volt ez a hétvége, s jött is az első válasz, h sajnálom, h a jó dolgok mindig olyan gyorsan eltelnek. Aztán bevillantak azok a képek, kis "rövid filmek", amiket tudatosan csináltam Gaborról a hétvége folyamán.

Régebben is meséltem már nektek ilyen csendes tudatos megfigyelésről, memorizálásról. Van, h szeretem csak úgy csendben figyelni a másikat. Ahogy alszik, eszik, rád néz és mosolyog. Elveszni a másik szemében.

Minél többször figyelem így meg Gábort, úgy veszek észre mindig valami kis apró pozitívumot, szépséget benne. A fizikai szépségei mellett, olyan dolgokra is figyelemes vagyok, ami átragad rám, v bennem keletkezik általa. Szeretet, nyugalom, boldogság, harmónia, béke, hála.

Ezen hétvége alatt, ezek az érzések néha olyan erővel törtek rám nem egyszer, h elkellett máshova néznem, v fordulnom, h ne lássa, h elérzékenyültem, bekönnyeztem.
S a szomorúságomnak ez a másik oka, h hiányzik.

További ok még az is, h ezen a héten kell majd, h visszajelezzenek a nagy külföldi multis cégtől, s hiába éreztem jóknak az interjúkat, attól tartok, h a jelenlegi gazdasági helyzetben sok a jelentkező, s vannak nálam jóval jobbak is...😕🙄

Persze erre egyből jön rá az a következő gondolatom, h hiszek abban, h ha ez nem jön össze, akkor annak is oka van, és megfogom majd találni a számomra ideális munkát, de ebből fakad  egy újabb szomorúság is, h vajon mikor és milyen munkát fogok tudni találni magamnak....🙄

Reméljük hamarosan kiderül...

A nap lement, én pedig kiírtam magamból mindent. 

Csók! 😘

Rion

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)