Neked, mert szeretlek! 
Idézet mára:
"Azt tetted, amit a szíved diktált, és a szív sosem téved." – Testvérek
Szeptember 25. Hétfő:
Szabadnap. Végre aludhattam. Ki is használtuk az alkalmat s aludtunk délután fél kettőig. H mit csináltunk a nap további részében azt sajnos nem jegyzeteltem fel, s eszembe se jut akár hogy kattogok rajta… 
Szeptember 26. Szerda: 
Szabadnap. Reggel kelnem kellett mert persze pont mára esett a reggel 9-es kezdésű meeting…
Elmondták az alapvető tudnivalókat ismét, h tiszta legyen mindenkinek, aztán volt “divatbemutató”. Mi nálunk az új trend, vonalak, színek, anyagok, fazonok stb.
A bő 1 órás észosztás után hazajöttem, s vissza bedőltem Norbi mellé aludni.
Délután 2 körül keltünk megint, majd elmentünk az Allee-ba. Benéztünk a volt munkahelyemre a Pull and Bear-be. Jó volt látni a régi kollégákat. Viszont nagyon fui volt, h mennyire zsúfolt és sötét a helyiség. Furi mert Én meg ugye ott dolgoztam nap, mint nap és furi volt, h h elszoktam már tőle. Így most visszagondolván mikor a H&M-ből is eljöttem anno és visszatértem, mint vásárló, furcsa volt látni ismét x idő után a westendi volt üzletem, h mennyire zsúfolt volt a pull-hoz képest. Most meg már a pull-t is zsúfoltnak vélem…
Aztán elmentünk a DM-be is vettünk ezt azt, majd a The body shop-ba is vettem a karikás, táskás szememre egy kenőcsöt, hátha beváll és eltűnik. Aztán kimentünk Norbival a szigetre pihizni aztán ő találkozott egyik volt kolléganőjével én meg elmentem az egyik 7. kerületi háziorvoshoz és átiratkoztam hozzá vidékről. Elmondtam neki panaszom, h fájnak a hát-váll izmaim, s kaptam beutalót, ahol majd alaposan megvizsgálnak.
Majd időpontot kell kérjek. Addig is írt fel kenőcsöt. Remélem elfog múlni hamarosan.
Szeptember 27-28-29, Csütörtök, péntek, szombat:
Meló, meló, meló!
Csütörtökön kértem az ortopédiára időpontot és október 30-ára kaptam legkorábbi időpontot!!! o.O –.-‘”
Pénteken próbanapja volt Norbinak. A következő héten derül majd ki, h mi lesz vele.
Szeptember 30. Vasárnap:
Off. Szombat este meló után kimentem Norbiékhoz. Reggel már 10-kor felébredtem a környezeti zajok miatt, eléggé kómás és zombi voltam egész nap, h nem tudtam magam kialudni. Miután felkeltem, beszélgettem Norbi anyukájával a konyhában, majd lementem a parkba olvasni. Jó volt az őszi napsütésben ülni és olvasni a Trónok harcát, amibe nagyon belevagyok habarodva. Megnyugtat és kikapcsol, mind az a környék és a könyv is. Aztán 13 körül felébredt Norbi is. Egész nap nem csináltunk semmit, csak pihengettünk, tv-t néztük, olvastam, elsétáltunk sütit venni. Régen volt már végre ilyen napom, mikor nem kellett sehová menni, s nem kellett semmit csinálni. Olyan jó volt! Kicsit elegem van már abból, h mindig ide-oda, ezért azért menjek még a melómon kívül. Kis túlzással élve, szinte állandóan úton vagyok akár a lószar! :/ Sajnos a zombi állapotból nem rázódtam fel, s mivel Norbi se talált ki semmi progit így még le nem feküdtem, semmilyenes kedélyállapotom volt. Norbi is ilyen volt, meg ingerült és feszült is, mint akinek megjött, aztán este végül egyedül jöttem haza az albiba. Nem szeretem az ilyen állapotokat mert az életkedvem ilyenkor egyenlő a nullával! Sőt, szinte biztosra veszem, h aki rám néz, még annak is elmegy az élettől a kedve olyan lehangoló nemcsak az állapotom de még az aurám is.
Nah jó! Nincs is kedvem írni se!
Csók!
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése