Május 4 - Vasárnap;
Ma ismét kimentünk sétálni Gáborral a Duna-partra. Jól esnek, igazi lelki fröcsik ezek a séták.
...
Ahogy egyre jobb idő van, úgy kezdek szép lassan visszaszokni a cigire. 😅
Igaz még csak átlag kb heti 1-2 szálat szívok el, s mint ahogy eddig is, továbbra is csak kocadohányos vagyok, de azért jól esik elfüstölni néha 1-1 szálat. 😊
...
Mostanában több és nagyobb volumenű kiadásaim voltak, mert bátyámon kívül mindenki bika a családban. Anyám, mamám, apám, bátyám fia, anyák napja szo volt költés.
Anyum új tűzhelyet kapott, apám új telót, + virágok, édességek anyának, mamának.
Mondjuk tudom, h kapok is majd vissza, mert nekem is nemsoká itt a 31. születésnapom.
2020.05.05 - Hétfő:
Este lefekvéskor egy félálom szerű állapotba kerültem. Mivel ma is mentegettem le a 10 évvel ezelőtti blogbejegyzéseim, így az állandó mindennapos nap végi "elszámolásomnál" kicsit elidőztem itt a könyv gondolata körül, s kaptam is pár ötletet, h milyen irányba lenne jó felépíteni, elindulni majd.
Az elmúlt évek során már többször írtam az általam elképzelt ideális világról. Arról, h ennek a földi létnek megvannak a maga jó és rossz oldali. Kapizsgálom már, h miért akarnak olyan sokan ide leszületni, de számomra túl durva ez a világ.
Szóval az alakult ki bennem, - ami persze lehet, h nem így lesz, s annak is nagy az esélye, h az egészből kurvára nem lesz sose semmi - hogy 2 szálon fog futni a story. A múlt emlékei és a jövő. A múltbéli visszaemlékezések segítenek megérteni a jövőbeli cselekményeket mindezt úgy, h a jelenben írom :D
Amúgy felemás érzéseim vannak ezzel az egész könyvvel kapcsolatban.... :S :/
Olyan ez, mintha szeretnél egy saját házat egyedül felépíteni. Geci nagy munka.
S én most ott tartok, h megvan a hely, az eszköz, amivel építhetek, s most kezdem összeszedni a házhoz szükséges alapokat, vázat, kellékeket....
Jah! S mindezt egyfajta hobbi szinten építgetem csak, amikor időm, kedvem, energiám engedi. Tehát ilyen tempóban jó sokára lesz csak kész, amikor már talán meg is halok. :D
S megint ott vagyok, h faszom! Tényleg nincs mese! Nyerni kell azon a kurva lottón, h ne kelljen dolgozni, ne legyen gondom a megélhetéssel, lóvéval, s legyen időm azokra, amiket szeretek, érdekelnek. :D
Nah de! Visszatérve az estéhez, lefekvéshez, akkor egy kicsit másabb téma:
Mostanában kétszer is volt, h álmomban tudatomra ébredtem, de mindig elbaszom. Mármint hiszem, h lehet irányítani az álmodat, s nekem már korábban is volt ez, h tudtam, h álmodom, s nem csak félálomban voltam, de mindig azzal baszom el, h elkezdek először agyalni, h tényleg álmodom-e, s mivel mindig jön valami hülyeség, ami az álmokban szokott lenni, így bebizonyosodik, h igen álmodok, s ilyenkor mindig az a második lépés, h jó, akkor taka innen a gecibe, s legyen vége ennek, ébredjek fel!
Olyan érzés, mint amikor belecsöppensz egy másik világba. De tényleg szó szerint belecsöppensz! Mármint érezni is szoktam mindig azt a hirtelenség érzetét, mintha piff, csetttintéstre máshol lennél, s feleszmélsz h wtf, hol vagyok?! Jaaaa. Már megint az álmomban. S nem tudok ezzel mit kezdeni, nem tudom kezelni, nem tudom h mit csináljak, s azonnal visszaakarok jönni, s felébredek.
De nem egyszerű ez a visszajövetel, mert egyből az a kérdés merül fel tudatomra ébredéskor, h oké, de melyik világba menjek vissza? Mert a jelenlegi "valós" világomat is megkérdőjelezem, h az tényleg valós-e, nem csak egy másvilág az is? S harmadik lépésként szokott jönni a pánik, h úristen elvesztem a semmiben/mindenségben/univerzumban/álomvilágban, (mindenki annak nevezi, aminek akarja) s h akkor most én hol is vagyok, s hogy kell hazamennem, s mi is valójában a haza, mi az a vissza?
Ezzel fokozatosan eluralkodik rajtam a pánik, s így ébredek fel itt. Néha úgy érzem, h a valódi bensőm az olyan, mintha egy online felhőben lenne, s ez a jelenlegi életem csak egy eszköz a több közül, ami hozzáfér a felhőhöz. Ezen az eszközön, most én Rion vagyok, mindjárt 31 éves, aki boldogan él a kis meleg burkában, bla, bla, bla...
Amikor meg az álmomba térek magamhoz, akkor azért merül fel bennem a kérdés, h most hova is kell "visszatérni", mert akkor ott, az álomvilágban tudatára ébredt énem ÉRZI, h vannak más utak/opciók is. Ezért jön ösztönösen egyből a kérdés, h jó, de hova vissza?
Olyan ez pl, mint amikor egyértelműen ÉRZED, h a másikkal van valami, még nem TUDOD a részleteket. pl érzed, h hazudik, de nem tudod, h mi az igazság.
Szóval furi...
Szeretném elérni majd azt az elkövetkezendő ilyen lehetőségeknél, h megfékezzem a pánikom, mert azt már tudom, h a pánik, a félelem okoz olyan nagy feszültséget, ami szétrobbantja az energiát, s aminek hatására megszűnik az a világ, s visszazuhanok ide.
A másik amik előszoktak fordulni, amikor ébredzek, s csak lassacskán térek magamhoz, s nem tudom h hol vagyok. Itthon, v vidéken a szülői házban, v máshol? Több időbe telik, még kitisztul a kép, h na hol is folytatódom most éppen...
Május 9 - Szombat:
Május 6-án szerdán felmondtak nekem melóban. Május 31-ig vagyok még a cégnél aztán szajé.
Reggel kiküldtek egy nagyon hosszú mindenre kiterjedő részletes beszámolót, h hogy áll a cég, mik várhatóak, milyen gazdasági, megszorító intézkedéseket hoznak erre az évre, s rá 1-2 órára az egyik igazgató írt, h tudnánk-e 10 perc múlva beszélni. Mondtam, h igen, s mikor videochaten megjelent Ő meg a másik igazgató, akkor már biztos voltam benne, h mi a téma...
Mondták, h 2 témával kapcsolatban szeretnének velem beszélni. Egyik az éves értékelés, a másik a hosszú köremail, amit írtak. Melyikkel kezdjük? Mondom értékelés.
Mondtak pozitívat és negatívat is, aztán áttértünk a levélre, h milyen költségcsökkentések vannak, s azon felül további csökkentésként engem is elküldenek.
Korábbi bejegyzéseimben már többször írtam, h benne van ez a levegőben, mert pont azokat a területeket érintette leginkább a válság, amiket én csináltam a cégnél. Egy kis besegítés a hr, sales adminba. A pr, marketing világával pedig csak én foglalkoztam és hát se rendezvény, se bemutatók, se diák melósokat nem kell toborozni, és az értékesítések száma is padlóra került így lényegében a szerződésekbe segítettem be néha, dehát abból se sok volt, meg a CRM adatbázisunkat frissítgetem.
Szerintem írtam arról is, h annak ellenére, h szerettem a kollégáim, a munkakörülményeket, de a meló túlzott technikai jellegű részével nem tudtam megbarátkozni, s annyira nem tetszett. Szo annyira nem éreztem jól magam a meló helyen, viszont a fizu jó volt, s az döntő súllyal bírt a mérleg nyelvén...
Egyből belevetettem magam az angol, magyar önéletrajz, motivációs levél frissítésekbe, s elkezdtem böngészni az állásokat. Napokon keresztül csak ezzel foglalkoztam, s teljesen rápörögtem. Böngésztem ezerrel az állás hirdetéseket, beállítottam, és feliratkoztam álláshirdetéses hírlevelekre, reggeltől estig csak ezt a kibaszott monitort bámultam, és ma, amikor felpillantottam a monitoromból csak néztem, h milyen szép ahogy ragyognak a napsütésben a friss zöld falevelek, hétágra süt a nap, mennek a kék égen a felhők, csicseregnek ezerrel a madarak, vinnyognak a fecskék, akiket úgy szeretek. Belém hasított a meglepetés, h úristen de szép idő van! És ennyi elég is volt ahhoz, h itt egy kicsit elpityeregjem magam...
Szerintem be vagyok sokalva. Bika létemre ez a legnagyobb félelem a munkanélküliség, a bizonytalanság a megélhetés kérdése. S karmám megint aktiválta magát. Nem telt el még ugyan a szokásos átlag egy év csak 10 hónap, de már megint ott tartok, h állást keresek. Eddig csak az Il Bacio és a Cinq Filles volt az a munkahely, ahol 2 évet dolgoztam. Az Il Bacio bezárt ezért kellett lépni, a Cinq Fillestől meg elküldtek szintén gazdasági okok miatt, bezárták a másik üzletet is, elküldtek eldókat is, s mivel az én fizum volt a másik legnagyobb kiadás a cégnél így szajé volt. + Nem jöttem ki jól amúgy sem a tulaj feleségével. Az meg milyen már, h 10 éve dolgozom, s 2 évnél tovább még sehol sem tudtam dolgozni?!
Sokat vívódom magamban. Egyik gondolatom oltja a másikat, h megint kikell találnom, h mennyit mondjak majd fizu igénynek ha kérdezik, s tökre elkeserít a tudat, h a legtöbb meló, ami érdekel, van tapasztalatom, azok nettó 300 alatt vannak. A másik gondolatom meg, h mások meg a mindennapi megélhetésért, ételért küzdenek, még nekem van több hónapra elegendő tartalékom, örüljek h már nincs lakáshitelem stb....
A másik ami meg szintén megrémít, h mennyien vannak most a munkaerő piacon?! Sokkal nehezebb lesz így állást találni. Többen mondták, h sehonnan semmi visszajelzést nem kaptak. Rémisztő.
"Kikapcsolódásként" persze továbbra is a monitrot bámulom, de az írás megnyugtat. Nem hiába írok már 21 éve naplót... Gábor próbál segíteni, vigasztalni. Levágjuk majd egymás haját, mert már nem tudom kezelni olyan nagy göndör. Aztán elmegyünk majd sétálni megint. Tabánt szemeltem most ki célpontul. Mostanában több cikket is olvastam s szeretem a régi tabáni képeket nézegetni, történetét olvasni.
Péntek délután is sétáltunk. Corvintól le a Kálvinra, Fővám tér, Szabi híd(💓), végig a budai parton egész ki a Kopaszira. Ott egy kis pihi. Töltődtem a finom virág illatokban. Jaj de imádom! Sütkérezés a napon, elidőzni egy kicsit a csillogó víz felszínén, nézni ahogy tollászkodnak a kacsák. Jó volt.
Szóval megpróbálom a bebaszott áradás felett tartani a fejem, de nem mindig sikerül. Nincs is túl jó hangulatom az eset óta. :/ Fáradt is vagyok. Nagyon letud szívni ez az állandó agyalás, kattogás, vívódás, meló keresés.
Nah, de most el kell h köszönjek, mert reggeli, hajvágás, kis meló keresés, jelentkezgetés, aztán ebéd után megindulunk.
Ha valaki tud valami melót esetleg, írjatok pls. (riongay@gmail.com)
Nagyon nem akarom lekorlátozni a területek számát. Eddig kereskedelem és koordinációs, irodai területen dolgoztam, de nyitott vagyok akár futárkodásra is és részmunkaidős melóban is érdekelt vagyok júniustól.
Köszi
Csók! 😘
Rion
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
