Bp, jó kedv, Vonatos srác, bőgés...

Jaj, de nehezen keltem reggel... :S
Még javából álmodtam! Nagyon ott voltam, h 1 órával később megyek, de kell a pénz, így nehezen, s nyűgösen de kikeltem az ágyból. A jó, hír az, h végre már goot az itthoni kávéfőzőnk! :)
Olyan jó volt, mikor elöntötte a konyhát a frissen lefőtt kávé illata! Nagyon likeolom! XD
Tegnap sokat beszélgettem Dáviddal a 27-ei Alter buliról, s arra jutottam, h kibaszott sokba fog ez nekem kerülni. Összejöttek a dolgok. :/ De továbbra is pozitívan gondolkodok, h majd márciusban is megyek dolgozni, s akkor betudom hozni e havi veszteségem.
Ma adom fel postára az emelt töris érettségi jelentkezési lapom, s hozzákellett nyúlnom a tartalék pénzemhez, amit nem kívántam felhasználni, s nem szívesen nyúlok, hozzá, de muszáj, mert a pénztárcámban kevés money volt... :/
Remélem minden rendben lesz a jelentkezési lappal. Jól töltöttem ki mindent, s az összes szükséges dokumentumot megfelelően csatoltam.
Nem kis pénzről van szó, tehát nem véletlenül parázok. Ráadásul ez az első olyan ügyem, mit teljesen önállóan, s egyedül csinálok.
Ez van! Pedig hozzá kell szoknom mert a későbbiekben is így lesz, csak még furi, h anyum nem avatkozott be, s senki sem segített a kitöltésében.
Ugyan így lesz a felvételi, s az angol jelentkezésem is. Kezdek önállósodni. Egyre több mindent csinálok magamtól, magamért, önállóan.
Reggelről a vonaton Pest felé csak a fiatal kalauz srác volt helyes, bár jól megtermett volt, de ez csak még férfiasabbá tette. Bár szerintem biztos volt neki egy kis fölösleges hasa, ami nálam nem igazán nyerő, de arcra bejövős volt.
Nagyon aktív levelezés indult meg az elmúlt napokban romeon, s már egyre több azon levélírók száma is, kik  olvassák a blogom, s kik szintán csak haverkodni, barátkozni szeretnének.
Én meg ugye azt a politikát vallom, h minden szimpatikus srácnak esélyt kell adni, s ki tudja kiből mi válik...
Meg már nem ismerkedek, levelezgetek, hetekig, hónapokig, mint eddig, hanem megpróbálok egy jó időpontot egyeztetetni, s go. Ha hétköznap 3 naponta fent vagyok Pesten, akkor miért is ne? Meg legalább jobban kihasználom a BKV bérletem! XD ;) :P :D
Igaz, h inkább melóznom kellene, mint pasizni, de úgy oldom meg, h pasizok is és melózok is egy keveset. ;)
Mikor igyekeztem be a munkába, a metro ajtó pont az orrom előtt csukódott be. Először megijedtem, ettől a váratlan dolgoktól, mert zenét hallgattam, s nem hallottam, h mondta volna ACHTUNG! A mellettem lévő csaj is így járt :) Egymásra néztünk, s összemosolyogtunk, s már reflex szerűen jött a gondolat; "Tudod mi az, h szopol? Mint a kismalac!"
Hazafelé menet meg a egy csaj rutinosan, ügyesen, épp hogy oldalazva pont feltudott ugrani a metróra. Jót mosolyogtam rajta.
Hallottam, h bemondják, h "kérem vigyázzanak! Az ajtók záródnak!"' A csaj meg meghökkent fejjel rágyorsított, szaladt, szaladt. Én meg szorítottam neki, h gyere, gyere eléred! Közeledett, az ajtók elkezdtek záródni, a egy nagy lépéssel ugrott egyet, s oldalazva, berobbant.
Tapsvihar, üdvrivalgás, s a lány mosollyal, büszkén keresett magának ülő helyet.
A következő metrón meg egy néni mellé álltam. Mikor láttam, h elkezdte összeszedni csomagjait, akkor odébbálltam, h kényelmesen letudjon szállni. Erre rám nézett nagy boci szemekkel, rám mosolygott, s megköszönte, s megdicsért, h milyen rendes fiatalember vagyok.
Én meg visszanéztem rá értetlen fejjel, mert a felét alig értettem, mivel zenét hallgattam. (Pont a Sexy bitch-em ment, s nem örültem neki, h megzavart a néni!) Azt se értettem, h most mi van abban, h odébbállok, h elférjen... Mindegy. Azért kedves, aranyos volt.
Melóban most újabb munkát kaptunk. Eddig Raffaisen és Wolsvagen ügyfeleket hívtunk fel, most pedig, dohányzási szokásokról készítünk egy rövidke interjút miben benne van az, h szoptat-e Ön jelenleg?...
Úúúgy beégtem! Pont gyűlés, tájékozató volt ugye éppen ezzel az új interjúval kapcsolatban, s mikor ehhez a kérdéshez jutottunk hiába takartam el, úgymond "fogtam le" a szám, s harapdáltam ajkaim, nem bírtam megállítani, s nagyon rám tört a nevetés.
Egyből Krisztim jutott eszembe, mert nagyon sokszor szól úgy, h; "Figyelj má te fasszopóóóó!" ( Móunika show ) Meg tudod mi az, h szopol? Mint a kismalac! :)
A Munkatársak is mosolyogtak, s volt aki szintén elnevette magát, s a főnököm is jól fogadta szerencsére reakcióm, s elkezdte mondani, h itt természetesen kisbabák szoptatásárra kell gondolni... Ijááááá mondom; Nem mondooood?! XD ;)
Ez a baj van, h gyakran fordul velem elő az, h nem tudom elnyomni nevetésem...
Annyiszor voltam már olyan cikis helyzetben, h akkor is elnevettem magam, mikor nagyon nem kellett volna, de ha egyszer olyan vicces dolog történik, akkor végem van! Hányszor küldtek már ki engem ez miatt óráról?! De nem tehetek róla! Ha egyszer ilyen vagyok!... Meg én nagyon vizuális típus vagyok, s nagy a képzelő erőm, s mikor beszélgetek valakivel, s mesél valamit azt szinte mindig elképzelem, s jókat mosolygok. (Jobbi esetben csak magamban)
Szo visszatérve a kérdőívre. Ráadásul pont egy meleg kap egy ilyen kérdőívet, aki minden 8. másodpercben arra gondol... :) Volt egy interjú alanyom is, ki 19 volt, s ő is nevetett, mikor feltettem ezt a kérdést!
Ja! Meg volt egy nagyon kellemes, szimpatikus hangú sráccal is interjúm. 24 volt. Jaj mondom, de megnéznélek!... :)
Munkából útban a Keleti felé meg akkora tömeg volt. Mindenki ment haza. Péntek van. Olyan jól éreztem magam. Rohanás, tömeg, nyüzsgés! Jaj, de baba volt! Nem tudom miért, de nagyon szeretem ezt az életet!
18-kor taliztam ismét a Vonatos sráccal.
Jó volt látni, s látszik, h nagyon kitett magáért, mert szépen kivolt csípve. Mondhatni megtisztelt ezzel :)
Most am picsogva írok. A fentebbi sorokat napközben írtam, útközben, meg a munkahelyen, mikor volt időm, most meg este van, s itthon vagyok.
Levagyok törve, mint a bili füle. Durcis is wok. Minden ott kezdődött, h nem volt a vonat végében helyünk, s nem tudtunk olyan helyet találni magunknak, ahol "Úgy" tudtunk volna lenni a Vonatos sráccal. :(
Átadtam neki ajándékom, mert holnap lesz a születésnapja. Aranyos volt, mert kicsit elvörösödött. Aztán meg nagyon elvörösödött, mert a mellettünk ülő csaj meglátta az ajándékom.
Kibaszott szar volt az egész! Nem ölelhettem meg, nem adhattam neki se puszit, se csókot, meg se tudta köszönni. Ááááá....
Alig tudtam visszafogni magam, h ne kezdjek el ott bőgni.
Tudjátok milyen szar az, mikor ott van melletted az, ki közel áll hozzád, s még csak meg sem érintheted?
Mikor meg  elköszöntem tőle, s leszálltam a vonatról, intettem neki, mikor elment mellettem a vonat, de Ő még csak rám se nézett, pedig máskor mindig Ő is mosolyogva integetett a vonatból...
Úgy kullogtam hazafelé, mint egy kidobott kóbor kutya. Itthon anyum meg lökte a sok hülyeséget. Politika, kopogtató cédula, pártok. Oda se figyeltem. Egyre jobban utálom már a politikát! Aztán kérdezett valamit, s azt se tudtam mi van, s akkor észrevette rajtam, h nem vagyok oké. Mondta, h nyomott vagyok, meg sápadt.
Én meg csak annyit mondtam, h; "az!"
Erre elkezdett sírni, mire egy: "Hurrá"-val odakullogtam hozzá, s elkezdtem vigasztalni...
Kicsit megnyugodott, feljöttem a szobába, s én kezdtem el sírni. Láttam, h hívott a Vonatos srác, felmentem netre, romeon 9 levél várt, emaileket is kaptam, s msn is volt üzenetem, s unoka tesóm is rám írt, h holnap buli, menjünk, s akkor nagyon elkezdtem sírni.
Olyan melankolikus hangulatom van most. Jól esik nagyon, h ennyien gondolnak rám, még ha csak felszínesen is a tartalma, de jó kapni a leveleket, a komikat, mindent...
"Mylordom" már biztos úton van Velence felé. Sokat eszembe volt ma. Hiányzik. Kár, h most nincs fent. Jó, h az embernek vannak barátai. Mikor padlón vagyok, mindig ők tartják bennem a lelket, vagy fordítva. Én támogatom őket...

Jaj, de jól esett ezeket kiírni magamból! Bocs a hosszúságért...

Na elég lesz mára ennyi!

Puszi:
Rion
(K)